Nem indult még el az Út a börtönbe program, de a kormány próbálta tartani magát az ígéreteihez az első 100 napban

Bár a kampányban a Tisza Párt nem fukarkodott az ígéretekkel, a választási programjában kéttucatnyi olyan intézkedésre tettek ígéretet, amelyekről azt állították, hogy kormányra kerülésük esetén az első intézkedések között szerepelnek majd. Ezek között korrupcióellenes intézkedéseket, államigazgatási és igazságszolgáltatási reformokat éppúgy találni, mint az egészségügyet, az oktatást, a külpolitikát vagy éppen a nemzetbiztonságot érintő témát.

A kormányzás első száz napja után megnéztük, hogy teljesültek-e ezek az intézkedések, vagy ha még nem, akkor milyen fázisban vannak. A kormány első száz napjának gazdaságpolitikai teljesítményére nem térünk ki, azzal ebben a cikkünkben foglalkozunk.

Út a börtönbe?

Az egyik leghangsúlyosabb ígéretük kétségkívül az volt, hogy az előző rendszer korrupt politikusai a Tisza győzelme esetén börtönbe kerülnek. Magyar Péter a kampány alatt meghirdette az Út a börtönbe programot, az első miniszterelnöki beszédében pedig szembenézést és igazságtételt emlegetett. A kampányban még Matolcsyéknak is megüzente, hogy börtönbe fognak menni. Így aztán nem csoda, ha ez az egyik legnagyobb elvárás a valódi rendszerváltást ígérő Magyar Péter kormányától.

Valószínűleg a választási eredménytől, a Fidesz brutális bukásától sem független, hogy április 12-e után a Központi Nyomozó Ügyészség hirtelen megtáltosodott és előrelépések történtek olyan, az előző kormánypárt számára kínos nyomozásokban, amelyek addig parkolópályán voltak. Letartóztatták Orbán Viktor öccsének két társát egy vízumokkal kapcsolatos büntetőügyben, igaz, a miniszterelnök testvére érintetlen maradt. Fideszes és baloldali politikusokat is bilincsben vittek el, ám azt is egy olyan büntetőügy keretében, amelyben már elegendő bizonyítékok gyűltek össze korábban is, csak addig valamiért jegelték a hatóságok.

Az elszámoltatás mint kampányígéret azért is kényes, mert ilyenkor olyan dolgot ígér meg egy párt, ami jogállamban nem kormányzati hatáskör. Hiszen ha a hatalmi ágak szét vannak választva, akkor a kormányzatnak kevés hatása lehet konkrét büntetőügyekre, és nem irányíthat tőle független igazságügyi szerveket sem. Márpedig az elszámoltatásnál ezek a szervek játsszák a központi szerepet.

Azoknak a várakozásai, akik arra számítottak, hogy a választás után a Fidesz első vonalbeli politikusai rács mögé kerülnek, még nem teljesültek. Miközben Magyar Péter maffiaállamként emlegeti az előző rendszert, a Fidesz első vonalába tartozó politikusai és gazdasági háttéremberei szabadon járnak-kelnek. Az MNB-ügyben sem történt érdemi előrelépés, még nincs gyanúsított, jóllehet ez nem feltétlenül megnyugtató hír az ügyben érintettek számára.

Persze nem minden fideszes vagy az előző rendszert kiszolgáló káder érezheti úgy, hogy nem történt váltás. Az NKA-botrány kirobbanását letartóztatások követték, és noha a kulturális területért korábban felelős Hankó Balázs egyelőre nem gyanúsított, nyugodt sem lehet. A kampány hajrájában kirobbant „aranykonvoj” ügyben egyetlen gyanúsított van, a TEK-ből kiebrudalt Hajdu János, de ez is egy olyan ügy, amiből még bármi lehet.

Amit a kormány ez ügyben tehet, abban tettek lépéseket az elszámoltatás irányába: az első száz napban több feljelentést tett a kabinet. Sokféle ügyben léptek: például az Orbán Viktor sajtótanácsadója, Kaminski Fanny cégének juttatott pénzek, egy M6-os autópályát érintő koncessziós szerződés, az Eximbankot érintő ügyekben, az adattörlő szolgáltatással kapcsolatban, több állítólagos túlárazás miatt tett feljelentéseket az új kormány, de feljelentéskiegészítéssel éltek egy olyan ügyben, amelyben Orbán Viktor országjárásának rendszeres szereplői érintettek.

Az ugyanakkor már az első száz napban kiderült, hogy a kormány ugyanazt gondolja, mint a Tisza Párt a kampányban: nem bízik az ügyészségben, de legalábbis elégedetlen a munkájával, ezért egy új, még az ügyészségnél is „erősebb” hivatalt állítana fel. A korrupcióellenes intézkedések közül a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása volt a Tisza Párt egyik legfontosabb ígérete. Az erről szóló törvényjavaslatot már elfogadta a parlament, a jövő héten pedig kiderülhet az is, hogy egy nyílt pályázatot követően kik lesznek a szervezet vezetői. De maga a szervezet legkorábban ősszel kezdheti csak meg a működését. A vagyonvisszaszerzési hivatalnak az ügyészséggel szemben is elsőbbsége lesz, de kérdés, mennyire birkózik majd meg a NER – sokszor meglehetősen komplex – korrupciógyanús ügyeivel.

Az elszámoltatással kapcsolatos tiszás ígéret igazi erőpróbája így aztán leghamarabb ősszel várható. Úgy hírlik, és a Fideszen belül is azzal számolnak, hogy ősszel több embert őrizetbe vehetnek. Erről fideszes politikusok Tusványoson is beszéltek. A Tisza Párt belső köreiből úgy tudjuk, hogy a belső célra készült felméréseik szerint is jelentős igény van az elszámoltatásra. A Tisza alelnöke, Radnai Márk nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy a Fidesz első sora a vádlottak padjára kerülhet.

Leállított kifizetések, felszámolt kekvák

Szintén a Tisza-program azonnal végrehajtandó feladatai között szerepelt, mi több, első helyen, hogy kormányra kerülve a Tisza leállítja „a további károkozást”, felfüggeszti a hátrányos szerződéseket, beszerzéseket. Bár ezek nehezen konkretizálható intézkedések, hiszen nem tudni, mit tekintenek hátrányosnak, az első száz napban több szerződést és beszerzést valóban felfüggesztettek.

Az egyik ilyen látványos lépés azt a szerződést érintette, amit az Orbán-kormány két hónappal a választás előtt kötött a Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikushoz köthető Élvonal Alapítvánnyal, kiszervezve 261,7 milliárd forintnyi állami pénzt egy közfeladatot ellátó közérdekűvagyon-kezelő alapítványba (kekva). Az új kormány döntésével a nem felsőoktatási közfeladatot ellátó kekvák július végével megszűntek, köztük a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC) működtető Mathias Corvinus Collegium Alapítvány is. Azon túl, hogy a kormányzat felszámolta a kekva-rendszert, az Élvonallal kötött szerződéstől is elállt. A választás után bűnbánóvá vált vállalkozó-stróman, Balásy Gyula túlszámlázó cégeinek történő kifizetéseket is leállították, valamint sok más mellett a gépjárműflotta-beszerzési folyamatokat is. Mészáros Lőrinc cégét pedig kizárták az uniós pályázatokból.

Csontvázak után kutatnak

A kormány már májusban döntött a minisztériumok és az állami cégek azonnali, teljes körű átvilágításáról és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kifizetések és kötelezettségvállalások felfüggesztéséről. Augusztusban pedig több, korábban sokat kritizált beruházás esetében döntött úgy a kormány, hogy visszavonja a nemzetgazdasági kiemelt státuszt.

A Miniszterelnökséget vezető Ruff Bálint a valaha volt legnagyobb átvilágítást ígérte a bizottsági meghallgatásán, de a konkrét megvalósításról eddig kevés információt tudhattunk meg. Különféle vizsgálatok azonban már folyamatban vannak a kormány szerint. Legutóbb a miniszterelnök azt jelentette be, hogy felülvizsgálják a 4iG cégcsoport minden állami vonatkozású szerződését.

A Tisza egyik legfontosabb általános ígérete volt a kampányban, hogy sokkal átláthatóbb lesz, mint az előző rendszer. Az azonban még mindig az előző kormányok működéséhez kapcsolódik, hogy az átláthatóság részeként térképre rakták, hol mennyi állami támogatást kaptak civil szervezetek az elmúlt öt évben. A kormány szerint a Miniszterelnökség által megkezdett átvilágítások, sajtóhírek és bejelentések „arra utaló jeleket tártak fel, hogy ezek a források aránytalan mértékben juthattak a korábbi kormánypártokhoz személyi, szervezeti vagy közéleti kapcsolatokkal kötődő civil szervezetekhez.

Az első száz napban a kormány olyan törvényjavaslatot is átnyomott a parlamenten, ami sokat segíthet az átláthatóságon és a korrupció elleni fellépésen. Erre azért is volt szükség, hogy a visszatartott uniós pénzeket hazahozhassák. A már elfogadott törvény például radikálisan írta át az évtizedek óta kritizált vagyonnyilatkozati rendszert.

Sok minden még mindig titkos

A Tisza az azonnal végrehajtandó ígéretek között említette a programjában azt is, hogy a titkos kormányhatározatokat, a hazai és nemzetközi szerződéseket, az eltitkolt megállapodásokat és a Matolcsy György alatti MNB-s vagyonkezelési iratokat nyilvánosságra hozza, akárcsak a 2010 és 2026 közötti kormányülések összefoglalóit, utóbbiakat egy nemzetbiztonsági átvilágítás után.

Az ezzel kapcsolatos ígéretek teljesülése eddig meglehetősen felemásra sikerült, de ez részben betudható annak is, hogy rengeteg iratanyagot és ügyet kell átnézniük. Az MNB vagyonkezelési iratai mindenesetre nem nyilvánosak, a titkos kormányhatározatok közül pedig a kormány eddig a Vitnyédre tervezett menekülttáborról szóló dokumentumokat publikálta, ezt Magyar Péter a nyáron rendkívüli sajtótájékoztatón mutatta be. Ezen kívül arról adtak tájékoztatást, hogy hány titkosított és nem nyilvános kormányhatározat született az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban. Ám ezek tartalmát nem közölték, ahogy a nemzetközi szerződések tartalma sem vált ismertté.

A kormány azt ígérte, hogy felülvizsgálják a Budapest–Belgrád-vasútberuházást. Az ezzel kapcsolatos titkosítás feloldását kezdeményezték ugyan, de kiderült, hogy ehhez a kínai fél belegyezésére is szükség van, így most a kormány állítása szerint a kínaiak jóváhagyására várnak. Kérdés, hogy ha a kínaiak ebbe nem egyeznek bele, akkor mi lesz a kampányígérettel.

A tényleges államivagyon-kataszter elkészítését és nyilvánosságra hozatalát is ígérték, ahogy azt is, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Utóbbi esetében amit lehetett, megtettek, már jóvá is hagyták a csatlakozást.

Fékek, ellensúlyok helyreállítása, Orbán-bábok kipöckölése

„Helyreállítjuk a fékek és ellensúlyok rendszerét. Újraalkotjuk az állam jogszerű működését garantáló intézmények rendszerét” – ez is az azonnali ígéretek között volt.

Magyar Péter közvetlenül a választás után lemondásra szólította azokat, akiket ő Orbán Viktor bábjainak tart: Windisch Lászlót, a számvevőszék elnökét, Polt Pétert, az Alkotmánybíróság elnökét, Sulyok Tamás államfőt és Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyészt. A kormány első száz napjában Sulyok Tamást és a legfőbb ügyészt eltérő módon, de sikerült lemondatni, Polt Péter sorsát pedig az Alaptörvény 17. módosításával pecsételték meg, amibe belevették, hogy az alkotmánybírók csak hetvenéves korukig tölthetik be a tisztséget. Így Polt Péter is már csak szeptember 1-jéig, a módosítás hatálybalépéséig lehet az AB elnöke, hat nappal a 71. születésnapja előtt távozni fog posztjáról. Windisch László viszont még mindig a helyén van.

Az Alaptörvény-módosítással bevezették azt is, hogy csak 12 évig lehet valaki országgyűlési képviselő. Ennek értelmében több veterán parlamenti képviselő már nem indulhat a következő országgyűlési választáson. A lépés nemcsak egyes politikusok karrierjét töri ketté, hanem a Fidesz informális hálózatát is alaposan meggyengíti.

A mandátumkorlátozás több olyan tisztség betöltését is ellehetetleníti, amihez feltétel a választhatóság. Emiatt a fideszes Hende Csaba sem maradhatott alkotmánybíró, helyére a Tisza a saját jelöltjét ültette. Ezt a lépést nemcsak az ellenzék, de az Amnesty International is keményen bírálta, mert szerintük ez a gyakorlat ugyanaz az egypárti, szakmai és politikai konzultáció nélküli alkotmánybíró-választás, mint ami a Fidesz-érát jellemezte.

Magyar azonban politikai sikerként könyvelheti el, hogy az Alkotmánybíróság nem gördített akadályt a Tisza politikai törekvései elé. A testület lesöpörte a Fidesz és a KDNP indítványait, amivel a Tisza Alaptörvény-módosítását akarták megtámadni. Mindez azért is érdekes, mert miközben a Tisza azt kommunikálta, hogy ezeket a lépéseket a demokratikus jogállam helyreállítása érdekében tette, a Fidesz éppen azzal vádolja a kormányt, hogy véget vetett a jogállamnak.

Közmédia, pipa

A Tisza a kampányban azt ígérte, hogy győzelmük esetén azonnal felfüggesztenék a propagandává süllyesztett közmédia működését. Ezt nem lépték meg azonnal, csak július elején, amikor a közmédia ideiglenes vezetése elfoglalta a helyét. Ekkor megváltak a cég korábbi vezetőinek és műsorvezetőinek jelentős részétől, elsötétült az M1 képernyője és egy bocsánatkérő üzenet fogadta a nézőket. A belső vizsgálatok még mindig zajlanak. Az ideiglenes vezetés vizsgálja a propagandagépezet korábbi kiszolgálóit, több dolgozótól már meg is váltak. Augusztus 20-án a köztévén részlegesen újraindult a hírszolgálatás, a Telex információi szerint egyelőre részben a régi munkatársakkal.

Ahogy ígérték, a közmédia új vezetőjét nyílt pályázaton fogják megválasztani, és társadalmi egyeztetést is ígérnek a közmédia helyzetéről. De az átmenet nem megy gyorsan, miközben tartanak az átvilágítások, kiderült, hogy a propaganda gyártói nem nagyon jártak rosszul a kidobásukkal. A hírhamisító Papp Dániel vezérigazgató például nettó 28 millió forintot kapott a távozásakor – igaz, erről még nem az új vezetés döntött, és ebben az ügyben is belső vizsgálat indult.

Részben idetartozik, hogy az első száz napban rengeteg sorcsere történt nemcsak a minisztériumok, hanem az állami intézmények, szervezetek és cégek élén is. Nem minden kinevezés ment gördülékenyen és botrányoktól mentesen. Akadtak, amelyeket utólag „visszavontak”.

Gyerekvédelem és oktatás

„Radikálisan átalakítjuk a Klebelsberg Központ működését és hatáskörét, visszaadjuk a tanárok megbecsülését, és az iskolaigazgatók érdemi munkáltatói és gazdálkodói jogosítványokat kapnak” – ígérték ezt is az azonnali intézkedések részeként. Augusztusban ennek szellemében valóban módosították a köznevelési törvényt, a pedagógusok újra sztrájkolhatnak is. A Tisza-kormány ugyanakkor már az első száz napban tudatta, hogy nem tervezi leépíteni a hit- és erkölcstan oktatásának rendszerét. Most már tudható az is, hogy a Klebelsberg Központ nem szűnik meg, csak oktatástámogatási háttérintézményként működik majd tovább.

Azonnali intézkedésként megígérték, hogy felderítik az elmúlt évtizedek gyermekvédelemmel kapcsolatos bűncselekményeit, mégpedig független, parlamenti felhatalmazású vizsgálóbizottsággal és szakértők bevonásával. Ez a bizottság azóta felállt, meg is kezdte működését. A kegyelmi ügy aktáit már nyilvánosságra hozták, de még maradtak megválaszolatlan kérdések.

Ügynökakták: jönnek

A Tisza Párt egyik ígérete volt, hogy az ügynökaktákat teljesen nyilvánosságra hozzák. A kormány erre a témára pörgött rá talán a leggyorsabban. Júliusban nyújtotta be az akták feltárásáról szóló törvényjavaslatot, miután lezárult az erről szóló társadalmi egyeztetés. Azt ígérték, hogy a teljes anyag év végére nyilvánossá válik, de nemrég változott a terv: lesznek olyan dossziék, amelyeket csak jövő februárban ismerhet majd meg a nyilvánosság.

De ez a lépés inkább szimbolikusnak tekinthető, mivel az iratok nagy része eddig is kutatható volt, saját magunkra vagy elhunyt családtagunkra vonatkozó iratokat eddig is ki lehetett kérni a levéltárból.

Bár az egészségügyre vonatkozóan az azonnali intézkedésekben csak annyi szerepelt, hogy az egészségügyi miniszter is vétójogot kap a kormányzati döntéshozatali mechanizmusban (ez meg is történt), ezen a területen eddig leginkább szimbolikus döntések születtek, a java még hátravan. Ami egyelőre eredmény, hogy a kórházakban a szigorú nyilatkozattételi gyakorlat lazult, így a sajtó is könnyebben információkhoz jut, a sokat vitatott arcfelismerős kamerákat is leszerelték. Ezen kívül szeptembertől a kórházi fertőzések adatai is nyilvánosságra kerülhetnek.

Keletről vissza Nyugatra

A külpolitika területén a Tisza azt ígérte, hogy helyreállítja az ország nemzetközi kapcsolatrendszerét a hagyományos szövetségesekkel (V4, EU, NATO). Ez irányban valóban tett lépéseket és gesztusokat a kormány. Magyar már júniusban a V4 vezetőivel posztolt közös képet, a NATO-csúcson pedig egyértelműen a szövetség mellett állt ki, hangsúlyozva, hogy Ukrajna áldozat, Oroszország agresszor. A kormánypárt által jelölt és megválasztott új államfő, Baka András is az egyik fontos feladatának nevezte a nyugati szövetségesekkel való viszony rendezését.

„Hazahozzuk a befagyasztott uniós forrásokat, és elkezdjük beindítani a gazdaságot” – így szerepel egy másik, azonnali intézkedésként beígért lépés a programban. Az uniós pénzek hazahozatala az egyik legnagyobb ígérete volt a Tiszának. Magyar Péterék sikerként könyvelhetik el, hogy a kormány 16,4 milliárd euró felszabadításáról állapodott meg Brüsszellel.

Az EU-ellenes kormányzati retorika megszűnt – ám arról, hogy a gazdaságot sikerült-e beindítani, egy másik, a Tisza-kormány gazdaságpolitikáját bemutató cikkben írunk.

Ugyanakkor a Tisza azonnal teljesítendő ígéretei között szerepelt, hogy jelentést készít a nem szövetségesi külföldi befolyás mértékéről nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági tekintetben. Ezzel még adós. Mindamellett az előző ciklusban a civilek, újságírók és kormánykritikus szereplők vegzálására, leügynöközésére és lejáratására specializálódott Szuverenitásvédelmi Hivatalt már felszámolták.

És bár a Tisza programjában az első intézkedések között említették, hogy elindítják a nemzeti megbékélés programját, erről egyelőre semmit nem hallani.

Akik láthatók és akik kevésbé láthatók

A kampányban sokszor érte a Tiszát az a vád, hogy a pártból csak Magyar Péter szerepel a nyilvánosság előtt, a többi tiszás politikus kevésbé. Az első száz nap kormányzása alapján az egyértelmű, hogy továbbra is Magyar a főszereplő. Rajta kívül Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a legaktívabb, aki szinte Magyar Péterhez hasonló intenzitással van jelen a nyilvánosságban.

Az Alaptörvény 17. módosítás miatt egy ideig az átlagosnál többet szerepelt Görög Márta igazságügyi miniszter, a parlamenti üléseken Hegedűs Zsolt is észrevétette magát, de a többi miniszter nem nagyon került fókuszba az elmúlt három hónapban. A legmeglepőbb talán Kapitány István háttérbe húzódása, aki a kampányban sokat szerepelt, és noha most energiaválság van, nem sok szerepet kap, ahogy Ruszin-Szendi Romuluszról sem sokat hallani.