2021. április 1. – 05:09
Márciusban Richard Garriott egy kollégájával együtt lemerült a Mariana-árokba, hogy egy speciális tengeralattjáróval mintákat gyűjtsön. Az út összesen nyolc órán át tartott, és mivel az expedícióban a partnere az amerikai angoltanárok nemzeti egyesülete volt, Garriott azzal töltötte az időt, hogy diákok úgynevezett cinquainben, 22 szótagban és öt sorban írt verseit olvasta. Bár egészen biztos vagyok, hogy más elfoglaltsága is volt közben.
Garriott a sikeres expedíció után az első és egyetlen ember lett, aki megjárta a bolygónk mindkét sarkát, volt az űrben, és leereszkedett a Mariana-árokba is. Ezenfelül is vannak nagy teljesítményei, bár a többi nem annyira egy Verne-könyvre emlékezteti az embert, hanem inkább egy történelmi techcikkre vagy, mondjuk, a Ready Player One-ra.
Garriott ugyanis már 18 éves korában, 1979-ben elkészítette élete első videójátékát, később az Origin Systemsnél vezette az első három Ultima-játék fejlesztését Lord British álnév alatt, és bizonyíthatóan ő az, aki kitalálta az avatár szót arra, amire videójátéki értelemben használjuk. És ha minden igaz, ő volt az, aki először használta az MMORPG, azaz a massively multiplayer online role-playing game kifejezést az online szerepjátékokra. Egészen 2016-ig foglalkozott játékfejlesztéssel, bár a vezetésével készült Shroud of The Avatar című MMORPG végül nem kapott túl jó kritikákat.
De a játékfejlesztés csak egy dolog, Garriott ugyanis a második ember a világon, és az első amerikai, aki második generációs űrhajós, vagyis az egyik szülője is járt az űrben. Elég sokat elmond a világ változásáról, hogy űrturistaként, gyökeresen máshogy jutott a világűrbe, mint az édesapja, Owen Garriott. Az idősebb Garriott a NASA űrhajósa volt, aki a hetvenes és a nyolcvanas években is eljutott az űrbe, 1973-ban például hatvan napot töltött a Skylab űrállomáson.
Ahol egyébként nagy mókamester lehetett, ugyanis egy alkalommal rávette a Földön maradt feleségét, hogy egy beszélgetés közben tegyen úgy, mintha elbújt volna az űrállomáson, majd a felvételt bejátszotta a houstoni központnak, akik megdöbbentek, hogy egy női hang arról beszél, hozott egy kis hazai kosztot az űrhajósoknak.
Richard Garriott humorérzékének ilyen klasszikus példáját sokáig nem találtam, de az űrutazás már a nyolcvanas évektől kezdve érdekelte. Pár évtizeddel később sikerült is neki valóra váltania az álmát, ő volt az első, saját finanszírozásból (egyes források szerint 30 millió dollárból) a Nemzetközi Űrállomásra feljutó magánember 2008-ban. Garriott tizenkét napot töltött az űrállomáson, közben leforgatott egy nyolcperces rövidfilmet is az űrhajósokkal. Illetve amíg ott volt, mert hát ezek szerint volt szabadideje, elhelyezett egy geoládát az egyik szekrényben, aminek az elérési nehézségét a Geocaching.com oldalon ötcsillagosra értékelték, teljesen érthetően. Garriott később tett egy geoládát a Mariana-árok aljára is, szóval a mókamesterség ezek szerint öröklődik.
Garriott befektetőként segített megalapítani a Space Adventures nevű céget, ami egyfajta űrutazási irodaként szeretne funkcionálni. Csak amíg a Virgin Galactic vagy a SpaceX a saját rakétáit fejleszti, a Space Adventures a tervek szerint az orosz űrprogrammal karöltve, Szojuz űrhajókon vinné az űrturistákat az űrútra. Sőt, vitte, mert például Garriott útja az űrállomásra is e cég segítségével valósult meg. A multitalentum Garriott egyébként egy dolgon lepődött meg igazán az űrállomáson, és az nem is kifejezetten a kilátás, az odaúton érzett gravitációs erő, vagy az alvás helyszíne volt, hanem a vécé használata. Mint ahogy 2018-ban elmondta a CNBC-nek, a felkészítő tréning alatt minden eszköz olyan, mint a valóságban, kivéve a slozit, úgyhogy sok nedves törlőkendőt és gumikesztyűt kellett elhasználnia a folyamat során.