Egyszerűbb volt azt mondani, bocs, minden marad a régiben

2020. december 19. – 15:07

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Orbán Viktor újabb mentőcsomagot jelentett be, amelynek vannak olyan elemei, amit valóban az állam maga ad, de a kormány ismét erősen bevonta a bankokat, sőt immár az önkormányzatokat is. A program részben hasznos, részben kudarcos, mert a kormány az egyszerűség kedvéért elengedte a rászorultsági elemeket.

Orbán Viktor kormányfő újabb mentőcsomagot jelentett be, amelynek lényegi elemei a következőek

  • feltételek nélkül fél évvel meghosszabbított hitelvisszafizetési moratórium,
  • a járványügyi intézkedésekkel érintett cégek (éttermek, szállodák, buszos cégek) bérköltségeinek részleges elengedése,
  • az önkormányzatok által beszedett iparűzési adó felének elengedése,
  • lakásfelújítási hitel és vissza nem térítendő támogatás.

Segítségek, de annak is, akinek nem kéne

A magyar kormány tehát úgy igyekszik foglalkoztatást fenntartani, fizetőképességet megőrizni, vagy éppen építőipari keresletet stabilizálni, hogy segít, de másokat is bevon a segítségbe.

Legfrissebb híreinkért kattintson ide>>>

Ez önmagában talán nem is lenne rossz irány, de persze mesterséges folyamatokat indít be a gazdaságban, és kicsit kínos, hogy a kormány végül ennyire elengedte a rászorultsági elvet. Gyakorlatilag képtelen volt olyan szabályozásokat alkotni, ami csak azokon segített volna, akiknek arra szüksége van, egyszerűbb lett mindenkinek segíteni.

Képzeljük el azt a videókonferenciás céget, vagy e-kereskedőt, esetleg azt, aki fertőtlenítőt értékesít, szóval amely cégeknek az üzlete megtriplázódott a járvány alatt, de hitelt neki sem kell törlesztenie, vagy azt a hazai milliárdost, akinek az állam most beszáll a palotájának az átalakításába. Az iparűzési adó megfelezése pedig egyszerre hatalmas érvágás az önkormányzatoknak, és egyszerre azokon segít inkább, akiknek megmaradt a bevételük (hiszen ez egy forgalomarányos adónem).

Moratórium

A leglátványosabb hátraarc az említett fizetési haladék szabályozása. A kormány korábban bejelentette, hogy minden nehéz helyzetbe került társadalmi csoportot szeretne segíteni, illetve azt is közölte, hogy miként siet a járvány miatt forgalma negyedét elveszítő cégek támogatására, majd hagyta a fenébe az egészet. Egyszerűen nem alkotott szabályokat, elengedte azt is, hogy aktivitást vár a lakosságtól, de ők nem léptek, egyszerűbb volt azt mondani december 19-én, hogy bocs, minden marad a régiben.

A bankok oldaláról ilyenkor az intézmények egyik szeme sír, a másik nevet. Annak mindenki örülhet, hogy elmarad a nagy év végi egyeztetési roham, de valójában megint az lesz az alaphelyzet, hogy mindenkinek marad a moratórium, csak annak kell szólnia, aki ezt nem kéri.

Pedig a vicc az, hogy egy csomó embernek valójában most több pénze van és könnyebb törleszt, mint békeidőben. Magyarországon eddig viszonylag kevesen veszítették el a munkájukat, viszont a háztartások számára kevesebb a kiadás is, senki nem tud költeni, nem kell befizetni a gyerek gitáróráját, a fociedzését, otthon enni olcsóbb, nincsenek utazások, programok, szabadulószobák, ugráló vár, mozi és hasonlók

Legyen munka!

A mostani csomag fő gondolata szerint, ha van munka a gazdaságban, akkor minden van. Legyen építőipari aktivitás, ne engedje el senki a dolgozóit, a cégeknek legyen könnyebb a kevesebb iparűzési adóval, illetve a kevesebb kötelező törlesztéssel!

Ha van munka, van bevétel, a munkavállalók majd fogyasztanak, lesz költségvetési bevétel. Mindenkit persze nem lehet megmenteni, például a munkaerőpiacra rázúdul a sokszázezer Bécsben, Münchenben, Londonban dolgozó magyar is, akik kint elvesztették a munkájukat és itthon olcsóbb az élet.

Az intézkedések ettől függetlenül segítenek, az pedig már filozófiai kérdés, hogy érdemes-e a gazdaság folyamataiba úgy belépni, hogy ajándékokkal tartunk fenn nem reális folyamatokat?

Nem lenne szükség annyi munkaerőre abban az idegenforgalomban, ahol még hosszú hónapokig nincs remény, de az állam segít. Nem most kezdenének bele a lakásfelújításba a háztartások, de ha az állam fizeti a felét, akkor érdemes előrehozni ezt a keresletet.

Adott tehát egyfajta indokolt, de nehéz küzdelem a gazdaság, a GDP megőrzéséért, és mivel a világon most mindenki ezt csinálja, legalábbis az Egyesült Államok vagy Németország mindenképpen, Oroszország vagy Kína kevésbé, higgyük el, hogy ez jó irány.

A mostani magyar intézkedések a legjobban és leggyorsabban reagáló európai államokat (elsősorban Németországot) követik, az ő eszköztárukból merítenek,

De nincs ingyenebéd

A magyar állam ugyanakkor továbbra is óvatos, nem hisz az ingyenebéd, vagy helikopter pénz jellegű osztogatásban. Vagyis hisz, de nem a maga rovására. Csak a bankoknak kell feltétel nélkül segíteni, csak az önkormányzatok kapnak feltétel nélkül kevesebb iparűzési adót (ez ugye a 2019-es önkormányzati választás óta eléggé átpolitizált döntés). Viszont, ha az állam ad (bértámogatást, vagy lakásfelújítási segítséget), akkor mindig elvárja a munkáltató, vagy a háztartás pénzügyi aktivitását is.

Ami viszont ebben a programban mindenképpen előrelépés, hogy nem tartja az állam magánál a „zsűrizés” jogát. Korábban nagyon sok olyan program indult, ahol egy köztes szereplő, alapok, pályázatok irányítói döntöttek arról, hogy kinek juthat segítség, ez egy lassú, szelektív és kudarcos irány volt.

A kiosztott állami pénzek valamifajta feladathoz, foglalkoztatáshoz, beruházáshoz, fejlesztéshez, felújításhoz kötése egyfajta filozófia, amivel egyet lehet érteni.

A jövő kérdései

Azt pedig a jövő dönti el, hogy eltérített, vagy értelmes hozzáállás az, ha a

  • bevételeitől teljesen eleső étterem fenntartja a munkavállalóinak foglalkoztatását,
  • ha egy munkáját elvesztő magyar munkavállaló most újítja fel a lakását (ideje lesz rá, pénze még a segítséggel sem feltétlenül)

Végül bármennyit is óvatosak a programok, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az adósságot növelik.

A 15 százalékkal, közel 80 százalékig emelkedő GDP-arányos bruttó adósság pedig gond. Ezzel majd valamit kell kezdeni,

  • visszafizetni, azaz ledolgozni,
  • növekedéssel kinőni,
  • vagy elinflálni.

Egyik sem lesz könnyű.