Európa drága gázzal készül a télre, ezért van, aki inkább kevesebbet tárolna
A szerző XTB piaci elemzője. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az európai gázpiac ismét kellemetlen helyzetbe került: miközben közeledik a fűtési szezon, a kontinensnek a korábbi éveknél jóval drágább és bizonytalanabb körülmények között kell feltöltenie gáztárolóit.
A holland TTF, az európai gázpiac legfontosabb referenciaára szeptember közepén 80–83 euró körül mozgott megawattóránként. A magas árak mögött elsősorban a globális cseppfolyósított földgáz (LNG) piacának szűkössége áll. A közel-keleti konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság megnehezíti a cseppfolyósított földgáz kereskedelmét, miközben Európának az ázsiai vevőkkel is versenyeznie kell a rendelkezésre álló szállítmányokért.
Hollandia inkább enged a tárolási célból
Ebben a helyzetben hozott szokatlan döntést a holland kormány: a tél előtti gáztárolási célját 74 százalékról 64 százalékra csökkenti. Ez nagyjából 93 terawattóra gázt jelent, amelyet október 1. és december 1. között szeretnének elérni.
A logika egyszerű: ha a kereskedőknek kevesebb gázt kell ősszel megvásárolniuk és betárolniuk, az csökkenti a keresletet egy olyan időszakban, amikor amúgy is szűkös a kínálat. A lépés ezért rövid távon mérsékelheti az árnyomást.
Csakhogy a holland tárolók jelenleg csak mintegy 53 százalékos töltöttségen állnak. Ez az évnek ebben a szakaszában szokatlanul alacsony. Összehasonlításképpen: Németország tárolói körülbelül 56, Magyarországé 72,3, Szlovákiáé pedig 52,6 százalékon állnak. Az uniós átlag nagyjából 68 százalék.
Magyarország helyzete tehát ebből a szempontból kedvezőbb a régió több országánál, miközben a német és szlovák tárolók töltöttsége jóval alacsonyabb.
A magas árak miatt nem éri meg gázt tárolni
Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy ország miért csökkenti a tartalékait, amikor éppen az ellátás bizonytalansága miatt emelkednek az árak.
A válasz a piac működésében keresendő. Ha az európai országok egyszerre próbálják megvásárolni a hiányzó gázt, ugyanazokért az LNG-szállítmányokért versenyeznek az ázsiai vevőkkel. A nagyobb kereslet pedig tovább emelheti az árakat.
Ráadásul a jelenlegi határidős árstruktúra sem feltétlenül ösztönzi a kereskedőket a betárolásra: ha a télre szóló gáz nem elég drága a nyári beszerzéshez képest, a tárolás pénzügyileg kevésbé vonzó.
Ez egy kellemetlen körforgást eredményez: a magas árak miatt kevésbé éri meg feltölteni a tárolókat, az alacsony készletek viszont újabb áremelkedéstől való félelmet keltenek.
A kompromisszum ára: nagyobb téli kockázat
A holland döntésnek van egy egyértelmű hátulütője is. A kevesebb betárolt gáz kisebb biztonsági tartalékot jelent egy rendkívül hideg tél vagy újabb geopolitikai sokk esetén.
Az Európai Bizottság ugyanakkor júliusban azt közölte, hogy az uniós tárolók 80 százalékos szintje elegendő lehet a következő tél ellátásának biztosításához, és jelenleg nincs közvetlen ellátásbiztonsági kockázat.
A következő hónapokban ezért három tényező lesz döntő: az időjárás, a globális LNG-kínálat és a közel-keleti konfliktus alakulása.
Ha az LNG-szállítások normalizálódnak, és enyhe ősz, majd tél következik, a mostani magas gázárak gyorsan korrigálhatnak. Egy hideg tél, újabb szállítási fennakadás vagy az ázsiai kereslet erősödése viszont újabb árhullámot indíthat.
Hollandia döntése jól mutatja a dilemmát: ha Európa mindenáron feltölti a tárolókat, azzal tovább növelheti az amúgy is magas árakat. Ha viszont kevesebb gázt tárol, akkor egy hideg tél vagy újabb geopolitikai sokk esetén kisebb lesz a mozgástér.
Európa tehát idén ősszel a biztonság és az ár között próbál egyensúlyozni – miközben egyikből sem engedhet túl sokat.
