Nem Renato Bialetti találta fel azt a kávékészítő kütyüt, ami Olaszország egyik legismertebb terméke lett, de a hamvait mégis egy óriási kotyogóban helyezték örök nyugalomra.
A feltaláló az édesapja, Alfonso Bialetti volt, aki a 20. század első felében alumíniummal dolgozott Franciaországban, és később az olasz Crusinallóban saját műhelyt alapított 1919-ben. A kotyogót egy korai mosógép inspirálta. Gépnek talán túlzás nevezni, inkább egy mosóvödör vagy mosósparhelt volt (itt lehet nézni fotókat pár példáról), amit utólag úgy lehet könnyen elmagyarázni, hogy pont úgy működött, mint a kotyogó. Szappanos vizet kellett forralni benne, aztán amikor az felforrt, egy cső segítségével szétterült a szennyesen. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy senki se mossa szappanos vízzel a kotyogóját, mert száz kilométeres körzetben minden olasz gutaütést fog kapni.
A második világháború előtti kereskedelmi szankciók miatt nehezebb volt ipari gyártásra fémeket használni Olaszországban, Bialetti ezért alumíniumból kezdte el megformálni a harmincas években a Moka Express nevű kávéfőzőjét, ami pontosan olyan elven működött, mint a mosókád. A nevét a kávékereskedelem korábbi központjáról, a jemeni Mokha városáról kapta. Így nézett ki a prototípus.
Alfonso afféle vállfás Gyusziként árulta először a kotyogókat, piacokon és személyesen, és így sikerült évente tízezret értékesíteni. Az áttörést viszont a fia, Renato hozta meg, aki a háborúból visszatérve bedurrantotta a családi céget, és teljes erőbedobással ráfeküdt a reklámra, illetve arra, hogy áramvonalasítsa a termékek választékát. Édesapja akkor még nemcsak kotyogókat, hanem mindenféle konyhai eszközöket gyártott, Renato viszont úgy döntött, hogy érdemesebb lenne a Moka Expressre koncentrálni. Az ő találmánya volt a cég kabalája is, a bajszos úr (L'omino con i baffi, azaz konkrétan Bajszos Úr), akit még mindig használnak, és akit egyébként róla mintáztak.
A mutogató, bajszos figura rendszeres szereplője volt a korabeli tévéműsoroknak, a New York Times cikke szerint az ő felbukkanása jelezte, hogy a gyerekeknek ideje lefeküdni. Mint egy bajszos, extrém olasz tévémaci. Érdekes nézni, hogy a száját úgy animálták, hogy a kimondott szavak betűi váltakoznak nagyon gyorsan. Maradtak fenn ilyen reklámok, itt például majdnem két percnek kell eltelnie, hogy a sok dili után az úr rátérjen a lényegre, és elmondja, hogy egyébként a Bialetti kávéfőzőjéhez csak hő kell, tapasztalat az nemigen. A reklámszöveg, a sembra facile is azt jelentette, hogy milyen könnyű. Az animáció a kifejezetten reklámokat sugárzó Carosello tévéműsor részeként futott, egészen 1977-ig.
A kampány annyira sikeres volt, hogy naponta ezer kotyogóst kezdtek el gyártani, majd miután egy új gyárat nyitottak 1956-ban, napi tizennyolcezret. 1970-ben azonban az idősebb Bialetti meghalt, 1986-ban pedig a cég többször is tulajdonost váltott. Először a kávégépeket gyártó Faemához került, aztán pedig a főzőedényeket gyártó Rondine-hez. Végül a kilencvenes évek végén összeolvadt azzal a céggel, és megszületett a ma is ismert Bialetti.
Renato Bialetti 93 éves korában halt meg, 2016-ban. A szertartáson a hamvait megáldotta a pap, majd a maradványai egy óriási Moka Expressbe kerültek, azt temették el a családi sírhelyen, Omegnában. Ha valaki azt hinné, hogy a kotyogóban temetés óriási kamu, annak mutatnám ezt a fotót.
