Kína olyan sokat takarít meg, hogy a pénznek egyre nehezebb értelmes helyet találni. A megoldás a lakossági fogyasztás felpörgetése lenne, de az állam egyelőre csak a gyermekvállalást támogatja.

Kérdés, hogy megéri-e a lehető leggyorsabban bevezetni az eurót, agresszívan leszorítani a költségvetési hiányt, miközben átfogó strukturális reformokra, fontos fejlesztésekre lenne szükség.

Az Európai Unióban viszont jelenleg a túlzott és önbeteljesítő borúlátás tűnik a nagy veszélynek, amelynek komoly költségei lehetnek.

Ebben a formában csak nálunk marad meg Európában az adójellegű elvonás, amelyből tavaly 579 milliárd forint folyt be.

Messze van már a 20 százalék feletti árnövekedés, júliusban már csak 12 százalék volt átlagosan, és jövőre akár 10 százalék alá csökkenhet a mértéke.

A részvénypiaci buborékokról mindig csak utólag derül ki, hogy tényleg azok voltak-e, de azért most gyanúsan sok az arra mutató jel, hogy a tőzsderali túl nagy lendülettel halad előre.

Bár az árfolyamok és a nyereségek aránya alapján még mindig olcsónak tűnhetnek a memóriagyártók részvényei, a múltban gyakran pont az ilyen időpont volt a legalkalmasabb ezek eladására.

Az amerikai S&P 500 történelmi csúcsa közelében van, de a kifeszített profitvárakozások, illetve a vezető és lemaradó szektorok szerepcseréje sok befektetőnek okozhatott komoly veszteséget.

Átalakítja a befektetések világát a mesterséges intelligencia, az igazi értéket az jelenti, ami nem gépesíthető: az egyediség, a határhelyzetek helyes megítélése és a türelem.