A hírhedt brit vonatrablás legismertebb figuráját anakondának álcázva próbálták visszahurcolni a hazájába

Ronald Arthur Biggs, vagyis Ronnie Biggs eredetileg a brit légierőnél szolgált, ahonnan két év után leszerelték, miután kirabolt egy boltot. Később több kisebb-nagyobb bűncselekmény miatt többször is börtönbe került, ekkor ismerkedett meg Bruce Reynoldsszal, az 1963-as nagy vonatrablás kiötlőjével. Biggsnek az volt a feladata az akcióban, hogy a Glasgow-ból Londonba tartó járat mozdonyvezetőjét a csonka szerelvény továbbvitelére késztesse.

A 15 fős bűnbanda 2,6 millió fontot zsákmányolt, ami a mai árfolyamon több mint 20 milliárd forint. Ebből Biggs 147 ezer fontot kapott fizetségként, ez ma közel 1,3 milliárd forintot jelentene. Végül összesen kilenc embert kaptak el a rendőrök, köztük magát Biggst is, aki 30 év börtönt kapott társaival együtt. Csakhogy Biggs 15 hónap börtön után egy textilkötélen megszökött a börtönből, áthajózott Brüsszelbe, majd Párizsban megvárta a feleségét, ahol sikerült új papírokat szereznie, és egy plasztikai műtéten is átesett.

Később a feleségével és két gyerekükkel átszöktek Ausztráliába, majd onnan Biggs Panamába menekült, hogy végül kikössön Brazíliában. Rio de Janeiróban aranyélete volt, és hiába talált rá a Scotland Yard nem sokkal később, a kormány nem adta ki Nagy-Britanniának, ugyanis az ottani barátnője gyereket várt tőle, ami jogilag akadályozta a kiadatást amellett, hogy 1997-ig nem is volt ilyen egyezsége a két országnak. Bűnözői múltja miatt viszont nem vállalhatott munkát az országban, nem járhatott kocsmákba, és nem hagyhatta el a lakhelyét este 10 után, ezért privát grillezéseket szervezett, ahol az emberek pénzért cserébe találkozhattak a híres brit vonatrablóval. Az egyik ilyen vendége Sir Stanley Matthews volt, az egyetlen angol focista, akit még aktív játékosként ütöttek lovaggá.

Biggs akkora lábon élt Rióban, hogy a nevével és arcával ellátott pólókat, bögréket és más ajándékokat árult, sőt, még egy blueslemezt is felvett pár helyi zenésszel, illetve közreműködött a Sex Pistolsról szóló 1980-as, A nagy rock ‘n’ roll svindli című film zenéjében is, amit részben Brazíliában rögzítettek.

Biggst tehát közel 20 évig nem tudták elkapni a brit hatóságok, mire végül sikerült egészen közel járniuk hozzá. Pontosabban nem nekik, hanem egy magáncégnek, amely a hírhedt vonatrabló hazahurcolásával próbált nevet szerezni magának.

Ahogy a Luxury London írja, John Miller egykori skót katona rakott össze volt katonákból egy őrző-védő céget azzal a céllal, hogy hírességeket és politikusokat védenek meg pénzért. 1979-ben megpróbálta csapdába csalni Biggset, amikor kaszkadőrnek adta ki magát az akkor éppen Brazíliában forgatott James Bond: Holdkelte című filmben. Miller össze is haverkodott Biggsszel, akit elhívott a forgatásra, de egy újságíró leadta a drótot a bűnözőnek, és a nagy terv meghiúsult.

Később nagyobb sikerrel járt egy másik hasonló, de már nemzetközileg is jegyzett magáncég egy bizonyos Patrick King vezetésével. Máig nem tudni, ki volt a megrendelő, de 38 ezer fontot kaptak, hogy bármi áron, de rángassák végre haza Biggset Brazíliából, aki akkor már hírességként élt Dél-Amerikában. A projekt egy próbamunka volt, amivel azt akarták megmutatni, hogy a cég a jövőben képes lehet olyan országokból is bűnözőket és háborús bűnösöket hazahozni, amelyekkel nincs kiadatási egyezménye Nagy-Britanniának.

Az Anakonda-akció

Anakonda-akciónak nevezték el a projektet, amelynek az volt a lényege, hogy elrabolják Biggset Brazíliából, átviszik a karibi Barbados szigetére, és ott kiadják a brit hatóságoknak, hiszen a szigetországnak már volt kiadatási engedélye a britekkel. Patrick King az akciót a korábban említett és kudarcot valló John Millerre, illetve egy másik exkatonára bízta. Később csatlakozott hozzájuk egy korábbi kommandós és egy katonai megfigyelésben jártas szakértő is.

A négyfős csapat fedősztorija az volt, hogy dokumentumfilmet forgatnak tengeri olajlelőhelyekről. Ketten előkészítettek egy jachtot, amellyel Biggset akarták elszállítani Belém városából Barbadosra, míg a másik kettő Rióba utazott, ahol tíz napra elég pénzük volt, hogy felkutassák és magukkal hurcolják a vonatrablót. Úgy mentek neki az akciónak, hogy ha a tervükre rájönnek a brazil hatóságok, akkor garantáltan börtön vár rájuk.

A műveletben részt vett Patrick King is, aki magát turistának kiadva barátkozott össze Biggsszel. Ő is kifizette a 200 fontos „találkozói díjat”, amiért cserébe Biggs bárkivel elment vacsorázni. Olyannyira összebarátkoztak, hogy megbeszéltek még egy közös ebédet együtt másnap. Ebben az étteremben aztán megjelent az akciócsoport, lefogták, majd elrabolták a segítségért kiáltó Biggset. Az egész nagyjából 12-13 másodpercig tartott az egyik exkatona szerint: beragasztották a száját, és behajították egy furgon hátuljába. A legnagyobb kihívást az okozta, hogyan visznek át a határellenőrzésen egy zsákba csomagolt embert, hiszen ha kinyittatják, azonnal lebuknak, és vége mindennek, hiába várná őket egy magánrepülő a kifutón. Az akció azonban nem véletlenül kapta az Anakonda fedőnevet:

a zsákra ráírtak, hogy anakondát szállítanak, és óvatosan bánjanak a csomaggal.

Nem is nézte át senki a csomagot, és Biggs legalább négy órát töltött összekötözve, mire landolt a gépük az észak-brazíliai Belém városában. Ott betették egy taxi csomagtartójába, beszöktek vele a kikötőbe, és egy gumicsónakkal eljutottak a jachthoz, ami már várta őket. Az 1400 mérföldes úton Biggs azonban olyannyira összehaverkodott az elrablóival, hogy vígan brandyzett, füvet szívott, és főzött is a legénységnek.

Miller közben leadta a drótot a brit sajtónak, hogy hamarosan megérkezik Barbadosra a hírhedt Ronnie Briggs, jöjjenek minél hamarabb. Igen ám, de az úton váratlan dolog történt, bedöglött a jacht motorja. Mindent megpróbáltak, de más opció híján leadták az S.O.S. jelzést a barbadosi parti őrségnek, hogy mentsék ki őket. A kikötőben pedig több tucat kis csónak várta őket fotósokkal és újságírókkal.

Az egész brigádot a helyi rendőrőrsre vitték, de Biggsen kívül mindenkit elengedtek, hiszen nem követtek el bűncselekményt Barbadoson. Közben a brazil kormány őrjöngött, és elindultak, hogy hazahozzák Biggset. A következő napok hatalmas diplomáciai botrányt eredményeztek Nagy-Britannia és Brazília között, miközben a barbadosi jogászok próbáltak rájönni, mit csináljanak ebben a helyzetben egyáltalán. Biggs elrablói három nap után leléptek, a férfi viszont még mindig börtönben volt, ahonnan a tervek szerint hazaszállították volna, hogy letöltse a maradék 29 év börtönbüntetését. Aztán újabb fordulat történt:

Ezra Alleyne, Briggs egyik védője talált egy adminisztrációs hibát, ami szerint a barbadosi parlament valójában nem érvényesítette rendesen a Nagy-Britanniával való kiadatási engedélyt. A helyi jogászok pedig széttették a kezüket, hogy ez esetben el kell engedniük a férfit.

Két tévétársaság aztán összedobta a pénzt, hogy visszarepítsék Brazíliába, hogy ismét együtt lehessen a fiával. A reptérre megérkező férfi a fotósok körgyűrűjében megcsókolta a leszállópályát, ahogy kiszállt a gépből. Az akcióban részt vevő Miller még annyit elért, hogy a Sunday Mirrornak eladott egy fotót, ahogy Biggset betuszkolják a zsákba, pedig valójában a képen nem Biggs szerepelt, hanem egy másik katona, az akcióban szintén részt vevő Fred Prime.

A sztori miatt Biggs még nagyobb sztár lett Brazíliában, meggazdagodott az újabb hihetetlen kalandjának köszönhetően. 2001-ben adta fel magát a brit hatóságoknak, miután többször is agyvérzést kapott. Végül visszatért Nagy-Britanniába letölteni a büntetését, majd 84 évesen, 2013-ban halt meg.