2024. november 3. – 13:14
Gordon Todd Skinner neve a magyar fülnek nem feltétlenül cseng ismerősen, annak ellenére, hogy a kilencvenes években ő volt az egyik agytrösztje a világ legnagyobb drogbizniszének. Társa, az amerikai közbeszédben elhíresült Leonard Pickard szintén elég ismeretlen itthon, pedig ők ketten gyártották annak idején a világ drogpiacára kerülő LSD nagyjából 95 százalékát. Skinner eközben végig az FBI informátora volt, és immunitásért cserébe Pickard dobta fel végül a hatóságoknál.
De kezdjük a történet elején. Skinner az oklahomai Tulsában, egy helyi viszonylatban tehetős családban nőtt fel: apja csontkovács klinikát működtetett, anyja üzletasszony volt, a helyi ipari rugógyár, illetve saját édességgyártó cégének vezetője és a társasági élet központi figurája. Miután elváltak, anyja újraházasodott és Gary Magrinihoz, az amerikai adóhivatal, az IRS bűnüldözési osztályának egyik ügynökéhez ment hozzá, aki egy ideig az oklahomai drogellenes munkacsoportnak dolgozott. És mindeközben mit sem észlelt abból, hogy az egyébként katolikus fiúiskolában tanuló nevelt fia, a tinédzser Todd egyre inkább elmerül a pszichedelikumok világában, majd a barátaival házi droggyártásba kezd.
Bár barátai jó eszű fiúként emlékeztek vissza rá, és el is kezdte az egyetemet, Skinner végül sosem szerzett egyetemi diplomát. Helyette informátornak csapott fel az FBI-nál: miközben egyre több drogbárónak nyerte el a bizalmát, a hatóságokkal együttműködve sorra dobta fel a dílereket, sőt, a legnagyobb drogkartellek fontos embereit is. Tevékenységének köszönhetően abba is kezdett belelátni, milyen módszerekkel fülelik le a kábítószer-kereskedőket, és ebből sokat tanult, mielőtt a saját üzletét beindította. Marihuánával kezdte 1989-ben, felemás sikerrel: még abban az évben 42 gramm fűvel kapcsolták le a New Jersey-i rendőrök, így egy évet a tulsai börtönben töltött. A vád súlyosabb büntetést kért rá, de ebből sikerült kimásznia, mégpedig úgy, hogy üzletet ajánlott az ügyésznek: bizonyítékot szerez egy másik rabról, cserébe enyhítik a büntetését. Az üzlet megköttetett, Skinner teljesítette a maga részét, három év próbaidővel szabadult, és újra belevetette magát a zűrös ügyekbe.
Rakétasilóból drogtanya
Miközben egyre nagyobb függőjévé vált a fájdalomcsillapítóknak, Skinner olyan mennyiségű tartozást gyűjtött össze, hogy 1992-ben csődeljárást kezdeményezett. Ezen a ponton úgy döntött, ideje továbbállni Tulsából. Nagyon messzire azért nem ment: a szomszédos Kansasba megvett egy elhagyatott rakétasilót, ahová be is költözött, majd rávette az anyját, hogy költöztessék a rugógyár egy részlegét is a hatalmas alapterületű épületbe. A helyiek között úgy hírlett, hogy a NASA űrsikló-programjához gyártanak rugókat.
Skinner nem sajnálta a pénzt az épület kicsinosítására: új otthonát márványkáddal és 120 ezer dolláros hangrendszerrel szerelte fel, ezen általában a hetvenes évek popzenéje, például Cat Stevens szólt. A gyár nevében helyieket vett fel és egy egész kis majorságot alakított ki az egykori rakétabázis körül, az épület földalatti részét pedig drogpartikra használta. Folyamatos volt a vendégjárás: gyanús külsejű, hosszú hajú és szakálló fickók, és húszas éveikben járó nők jelentek meg időről-időre és több hetet is eltöltöttek Skinnernél. Alap volt a folyamatos füvezés és a különböző pszichedelikumok, például ayahuasca fogyasztása. A helyiek körében állandó téma volt, mi történhet valójában az épületben, sokan arra tippeltek, hogy metamfetamin-labort működtetnek. A helyi seriff fel is hívta az amerikai drogellenes ügynökség, a DEA figyelmét az épületre, ekkor azonban még semmilyen intézkedésre nem került sor.
Ebben az időszakban ismerkedett meg Skinner Leonard Pickarddal. Az atlantai, Harvard-diplomás vegyészt már ekkor az LSD királyaként tartották számon a drogbizniszben. Pickard ekkoriban a világ tíz legnagyobb LSD-kereskedője közé tartozott, szó szerint kilószámra gyártotta a drogot. A két férfi hamar megtalálta a közös hangot, Skinner karizmája és kapcsolati tőkéje meggyőzte Pickardot, hogy ő is profitálhat a partnerségből. Skinner azt ígérte újdonsült barátjának, hogy tud pénzt szerezni neki az egyetemi kutatásaihoz Warren Buffett szuperbankártól – mint utólag kiderült, ebből végül semmi nem lett.
A két férfi hamarosan közös üzletbe csapott: laboratóriumukat először a coloradói Aspenben állították fel, majd időről-időre költöztették székhelyüket, hogy ne szúrjanak szemet a hatóságoknak. Skinner wamegói bázisa ekkorra már kockázatosabb terület volt, végül nem messze tőle, a szintén kansasi Salinában találtak egy másik rakétasilót, ami a drogbirodalom központjává avanzsált.
A Fehér Nyúl művelet
Ahogy felfutott az üzlet, egyre több lett a feszültség is Pickard és Skinner között. Előbbinek egyértelmű lett, hogy Skinner sosem szerzi meg a pénzt a kutatásához, és egyre aggasztóbb lett számára az is, hogy társa egyre kevésbé tudta kontrollálni a saját drogfogyasztását. Skinnerben is megrendült a bizalom Pickard felé, de annyira, hogy régi szokásaihoz hasonlóan, immunitásért cserébe feldobta a társát a hivatalos szerveknél. Az ügynököket körbevezette a rakétasilóban, Pickarddal való telefonbeszélgetéseit pedig felvette nekik.
A DEA Fehér Nyúl fedőnevű műveletének keretében 2000. november 6-án tartóztatták le Pickardot és beszállítójukat, Clyde Appersont. Apperson teherautójával éppen a wamegói silóból hajtott ki,
a csomagtartóban hat kiló, 600 000 dollár értékű ergotamin-tartarát lapult Ez 15 millió adag LSD előállításához elegendő alapanyag.
Pickard egy másik autóban, szorosan követte Appersont, a két autót nem messze, egy benzinkútnál kapcsolták le. A tárgyalások végeztével Pickardot életfogytiglanra, Appersont pedig 30 év börtönre ítélték. A DEA szerint a letartóztatásuk és a labor bezárása után világszerte 95 százalékkal csökkent a feketepiacokon elérhető LSD mennyisége.
Addig jár a korsó a kútra
Skinner ezen a ponton, Pickardék elítélése után sem kapott kedvet a nyugodt, polgári élethez. 2000-ben ismerte meg Krystle Anne Cole sztriptíztáncosnőt, aki a személyi asszisztense lett a tovább futtatott LSD-üzletben, a közös tripek során pedig tovább mélyült a kapcsolatuk. Pickardék tárgyalása körül Cole egy drogdílerrel, az akkor 18 éves Brandon Greennel kezdett el randizni. Bár Skinner Greent is bevonta a közös üzletekbe, egyre jobban zavarta a kapcsolatuk. Többször megfenyegette őket, ami miatt a páros végül távoltartási végzést kért Skinner ellen. Hogy, hogy nem, Cole végül mégis visszatalált korábbi Skinnerhez, olyannyira, hogy össze is házasodtak. A nő utólag arra hivatkozott, hogy Skinner bedrogozta és kényszerítette erre, Green szerint viszont a biztosabb anyagi háttér és drogutánpótlás miatt választotta a férfit.
A furcsa hármas dinamikának itt sem lett vége: arra hivatkozva, hogy a házasság csak egy jogi aktus, Skinner megengedte, hogy Green továbbra is kapcsolatban maradjon az újdonsült feleségével, sőt, azt ígérte a férfinak, gondoskodik róla, hogy mindhárman kijussanak az országból, egészen a Karib-szigetekig, még mielőtt elkapják őket a hatóságok. Ennek örömére 2003-ban, a nemzeti ünnepnek számító július 4-i hosszú hétvégén a hármas – kiegészülve üzlettársukkal, William Hauckkal – egy tulsai hotelszobát vett ki. A történetben itt újabb csavar jön: a közös bulizás helyett hat napon keresztül tartották fogva bedrogozva, és különböző módszerekkel kínozták Greent. Eközben az egyik nap Gordon Todd Skinner feldúltan érkezett a DEA irodájába ügyvédjével, miután megtudta, hogy immunitása ellenére újabb nyomozás folyik ellene még a Pickard-féle ügy folyományaként.
Greent végül július 11-én reggel az út mellett, egy Texas City-i mezőn találta meg egy helyi járőr – ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy az orvosok becslései szerint ellátás nélkül 45 percen belül meghalt volna.
Gordon Todd Skinnert végül 2006 júniusában ítélték el emberrablás, testi sértés és emberrablásra való felbujtás vádjában, életfogytiglan + 90 év börtönbüntetését jelenleg is tölti. Skinner egyébként az ítélethirdetéskor már börtönben ült, 2003-ban ugyanis a Burning Man fesztiválon kapcsolták le a rendőrök, miközben ecstasyval kereskedett – 234 gramm port találtak a lakókocsijában.
2013-ban azt nyilatkozta, nem az a fajta fickó, aki megbánja a bűneit, és nem egyszerű számára a börtönélet. Legkorábban 80 éves korában remélhet feltételes szabadlábra helyezést.
