A Black Hills nevű dél-dakotai erdő elrablása az őslakosoktól az USA történelmének talán legtisztességtelenebb, legbecstelenebb ügylete volt. Így indokolták döntésüket az amerikai bíróságok, amikor 1975-ben és 1980-ban úgy döntöttek, hogy a területet az állam valóban ellopta a sziú törzsektől. A megoldás azonban nem az volt, hogy a bűnösnek vissza kellett szolgáltatnia az ellopott értéket a bíróság szerinti jogos tulajdonosnak, hanem annyi, hogy kétmillió dollár kártérítést ígért meg a perelő őslakosok részére.
Ez a kétmillió mára már több mint kétmilliárd dollárt ér, de a lakoták és más sziú törzsek – hiába tartoznak az ország szegényebb csoportjaihoz – nem adják el a szent helyüket, ami ma egyébként turisztikai aranybánya, hiszen itt található az elnöki portrékká faragott hegy, a Mount Rushmore is, aminek lakota neve Tunkasila Sakpe, azaz Hat Nagyapa.
A bírósági döntés és az őslakosok pere egészen 1868-ig nyúlik vissza, ugyanis a törzsek akkor szerződést kötöttek az állammal arról, hogy egy, a Black Hillst is magába foglaló óriási területet az őslakosok zavartalanul használhatnak és birtokolhatnak. Az 1870-es években azonban George Armstrong Custer tábornok úgy döntött, hogy elindít egy engedély nélküli expedíciót a sziú területekre.
Felfedezte, hogy a hely tele van arannyal, amit a kormány felé is jelzett, és az állam minden szerződést felrúgva engedélyezte az európai telepesek és aranyásók bevonulását. A törzsek hiába próbáltak ellenállni, esélyük sem volt, és az őslakosokat végül sokkal kisebb, az állam által értéktelennek ítélt földeken található rezervátumokba költöztették.
A kopár vidékre telepített Pine Ridge rezervátumban több mint hatvanszázalékos a munkanélküliség, és a lakosság fele szegénységben él. Ennek ellenére nem fogadják el a legfelsőbb bíróság által megítélt összeget. Vagyis pont, hogy ezért nem fogadják el. Az állam nemcsak az őslakosok szent helyét vette el, hanem egy rendkívül termékeny, gyümölcsöző, arannyal és ásványkincsekkel teli területtől fosztotta meg a törzseket.
A ma is rezervátumokban élő őslakosok folyamatosan azért küzdenek, hogy visszakapják a területet. Erről azt mondják, hogy nem az a cél, hogy fizikailag is csak az övék legyen a Black Hills, és minden fehér embert kipateroljanak onnan, hanem az, hogy például a lakoták visszakapják a feladatot, amit évszázadokkal korábban magukra vettek: hogy gondoskodhassanak a földről, a természetről, és hogy szabadon hozzáférjenek a szent helyeikhez, amik rendkívül fontosak a szertartásaikhoz.
„Mi az, megveszed és eladod az anyádat? Amint ezt megtennénk, oda lenne a születési jogunk. Többé nem lennénk. Nem lennénk azok, akik vagyunk. Mert ez azt jelenti, hogy eladhatóak vagyunk. Megvettek minket”
– magyarázta Madonna Thunder Hawk lakota jogi aktivista a Christian Science Monitornak. Az alkunak azért sem látják értelmét, mert nem úgy gondolnak a földterületre, mint ami az ő tulajdonuk, hanem magukat tartják a föld kiterjesztésének. Spirituálisabb kontextusban gondolkoznak az egészről, mint mondjuk Custer tábornok az 1870-es években.
„Szegények vagyunk, mert ellopták az erőforrásainkat, amikkel mások dollármilliókat kaszáltak. De a Black Hillshez való kapcsolatunk nem pénzügyi. A legfőbb érdekünk az, hogy a földet ne gyalázzák tovább, és engedjék meg, hogy újra a föld gondnokai legyünk – ez a célunk mint lakotáknak” – mondta Red Dawn Foster oglala lakota és dél-dakotai állami szenátor 2021-ben a Guardiannek. Ezt a gyakorlatban úgy képzelik el, hogy a terület gondozása átkerülne az állami erdő- és parkkezelőtől a Nagy Sziú Nemzethez.
Phil Two Eagle vezeti a Rózsabimbó Sziú Törzs egyezségeket kezelő irodáját. Nem ellenzi, hogy Mount Rushmore megmaradjon a „demokrácia szentélyének” (bár az ábrázolt négy elnökből kettő rabszolgatartó volt, kettő pedig kifejezetten ellenséges volt az amerikai őslakosokkal), de azt gondolja, hogy a körülötte elterülő nemzeti parknak a törzsek történelmét kell bemutatnia. Úgy képzeli el, mint az Egyesült Államok holokausztmúzeumát, ahol az évi hárommillió látogató megismerheti, hogy milyen nehézségeken estek át és milyen elnyomásnak voltak, vannak kitéve az őslakos törzsek.
