Mindenki fél a moratórium végétől

2021. május 11. – 09:42

frissítve

Mindenki fél a moratórium végétől
A kijelzőn látható a hitelmoratórium meghosszabbításáról szóló javaslat szavazásának végeredménye az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. október 6-án – Fotó: Kovács Tamás / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Ügyfelek, bankok, követeléskezelők, szabályozók – mindenki nagy izgalommal várja június 30-át, vagyis a második moratórium végét. Hogy fogadják majd az ügyfelek az elszámolásokat? Mennyire tudnak törleszteni azok, akik 15 hónapig ezt halaszthatták? És hogy állnak most azok, akik kénytelenek a „csalánt verni”, vagyis a bankok?

Bár új intézkedés mindig érkezhet az állam részéről, de jelen ismereteink alapján július 1-je után újra törleszteni kell azokat a lakossági vagy vállalati hiteleket, amelyek akár 15 hónapig is moratórium alá estek.

Mint emlékezetes, az első moratórium szabályai a 2020. március 18-án 24 órakor érvényes hitelszerződésekre születtek meg. A „moratórium 1” 2020. december 31-ig volt érvényes, és a lakosság szempontjából valamennyi hitel-, kölcsön- és ingatlanlízing-szerződésre, a folyószámla-, illetve a hitelkártyakeretekre is igénybe lehetett venni.

Aztán a tavalyi év végével indult egy újabb moratórium, a „moratórium 2”, ez futhat ki június 30-án.

Mint az MKB honlapja is írja:

a moratórium 2-t a bank automatikusan biztosította azon ügyfelek esetében, akik 2020. évi utolsó esedékes tőke-, kamat- és díjfizetési kötelezettségüknél éltek a moratórium 1 lehetőségével, illetve bejelentés alapján biztosította azoknak, akik 2020. évi utolsó esedékes tőke-, kamat- és díjfizetési kötelezettségük teljesítése tekintetében – a jogosultság ellenére – nem éltek a moratórium 1 lehetőségével.

A tételmondatok

Sokszor leírtuk, de álljon itt még egyszer:

  1. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal biztosan jót tett a bajba kerülő magyar banki ügyfeleknek, hogy lehetővé tette a moratóriumot, annak, akinek megszűnt a jövedelme, ez nagy segítség volt. A haladék nem volt kötelező, mindenkinek választási lehetősége nyílt.
  2. Azt már inkább lehet vitatni, hogy a fizetési haladékot gyakorlatilag aktív lépéssel nem is kellett kérni, hanem az alaphelyzetből beállt, mert így sokkal, de sokkal többen éltek a moratóriummal, mint akiknek valóban létszükséglet volt a haladék.
  3. Amikor eljön az igazság órája, és kiderül, hogy mennyivel hosszabbodik meg a törlesztési futamidő, és nominálisan mennyivel többet kell majd visszafizetni, biztosan sokan lesznek rosszul, sokan fognak haragudni a bankokra. Hiszen közgazdaságilag ugyan az ügyfelek járnak jól és a bankok rosszul a moratóriummal, de mégis sokkoló lehet, hogy a visszafizetendő nominális összeg akár sok százezer forinttal nő, és a futamidő 10–15 hónappal is hosszabbodhat.

Példasorok

A Bank360 nemrég végzett néhány modellszámítást, ezekből kiderül, hogy egy 20 évre felvett 10 milliós lakáshitelnél akár 15–26 hónappal is megnőhet a törlesztés azoknak, akik végig éltek a haladékkal, míg a másik példában bemutatott 1,5 milliós személyi kölcsönnél 6–11 hónappal.

Ehhez képest természetesen lehet egy rakás ügyfél, akinek csak 1-2 hónappal hosszabbodik meg a törlesztés. Az mindenképpen nagy segítség az ügyfeleknek és teher a bankoknak, hogy a tőketörlesztés nem nő, és a kamatokat sem kamatos kamattal terheli az időmúlás.

Az ügyfelek tehát szembesülnek azzal, hogy mennyivel nyúlik meg a hitelük törlesztése, és mekkora értékkel duzzad a nominális törlesztés. A bankoknak pedig lassan derengeni kezd majd az is, hogy ki van igazán bajban, milyen nemteljesítési mutatókkal (NPL-ekkel) számolhatnak.

Nem lehetett indokolt

Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a fizetési haladékkal annak volt érdemes élnie, akinek nem volt más választása, alighanem sokan indokolatlanul vágtak bele.

Nézzük meg ezt két adatsorból kiindulva. Nagy Márton miniszterelnöki tanácsadó mutatta be, hogy 2020-ban, 2019-hez képest 8-9 százalék helyett 11 százalékra nőtt a lakosság megtakarítási rátája.

2019 végén a látra szóló betétek állománya közel 7 ezer milliárd forint és a készpénz nagyjából 5 ezer milliárd forint volt, immár az előbbi 9 ezer milliárd forintot, az utóbbi pedig 6 ezer milliárd forint. Vagyis részben azért, mert az emberek nem költöttek annyit a home office-ban, részben azért, mert nem törlesztettek hiteleket, az úgynevezett szuperlikvid eszközök állománya 25 százalékkal, 12 ezer milliárd forintról 15 ezer milliárd forintra emelkedett.

A másik összehasonlítás szerint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján a magyarországi munkanélküliség mindössze 4 százalék, a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint ugyanakkor a törlesztési moratóriumban tavaly év végén a jogosult lakossági hitelállomány 54 százaléka és a vállalati hitelek 39 százaléka vett részt.

A Bank 360 azóta megkérdezte a bankokat, hogy ez az érték mennyire változott az újabb körben, senki nem számolt be érdemi csökkenésről, de legyünk optimisták, talán 40 százalékra azért leapadt a haladékosok köre.

Álljunk meg itt egy pillanatra, nyilván minden egyedi helyzet más és más, de 4 százaléknyi a munkanélküli, és mégis 40 százalék érezte úgy, hogy nem fizeti a hiteleit. Itt valami azért nagyon nem stimmel.

Információszerzés

A bankok mindenesetre most eléggé tanácstalanok a tekintetben, hogy június 30-a után mi lesz a törlesztési hajlandósággal. Mivel a haladékos időszakban nem keletkezett új „rossz” adós, vagyis aki esetleg nem tudott volna fizetni, ő csak bekerült a haladékosok körébe, így a bankok egyetlen kapaszkodója az, hogy kinek maradt meg a bankhoz érkező rendszeres jövedelme (fizetése), és kinek veszett el.

Ám még ez az adat is csalóka. Van ugyanis egy kör, aki éppen azért utalt csak egy adott összeget a bankhoz, mert az a hitelhez szükséges volt, de most, hogy „mindegy”, már nem utalt. A bank meg nagy bambán néz, hogy akkor most ennek az ügyfélkörnek megszűnt a rendszeres jövedelme, vagy csak máshová utalja azt.

Követeléskezelők aranykora

Van azonban egy cégtípus, amelyik egészen remekül járt a haladékkal, ezek a követeléskezelők, vagy más néven a behajtók. Ezek a cégek abból élnek, hogy a bankoktól 30-40 százalékos áron (vagy bárhol máshol, ahol megegyeznek) megvásárolnak egy követeléscsomagot. Ha például egy rossz adós egymillió forinttal tartozik a banknak, a követeléskezelő mondhatja azt, hogy 400 ezer forintot fizetek a banknak, és innentől én próbálom meg behajtani a tartozást.

A bank ezzel

  • lerázza a rossz adósait;
  • de ő maga nem enged el adósságot, ez nem terjed el róla (az ugyanis rontaná a többiek törlesztési hajlandóságát);
  • javítja a saját NPL-mutatóját.

A követeléskezelő pedig majd az ügyfél nyakára jár, ő próbálja behajtani a tartozásokat.

Ha megvett 40 százalékon egy követeléscsomagot, majd az ügyfelek felétől be tudja szedni az adósságot, akkor nagyon jól jár, ha csak az ügyfelek 30 százaléka fizet, akkor pedig nagyot bukik.

És akkor most jön a „buli”.

Ha egy követeléskezelő megvett 2020. március 18-a előtt egy rakás adósságot, azon most szinte biztosan kaszált. Az adósságspirálba került rossz adósok ugyanis már jellemzően több helyre, több banknak is, olykor fűnek-fának tartoznak. Ám mivel ők a még el nem adott, „jó” hiteleikre most haladékot kaptak, folyó jövedelmükből a régi beragadt hiteleket tudták törleszteni, ez bizony nagy térülést hozott a behajtóknak. Félreértés ne essék, ez nem kritika, ez a fajta adósságkonszolidáció egy nem várt pozitív hatása lett a haladéknak, úgyis mondhatjuk, hogy időben jelentősen kitolta egyesek magáncsődjét.

Mennyi lesz az NPL?

A bankok mindenesetre megkezdték az ügyfelek tájékoztatását, olykor próbálták őket visszaterelni a már törlesztő ügyfelek közé. Erre tényleg szükség volt, mert aki (például egy magasabb kamatú hitelkártyás vagy egy személyi hiteles) adósságot tolt 15 hónapig, vagyis eddig halogatta a törlesztést, elég komoly terheket vett magára.

A bankok azért kritikusak is, ők mindenképpen vesztenek a haladékkal, rövid távon pénzügyileg, hosszabb távon pedig kulturálisan.

Magyarországon ugyanis mindig arról megy a polémia, hogy miért nem kell az adósságot törleszteni, vagy arról, hogy aki nem törleszt, azt miért ne lakoltassák ki.

Ennek természetesen adott pillanatban van egy szociálisan érzékeny, érthető aspektusa, senki nem örül annak, ha családok, emberek élete vészesen rosszra fordul, csak a jó adósokkal, a hitelpiac kamatszintjével vagy a bérbeadók és a bérbevevők kapcsolatrendszerében mindig a „rendesek” szívják meg. Mert ha akad, aki nem törleszt, akkor a jól törlesztőknek lesz magasabb a hitelkamat, mert a bankok ezt a veszteséget bekalkulálják, vagy a bérbeadók már nem szívesen adnak ki lakást „kilakolhatatlan” családoknak, vagy, ha mégis, csak jó drágán, mert a piac árazza azt a kockázatot, hogy lesznek, akik úgy maradnak a lakásban, hogy nem fizetnek bérleti díjat.

A nagy kérdés végül az, hogy a koronavírus-járvány után mennyi lesz a nem törlesztő ügyfél. A szakemberek (láttuk Nagy Márton nyilatkozatát) szerint nagy strukturális különbségek alakultak ki, sokaknak érdemi megtakarításuk halmozódott fel, de sok családban meg tényleg eltűnt a jövedelem, így aki vállalkozott arra, hogy kibökjön egy számot, azt mondta nekünk, hogy hiába ugrott meg a bankok betétállománya, azért egy 5-7 százalékos bedőlési hatás benne van a pakliban.

Miért nem jó most banknak lenni?

A bankok ezzel a számmal eléggé vegyes helyzetben vannak.

  • Egyrészt nagyon sok munka és költség volt a moratóriummal, a bankrendszer egészének mindig káros az ügyfelek leszoktatása arról, hogy a hitelt rendszeresen vissza kell fizetni.
  • Másrészt a bankrendszerben most nagyon sok a szabályozói megfelelés. Az egyik beszélgetőpartnerünk úgy fogalmazott, hogy „minden kereskedelmi bankban van most 10 százaléknyi ember, aki az MNB-nek dolgozik, a baj csak az, hogy nem az MNB, hanem a kereskedelmi bank fizeti őket”.
  • Harmadrészt kiugróan sok az informatikai költség, ez részben digitalizáció, vagyis fejlesztés, de azért itt is van bőven kötelező megfelelés az újabb és újabb előírásoknak, termékeknek.
  • Negyedrészt a bankoknak azért összességében nagyon nem kedvez a zéró kamatok világa.

Miért jó most banknak lenni?

Ugyanakkor van egy rakás pozitív hatás is, amivel pedig mégis jobban megy most a bankoknak, láthattuk ezt azoknak a bankoknak a számain, akik már jelentettek.

Bencsik László, az OTP vezérigazgató-helyettese az első negyedév végén 93 milliárd forintos konszolidált adózott eredményről számolt be, szemben a bázis 4 milliárd forintos veszteségével, míg Jelasity Radován, az Erste Bank első embere a bank sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az Erste tavaly 4, idén viszont már 15 milliárd forintos adózás utáni eredménnyel zárta az első negyedévet.

Ami a profitabilitást segítette, az, hogy a referencia kamatfelárak jelentős 30–50 bázisponttal felfelé mozdultak a válság hatására, vagyis a hitelezésen többet lehet keresni.

Szalai Péter, a KPMG igazgatója szerint az is mindenképpen pozitívum, hogy a Covid végre hosszú idő után egy olyan válság, amelyben a bankok nem a bűnös vagy

a bűnbak szerepet töltik be, hanem éppen ellenkezőleg a megoldás részét képezik, ugyanakkor terhelhetőségük véges.

A kérdés az, hogy az állami támogatások kifutása után, ha a piaci szereplők felhasználták már a tartalékaikat, nem szakad-e a bankok nyakába túl sok rosszul teljesítő hitel. A bankok eddig ellenálló képességből jól vizsgáztak, a tőkeellátottság és a likviditás is stabil, de azért mégiscsak hosszú idő óta az egyik legjelentősebb gazdasági válságnak járunk a közepén. A kormányok, például a magyar állam a bankokra is feladatokat ró, de ahogy a KPMG tanulmánya írja,

„csak az mentsen fuldoklót, aki kiválóan úszik”.

A kormányzatok és központi bankok intézkedései jelentős részben a pénzintézetekre terelik át az anyagi terhek nagy részét. Igaz, eközben a szabályozói oldal is lazít a szigorú előírásokon: csökkentek a tőke- és likviditási követelmények, kitolódtak a jelentési határidők, az Európai Bankhatóság egy évvel elhalasztotta a banki stresszteszteket.

Sok állami program

Az állam arra próbálja ösztönözni a bankokat, hogy bátran hitelezzenek, segítsék a gazdaságot, ám a csökkenő profitok idején nehéz döntéseket kell meghozni, ha lazulnak a kritériumok, később minden bizonnyal számítani lehet a rossz hitelek okozta veszteségekre is.

Ahogyan a KPMG fogalmaz:

„Egyfelől üdvözlendő, ha a bankoknak nagy szerepet szánnak a gazdasági visszaesés enyhítésében, ugyanakkor az sem szerencsés, ha mesterségesen életben tartott »zombivállalatok«️ maradnak fenn még évekig, csak azért, mert senki sem vállalkozik a hálátlan igazság kimondására: a járvány után sem lesznek életképesek.”

Az állam pedig azért szorítja is ki a bankokat a sok saját programjával. Ahogy az egyik bankár viccelt:

„Nekünk már nem is nagyon kell termékfejlesztési csapatot fenntartani, mert az állam állandóan ötletel, és hozza a termékeket (NHP, babaváró, lakásfelújítási hitel, csok+hitel). Valójában közben azért a bankokat zavarja is, hogy eltűnik a termékinnováció, mert az állam képviselői arra nem figyelnek, hogy mit lehet jól fejleszteni informatikával, sokszor nehéz a programokhoz kapcsolódni.”

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!