Furcsán veszi ki magát a sztáralapítvány főnökének új malibui villája, ha közben a megsegítendők éheznek

Trayvon Martin nevére és történetére valószínűleg már csak kevesen emlékeznek Magyarországon. A 17 éves fekete fiút Floridában lőtte le egy önkéntes rendész 2012-ben, miután valamiért gyanúsnak találta őt, és tettlegességig fajulóan összevitatkozott vele. Az emberéletet kioltó rendészt, George Zimmermant az esküdtszék végül ártatlannak találta.

A történet miatt megalakuló mozgalom neve viszont már sokkal többeknek ismerős lehet: ekkor indult ugyanis el a #BlackLivesMatter hashtaggel való tiltakozás a közösségi médiában, ami aztán igencsak kinőtte magát. Olyannyira, hogy bár a mozgalom maga vállaltan alulról szerveződő, decentralizált és helyi csoportokból áll, a hashtages tiltakozás kitalálói, három fekete nő egy nonprofit szervezetet is létrehozott köré Black Lives Matter Global Network Foundation (BLMGN, kb.: Black Lives Matter Globális Hálózat Alapítvány) néven.

Ennek a dolga pénzt gyűjteni, pontosabban hogy ne kelljen a bevétel után adót fizetni, ezt egy másik alapítványon keresztül teszik. Ezt a pénzt aztán a meghatározott céljaikra fordítják, a helyi csoportokat segítik, rendezvényeket finanszíroznak, kommunikálnak, tüntetéseken előállított feketék óvadékát fizetik és hasonlók. Elvileg.

A hamar nagyra növő és dollármilliókkal gazdálkodó szervezet élete azonban most úgy tűnik, korántsem olyan tündérmese, mint azt a mozgalom állítólagos célja, az igazságtalanságok elleni küzdelem sugallaná.

A főnökök nélküliek főnöke

Patrisse Cullors élete nem egy átlagos élet. A 37 éves kaliforniai fekete nő már tinédzserként belekóstolt a faji előítéletek elleni aktivistaéletbe, aztán 16 évesen kirúgták otthonról, mikor bejelentette, hogy nem heteroszexuális. A fivére 19 évesen börtönbe került, ahol bántalmazták, ő pedig volt Jehova Tanúja, de kiábrándult, majd a kaliforniai állami egyetemen diplomázott vallástudományból és filozófiából.

Cullors (ma már a házastársa után Khan-Cullors) az egyike annak a három nőnek, akik elindították a Black Lives Mattert. És ő az, aki valójában irányította a napi dolgokat, miután a két társa, Opal Tometi és Alicia Garza hátrébb lépett a pörgésből, és más, hasonló témájú saját dolgaikra kezdtek koncentrálni.

Az első repedés már évekkel ezelőtt megjelent a szuperpozitívnak látszó sztoriban. 2018-ban egy professzionális – mellesleg fekete – pályázatíró-adománygyűjtő a Mediumra írta meg, hogy megpróbált utánanézni, hogy a BLM alapítványt formálisan ki irányítja, a szervezet honnan kapja a pénzt és mire költi, de totális homályba ütközött, semmiféle hivatalos dokumentumot nem talált erről, beleértve a pénzügyi beszámolókat is.

Aztán a tavaly májusi George Floyd-haláleset után pörgött fel minden. A pénz ömleni kezdett a BLMGN-hez, aminek az első jele az volt, hogy az alapítvány egy 6,5 millió dolláros (kb. 1,8 milliárd forintos) alapot hozott létre júniusban. Pár napra rá a New York Times arról írt, hogy a Floyd-ügy nyomán különböző nagy pénzgyűjtő oldalak dollártízmilliókat szedtek össze hirtelen, a demokratáknak kedves ügyeket felkaroló és a BLM-nek is gyűjtő ActBlue két hét alatt 250 milliót gyűjtött, ezzel párhuzamosan a két nagy óvadéksegély-oldal összesen 90 milliót szedett össze ugyanennyi idő alatt, nagy részben vélhetően a tüntetéseken előállított feketéknek szóltak az adományok. Emellett saját bejelentéseik szerint dollárszázezres és -milliós tételekben adományoztak sztárok is a BLM-nek és társszerveinek Lady Gagától Weeknden át Anna Kendrickig és Chris „Amerika kapitány” Evansig.

Azt is írta viszont a NYT, hogy a faji egyenlőségért küzdő nagy szervezetek nem kommentálták azt, hogy kitől jön és hova megy a pénz, köztük a BLMGN sem. Az alapítvány ügyvezetője, Kailee Scales annyit árult el, hogy volt olyan petíciójuk, ami egymaga 5 milliót hozott. A lap információi szerint az alapítványnak volt olyan napja is, amikor 10 millió dollár jött össze, de Scales ezt sem kommentálta.

Romló közhangulat, panaszkodó aktivisták

A média pedig tovább kapargatta a pénzosztást, és kiderítették például, hogy 2019-ben

az 1,8 millió dolláros bevétel negyede ment fizetésekre, egyéb juttatásokra és személyi jövedelemadóra, 46 százaléka pedig tanácsadói díjakra. Ment mindenféle egyéb költségre, például bankra, biztosításra, ügyvédre, irodára, IT-ra – és csak egy kis rész, 89 ezer dollár jutott támogatásra.

Az alapítvány a következő napokban – talán érezvén a közhangulatot – bejelentette, hogy további hatmillió dollárral fejeli meg az eredetileg 6,5 millió dolláros alapot, így már több mint 12 millió dollárra pályázhatnak ösztöndíjszerűen a helyi szervezetek, legfeljebb 500 ezer dollárig. Ennek bejelentésekor az alapítvány elárulta azt is, hogy 1,1 millió adományozótól kapott átlagosan 33 dollárt (kb. 9300 forintot) Floyd halála óta. Cullors azt mondta, BLM-en kívüli szervezeteket is fognak támogatni, de nem árulta el, melyeket.

Cullors júliusban főállású ügyvezető igazgató lett, majd októberben váratlan lépésként egyszerre két új szervezetet hozott létre: egy úgynevezett PAC-ot, „Political Action Committee”-t, amivel lényegében a politika terepére lépett be a BLM, az ilyen szervezetek ugyanis politikai pártok, jelöltek mellett, illetve azok ellenében finanszíroznak kampányokat. A másik új szervezet a BLM Grassroots, ami nagyjából ugyanazt a célt jelöli meg, mint az eredeti BLM is.

Minderre reagálva tavaly november 30-án tíz helyi BLM-csoport adott ki közleményt arról, hogy az új szervezetek megalapításáról senkit nem kérdeztek meg, de ami ennél is fontosabb, 2013 óta alig vagy egyáltalán nem kaptak pénzt az alapítványtól, csupán 800 és 69 ezer dollár közötti összegeket, és szeretnék átláthatóbbá tenni a működést. Kritizálták a 12 millió dolláros alapot, amely szerintük csak egy kis része az alapítványhoz befolyt összes pénznek, ráadásul abból egy csomót a helyi csoportok szedtek össze, nem a központ.

„Az emberek azt hiszik, hogy a pénz a helyi szervezeteknek megy. Ez nem így van. Azt is gondolják, hogy amikor valami cselekvés van, az a helyiek jóváhagyásával történik, de ez sem így van” mondta Sheri Dickerson, az Oklahoma City-i szervezet vezető szervezője decemberben a Politicónak.

A Politico ugyanebben a cikkében azt írta, a BLM-tagok már 2016 óta panaszkodtak, és pár hónappal korábban már közzé akarták tenni mindezt. De arra kérte őket Cullors, hogy várjanak ezzel, és inkább vele személyesen beszéljék meg a dolgokat. Ezek a megbeszélések azonban nem vezettek eredményre, állítják. Cullors a Politicónak nem akarta kommentálni az állításokat, továbbá Garza és Tometi sem akartak nyilatkozni. A BLMGN nevében nyilatkozó sajtósok azonban visszatámadtak: közölték, hogy az aláírók nem BLM-tagok, csak a nevet használják arra, hogy pénzt és hitelességet szerezzenek. Ráadásul, írta a BLMGN, a hálózatnál felső határa van, hogy mennyit adhatnak helyi szervezeteknek.

A különböző helyi sejtek panaszai szerint már benzinre és lakbérre sincs pénzük a városi BLM-szervezeteknek, és a fókusz sincs rendben, hiszen miközben

„a támogatók azt látják, hogy országos főnökök éppen Joe Bidennel akarnak találkozni, a küszöbömön szó szerint ételt kolduló gyerekek várakoznak”

– ez utóbbit April Goggans, a Washington D.C.-béli BLM-csoport főnöke nyilatkozta.

Négy szép ház

Februárban az alapítvány nyilvánossá tette a pénzügyeit: kiderült, hogy előző évben, azaz 2020-ban 90 millió dollárnyi (kb. 25,5 milliárd forintnyi) adományt kaptak, év végén plusz 60 millió dollár volt az egyenlegük, és hogy 21,7 millió dollárt osztanak szét a hivatalos és nemhivatalos helyi szervezeteknek. Az éves költségük 8,4 millió dollár volt, amiben benne vannak a működési és adminisztrációs költségek, a személyzet költsége, és olyan tevékenységek, mint „közösségi munka, gyorsreagálás és válságmenedzselés”.

A 2014-ben lelőtt Michael Brown apja és fergusoni aktivisták erre dühös nyilatkozatban közölték, hogy ők is igényt tartanának 20 millió dollárra, ha ennyi pénze van a BLM-nek. (Emlékezetes, a fegyvertelen Brownt 2014-ben lőtte le egy rendőr Fergusonban, a vádat ejtették a rendőr ellen, mire Amerikában országszerte tüntetések kezdődtek.) „Nem szívességért könyörgünk, hanem kérjük, ami jár”, nyilatkozták a rokonok, feltéve a kérdést, hogy hova megy a pénz, ki kapja és mit csinál vele.

Aztán ahogy lenni szokott, a kaput nem az tette be, hogy bonyolult módon kiderülnek egy szervezetről vagy struktúráról a problémák, hanem az, hogy a főnök összevissza költött pénzt luxuscuccokra.

Idén áprilisban a New York Post konzervatív bulvárlap arról írt, hogy a magát egyébként marxistának valló Cullors négy ingatlant is vett a BLM indulása óta, az időben visszafelé nézve:

• 2021 márciusában egy 220 négyzetméteres, 1,4 millió dolláros, a Topanga Kanyonra néző házat Kaliforniában, Malibu mellett;
• 2020 januárjában 415 ezer dolláros vidéki házat 3,2 acre (13 ezer négyzetméter) telken Atlanta mellett, Conyers városban, Georgia államban. Az ingatlanon beltéri medence, kisrepülőnek való hangár és kifutó is van;
• 2018-ban Los Angeles déli részén 590 ezer dollárért egy 160 négyzetméteres házat;
• 2016-ban egy 510 ezer dolláros házat szintén Kaliforniában, Inglewoodban, Los Angeles elővárosában. Utóbbi hármat a saját nevére, a topangai házat a cége nevére.

A lap azt is hozzátette, hogy „információik szerint” a nő és párja tavaly a Bahamákon is nézelődött egy Albany nevű luxus üdülőtelepen, amelynek saját kikötője és golfpályája is van. Jelenleg 750 négyzetméteres, hatszobás ingatlanok vannak itt eladók, az árat csak kérésre adják ki, írta a lap.

Arra ugyanakkor nincsen semmiféle adat, hogy Cullors bármilyen módon BLM-pénzeket használt volna fel a saját vagyona gyarapítására.

Ezt nem is állítja egyelőre egyetlen médium sem, azt azonban megjegyzik, hogy a BLMGNF csak tavaly nyáron kért, és csak decemberben kapott az adóhivataltól adómentes státuszt, úgyhogy még későbbre várható, hogy adódokumentumokat tegyen közzé, és más pénzügyi beszámolót sem hozott nyilvánosságra az alapítvány.

Az alapítvány közleményt adott ki, mely szerint semmiféle forrást vagy segítséget nem nyújtott és nem is nyújthat ahhoz, hogy bármely alkalmazottja vagy önkéntese magáningatlant vásároljon. Hozzátették azt is, hogy a jobboldal hamis narratívákkal támadja Patrisse-t, folytatva azt a hagyományt, hogy a fehér felsőbbrendűséget hirdetők fekete aktivistákat terrorizálnak. A mozgalmat azonban nem lehet ezzel elhallgattatni, írták.

A Facebook nem engedte megosztani

Cullors azt nyilatkozta, hogy 2013 óta mindösszesen 120 ezer dollárt kapott a szervezettől, és 2019 óta egy centet sem vett fel onnan. A bevételeire célozva azt hangsúlyozta, hogy két könyvre is szerződött, ebből az egyik meg is jelent, és New York Times-bestseller lett, valamint a Warner Brothersszel is aláírt egy szerződést gyerekeknek, fiataloknak és családoknak szóló műsorok fejlesztésére. Azt is hozzátette, hogy előadásokat tart, van egy galériája, szerződésben áll a YouTube-bal, és egy magánfőiskolán tanít Arizonában.

Egyes BLM-szervezők az ingatlanügyeit cincálva amiatt is támadni kezdték Cullorst, hogy „bár szocialistának tartja magát”, a jelek szerint ő maga nagy kapitalista, és nem különösebben ügyel arra, hogy a magánvagyonának jó részét adakozásra fordítsa. „Szomorú, mert az emberek megkérdőjelezik a mozgalom hitelességét, és elfelejtik, hogy az emberek azok, akik a mozgalmat életben tartják”, mondta Hawk Newsome, New York-i BLM-alapító és szervező.

A Facebook a magánélet védelmére hivatkozással nem engedte megosztani azokat a posztokat, amelyekben Cullors ingatlanügyéről van szó. Azzal magyarázták, hogy a cikk alapján beazonosíthatók az ingatlanok, ami veszélybe sodorhatja a tulajdonosokat. Ben Smith, a New York Times újságírója erre reagálva megjegyezte, hogy ez sok újság sok cikkére érvényes kéne legyen. Egy fekete újságíró azt állította, hogy a Twitter kizárta őt a saját fiókjából, amikor posztolta a cikket.

Cullors múlt pénteken lemondott az alapítványi posztjáról, és hat év után távozik a szervezettől. Azt mondta, erre egy éve készül, a döntésnek semmi köze az elmúlt időszak jobboldali támadásaihoz, és arra hivatkozott, hogy a tévés műsorfejlesztő karrierjére, illetve a második könyvének írására koncentrál, melynek címe Egy Abolicionista Kézikönyve lesz.

Közleményében azt írta, jó kézben van az alapítvány, amelynek a célja is ugyanaz marad: a fehér felsőbbrendűség megszüntetése és az életet jobbító segítő szervezetek építése.