Az év végén szembesülnek a rideg valósággal a moratóriumos, kamatstopos ügyfelek

A kormány döntött arról, hogy a kamatstopot és a hitelek törlesztési moratóriumát meghosszabbítja december 31-ig. A bankokkal kapcsolatos méretes szabályozási rohamban valójában hat elem is megkülönböztethető:

• A kamatstop meghosszabbítása az év végéig,
• a hitelmoratórium kitolása,
• új bankadó (extraprofitadó),
• a tranzakciós illeték pénzforgalmi részének megemelése,
• az értékpapír-vásárlási tranzakciós illeték bevezetése
• és a pénzügyi salátatörvény.

Mindegyikkel kapcsolatban rengeteg vitatható pont és kérdés felmerülhet, írtunk is már ilyeneket, de mivel a lakosságot a legjobban alighanem a kamatstop és a moratórium újabb kitolása érinti, ebben a cikkünkben foglalkozzunk most ezzel!

Amikor megszédülsz

Magyarországon az év végére lehetnek olyan emberek, akik közel három évig (33 hónapig) nem fizettek a hitelük után kamatot vagy törlesztést. A serpenyő ezen oldala természetesen pozitív a családok szempontjából, az már kevésbé, hogy ennek súlyos ára van, rendkívüli mértékben megnőnek, kitolódnak a jövő törlesztési kötelezettségei.

A haladékkal és a kamatstoppal kapcsolatos helyzetre három analógia is felvethető (vélhetően egy alapján is érthető lenne, hogy mire gondolunk, de azért bemutatjuk mindet).

Vannak olyan pillanatok, amikor megszédülünk, és a már-már aránytalan hátrányok ellenére sem tudunk leállni a remélt előny habzsolásából.

• A bárban először még elgondolkodik a vendég, hogy tényleg érdemes-e 1500 forintért meginni egy feles Unicumot, de a negyedik után már nagyon elszalad a ló, és emberünk már gondolkodás nélkül, akár minden vendéget meghív egy körre. A 6 ezer forintos estéből így könnyen lesz 100 ezres.
• Vagy „pályaszállásunk” van a sípályán, és már nem jár a felvonó. Meg kéne állni a szállásnál a sível, de olyan jól esik a csúszás, hogy csak nem állunk meg, még akkor sem, ha tudjuk, hogy fárasztó lesz gyalog visszacaplatni a hegyre.
• Végül álljon itt egy rulettes példa! Van az az ismert szisztéma, hogy valaki mindig a pirosra rak egy ezrest, ha nyer, elteszi a nyereséget, ha nem, akkor mindig kétszer annyit tesz fel a pirosra. Jónak tűnik a szisztéma, előbb-utóbb csak kijön a piros, ha ezret, majd kétezret, később négyezret és így tovább pakolunk fel, csak nyerünk valamikor, és már meg is nyertük az ezrest. De mi van, ha egyszer nagyon nem jön ki a piros, még a hetedikre, a nyolcadikra sem? Ha az ötödiknél megállunk, még kezelhető lett volna a veszteség, de mi van, ha az összes pénzünk sem elég, ha most tényleg 15-ször is a fekete jön ki?

Fokozzuk a bajt

Sajnos valami ilyesmiről szól a kamatstopos cikkünk is, mert a különböző intézkedésekkel megvédett lakossági adósok helyzete ilyen. A kamatplafon természetesen, ameddig csak fennáll, támogatás a háztartásoknak, vissza nem térítendő segítség a piaci kamathoz képest, de azért mégis hirtelenebb, sokkszerűbb találkozást vetít előre a valósággal, a valódi kamatszinttel, de még egyszer hangsúlyozzuk: ez egy ajándék.

A haladék azonban nem szünteti meg az adósságunkat, csak időben kitolja, vagyis aki esetleg mindkettővel élt, az 2023. január 1-én azzal találkozik majd, hogy

• az addig megszokotthoz képest lesz egy sokkal magasabb hitelkamata (hiszen a piac ebbe az irányba lépett el),
• egy sokkal nagyobb havi törlesztője (a kamatváltozásból adódóan, amelytől nem véd meg a moratórium szabályrendszere),
• egy érdemben hosszabb hiteltörlesztési futamideje (ez a moratórium egyik ára)
• és egy sokkal nagyobb összesített nominális tartozása (ez is a haladék következménye).

És bár valójában közgazdaságilag itt is az adós nyer, vagyis még ekkor is jobban fog járni az eredeti bank-ügyfél kapcsolathoz képest, mint a bank, de mégis a nagyon hosszú távú adósságcsapda helyzetével szembesül.

A kamatstop

Több bankárral, biztosítási szakemberrel és üzletemberrel is beszélgettünk az elmúlt napokban a pénzügyi szektort érintő szabályozásokról. Mivel az úgynevezett salátatörvény még csak javaslat, ráadásul egyelőre nem is tűnik a szektor szerint igazán „ártalmasnak”, inkább technikai, uniós adaptációs kérdések vannak benne, illetve, vélhetően a Sberbank-ügyet meghatározó szanálási változások, ezt most vegyük ki a képletből. A tranzakciós adóról már többször írtunk, például itt, de az adók általános hatásaival még fogunk foglalkozni.

Mindenesetre nézzük most a kamatstop és a hitelmoratórium hatásait, amely a banki szakemberek szerint nagyon veszélyes játék. Hiszen a fenti „megszédülős” logika alapján már régen túlvagyunk azon, hogy az MNB és a kormány, akiket általában azonos oldalnak tekintünk, ezt a helyzetet piaci alapon kezelni tudja (itt még az is lehet, hogy a felek eltérően ítélik meg a helyzetet).

Mindenesetre az borítékolható, hogy 2022. december 31-én sem lesz vége az ügynek, hanem vagy megint jön majd egy időbeli kitolás, vagy jön valami fokozatos visszavezetés, esetleg újabb drasztikus külső (állami) beavatkozás.

Ezt elszúrtuk

Az egész intézkedéssorozatban volt valamilyen tanulási folyamat is. A Covid kirobbanása idején az MNB és a kormány pozitív lépésnek hirdette azt, hogy a családok védelmére hiteltörlesztési moratóriumot vezettek be. A lépés megvédte a családokat attól, hogy a lezárások miatt kialakult nehéz időszakban nagyon rossz helyzetbe kerüljenek. Igaz, az már akkor is hibának tűnt, hogy miért a nem-fizetés volt az alaphelyzet, miért azt kellett a háztartásoknak kérelmezni, ha valaki továbbra is törleszteni szeretett volna, és miért nem azt, ha valaki moratóriumot kért.

Amikor aztán napvilágot láttak az integrátoroldalak pontosabb számításai, hogy a moratóriumszabályok milyen súlyos hiteltörlesztési futamidő-hosszabbodást jelentenek az ügyfeleknek, az MNB nagyon helyesen elkezdte törlesztésre ösztönözni azt, aki ezt megtehette.

Hiszen a lényeg tényleg ez, akinek a Covid súlyos személyes pénzügyi válságot okozott, annak nincs más választása, annak ez az utolsó szalmaszál, vagyis neki moratóriumot kell kérnie, mert nincs más sansza. Aki azonban nem vesztette el a munkáját, sőt, 2022-ben esetleg még adó-visszatérítést is kapott, és inkább csak megszokásból maradt a moratóriumban, na, ő tényleg maga alatt vágja a fát.

Az MNB abban is tudatos volt, hogy már jó ideje (itt például a zászlóbontó, 2019. áprilisi ajánlása érhető el) arra ösztönözte a lakosságot, hogy ne változó kamatozású, hanem kiszámítható fix kamatozású hiteleket vegyen fel. Ezt van, aki megfogadta, van, aki nem, de vicces módon a kamatstop végül éppen azokon segít, akik nem fogadták meg a tanácsot. A faramuci helyzetről a Bankmonitor.hu írt egy remek cikket. Nagyon röviden ez erről szól: minden jószándékú figyelmeztetés ellenére a kamatstop miatt az járt végül jól, aki nem kezelte a kockázatokat.

Hogyan kell jelezni?

A piaci szakemberek mindenesetre régóta felismerték, hogy a háztartásoknak ez az egész elnyújtott haladékosdi mennyire kedvezőtlen. De nézzük meg előbb a vonatkozó szabályokat!

A jelzáloghiteleseknek nem kell semmit tenniük a kamatstop további igénybevételéért. Azoknak azonban, akik még benne maradtak a törlesztési moratóriumban, külön nyilatkozatot kell benyújtaniuk a hosszabbítás érdekében. Az eredetileg június végéig élő törlesztési moratóriumot a kormány automatikusan július 31-ig hosszabbította meg. Eddig az időpontig mindenki benne maradhat, aki július 17-én is benne volt. Aki azonban augusztus 1-től is élni akar ezzel a lehetőséggel egyelőre december 31-ig, annak július 31-i kérelmeznie kell ezt a hitelezőjénél.

Jó drága – nézzük meg egy példán!

A money.hu pedig leírt egy konkrét számpéldát, ami több mint tanulságos.

„Egy 10 milliós hitel esetében összességében akár 2 millió forinttal is nőhet annak az ügyfélnek a teljes törlesztési terhe, aki él a kormány újabb moratóriumhosszabbításával.”

A money.hu szakértői ezért a bennmaradás helyett inkább a hitelcserét ajánlják, mert lassan már a rászorulóknak sem éri meg a további maradás a védőernyő alatt.

A money.hu nyomán nézzünk egy olyan 10 millió forintos hitelt, amit 5 éve, 2017 januárjában az akkori 5,66 százalékos piaci átlagkamaton vett fel valaki 15 éves futamidőre. Ha emberünk élt a moratóriummal, a tavaly októberben lezárult, 18 hónapig tartó általános szakasz miatt a hitelének a futamideje 34 hónappal meghosszabbodott, és így az adós 2031 vége (ekkor járt volna le a 15 év) helyett 2034 októberéig kell törleszteni a 82 560 forintos törlesztőrészletét. A hitel eredetileg visszafizetendő 14,86 milliós teljes összegét a moratórium 1,1 millió forinttal 15,95 millió forintra növelte.

Az az ügyfél, aki aztán idén júniusig is benne maradt a rendszerben, a 8 hónapos további törlesztésmentességért további 14 hónappal fizeti majd tovább hitelét a szabályok szerint eredeti törlesztőrészlettel.

Ez az adós tehát 2036 januárjában utalja majd az utolsó törlesztőrészletet a teljes törlesztési idő 4 évvel nőtt meg. Ő már 16,39 millió forintot fizet majd vissza a 10 milliós hitel után.

Végül, a kormány által most felkínált újabb 6 hónapos haladék azt jelenti, hogy a lakáshitel felvevők immár 33 hónapon keresztül, közel 3 évig sem tőkét, sem kamatot nem fizetnek a bankjuknak. A példánkban szereplő ügyfél, aki újabb fél évig nem szeretné fizetni a hitelét, vállalja a törlesztési idő 11 hónapos meghosszabbítását, az utolsó törlesztést így 2036 novemberében fizeti majd. Az újabb hat hónapos hosszabbításnak köszönhetően a moratórium teljes költsége – az, amennyit az eredeti törlesztési teherhez képest többletköltségként vállal az ügyfél – 1,85 millió forint, a teljes visszafizetendő összeg ebben az esetben már meghaladja a 16,7 millió forintot.

Ez már tényleg csak annak éri meg, aki valóban nem tud semmilyen módon nekikezdeni a törlesztésnek.

Hagyja ezt az állam?

Mit fog kezdeni ezzel a helyzettel az állam? Nem tudjuk, de abban biztosak lehetünk, hogy néha a legerősebb választás, a nem-választás. Amennyiben az állam újabb és újabb halogatással reagál, az valójában nem jó senkinek.

Az államnak se, most nagyon messze van a választás, addig aligha lehet halogatni. Igaz, a végtörlesztéssel és a forintosítással korábban az állam azt is bizonyította, hogy a bank és az ügyfél közötti magánszerződésekbe adott esetben hatalmi szóval is be tud avatkozni. Ha valami ilyet lépne, az borítékolhatóan a korábbi megállapodást valamiképpen a bankok rovására módosítaná.

És itt azért egy kicsit mindenki ellenérdekelt, a banknak nem jó a veszteség, az országnak káros, ha nincs szerződésbiztonság, ha senki nem ösztönzi a pénzügyi tudatosságot, a nem érintett ügyfeleknek pedig az nem kedvez, ha a bankok majd óvatosabban, vagy drágábban hiteleznek másokat, vagyis a rájuk oktrojált veszteség miatt.

Biztos, hogy hallunk még róla

Ismerve az állam ilyen lépéseit (lásd rezsiár vagy üzemanyag-ársapka), az állam most sem fogja engedni, hogy csak úgy megérkezzen a piac, vagyis a valóság az emberek életébe, nem engedi majd, hogy a bankok egy az egyben kivezessék a kamatstopot.

A bankokat nem szokás sajnálni, vagy empatikusan kezelni, mert „sokat keresnek”, de azért olykor eszünkbe juthat, hogy a jogbiztonság, a magánszerződések kikezdhetetlensége, a kiszámíthatóság, az igazságosság olyan társadalmi értékek, amelyekre szükségünk lehet.

Pedig mint mindig újabban, most is benne van a pakliban, hogy utólag, központi szóval az ügyfelek javára módosulnak majd a szabályok, a szerződések.

Mindezzel azonban a mindenkori szabályozók nemcsak a bankokat ütik, de a pénzügyileg tudatos ügyfeleket is mindig megbántják, megalázzák.

Hiszen aki korábban megfontolt ügyfélként a drágább, de biztonságosabb forinthitelt választotta a devizahitelek ellenében, vagy aki a drágább, de kiszámíthatóbb fix hitelt választotta a változó kamatozású hitel ellenében, mindig azt látja, hogy mégis a kockázatokat nem megfelelően kezelő ügyfél kap segítséget végtörlesztési lehetőséggel vagy kamatplafonnal.

Természetesen nem drukkolunk a rászoruló magyar háztartások ellen, az biztos, hogy a hazai bankpiacon senkinek sem jó érzés, ha a magyar családok a haladékból és a kamatstopból visszatérve jövő januártól egy sokkal nehezebb élethelyzetben találják magukat, de egyszer jöhetne már egy olyan intézkedés is, amikor az kap segítséget, aki pénzügyileg tudatos döntéssel vállalt egy nehézséget és nem az, aki nem hallgatott a tanácsokra.