A szörnyeteg, aki A bárányok hallgatnak gyilkosát ihlette

2021. május 07. – 05:20

frissítve

A szörnyeteg, aki A bárányok hallgatnak gyilkosát ihlette
Gary Heidniket kísérik a bíróságra 1987-ben – Fotó: Bettmann / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Szeretnénk azt hinni, hogy a való életben nem történhetnek meg olyan szörnyűségek, mint például az 1991-ben bemutatott A bárányok hallgatnak-ban, de sajnos a kriminalisztika erre rendre rácáfol, sőt, sokszor a legijesztőbb thrillereket maga az élet ihlette. Buffalo Bill karakterét számos hírhedt amerikai sorozatgyilkosból gyúrta össze Thomas Harris, az öt Oscar-díjat nyert film alapjául szolgáló regény szerzője.

A Ted Levine által megformált Buffalo Bill nőket gyilkol meg, hogy aztán megnyúzza őket, és a bőrükből „ruhát” varrjon magának. Módszereiben Jerry Brudos, Ted Bundy, Ed Gein, Edmund Kemper és Gary Heidnik rémtettei köszönnek vissza. Ed Gein eltette emlékbe áldozatainak csontjait, és maszkot varrt a bőrükből. Gary Heidnik neve talán kevésbé ismert, pedig hasonló szörnyűségeket követett el, mint Ted Bundy vagy Edmund Kemper, akiknek életéről számos könyv és film született.

Kiszolgáltatott fekete nőket tartott fogva a pincéjében

A köztiszteletben álló philadelphiai lelkipásztor 1986 ősze és 1987 tavasza között összesen hat fiatal nőt rabolt el és tartott fogva otthonának pincéjében. A legfiatalabb, Lisa Thomas 19 éves, a legidősebb, Josefina Rivera 25 éves volt. Rendszeresen verte és megerőszakolta őket, miközben éheztette őket és nem adott nekik inni. Chuck Peruto, Heidnik védőügyvédje szerint a férfi gyereket akart nemzeni ezeknek a nőknek, valamiféle bizarr fajnemesítés vágya vezérelte.

Heidnik jellemzően fekete, kiszolgáltatott, rossz szociális helyzetben lévő fiatal nőkre utazott. Rivera három gyereket nevelt egyedül, prostituáltként dolgozott, drogproblémái voltak, Agnes Adams szintén prostituált volt. Az egyik áldozat, Sandra Lindsey rendszeres résztvevője volt Heidnik istentiszteleteinek, a 24 éves nő valamilyen fogyatékossággal élt.

Ketten nem élték túl a brutális kínzásokat: Sandra Lindsay azután halt meg, hogy a gyilkos napokig a csuklójánál fogva fellógatva tartotta; Deborah Dudley-val pedig áramütés végzett, Heidnik ugyanis arra kényszerítette Josefina Riverát, hogy vezessen áramot a nő bilincsébe, miközben Deborah egy vízzel teli gödörben ült, amit a férfi ásott ki a pincéjében. A bárányok hallgatnak-ban Buffalo Bill szintén egy földbe ásott veremben tartotta fogva áldozatát.

Emberi testrészeket találtak a fagyasztóban

A szomszédok mindebből semmit sem sejtettek, hónapig folyt a nők kínzása a sötét, ablaktalan pincében. Heidnik végül úgy bukott le, hogy Rivera a bizalmába férkőzött, részt vett a többiek kínzásában, őt vitte magával, hogy elássa Dudley holttestét a közeli erdőben, és ő segített neki elfogni a 24 éves Agnes Adamset. Cserébe megengedte neki, hogy beszélhessen a családjával, ám Rivera a rendőröket hívta helyette.

A kiérkező rendőröket irtózatos bűz fogadta a háznál, az elviselhetetlen szag egy holttestből származott, később Heidnik fagyasztójában emberi maradványokat is találtak. A szag miatt egyszer a szomszédok is panaszkodtak, de Heidnik azt mondta nekik, hogy marhasültet csinált, és véletlenül odaégette. A nyomozás során kiderült, hogy a férfi megfőzte áldozatának egyes testrészeit, és azzal etette a többieket. A közvélemény csak a „horror házaként” emlegette Heidnik otthonát.

A rendőrség felvétele a megtalált fogvatartottakról a pincében – Forrás: OWN / Youtube

A férfi múltjáról elég sok mindent lehet tudni. Például azt is, hogy nem lehetett valami boldog gyerekkora: szülei elváltak, anyja alkoholista volt, apja folyamatosan megalázta, verbálisan bántalmazta. Tizennyolc évesen bevonult a seregbe, ahol orvosi kiképzésben vett részt. Nem sokkal később skizoid személyiségzavart diagnosztizáltak nála, ezért leszerelték. Ezután ápolóként dolgozott, de mindenhonnan kirúgták problémás viselkedése miatt. Abban az időszakban tizenháromszor kísérelt meg öngyilkosságot, többször volt pszichiátrián. 1971-ben csatlakozott az egyik helyi gyülekezethez, ahol aztán évekig dolgozott. 1978 és 1986 között, tehát még a gyilkosságok előtt, kétszer vádolták meg szexuális erőszakkal, egy alkalommal három évet ült börtönben, mert erőszakkal fogva tartotta és megerőszakolta korábbi barátnőjének a testvérét.

Nem örültek, hogy kivégezték kínzójukat

Heidnik 1987-ben kétrendbeli gyilkosság és többrendbeli emberrablás, illetve emberkínzás vádjával került bíróság elé, jó eséllyel halálbüntetés várt rá. A tárgyalás 1988-ban kezdődött, Heidnik védője be akarta bizonyítani, hogy a férfi őrült, és valójában egyik áldozata, Rivera ötlötte ki az egészet. Erre még rá is játszottak; az addig mindig jól fésült Heidnik a tárgyalásokon elhanyagolt külsővel jelent meg, hogy még hitelesebb legyen a narratíva. Az esküdtek azonban nem vették be ezt, többek között azért sem, mert az eljárás során kiderült, hogy Heidnik 500 ezer dollárt keresett különböző befektetései révén, tehát beszámíthatónak kellett lennie.

Az esküdtek végül bűnösnek mondták ki, 1999-ben hajtották végre a halálos ítéletet, a kivégzésen Deborah Dudley és Sandra Lindsay családja is részt vett. A férfival méreginjekció végzett, egy szót sem szólt halála előtt. Utolsó ebédje szerény volt, csupán két csésze kávét és két szelet sajtos pizzát kért. Nem mindenki volt elégedett az ügy végkimenetelével, Sandra Lindsay testvére, Tracey Lomax szerint Heidnik túl könnyen úszta meg az egészet, sosem kért bocsánatot tőlük, nem kellett szembenéznie a tetteivel. Heidnik első áldozata, Rivera nem ment el a kivégzésre. Igazságosabbnak tartotta volna, ha a korábbi fogvatartójuk és kínzójuk egy apró cellában tölti le a hátralévő életét.

Nem mindegyik túlélő volt hálás Riverának, a nők közül hárman ugyanúgy vádat akart emelni ellene, mint Heidnik ellen. „Egy csomó dolgot megtett, amit nem is kellett volna. Ő volt a legidősebb közülünk, neki kellett volna megvédenie minket” – nyilatkozta évekkel a tárgyalás után Agnes Adams. Később megbocsátott neki, belátta, hogy nem volt más választása, muszáj volt megtennie, amire Heidnik kényszerítette. Az ügyészség nem is indított eljárást Rivera ellen.

Az átéltek miatt még évtizedekig szenvedtek a túlélők; volt, aki sosem tudta igazán feldolgozni a traumát. A számukra megítélt 30 ezer dolláros kártérítés nevetségesnek tűnik azokhoz a kínokhoz képest, amelyekben részük volt abban a pincében. Rivera 2014-ben azt nyilatkozta, hogy a mai napig pszichológushoz jár a történtek miatt, néha pánikrohamok törnek rá, de már egyre ritkábban. Sikerült új életet kezdenie, Atlantic Citybe költözött a családjával. Jacqueline Askins Philadelphiában maradt, évekig tartó gyógyszeres terápiára volt szüksége, hogy leküzdje szorongásait, de még mindig retteg a pincéktől.

A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.