Miért van ilyen fura nevük a koronavírus elleni gyógyszereknek?

Ahogy a koronavírus-járvány egyre inkább a mindennapjaink része lett, a járványtani és virológiai alapfogalmak mellett egyre több gyógyszerhatóanyag nevét is kénytelenek voltunk megtanulni. Bár a legtöbben természetesen továbbra sem értünk túl sok mindent ezekből a szakterületekből, az előbbiekhez tartozó szavakat legalább könnyen ki tudjuk mondani: a járványgörbébe vagy a tüskefehérjébe viszonylag kevesek nyelve törhet bele.

Az olyasmikbe már sokkal könnyebb belegabalyodni, mint hogy bamlanivimab, tocilizumab, remdesivir vagy favipiravir.

Bár csábító gondolat, hogy ezek a nevek úgy születtek, hogy néhányan leültek egy asztal köré, és véletlenszerű betűket dobáltak egymás után – és mint látni fogjuk, ez sem teljesen alaptalan feltételezés –, már a fenti felsorolásból is feltűnhet, hogy azért rejlik némi rendszer ebben a logopédiai útvesztőben.

Bár a legtöbb hatóanyag nevének pontos eredetéről nem érhető el nyilvános információ, azért vannak kivételek. Szerencsére az egyik épp egy olyan készítmény, amelynek lehet, hogy érdemes is megjegyezni a nevét.

Mondjuk együtt: bam-la-ni-vi-mab!

A bamlanivimab egy úgynevezett monoklonális antitest. A koronavírus elleni küzdelemben azt remélik tőle, hogy segít megakadályozni a súlyosabb szövődmények kialakulását és a beteg kórházba kerülését. A működéséről, illetve a hatásosságát övező szakmai vitáról itt írtunk részletesebben. A szert év elejétől már Magyarországon is használják.

A napokban azzal került újra a hírekbe, hogy egy másik antitestalapú készítménnyel, az etesevimabbal kombinálva még hatásosabb lehet a súlyos esetek megelőzésében. Az Egyesült Államokban februárban engedélyezték is a két szeren alapuló terápiát, az Európai Gyógyszerügynökség pedig március 11-én kezdte meg a vizsgálatát.

A kacifántos elnevezés születéséről maga a hatóanyagot kifejlesztő gyógyszercég, a Lilly számol be az oldalán. Ebből egyébként az is kiderül, hogy a cégen belül nem nagyon szórakoznak a teljes nyelvtörő kimondásával, általában csak bam néven emlegetik a szert.

A hatóanyagok elnevezése erősen szabályozott műfaj. Egyes országokban is működnek gyógyszerhatóanyagok elnevezésével foglalkozó szervezetek, mint az Egyesült Államokban a United States Adopted Names (USAN) tanácsa, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) erre szakosodott bizottsága koordinálja az egységes névadást. A rendszer lényege, hogy a különféle szereknek már a nevéből látszódjon, milyen típusú készítmények, és körülbelül mire valók.

Nézzük a bamlanivimab példáját:

• Először is adott egy közös utótag. Ez minden monoklonális antitestnél ugyanaz: -mab, az angol monoclonal antibody rövidítéséből.
• Ezt egészíti ki egy köztes rész, amely az antitestkészítmény altípusára, leggyakrabban az általa megcélzott betegségre vagy kórokozótípusra utal. Mivel a koronavírus elleni szereknél egy vírus a célpont, ezek a -vi- köztes tagot kapják. Ezzel már meg is vagyunk odáig, hogy -vimab.
• A kötelező körök letudása után pedig jöhet az egyes szereket megkülönböztető, egyedi előtag. Erre nincs különösebb szabály, azon túl persze, hogy olyasmit kell kitalálni, amit más hatóanyagnak még nem adtak. A Lilly készítményénél ez lett a bamlani- előtag.

Ezzel azonban még nincs vége, mert attól még, hogy a marketingesek kitalálnak egy szerintük szuperül hangzó előtagot, azt nem feltétlenül fogadja el egy az egyben az illetékes bizottság. A bamlanivimab esetében is előállt néhány javaslattal a cég, aztán a USAN tanácsa megrágta ezeket, és kiköpött egy olyan verziót, amely hasonlított a javaslatokra, de némileg módosított azokon. Miután ezt a cég elfogadta, továbbpasszolták a WHO bizottságának, amely még megváltoztatott egy magánhangzót, és hozzáadott egy szótagot. Miután a cég erre is rábólintott, be lehetett jegyezni a nevet.

Így állt össze a nyelvtörővel is felérő bamlanivimab elnevezés.

A monoklonális antitesteken belül is számos altípusnak van saját köztes tagja. A koronavírus ellen szintén ígéretes eredményeket mutathat fel például a tocilizumab nevű reumaellenes hatóanyag. Ebben a már ismert -mab előtt a -zu- rész arra utal, hogy egy humanizált monoklonális antitestről van szó, azaz olyan készítményről, amelyhez más fajok által termelt antitesteket úgy módosítottak, hogy jobban hasonlítsanak az emberi szervezetben termelt antitestekre.

Virális nevek

A cikk eleji felsorolásban említettük a remdesivirt és a favipiravirt is. Mindkét hatóanyagot előszeretettel használják a koronavírusos megbetegedés különböző stádiumaiban, és már mindkettőt állítják elő Magyarországon is.

Ezenfelül azonban az is közös bennük, hogy mindkettő neve a -vir végződést kapta. Ebből már annak is világos lehet, hogy antivirális szerekről van szó, aki az elmúlt egy évet egy kő alatt töltötte (már ha a kő alatt volt alkalma tájékozódni a hatóanyag-elnevezések terén).

Arról, hogy a -vir előtti rész ezeknél a szereknél honnan jött, nem találtunk megbízható információt. Azt a közösségi médiában terjedő elméletet azonban a remdesivirt kifejlesztő Gilead cáfolta, hogy a név egy Ramesh EM Desigan nevű indiai tudós nevére utalna, akit az ezt az elméletet népszerűsítő bejegyzések a hatóanyag kifejlesztésén dolgozó csapat vezetőjeként mutattak be.

A különféle névvégződések között a WHO kézikönyvében [pdf] lehet még böngészni.

Merjünk nagyot álmodni

A hatóanyagok neve tehát erősen szabályozott, a hasonló szerek neve egy kaptafára készül. Jóval nagyobb azonban a kreatív mozgástér a gyógyszerek márkanevének megalkotásában. A remdesivirt a Gilead például Veklury márkanéven értékesíti, a favipiravir pedig eredetileg Avigan márkanéven futott.

A gyógyszerek márkaneveinek megálmodására külön iparág épült. Jól mutatja, ezen a téren mennyire el tud szabadulni a kreativitás, hogy külön online kvízjáték épül arra, hogy egy-egy cifra szó vajon egy antidepresszáns vagy egy Tolkien-karakter neve, és még A Gyűrűk Ura-rajongóként is nehezebb hibátlanul átvergődni rajta, mint Khazad-dûm tárnáin.

Erre is van egy aktuális példánk: bár az utóbbi hónapokban mindenki kívülről fújja, hogy a Pfizer–BioNTech páros volt az első engedélyezett vakcina a koronavírus ellen, azt talán kevesebben tudják, hogy ennek is van egy saját márkaneve – csak ez az orosz vakcina, a Szputnyik V nevéhez képest jóval kevésbé ment át a köztudatba.

Az amerikai–német koprodukcióban készült vakcinát úgy hívják: Comirnaty, amit egy kifejezetten ilyesmivel foglalkozó cég, a Brand Institute talált ki.

Bár a kitalálásnál talán találóbb lenne úgy fogalmazni, hogy mérnöki precizitással szerkesztették meg a nevet, hogy minél több olyan hívószót sűrítsenek bele, amely a megrendelőnek fontos lehet – még ha a végeredményben a közel sem reprezentatív kutatásom alapján magától senki nem fedezi fel ezeket az összetevőket. Nézzük:

• co, mint Covid-19;
• rna, mint RNA, azaz az oltóanyag alapján adó RNS;
• com, mint community, azaz közösség;
• és állítólag ott bujkál a szóban az immunity, azaz immunitás is, kiadva a közösségi immunitást, amelynek az elérése a vakcina egyik fő célja.

És hogy körbeérjünk: ennek az oltóanyagnak is van egy generikus neve, méghozzá az, hogy tozinameran, amiből a -meran utótag az mRNS-alapú készítményeket jelöli. Ezt egyébként a koronavírus ellen szintén vakcinát fejlesztő német CureVac jegyeztette be még 2016-ban.