Szerintem ez egy nyest

Úgy kezdődött, hogy felvillant egy sárga hibajelzés a műszerfalon. Egy huszonegy éves kocsinál megesik az ilyesmi, együtt lehet élni vele, de most a motor másfajta üzeneteket is küldött. Alacsony fordulatszámon dadogott, nem húzott rendesen, eltűnt a nyomaték, mintha az egyik henger megadta volna magát. A gyertya lesz, biztosan a gyertya, dünnyögtem magamban, és úgy képzeltem, hogy néhány ezresből megúszom az egészet. Az év utolsó napjaiban senkinek sem hiányzik egy totális lerohadás. A hengerfejre gondolni sem mertem, mert egyrészt fogalmam sincs, pontosan hogy néz ki egy hengerfej, másrészt ha ezt a szót hallom, akkor úrrá lesz rajtam a jeges rémület, és szétporladó húszezreseket látok magam előtt.

A buli másnap hajnalban a padláson folytatódott. Pokoli hangokra ébredtünk fél négy körül. Mintha egy szteppcipős macska rohangált volna fel-alá, oda és vissza, közben nyiffogott és nyüsszögött, egyszerre sírt és nevetett ez a sátánfajzat. Mint én. Belül kicsit zokogtam, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, fájdalmas szóviccek tolultak elém. A nyestem gyönyörű, fáradt lázban ég, gondoltam, de a feleségemnek ekkor még csak annyit mondtam, hogy

szerintem ez egy nyest.

Krízishelyzetekben egész jól össze tudom rakni a mozaikdarabokat, egy kicsit büszke is voltam magamra, hogy nevén neveztem a rémet, aki ekkor gondolt egyet, és párpercnyi őrült szaladgálás után leugrott a teraszra, majd kámforrá vált.

A forgatókönyv egy nappal később megismétlődött. Sztepp, nyiff, nyüssz, ugrás, csend. Szeresd a nyestem, bébi. Ez kibírhatatlan, ennek véget kell vetni.

Az autószerelő azt mondta, hogy a kocsi azért rángatott, mert az a dög megrágcsálta a gyújtáskábelt. Ki kell cserélni, de azt is meg fogja rágni, vonogatta a vállát. Eddig csak leszarta a motorháztetőt, most meg beette oda a fene. Amikor leparkolsz, behúzódik a meleg motor alá, utána pedig tovább fészkelődik. Elég neki egy 4–5 centiméteres nyílás, amin átpréseli a fejét, a teste pedig akadálytalanul követi bárhová. Állítólag vannak kedvenc márkái, és a benzinesek jobban vonzzák, mint a dízelesek.

Miután átnyálaztam a Nyest ellen küzdők csoportjának bejegyzéseit, rá kellett jönnöm, hogy méltatlanul kevés szó esik ezekről az állatokról. Kíváncsiságból megnéztem az archívumunkat, és bő négy év alatt csak két említést találtam róluk a Telexen. Szagjeleket szimatoló borzot, nyestet és vidrát szpottoltak télen a Balaton-parti kamerák, ezt tavaly júliusban írtuk. Idén pedig röptében osztotta a nyaklevest a macskabagoly a nyestnek, de utóbbiról kiderült, hogy sajnos csak egy nyuszt volt.

A nyusztokra, vagy ahogy a Turista magazin fogalmaz, az erdőlakó mászómesterekre azért érdemes kitérni, mert a két ragadozó megtévesztésig hasonlít egymásra. Van azonban két fontos eltérés. A nyuszt „torokfoltja rendszerint lekerekített formájú, sosem villásan elágazó, mint a hasonló megjelenésű nyestnél. További különbség a két faj között, hogy utóbbi orra hússzínű, míg a nyuszté fekete”. Mindketten a menyétfélék családjába tartoznak, testhosszuk és tömegük nagyjából megegyezik. Míg a nyuszt védett állat Magyarországon, a nyest vadászható.

Tőlem a vérontás olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől, ezért a kezdetektől fogva a probléma békés megoldásában gondolkodtam. Üvöltő igazságtalanság lenne kárt tenni benne, mert mi vettük el a lakhelyét, ezért jogában áll bosszút állni. Hívhatnék szakembert, mint amikor meg kell szerelni a kábelt, de (mint azt korábban már mondtam), az év végén senkinek sem hiányzik egy százezres nagyságrendű kiadás.

Bíztam a kollektív bölcsességben, ezért megfuttattam a nyestügyet a szerkesztőségi levelezőlistán. Mit használjak? Vegyek egy élve befogó csapdát? Nyestriasztó sprét? Levendulás port? Pakoljam körbe a kocsit vízzel teli műanyag palackokkal? Szereljek be ultrahangos riasztót? Tömjek ki egy zoknit kutyaszőrrel? Kunyeráljak tigrisszart az állatkertből?

Elkezdtek záporozni a levelek, és ekkor jött két döbbenetes felismerés: nem vagyok egyedül, és nincs bombabiztos megoldás.

A tapasztalatok nagyon széles skálán mozogtak. Volt, aki eljutott a komplett megőrülés határáig, de a cinikusan legyintők táborából is érkeztek hozzászólások:

• „Egyik sem használ, csak a befogás :(”
• „Nekem volt ilyen gondom a Balcsin, mondom a megoldást: KOSSUTH RÁDIÓ. Szakember ajánlotta, és működött. A nyestek konkrétan nem viselik el a Kossuth rádió műsorát. […] Szóval vegyél egy zsebrádiót, hangosítsd fel annyira, hogy te még ne halld, és ki fogja takarítani a nyestet a padlásról.”
• „Épp két hete mondta egy borász, hogy ő is a Kossuth rádiót nyomatja a vadak ellen, azt mondta, MINDENT kipróbált az elmúlt tíz évben, és csak ez jött be, mert sok a szöveg, nincs zene.”
• „Nekem a kutyaszőr egyszer már bizonyított, csak tele kell rakni a helyiséget, ami nálam a garázs volt, de elűzte.”
• „Ultrahangossal volt pozitív tapasztalatom (típust nem tudok mondani, régen történt).”
• „Csapda, benne szalonna. Utána ázott kutyaszőrt harisnyában fellógatni.”
• „Próbálj meg beszélni vele, lehet, hogy csak nem kap elég figyelmet, szeretethiányos.”
• „Nekünk az autószerelő a domestosos WC-illatosítót javasolta a kocsibelsőből távol tartani a jószágot, azt mondta, simán akasszuk bele valami jó helyre a motorházban (javaslom azt, ami még papíron keresztül is a legdurvább illatú, azt hiszem, óceános vagy valami erdős). Amúgy ha kert, akkor én nyilván a befogással kombóznám.”
• „Én is tettem WC-illatosítót. Másnap bevitte a kiflicsücsköt, és ott ette meg a WC-illatosító fölött.”
• „Balatonfüreden, a mi nyaralónknál az dívik, hogy vízzel töltött üdítősüveget tesznek a rendszámtábla elé. Gőzöm sincs, milyen elven kéne ennek működnie, de állítják, működik, ott sorakoznak az üvegek, vannak közösségi nyestes üvegek is, amiket bárki használhat. Kecskeméten ezt úgy hívjuk: műanyagszemét.”
• „A palacknál elvileg az a lényeg, ahogy a szél belefúj a tetején, nagyon pici fütyülő hangot ad, ami zavarja a nyestet, de az embert nem.”
• „Volt már a bádogos? A mi balatoni házunkban is ez volt sokáig a probléma, a Kossuth rádió–bioöko méreg skálán mindent próbáltunk, majd jött Robi, a bádogos, és minden lukat betömött. Egyszer visszahívtuk, mert visszajöttek a nyestek, betömte az új lukat is, és azóta nincsenek.”
• „Én konkrétan idegbeteg lettem a rohangálásától a padláson. Mindent bevetettem, kutyaszőr, rádió, spray, lezártam minden létező bejáratot, még jött valami szaki is speckó szerrel. Le se szarta :D Egyedül a csapda maradt ki, de arról lebeszéltek, mert mondta, hogy van annyira okos, hogy kb. kiröhögi. Egy idő után továbbállt, de inkább csak azért, mert máshol volt dolga.”

A válaszokat végigolvasva úgy éreztem magam, mint egy kezdő szerencsejátékos, aki a rulettasztalnál toporogva nem tudja eldönteni, melyik számra tegye fel maroknyi zsetonját. Ja, és közben éppen a lényeget felejtettem el megemlíteni:

a nyestünk a pszichológiai hadviselés fegyvertárából a kivárást választotta, ugyanis egy ideje nem ad magáról életjelet.

Az átvirrasztott éjszakákon nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Magyarországon hányan járhatnak hasonló cipőben, milyen lehet a trend, hogyan lehetne enyhíteni a nyestek és az emberek közötti konfliktust. Szerettem volna néhány számmal is alátámasztani a jelenséget, de ebben egy kicsit elakadtam.

Írtam a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz), mert kíváncsi voltam arra, hogy vannak-e adataik a kisragadozók által okozott károkról. Azt válaszolták, hogy erről „szakmai igények hiányában nem folyt eddig adatgyűjtés”. Az autók motorterében leggyakrabban az elektromos vezetékekben, a gumialkatrészekben és a burkolatokban tesznek kárt, ezek jellemzően kisebb értékűek. A házakban főleg a hőszigetelést teszik tönkre az állatok. Ritkán előfordulhat az is, hogy súlyosabb következményekkel járó károkat, például elektromos zárlatot okoznak. A meglévő biztosításokat érdemes leellenőrizni, mert „ezek a kockázatok jellemzően nem az alapfedezetek részét képezik”. Aki nem szeretne pórul járni, annak érdemes kiegészítő biztosítást kötnie.

Itt tartunk most, és valami azt súgja, hogy ennek a történetnek még nincs vége.

2024-ben már csak az érdekelne, hogy mit szól ehhez az egészhez Nyuszt László.