Az első világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchia, ha nem is volt klasszikus tengeri nagyhatalom, azért számottevő flottával rendelkezett, részt vett a kor hadi fejlesztéseiben is. 1867-ben létrejött a Császári és Királyi Haditengerészet, amely a 20. század elejéig ugyan nem képviselt nagy erőt, de gyors és folyamatos fejlesztéssel az I. világháború kitöréséig a világ hatodik legnagyobb flottáját hozták létre.
Az elvesztett világháború, illetve a trianoni békediktátum után tengerünket és tengeri haderőnket is elvesztettük, történetünk viszont még pont a flottafejlesztés idején, annak hajnalán játszódik, így ne kanyarodjunk ennyire előre.
Az 1900-as évek elején a tengeralattjáró- és torpedófejlesztés is kezdett kibontakozni, minden, magát valamire tartó, tengeri kapcsolattal bíró hatalom érdekelt akart lenni ebben a fegyverkezési versenyben. A Monarchia elég jól pozícionálta magát ezen a téren, az Első Magyar Tengeralattjáró Rt. fiumei gyárában állították elő a legtöbb torpedót akkoriban, az I. világháborúig ez volt a világ legfontosabb torpedógyára.
Éppen ezért keltett szenzációt, amikor 1905-ben egy búvárhajó próbahajózására hívták össze a sajtót a Balatonra. Itt két, nem túl sikeres próbabevetés után a tengeralattjáró-búvárhajó elsüllyedt, és hiába próbálták felkutatni, sosem lelték meg a roncsokat.
A sztori viszont több sebből vérzik, erre mutatott rá Márffy Bence magyar-történelem szakos tanár, az Időutazó YouTube-csatorna szerkesztője is egyik videójában, végigvéve a szinte túl szenzációsnak tűnő balatoni tengeralattjáró történetét.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, fontos megjegyezni, hogy ez a búvárhajó soha nem jutott el addig, hogy neve legyen, nem összekeverendő tehát a Monarchia haditengerészetéhez tartozó SMS Balatonnal, ahogy a Monarchia zászlaja alatt hajózó első magyar tengeralattjáróval, az SM U–1-gyel sem.
A szenzációs történet úgy szól, hogy Meszleny (más forrásokban Meszlényi) Pál független képviselő 1904-ben alapított egy részvénytársaságot, amelynek feltett célja volt, hogy megépítse egy bizonyos Udvary Ferenc találmányát, egy búvárhajót. Udvary nem akármilyen dolgot ígért, azt állította, hogy találmánya 60 km/h-s sebességgel képes haladni a víz alatt, ami őrületes dolog lett volna, tekintve, hogy a korabeli tengeralattjárók ennek a töredékét sem tudták. A közel 1,5 év alatt megépített, 1909 februárjában elkészült első magyar tengeralattjáró, az SM U–1 maximális sebessége 10 km/h volt, és a magával hordozott torpedók sem tudtak többet 16 km/h-nál.
A feljegyzések szerint Udvary búvárhajója 1905-re elkészült, és a Hévízi-tóban végre is hajtották az első tesztet, ami tulajdonképpen csak egy merülőpróba volt. Az első komolyabb próbamenet nem sokkal később, július 22-én a keszthelyi kikötőben jött, ám itt a négy hengeres testből összerakott búvárhajó pár méter megtétele után léket kapott és elsüllyedt. A személyzetet és magát az elsüllyedt gépet is a helyi csónakázó egyesület tagjai mentették meg – ez a hajó esetében nehézkesen ment, mert a medernek ütközve szétesett, és darabonként kellett kiemelni, ami napokig tartott a keresgélés miatt. A hajtáshoz nélkülözhetetlen akkumulátor például soha nem is került elő – ennek még lesz jelentősége később.
Ahogy a Balatonnal foglalkozó Tó-retró blog fogalmazott: „A második kísérlet valójában már nem keltett semmilyen sajtóvisszhangot. Annyit tudunk, hogy a kijavított hajót még valószínűleg abban az évben újra vízre tették, és ezúttal egészen Balatonboglár közeléig jutottak vele.” Állítólag Udvary maga vezette a hajót, amin merülés közben történt motorhiba, így a háromfős személyzet kénytelen volt magát menteni, a gépet pedig süllyedni hagyni a vízben. „A képviselő ezután kénytelen-kelletlen belátta, hogy egy búvárhajó megtervezése sajnos mégsem olyan egyszerű mutatvány, mint eleinte gondolta, és fel is hagyott a frissen jött matrózélettel” – folytatja a blog, és kitér arra is, hogy 1939-ben néhány amatőr történész kezdeményezésére egy alapítvány szerette volna megtalálni és kiemelni a történelmi jelentőségű hajót. Ez végül soha nem történt meg az elsüllyedéshez és a hajóhoz köthető meglehetősen kevés információ, valamint a II. világháború kitörése miatt.
A balatoni tengeralattjáró sztorija viszont elég sok sebből vérzik, ezeket vette végig az Időutazó videója. Már ott gond volt, hogy az Udvary találmányát megvalósítani vágyó Meszlenynek sem elég tőkéje, sem elég tudása, sem elég tapasztalata nem volt, hogy egy ilyen projektbe belevágjon. Plusz ahogy neki, úgy Udvarynak sem volt semmiféle műszaki képesítése, bár utóbbi életrajzában szerepelt két év technikai tanműhelyi tanulás. Vagyis nagyjából az történhetett, hogy Udvary apja példáját követve sikerrel bejutott a parlamentbe, majd ezen felbuzdulva, heves hazafiként egy olyan tengeralattjárót ígért, ami mindenki legmerészebb álmain, és a korabeli konkurencián is messze túltesz. Meszleny beállt mögé, a sajtó is érdeklődni kezdett a projekt iránt, ám a hajó pár teszt végén elsüllyedt, és a Balaton fenekén maradt.
A háttérben viszont egy pénzügyi csalás bontakozott ki, ami sok mindenre magyarázatot ad. Udvaryt 1906-ra feljelentették, mert a hozzá kötődő Néptakarékpénztár és maga Udvary is sikkasztott. Emiatt 1907-ben elszökött az országból, öt évvel később, 1912-ben a görögországi Szmirnában (mai Izmir) fogták el. Feltehető, hogy a tengeralattjárós hitegetés is ehhez a csaláshoz kötődött, talán így próbálhatott pénzhez jutni Udvary. Az átverés tényét erősíti, hogy meglehetősen kicsi tengeralattjáróról lehetett szó, hiszen a vízből kiemelés után a helyi csónakázó egyesület épületében helyezték el azt. Akkoriban Magyarországon maximum hírből ismerhették, hogy mi az a tengeralattjáró, így az Udvaryék által összeeszkábált eszközre könnyen hihették, hogy valóban tengeralattjárót látnak.
Feltűnő az is, hogy a kiemelés után pont az akkumulátor hiányzott az összeszereléskor – mivel az első, a sajtó által is követett teszten csak pár métert tett meg, elképzelhető, hogy valójában soha nem is volt valódi hajtása a hajónak. A második teszten, amin állítólag Keszthelytől Balatonboglárig jutott a hajó, nem volt jelen sem a sajtó, sem külsős szemtanú, így megint csak kérdéses, hogy valóban az történt-e, amit Udvary állított. A kétségeket növeli, hogy Balatonboglárnál már bő 100 éve is elég sekély volt a Balaton, és ekkora vízben egy elsüllyedt tengeralattjáró nem tűnhetett el nyom nélkül.
Bármi is volt Udvaryék célja a titokzatos búvárhajóval, bizonyos formában biztosan fennmarad az utókornak a története. A TCH Tárnoki Művészeti Egyesület tagjai 2023-ban ugyanis ezt a történetet örökítették meg a szántódi vasútállomás aluljáróinak falain, kicsit Némó kapitány világára hajazva.
