
Sokan mondják, hogy ők már nem tudnak több új információt befogadni, mert idősek, és különben is, már csak felejtenek. Ez azonban nem teljesen igaz, ugyanis a módszer, ahogy az agy új információt raktároz el, szinte korlátlan. Persze fontos megjegyezni, hogy itt egészséges agyról van szó.
Ha a kérdés az, hogy meg lehet-e tölteni az agyat, mint egy pendrive-ot, akkor a válasz: nem, de tulajdonképpen igen. Méghozzá azért, mert kétfajta memóriánk van, a rövid- és hosszútávú.
Kezdjük a hosszútávúval, ugyanis az első válasz arra vonatkozik. Az információ tárolása, vagyis az emlékezet nem úgy történik, hogy van egy csomó sejt az agyban, és mindegyik elraktároz magában egy konkrét emléket, hanem úgy, hogy az agy új kapcsolatokat hoz létre az idegsejtjeink, neuronjaink között, és az emléket ebbe kódolja bele. Bár neuronból csak véges számú áll rendelkezésre, de ezek között gyakorlatilag végtelen kapcsolatot lehet húzni, így, ha nem károsodnak valamilyen idegrendszeri rendellenesség miatt, az agyunk akár életünk végéig is hörcsögölheti az információkat.
Azonban ahogy egyre több mindent tapasztalunk meg, egyre komplexebb kapcsolati háló épül ki az agyunkban, így fordul elő, hogy néha összekeverünk hasonló információkat. Például ha valaki egyszerre tanul nagyon hasonló nyelveket, mondjuk spanyolt és portugált, akkor jó eséllyel lesznek szavak vagy nyelvtani elemek, amiket keverni fog. Ez nem azért van, mert elfogyott a memóriája, hanem azért, mert az agya még rendszerezi a tanult információt. Tehát elméletben végtelen új kapcsolatot tudunk építeni, azaz a végtelenségig tudunk tanulni. Emiatt az egyik válasz az, hogy nem, nem tud betelni az agy.
Azonban ott a másik memóriánk, a rövidtávú. Ezt nagyon könnyű megtölteni, ezért van az, hogy ha hirtelen nagyon sok embernek kell bemutatkozni, akkor jó eséllyel legalább egynek abban a pillanatban elfelejtjük a nevét, amikor kimondta. Kutatók szerint nagyjából öt-hét dolgot tudunk így tárolni, mint például egy telefonszám számjegyeit, egy rendszámot, vagy néhány nevet, és ezeket is csak olyan 15-30 másodpercig. Az így szerzett információ egy része innen átkerül a hosszú távú memóriába, ahol később is elérhetővé válik. A rövidtávú memória ugyan véges, de lehet bővítgetni, fejlesztgetni különböző módszerekkel, például ismétléssel.
Az információ akkor válik tudássá, amikor különböző dolgokat összekapcsolunk. Például az, hogy Tamás, önmagában nem jelent semmit, csak egy név. De ha összerakom azt, hogy Tamás, barna haj, szomszéd ajtó, hajnali háromkor zörgő kulcscsomó, akkor már megjelenik az emlékeim között, hogy Tamás a szomszédom, aki vagy minden péntek és szombat éjszaka dolgozik, vagy szeret bulizni.
Felejteni jó
A felejtés is egy fontos része a tanulásnak. Vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem tudnak elfelejteni semmit, és gyakorlatilag életük minden pillanatának minden apró elemére emlékeznek. Ezt hipermnéziának hívják, és viszonylag ritka állapot, csak néhány ember él vele. A popkultúrában is megjelenik, például Adrian Monknál a Monk című sorozatból. A főszereplő többször említi, hogy a képessége nem csak ajándék, hanem átok is, és ezt a valóságban is sokan így jellemezték.
Na, de miért jó felejteni? Például azért, hogy a valóban hasznos információ maradjon meg, vagy ha valamiről valami új infót szerzünk, akkor felül tudjuk írni. Amikor valamikre emlékeznénk, és emiatt két, egymásnak ellentmondó gondolat kerül elő, az agyunk gátló módszereket vet be, hogy elnyomja az irreleváns adatot. A régi emléket tároló kapcsolatok szétválnak, elsorvadnak, és az új emlék annál erősebb lesz, minél gyakrabban hívjuk elő.
Azonban csak azért, mert valamit elraktároztunk, még nem biztos, hogy egy mentális csettintésre fel tudjuk idézni. Ebben a közegünk rengeteget segíthet. Például szagok, illatok helyek segíthetnek felidézni bizonyos emlékeket, akár olyanokat is, amiket nagyon rég az agyi iratszekrényünk végébe toltunk. Egy 1975-ös kutatás során tudósok arra jutottak, hogy a résztvevők, akik a tenger mélyén, búvárkodás közben memorizáltak listákat, sokkal könnyebben felidézték azokat, ha víz alatt voltak.
Korábban már írtunk arról, hogy hány millió órányi tévéműsor férne bele az agyunkba, ha hagyományos adathordozó lenne. Bármilyen irányból is közelítjük meg a kérdést, egyvalami biztos: ha az agy egészséges, akkor az ember gyakorlatilag holtáig tanulhat.