A maja sámánok kólával végzett rituáléi és a nagy mexikói kólamánia

A kóláról nagyon sok minden eszébe juthat az embernek, a Coca-Cola számos bizarr ötletétől egészen odáig, hogy de jó lenne most lehúzni egy pohárral a nagy nyári melegben. Az azonban valószínűleg kevesekben merül fel, hogy vallási rituálékban használják az üdítőt. A mexikói Chiapas államban található Chamulában viszont ez bevett szokásnak számít, olyannyira, hogy

sok turista kifejezetten azért látogat oda, hogy megnézze, ahogy a helyi maja sámánok kólásüvegekkel körülvéve hajtanak végre szertartásokat.

A jelenség elsőre megmosolyogtató, de a háttérben nem egy helyi vallási méltóság hóbortja vagy egy turisták bevonzásra kitalált trükk áll, hanem az, hogy a kóla az évtizedek során a helyi kultúra elválaszthatatlan része lett, ráadásul lényegében könnyebb hozzájutni, mint az ivóvízhez. Nyilván nem függetlenül attól, hogy a Coca-Cola mexikói jogtulajdonosa komoly hatalommal rendelkezik az országban, a kólának pedig a helyi politikában is nagy a szerepe.

A lélek megtisztítása kólával

A Mexikó déli részén található, trópusi klímájú Chiapas több okból is figyelemre méltó: számos régi maja romot lehet itt találni, és a maja őslakosok száma is nagyon magas az államban, amely összesen tíz szövetségi szinten elismert etnikumnak ad otthont. Közéjük tartoznak a tzotzil őslakosok, akiknek legnagyobb része Chamulában és az állam kulturális fővárosának tartott, néhány kilométerrel arrébb található San Cristóbal de las Casasban él. A többi maja népcsoporthoz hasonlóan a tzotzilok is egyedi módon keverik a saját vallásukkal a kereszténységet, így simán megférnek egymás mellett szentképek és a maja rituálék.

Ezekben pedig a kukoricából, nádcukorból és gabonából készült szent ital, a pox mellett kólát is használnak a lélek megtisztításra.

Ennek oka nem az, hogy a maják mindenkinél előbb megalkották a cukros üdítőt, hanem az, hogy a helyi elit évtizedekkel ezelőtt meggyőzte a hívőket, hogy a pox kólával csúszik a legjobban. A tzotzilok szerint a böfögés kiűzi a gonoszt az emberből, a kóla pedig tagadhatatlanul segít ebben, így sokan tényleg hisznek a gyógyító erejében. A különféle ceremóniák során orvosságként is fogyasztják, az ötszázéves múltra visszatekintő chalupai templom pedig tele van kólásüvegekkel, nem véletlenül hívják gyakran „Coca-Cola templomnak”.

Az őslakosok életébe így teljesen beépült a kóla, amit a magas kalóriatartalma miatt akár étel helyett is kezdtek megvenni – a helyzetet jól illusztrálja, hogy a kétezres években Chiapasban volt a legsúlyosabb az alultápláltság és itt itták a legtöbb kólát is Mexikóban. A Coca-Cola és a Pepsi is meglátta a lehetőséget a furcsa szokásban, és már a '60-as években reklámkampányokat indított, méghozzá az őslakosok nyelvén, sokszor tzotzil népviseletbe öltözött modellekkel. Ennek később vége szakadt, de az Independent 1997-ben is arról írt, hogy Chamulában egymást érik a két cég hirdetései. Egyesek még azt is rebesgették, hogy a két cég fizetett a helyi sámánoknak, hogy csak az ő kólájukat használják a rituáléik során.

Az mindenesetre biztos, hogy a kólabizniszt is felügyelő helyi vezetők jól jártak az egésszel, és ebben a szegény régióban is tele tudták tömni a zsebüket. A kóla politikai eszköznek sem volt utolsó, a kétezres években a választások előtt nem volt kirívó, hogy a boltosoktól hirtelen nem kértek pénzt a kóláért. Ők pedig ugyancsak ingyen adták azt tovább a helyieknek, ha azok utána a megfelelő jelöltre szavaztak. Ez általában az országot 1929-től 2000-ig irányító Intézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltje volt, amely itt azután is erős maradt, hogy 71 év után először nem innen került ki az ország elnöke, és a jelöltjük a 2006-os elnökválasztáson is bukott.

A nagy erő nagy felelősséggel jár

A kólamánia persze nem áll meg a PRI-nél és Chiapas államnál, az üdítő az egész országban nagy népszerűségnek örvend. Mexikó hosszú ideje ott van a világ élvonalában, ha cukros, szénsavas üdítők fogyasztásáról van szó, a gyártók közül pedig messze kiemelkedik a Coca-Cola. Ez egyrészt a 2000-ben az ország elnökévé választott Vicente Foxnak köszönhető, aki korábban a Coca-Cola mexikói szárnyának élén piacvezetővé tette a céget, másrészt pedig annak, hogy a Coca-Cola szponzorálta az 1968-as mexikói olimpiát és az 1970-es mexikói foci-vb-t is. Mexikó ráadásul 1994-ben belépett az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménybe, ami egy csapásra olcsóbbá tette a kólát az országban,

így egyes helyeken könnyebb lett hozzájutni, mint az ivóvízhez, az alacsonyabb ár pedig a magas kalóriatartalommal megtámogatva vonzóvá tette a szegényebb rétegek körében is.

A Coca-Colának természetesen palackozóüzemei is vannak Mexikóban, a '90-es években Chiapas államban, San Cristóbal de las Casas mellett is felhúztak egyet. Az üzem hivatalosan a Femsa nevű mexikói multinacionális cég Coca-Colával közös leányvállalat, a Coca-Cola Femsa alá tartozik, a kóla régiós népszerűsége ellenére azonban mára nehezen lehetne azt mondani, hogy egyértelműen pozitív lenne a megítélése. A New York Times 2018-as cikke szerint Chiapas állam még Mexikón belül is élen jár a kólafogyasztásban, az emberek naponta átlagosan több mint két liter kólát isznak az egyre fokozódó vízhiány, illetve a fentebb már emlegetett babonák miatt.

Ennek pedig meg is lett az eredménye, 2013 és 2016 között 30 százalékkal nőtt a cukorbetegségben elhunytak száma, a szívbetegségek után ebben haltak meg a legtöbben az államban. A körülmények fényében nem meglepő, hogy a helyiek a Coca-Cola palackozóüzemét tették felelőssé a helyzetért, amely egy több évtizedes múltra visszatekintő, a szövetségi kormánnyal kötött megállapodás miatt naponta több mint egymillió liter vizet használhat fel, és amely ellátja kólával a régiót. 2017-ben éppen ezért maszkos tüntetők követelték az üzem bezárását, és bojkottot is hirdettek a cég ellen, amely az aktivisták álláspontja szerint elveszi a vizüket, átszínezi, aztán elhiteti velük, hogy a kóla az élet elixírje, és elteszi a pénzt.

Tarol a kóla, a mexikóla

A Coca-Cola ennek nyomán közleményt adott ki, melyben szimpátiáját fejezte ki a helyi közösség iránt,és jelezte, hogy egyébként rengeteget segítenek nekik a vízhiány megoldásában, mindent megtesznek azért, hogy az üzem fenntartható legyen, és a kóla cukortartalmát is folyamatosan csökkentik, hogy elejét vegyék a cukorbetegségnek. Azt is kiemelték, hogy a palackozóüzem a vízhasználatának megfelelő díjat fizet a kormánynak, a megállapodást pedig rendszeresen újra is tárgyalják. Egy, a konfliktussal foglalkozó szociológus azonban a New York Timesnak négy éve azt mondta,

a cég valójában rendkívül keveset fizet a vízért, ráadásul azt is a szövetségi kormánynak, így a helyi infrastruktúrán ez nem sokat segít.

A Femsa szóvivője ennek ellenére tagadta, hogy a Coca-Cola által gyártott üdítők rontották volna a közegészséget, szerinte inkább az állhat a háttérben, hogy a mexikóiak hajlamosabbak a cukorbetegségre. Azt egyébként több kutatás is kimutatta, hogy a mexikói őslakosok körében valóban nagyobb a cukorbetegek aránya, a chiapasi aktivisták szerint azonban pont emiatt kellene még körültekintőbbnek lennie azoknak a nemzetközi cégeknek, amelyek magas cukortartalmú üdítőket adnak el.

A Coca-Cola persze tett is efelé lépéseket, a korábban nagyon egyszerű ételeket fogyasztó maja népcsoportoknak azonban az alacsonyabb cukortartalmú üdítők is drasztikus váltást jelenthetnek. Azt is kevesen hiszik el, hogy a cukros üdítők károsak számukra, a chamulai kórház étkezési szakértője három éve azt mondta, még a cukorbetegeknek is csak a tíz százalékát lehet meggyőzni arról, hogy csökkenteniük kellene a cukorbevitelt. Ehhez jön még hozzá a kóla vallási jelentősége is, de így is előfordult, hogy az őslakosok szakítottak vele – a Morelos államban található, Xoxocotla lakói a kétezres években elhajtották a Coca-Colát, miután a cég azt mondta a boltosoknak, hogy csak az ő üdítőiket árulhatják a továbbiakban.