Sokat elárul a bukott rezsimről, ahogy hirtelen megtáltosodott az ügyészség a gyanús ügyek kivizsgálásában

Napokkal a Fidesz április 12-i, soha nem látott veresége és a Tisza Párt kétharmados győzelme után az ügyészség két olyan büntetőügyben is lépett, amelyek eddig csigalassúsággal haladtak. A Magyar Nemzeti Bank alapítványai miatt indított, és eddig a Nemzeti Nyomozó Irodánál folytatott nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség magához vonta, szerdán pedig őrizetbe vettek két embert, akiket egy Orbán Viktor testvérét, Orbán Áront is érintő ügyben gyanúsítottak meg. De ebbe a sorba illeszkedik Halásztelek polgármesterének őrizetbe vétele is, aki 70 éves anyjának intézett kamu állást az országgyűlési Fidesz-frakciónál, vagy az, hogy az ügyészség a csádi missziót is elkezdte vizsgálni, akárcsak az egykori rendőr, Szabó Bence állításait.

Ismerve a politikai viszonyokat, ügyvédi körökben már április 12. után sokan fogadni mertek arra, hogy a kétharmados Tisza-győzelem után, de még az új kormány felállása előtt megtáltosodik az ügyészség, és hirtelen aktivitást mutat olyan ügyekben, amelyekben eddig nem törték magukat a hatóságok. Minden bizonnyal most ennek lehetünk tanúi. Ha ez így van, akkor ez felerősíti azt a gyanút, miszerint a hatóságok bizonyos nyomozati lépéseket az előző kormányzat alatt politikai okokból nem tettek és nem tehettek meg, most viszont láthatóan kitáraznak.

Most engedték ki az eddig behúzott féket

A két konkrét ügyet, az MNB-t és az Orbán Áront érintőt érdemes összehasonlítani. Az MNB-t érintő ügy évek óta ismert, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a független sajtó részletesen feltárta. Ennek ellenére eddig még senkit sem gyanúsítottak meg az eljárás során, az ügy kecskeméti szálában ki se hallgattak még senkit. Pedig ebben az ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda több mint egy éve, 2025. február 10-én rendelt el nyomozást az ÁSZ feljelentése alapján.

Hasonló csigatempó figyelhető meg az Orbán Viktor testvérének társait érintő ügyben. A nyomozók itt már hosszú ideje pontosan ismerik az elkövetői kört, és a meggyanúsításhoz szükséges bizonyítékokkal, köztük tanúvallomásokkal is rendelkeztek, ennek ellenére csak most, a Fidesz számára letaglózó választási eredmény után végeztek érdemi nyomozati munkát.

Arra, hogy az ügyészség hirtelenjében ennyire aktív lett, két egymást erősítő magyarázat is lehet. Az egyik, hogy Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész a Tisza fölényes győzelme után egyszerűen kármentésbe kezdett, és kénytelen volt olyan lépéseket tenni, amiket korábban nem állt szándékában, mentve a menthetőt. Ezt a magyarázatot erősíti, hogy még a választás előtt, március 2-án Magyar Péter Nagy Gábor Bálintnál járt, és egyebek mellett az MNB ügyéről is kérdezte őt. Nagy és Magyar találkozója akkor eredménytelenül zárult, ami nem is annyira meglepő.

Ennél érdekesebb, hogy a legfőbb ügyész akkor még nem látta indokoltnak, hogy az MNB ügyét a rendőrségtől a Központi Nyomozó Főügyészség vegye át. Mindössze egy hónap telt el, és Nagy Gábor álláspontja megváltozott, ami nehezen értelmezhető másképpen, mint úgy, hogy az nem független a választás eredményétől. Ha a mostani proaktivitás ezzel a kármentéssel magyarázható, akkor Nagy Gábor Bálint csalódott lehet, Magyar Péter ugyanis megüzente neki: hiába lépett most, ez már eső után köpönyeg.

De ugyanígy magyarázat lehet az ügyészség mostani aktivitására az is, hogy nem venné ki jól magát, ha a kormányváltás után derült volna ki, hogy a hatóságok elegendő bizonyítékok birtokában sem végeztek érdemi nyomozati lépéseket. Ez főleg az Orbán Áron társait érintő ügyben merülhet fel, ahol már régebben tudomással bírt az ügyészség arról, mi történt, mégsem végzett házkutatásokat, nem vett őrizetbe senkit.

Nem túl jó az optikája annak sem, hogy csak most derült ki: a Központi Nyomozó Főügyészség már a választás előtt két héttel megszüntette a Magyar Péter elleni nyomozást bennfentes kereskedés gyanújával. A kampányban ezzel is sokat támadta a propagandasajtó a Tisza Párt elnökét, de akkor valamiért nem tartották fontosnak nyilvánosságra hozni, hogy az ügyben nem állapítható meg bűncselekmény.

Az MNB-ügyet és az Orbán Áron társait érintő nyomozást is próbálta nyomon követni a sajtó, de vannak olyan ügyek, amelyekről valószínűleg nem tud a nyilvánosság, miközben politikai érintettjei lehetnek. Senkit nem lepne meg, ha április 12-e után az ilyen típusú, akár a rendőrségnél, akár az ügyészségnél, akár a NAV-nál eddig „altatott” eljárásokban érdemi lépések történnének még a napokban. Már csak azért is, mert jó eséllyel ezeknek a szervezeteknek a vezetőit is lecseréli az új kormányzat, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a köztes időszakban sokan házon belül is helyezkedni akarnak, esetleg jó pontokat szerezni a következő vezetőknél.

Pánik a NER holdudvarában

A Tisza Párt által beígért elszámoltatás elsősorban a fideszes politikusokat, a NER gazdasági holdudvarát és a hozzájuk így-úgy köthető köröket veheti célba. Ez a réteg egészen a választásokig viszonylag nyugodt volt, mert ha számoltak is a Fidesz vereségével, kétharmados ellenzéki győzelemmel csak kevesen. A többség úgy volt vele, hogy ha nyer is a Tisza, jön néhány szűk esztendő, de a bőrüket nem kell félteni.

A kétharmados Tisza-győzelem azonban mindent felülírt. A Telex információi szerint már a választás utáni egy-két napban pánik alakult ki ebben az „üzleti” világban, az ügyvédeikhez sorra jelentkeztek be azok, akik úgy érzik, van félnivalójuk. Vannak, akik abban reménykedve keresnek fel ügyvédeket, hogy hátha rajtuk keresztül alkudozni tudnak majd az új elittel. Nekik is üzent Magyar Péter az Orbán Viktortól vett idézettel csütörtökön, miszerint „semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lett jegyezve, minden el lesz rendezve”.

Bár ezekben a NER-es körökben is vannak, akik azzal nyugtatgatják magukat, hogy a nagyobb váltásoknál eddig elmaradt az elszámoltatás, a mostani helyzet politikailag más, mint például az 1998-as, a 2002-es vagy a 2010-es időszak.

A rendszerváltás után kialakulóban lévő politikai-gazdasági elit ugyanis már a kilencvenes években összenőtt annyira, hogy az akkori kormányváltások ne bolygassák meg a szürkezónás politikai-gazdasági ökoszisztémát, és ugyanez volt igaz a 2010-es váltásnál is. Akkor működtek a háttéralkuk, a szocialista párthoz kötődő oligarchák igazodtak, cserébe a többségüket békén hagyták, sőt páran közülük a NER-ben is boldogulni tudtak.

Noha Magyar Péter bennfentességének látszata a színre lépésekor előnyt jelentett neki az ellenzéki közegben, a leendő kormányfő nem volt része a NER klasszikus gazdasági holdudvarának, így semmilyen elköteleződése nincsen feléjük, miközben a politikai jövője erősen függ az elszámoltatás sikerétől. Ez az oka annak, hogy sokan arra számítanak: a létrehozandó nemzeti vagyonvisszaszerzési és -védelmi hivatal valószínűleg a lehető legerősebb jogköröket kapja majd meg, háttéralkukra pedig nem lesz esély.

Nem a képesség, hanem a politikai akarat hiányzott eddig

Egyelőre nem tudni, hogy ez a hivatal önállóan működik-e majd, vagy egy már létező intézménybe olvasztják bele. Az viszont biztos, hogy ha van rá politikai szándék, és a nyomozókat hagyják függetlenül dolgozni, akkor már most léteznek olyan szervek, amelyek elméletileg képesek bonyolult gazdasági ügyek feltárására. Ilyen például a NAV, de a Központi Nyomozó Főügyészség is, ahol állítólag sok nyomozó már alig várja, hogy munkához lásson, és azok ellen nyomozhasson, akiket korábban politikai okokból békén kellett hagyni.

Árulkodó, hogy az MNB alapítványainak ügyében sokáig a rendőrség végezte a nyomozást, noha szakmai körökben tudott: a bonyolult, szerteágazó és a politikai elitet is érintő gazdasági bűncselekmények felderítésében nem a Nemzeti Nyomozó Iroda a leginkább képességes szerv, hanem a Központi Nyomozó Főügyészség.

Utóbbi, ha akar, tud eredményeket felmutatni, akár a rendőrséggel közösen, mindezt pedig elég látványosan. 2011-ben a KNYF oroszlánrészt vállalt az úgynevezett bundabotrány felderítésében, de említhetnénk a Vizoviczki László és a korrupt rendőrségi vezetők kapcsolatát feltáró nyomozását is. És éppen a KNYF-en belüli képességek miatt magyarázható nehezen, hogy a nyomozó ügyészek éppen az Orbán Áront is érintő ügyben voltak képtelenek eddig bármilyen eredményt felmutatni.

Aki először beszél, jól járhat

Egyelőre nem tudni, miként reagálnak majd a NER holdudvarának tagjai, ha akár az újonnan felállított hivatal, akár a már most létező szervek előveszik a korrupciógyanús ügyeket és meg is találják az első gyanúsítottakat, de valószínűleg a szervezett bűnözői körökben tapasztalt viselkedésminták jönnek majd elő: a kisebb halak igyekeznek menteni a bőrüket, ezért beszélni kezdenek és felfelé mutogatnak. Ezt előlegezi meg a BBC információja, ami szerint pendrive-ra másolt dokumentumokkal kuncsorognak büntetlenségért a Tiszánál minisztériumi dolgozók.

A kilencvenes és a kétezres években a bűnüldözők még hátrányban voltak a bűnözőkkel szemben, de ma már vannak olyan jogintézmények, amelyekkel a nyomozók nagyon ügyesen tudnak élni. Ilyen például az, amit a köznyelvben vádalkunak neveznek, noha ez nem ugyanaz, mint amit az amerikai jogban vádalkunak hívnak.

Míg az amerikai típusú vádalku során a vád tárgyáról, így a bűncselekmény jogi minősítéséről is lehet alkudozni, addig a magyar szabályozás szerint a tényállás és a minősítés nem képezheti alku tárgyát. A magyar egyezség lényege, hogy a terhelt beismeri bűnösségét és feltáró jellegű vallomást tesz, cserébe pedig az ügyészséggel előre rögzítik a büntetés mértékét vagy jellegét, amely így kedvezőbb lehet, mint egy hosszas bírósági bizonyítási eljárás végén kiszabott ítélet.

Az intézmény célja a büntetőeljárás jelentős gyorsítása és egyszerűsítése, ugyanakkor komoly felelősséget ró a védőügyvédre, akinek kötelező részt vennie az egyezségkötési folyamatban. Az alku során a gyanúsított nemcsak saját maga, hanem gyakran bűntársai ellen is bizonyítékot szolgáltat, ami komoly kockázatokkal jár: ha az egyezség végül nem jön létre, a beismerő vallomás ugyan közvetlenül nem használható fel bizonyítékként, de a hatóságok birtokába jutott információk (például az elrejtett eszközök vagy a vagyon helye) alapján a nyomozás tovább folytatódhat. Az egyezség véglegesítéséhez minden esetben a bíróság jóváhagyása szükséges, amely során a bíró ellenőrzi a beismerés önkéntességét és a megállapodás törvényességét.

A NER gazdasági holdudvarában elég sok az egy négyzetméterre jutó strómanok száma, így a nyomozások során számítani lehet arra, hogy ők igyekeznek majd egyezséget kötni a hatósággal.

A vádalkuval kapcsolatban ugyanakkor kételyek is fel szoktak merülni. Benne van a pakliban ugyanis, hogy a vádalku hamis vallomásra csábíthatja a vádlottat, így saját magát védve ártatlan embereket is belekeverhet az ügybe. A hatóság emellett akár zsarolásra is használhatja, amikor például azt mondják a terheltnek: „Ha nem teszel vallomást a főnöködre, akkor évekre börtönbe kerülsz.” Ráadásul vádalku esetén a fő vádlott a vádiratból kiolvashatja, ki az, aki saját bőrét védve rá vallott. Ez akkor is így van, ha létezik a különösen védett tanú intézménye, hiszen a védett tanú vallomásának a tartalmából sok minden kiderül magáról a tanúról is.

A pánikoló NER-eseken is nyerészkedhetnek

És persze számítani lehet arra is, hogy az elszámoltatás újabb bűncselekményeket szül. A gazdasági élet szürke zónájában eddig is gyakran előfordult, hogy bizonyos ügyvédek vagy kijáróemberek – nem kevés fizetségért cserébe – olyan embereknek ajánlották fel a szolgálataikat, akik ellen valamelyik hatóság büntetőeljárást folytatott. A „szolgáltatás” alatt azt értették, hogy a kapcsolatrendszerükön keresztül el tudnak intézni ezt-azt az ügyfél érdekében.

Nem volt ritka az sem, hogy ezekért a „szolgáltatásért” egyesek fizettek is, majd hoppon maradtak, amikor kiderült, átverték őket. A gazdasági szektor szürke zónájában sok ügyeskedő próbál így pénzhez jutni, egy elszámoltatási hullám során pedig még többen lehetnek majd azok, akik a bajba jutott NER-eseket vágják majd így át, vagy próbálják átvágni, különféle kapcsolatokra hivatkozva.

Az elszámoltatás (vagy nevezzük bárminek) akkor is hozhat politikai tőkét a Tiszának, ha egyébként évek múlva nem bizonyul annyira sikeresnek. Ezeknek az eljárásoknak ugyanis több fázisa van, és a leglátványosabb sokszor éppen az első, amikor a nyomozók bilincsben visznek el embereket, majd ugyanígy bilincsbe viszik a bíró elé, aki a letartóztatásról dönt.

Egy-egy ilyen hír és kép még akkor is üt a nyilvánosságban, ha az eljárás későbbi kimenetele bizonytalan. És ismerve a magyar igazságszolgáltatást, ezek az eljárások hosszú évekig elhúzódhatnak, mire pont kerül egy-egy ügy végére.