A papír kávéfiltert egy német háziasszony találta fel, mert elege lett a zaccból

A reggeli kávé sokak számára a nap legfontosabb része, olyasmi, amit akkor sem hagynának ki, ha repülő csészealjak szállnának le a szemük előtt. A kapszulák, párnák, kávészemek, instant porok és dobozos kávék korában lassan csak a képzelet szabhat határt annak, hogy az ember hogy fogyasztja a kávéját, de ez természetesen nem volt mindig így. Száz évvel ezelőtt nemcsak az opciók hiánya jelentett problémát, hanem az italba kerülő rengeteg zacc is, ami jelentősen csökkentette a kávézás élményét. A megváltás aztán egészen váratlan helyről futott be:

egy drezdai háziasszonynak elege lett a zaccból, és teljesen véletlenül feltalálta a papír kávéfiltert, ami a mai napig nagy népszerűségnek örvend.

Füzetlappal a jobb kávéért

Ezt a háziasszonyt Melitta Bentznek hívták, és sok más emberhez hasonlóan ő is szerette kávézással indítani a napját. Ahogy azt később egyik fia, Horst Bentz egy interjúban elmondta, az anyjának remek ízlése volt a kávék terén, így nem meglepő módon nagyon zavarta őt az italba kerülő zacc. Nem is csak azért, mert elrontotta a kávéját, hanem mert mindenhova odatapadt, így macerás volt utána elmosni a kávéfőzőt. A problémára már léteztek megoldások, akkoriban a szövetfilterek voltak népszerűek, ezek azonban sokba kerültek, használat után pedig mindig ki kellett tisztítani őket, szóval az ideálistól azért elég messze voltak.

Melitta Bentz így elkezdett kísérletezni, hogy megtalálja azt az olcsó alternatívát, amivel le lehet szűrni a kávét, és hamarosan elő is állt egy meglehetősen unortodox megoldással. Több sikertelen próbálkozás után fogta magát, kitépett egy itatóspapírlapot egyik fia iskolai jegyzetfüzetéből, rátette egy alul kilyukasztott rézedényre, megtömte őrölt kávéval és erre öntötte rá a forró vizet. Az alighanem sokak számára ismerős folyamat be is jött:

a zacc nélküli kávé szépen lecsöpögött a csészébe, suvickolás helyett pedig csak ki kellett dobni a kukába a nedves papírt.

Bentz találmánya a barátai körében is nagy sikert aratott, 1908 nyarán pedig hivatalossá is vált, amikor a berlini szabadalmi hivatal bejegyezte találmányként a papír kávéfiltert. A nő erre építve nem sokkal később Melitta néven bejegyezte a saját cégét, amivel egyébként a felmenői nyomdokába lépett – a nagyszüleinek sörfőzdéje volt, az apja pedig kiadóként dolgozott. A családi vállalkozás első főhadiszállása Bentzék drezdai lakása volt, az alkalmazottak pedig Melitta Bentz mellett a férje, Hugo, illetve két fiuk, Horst és Willy voltak. Az első kávéfilterek itt készültek, ezeket a két fiú személyesen szállította ki a megrendelőkhöz, Hugo pedig eleinte maga demonstrálta kirakatokban az új találmány használatát, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy ez tényleg jó ötlet.

A családi vállalkozás hamar sikeres lett, az 1909-es lipcsei vásáron egész Németország megismerte a portékájukat, Horst pedig később elmondta, abban az évben 1250 kávéfiltert adtak el. Egy évvel később Melitta találmánya több díjat is nyert, 1912-re pedig már nyolcan dolgoztak a családi cégnél. Persze a meglehetősen turbulens 20. században így sem dőlhettek hátra, néhány évvel később már az első világháború nehezítette meg jelentősen a dolgukat. A háború idején a nő férjét és idősebb fiát is besorozták a hadseregbe, ha pedig ez nem lett volna elég, a kávéfőzők gyártásához használt könnyűfémekből zeppelineket kezdtek építeni, korlátozták a papírvásárlást, a kávé importját pedig gyakorlatilag ellehetetlenítette a britek blokádja.

Mai napig népszerű

Melitta Bentz ekkoriban többnyire egyedül vezette a vállalkozást, csak testvére, Paul Liebscher segített be neki. Végül csak úgy tudott felszínen maradni, hogy kávéfilter helyett elkezdett dobozokat gyártani. Ez csak átmenetileg szabhatott gátat a cég növekedésének, 1928-ra már akkora volt az érdeklődés a filterek iránt, hogy a 80 alkalmazottnak két műszakban kellett dolgoznia, hogy kielégíthessék az igényeket.

A dinamikus növekedés miatt Bentzék otthagyták Drezdát, és Mindenben húztak fel egy gyárat, ez pedig a mai napig a Melitta főhadiszállásaként szolgál. Melitta Bentz és férje 1932-ben adták át a cég irányítását Horstnak, a nő azonban ezt megelőzően még

számos ponton újított a papír kávéfilteren, több lépésben ugyan, de ő alkotta meg a máig népszerű, kúp alakú, oldalt bordázott kávéfiltert is.

A nő a távozása után sem távolodott el a cégtől, főleg az alkalmazottak jólétére figyelt olyan dolgokkal, mint az ötnapos munkahét – ami ugyan az Egyesült Államokban már 1926-ban megjelent, Magyarországon például hivatalosan 1981-ig kellett várni rá –, az évi tizenöt nap szabadság és a karácsonyi bónusz. 1938-ban szociális alapot is létrehozott a cég dolgozóinak, ami a mai napig fennáll. A cég a második világháború idején ismét hullámvölgybe került, a filtergyártás teljesen leállt, 1941-ben a nácik parancsára a hadseregnek kezdtek el eszközöket gyártani.

A filtergyártás végül 1948-ban indult újra, a cég pedig Melitta Bentz 1950-es halála után is tovább növekedett, és fejlesztette a papírból készült kávéfilterét. A gyártási technológián is sokat csiszoltak, nem is véletlenül, mert a fenntarthatóságra kiemelten nagy hangsúlyt fektet a vállalt. A Melitta mára egyébként nemcsak filtereket, hanem saját márkás kávét és kávéfőzőket is árul – legyen szó akár a klasszikus, átcsepegtetős eszközökről, akár az elektromos kávéfőzőkről –, 2020-ban pedig kávéfilter-dizájnos tűnő arcmaszkokkal segítette a járvány elleni védekezést.