1784. január 11-én az El Cazador nevű spanyol kétárbócos teherhajó kifutott a mexikói Veracruz kikötőjéből, négyszázezer frissen vert spanyol dollárérmével a rakterében: ez volt a kalóztörténetek hírhedt nyolcas érméje, amit úgy váltottak fel, hogy ketté, negyedbe, majd nyolcadokba vágták. A hajó a vagyont érő rakománnyal New Orleansba tartott, de sosem ért oda.
Az már sosem fog kiderülni, hogy pontosan mi történt vele, miért süllyedt el. Valószínűleg viharba keveredett a nyílt vízen, és a 19 tonnányi ezüst nem segített sokat a manőverező képességén és stabilitásán. A roncsot több mint 200 évvel később, 1993-ban fedezték csak fel a Mexikói-öböl fenekén. A hajó elsüllyedése események olyan láncolatát indította be, ami végül minden idők legnagyobb földvásárlásához, és az USA területének megduplázódásához vezetett.
A sztori valójában kicsit korábban kezdődik. 1682-ben egy René-Robert Cavelier de La Salle nevű francia hajós felfedezte a Mississippi folyó torkolatát, és a területet XIV. Lajos, a Napkirály tiszteletére a Louisiana névre keresztelte. Már akkor látszott, hogy a hatalmas, hajózható folyó és a tenger találkozási pontja óriási kereskedelmi potenciállal bír, de a mocsaras környék, a fülledt klíma mégsem tették túl vonzóvá a helyet a telepesek számára, így egészen 1718-ig kellett várni, hogy a franciák várost alapítsanak itt. Ez lett New Orleans, aminek a neve II. Fülöp régensre utal, ő civilben Orleans grófja volt, és ekkor gyakorlatilag ő uralkodott az éppen nyolcéves XV. Lajos király nevében.
A város hamar fontos kereskedelmi központ lett, de a franciák nem örülhettek neki sokáig, ugyanis 1756-ban kitört a hétéves háború, amiben az angolok eléggé elverték őket minden hadszíntéren, így az észak-amerikai gyarmatokon is (ezt francia és indián háborúnak nevezték el aztán a történetírók, utalva arra, hogy rengeteg amerikai őslakos indián is részt vett benne, persze nem feltétlenül önszántából). Amikor már nagyon rosszul állt a franciák szénája, a király (továbbra is XV. Lajos, de már gyám nélkül) a titkos Fontainebleau-i egyezmény keretében átadta Louisianát Spanyolországnak, hogy inkább egy szövetséges kezébe kerüljön, mint az angolokéba.
Itt álljunk is meg egy pillanatra: Louisiana alatt ekkoriban nem a mai Louisiana állam területét értették (ami kb. másfél Magyarországnyi), hanem egy tizenöt mai amerikai szövetségi államon keresztül, egészen a kanadai határig húzódó, nagyjából kétmillió négyzetkilométeres területet, ami kb. négyszer akkora, mint a mai Franciaország:
Szóval 1762-ben ez a hatalmas terület, és persze New Orleans városa került a spanyol korona tulajdonába. A spanyoloknak nem ment túl jól az ölükbe hullott birodalom menedzselése. A járványok, árvizek, a csapnivaló közbiztonság még hagyján: a legnagyobb gondot az jelentette a spanyoloknak, hogy a fővárosban a katonák zsoldját és a saját tisztviselőik fizetését állni tudják. Mivel papírpénzt használtak, ami mögött nem igazán volt nemesfém fedezet (legalábbis nem ott helyben), csúnyán beütött az infláció, és ennek a tetejébe elharapódzott a pénzhamisítás is.
Így jutunk el az El Cazador útjához, ami a rengeteg ezüstpénzzel elvileg minden problémát megoldott volna – de hát, mint láttuk, ez a megoldás a tenger fenekén végezte. A louisianai helyzet egyre rosszabb lett, ráadásul időközben Franciaországban is történt egy s más, kitört a forradalom, aztán hatalomra jutott Napóleon, még nem császár, hanem a köztársaság első konzulja címen, de már elég határozott elképzelésekkel egy új francia világbirodalomról. 1800-ban végül a harmadik San Ildefonso-i egyezményben a spanyolok visszaadták a franciáknak Louisianát, cserébe pedig megkapták fél Toszkánát.
Az események innentől eléggé felgyorsultak, és hamar kiderült, hogy a franciáknak sem olyan jó biznisz az amerikai hódítás. A legfontosabb karibi gyarmatukon, az óriási cukortermelő Haitin kitört a rabszolgalázadás, Napóleon pedig inkább európai hódításokban kezdett gondolkodni. Az amerikai területeket csak úgy feladni persze nem akarta, inkább felajánlotta eladásra az angoloktól nemrég függetlenedett Amerikai Egyesült Államoknak. Az akkori elnök, Thomas Jefferson kulcsfontosságúnak látta New Orleans kikötőjét a további terjeszkedéshez és a kereskedelem felpörgetéséhez, de nem akart háborúzni érte a franciákkal, így aztán a vásárlásos megoldás neki is tökéletes volt. Az eredeti ajánlat 3 millió dollár volt New Orleans városáért, de a franciák kapásból emelték a tétet: legyen 15 millió, és az amerikaiak vihetik Louisianát, egészen a kanadai határig.
Az ötlet nem volt elsöprően népszerű az amerikai kormányban, sokan egyenesen tiltakoztak ellene, mondván, jóval olcsóbban is meg lehetne szerezni a franciáktól a területet, vagy akár einstandolni az egészet, úgysem tud nagyon mit tenni ellene Napóleon. Végül a képviselők szavaztak, és 59-57-es szavazati aránnyal rábólintottak a bizniszre, amit 1803-ban nyélbe is ütöttek. Vagyis Louisiana három éven belül volt spanyol, francia, és amerikai föld is.
Mivel ennyi pénzük nem volt a kasszában, az amerikaiak államkötvényt bocsátottak ki, amit angol és holland bankok vásároltak fel, ők pedig 20 év alatt fizették vissza, évi 6 százalékos kamat mellett. A vásárlás teljes költsége így végül kicsivel 23 millió fölött állt meg, cserébe kapásból megduplázódott az USA akkori területe. Nehéz megmondani, hogy mennyit jelenthet a vételár mai pénzben, 4-500 millió dollár közé teszik történészek és közgazdászok, bár van az ügyletnek egy olyan mellékszála is, hogy a franciák kifizetése után az amerikai állam később még egy csomó jóvátételt fizetett őslakos indián törzseknek is a földjeik elvételéért – ezzel együtt már 8-9 milliárd is lehet a számla mai dollárban számolva. Mondjuk ha így is számolunk, az még mindig csak nagyjából egyötöd Twitternyi pénz, szóval elég jó üzlet így jó 220 év távlatából.
Louisiana felvásárlása után az amerikaiak eléggé belejöttek a terjeszkedésbe, ötven éven belül magukhoz csatolták Texast, átvették Floridát a spanyoloktól, a nyugati partvidék egyik felét Mexikótól, a másikat az angoloktól, végül 1867-ben megvették Alaszkát az oroszoktól, és így nagyjából ki is alakult az Amerikai Egyesült Államok mai területe, a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig.
Ez a történet valószínűleg nagyon-nagyon másképp alakult volna, ha annak idején nem süllyed el az El Cazador, és a spanyolok a rengeteg ezüstpénzzel rendet csinálnak New Orleansban.
