Több mint száz éve eltűnt egy kisfiú, akit aztán a saját szülei sem ismertek fel

2022. október 15. – 14:05

Több mint száz éve eltűnt egy kisfiú, akit aztán a saját szülei sem ismertek fel
„Ugyanazt a fiút látjuk a képeken?” – Fotók egy 1914-es újságból a bal oldalon az eltűnt Bobby Dunbar fotójával, jobb oldalin pedig a fiú képével, akit később megtaláltak – Fotó: The Day Book / Wikipedia

Másolás

Vágólapra másolva

1912-ben az egész amerikai közvéleményt megrázta a mindössze négyéves Bobby Dunbar eltűnése. Lessie és Percy Dunbar a louisianai Opelousas városában éltek, amikor együtt elmentek a környékbeli Swayze-tóhoz kempingezni és horgászni. A túra során azonban nyoma veszett a kisgyereknek, akit aztán nyolc hónapon át kerestek óriási sajtófigyelem közepette. A nyomozás aztán egy vándor ezermesterhez, William Cantwell Waltershöz vezetett.

A főleg zongorák hangolásával és javításával foglalkozó Walters azzal keltett gyanút, hogy egy kisgyerekkel utazott, aki a leírások alapján nagyon hasonlított Bobby Dunbarra. Walters azt állította, hogy a Bruce Anderson nevű fiú egy olyan nőnek a gyereke, aki az ő családjának dolgozott korábban. A kisfiú édesanyja, Julia Anderson bízta Walters felügyeletére a gyereket, ezt nemcsak Walters, hanem az anya is megerősítette később. Mindezek ellenére a rendőrség letartóztatta Walterst, a Dunbarok pedig útnak indultak beazonosítani az eltűnt Bobbyt.

A korabeli híradások eltérően számoltak be a nagy találkozásról. Az egyik beszámoló szerint a kisfiú azonnal felismerte az anyját, és odarohant hozzá, a másik beszámolóban viszont arról írnak, hogy a kisfiú csak sírt, Lessie Dunbar pedig egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Bruce valójában az ő fia. Mindezek ellenére Lessie fürdetés során sebek és anyajegyek alapján rájött, hogy Bruce bizony a nyolc hónapja elveszett Bobby, és a kisfiú egy kisebb városi parádéra ért haza, annyira várta mindenki Opelousasban az eltűnt gyerek visszatérését. Aztán megjelent Julia Anderson, Bruce édesanyja, aki továbbra is azt állította, hogy a kisfiú az övé, és semmi köze a Dunbar családhoz.

Julia Anderson és fia, Bruce Anderson 1912-ben – Fotó: Ismeretlen szerző képe / Wikipedia
Julia Anderson és fia, Bruce Anderson 1912-ben – Fotó: Ismeretlen szerző képe / Wikipedia

Julia Anderson a Walters család birtokán dolgozott, nem volt házas, és állítása szerint csak egy pár napos útra engedte el a fiát Waltersszel, nem több hónapos vándorkörútra. Igen ám, de amikor Anderson elé állítottak öt nagyjából egyidős fiút, köztük az állítólagos saját fiát, akkor egyszerűen nem ismerte fel, képtelen volt Bruce-t azonosítani. Másnap azonban levetkőztették a fiút, és Anderson az anyajegyei alapján mégis be tudta azonosítani, hogy a saját fiáról van szó. Addigra azonban híre ment, hogy elsőre nem ismerte fel a saját fiát a nő, ráadásul arról is szóltak a híradások, hogy három gyereke (akikből kettő addigra már meghalt) született házasságon kívül, amivel azt sejttették, hogy Anderson valószínűleg prostituált lehet. Így hiába ismerte fel a második alkalomnál Bruce-t, a hatóságok a Dunbar családnál hagyták a gyereket, a nőnek pedig nem volt elég pénze ahhoz, hogy ügyvédet fogadjon, és bíróságig vigye az ügyet.

Anderson visszautazott Észak-Carolinába, és csak akkor tért vissza Opelousasba, amikor Walters bírósági tárgyalása volt Bobby Dunbar elrablása miatt. A nő akkor is azt állította, hogy Walters ártatlan, és tartotta magát ahhoz, hogy akit már Bobby Dunbarnak hívnak, az valójában az ő fia, Bruce Anderson. A tárgyaláson tanúként több helyi lakos is ott volt Poplarville-ből, egy településről, ahol Walters és a kisfiú sokáig tartózkodtak. Mindenki Walters mellett állt a tárgyaláson, és hiába mondták el többen is, hogy Bobby Dunbar eltűnésének idején Walters és a kisfiú épp Poplarville-ben tartózkodott, a bíróság lesöpörte az ügyet az asztalról. A kisfiú ezután Bobby Dunbarként élt tovább, Walterst emberrablás miatt lecsukták, Anderson pedig Poplarville-be költözött, ahol befogadta a helyi közösség, megházasodott, és szült még hét gyereket.

A kisfiú, akit megtalálása után Bobby Dunbarnak gondoltak, de 2004-ben a DNS-teszt szerint nem fűzte rokonság a Dunbar családhoz – Fotó: thisamericanlife / Wikipedia
A kisfiú, akit megtalálása után Bobby Dunbarnak gondoltak, de 2004-ben a DNS-teszt szerint nem fűzte rokonság a Dunbar családhoz – Fotó: thisamericanlife / Wikipedia

Később Anderson több gyereke is arról számolt be, hogy a már felnőtt korba ért, megházasodott és négy gyereket felnevelő Bobby Dunbar többször is meglátogatta őket Poplarville-ben, és sokat beszélgetett velük. Walterst két év után kiengedték a börtönből, majd 1945-ben meghalt, de a rácsok mögött végig kiállt az ártatlansága mellett. Bobby Dunbar végül 1966-ban halt meg, de az ügy nem hagyta nyugodni a későbbi generációkat.

Évekkel Bobby Dunbar halála után az egyik unokája, Margaret Dunbar Cutright nyomozni kezdett a nagyapja hátteréről. Találkozott Julia Anderson gyerekeivel, régi újságcikkeket és interjúkat gyűjtött, és áttanulmányozta Walters védőügyvédjének a jegyzeteit. Végül az Associated Press találta meg őket 2004-ben, aminek az lett a következménye, hogy egy másik unoka, Bobby Dunbar Jr. DNS-tesztnek vetette alá magát, hogy végre kiderüljön, ki is volt valójában a nagyapa.

A DNS-teszt pedig megállapította, hogy nincs vér szerinti rokonság a nagyapjuk és a Dunbar család felmenői között.

2008-ban aztán megjelent egy rádiós dokumentumműsor The Ghost of Bobby Dunbar címmel, amelyben Margaret Dunbar nyomozásait dolgozták fel. Ebből kiderül, hogy Margaret álláspontja szerint a valódi Bobby Dunbar valószínűleg beleesett a Swayze-tóba, és megette egy aligátor.

Több mint száz évvel az eset után sem lehet egyértelműen megmondani, mi történt pontosan Bobby Dunbarral, de az biztos, hogy akit ezen a néven ismertek, az nem az 1912-ben eltűnt kisfiú volt.

Források: Spirit of Acadiana, Daily World, Country Roads

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!