Alapjogot még sosem korlátoztak olyan gyorsan, mint most a Pride miatt a gyülekezését
„Nyomni kell, mindannyiunknak, ma is, holnap is, sőt vasárnap is, nyomni kell” – mondta két éve a választások előtt a miniszterelnök egy interjúban. Hasonló elhivatottság volt jellemző a kormánypárti képviselőkre a napokban, miután a hét elején sikerült annyira felpörgetni a törvényhozást, hogy rekordközeli gyorsasággal, egyetlen nap alatt döntöttek a Pride betiltását célzó törvényről. A hasonló parlamenti tempó nem példanélküli, de eddig csak nagyon ritkán fordult elő.
Egy Ferenci Tamás statisztikus által készített adatbázisból kiderül, hogy 1998 óta – azaz mióta vannak gépi úton feldolgozható adatok –, összesen hat másik törvényjavaslat sorsa dőlt el ilyen gyorsan. Egy kivétellel teljes volt az egyetértés az Országgyűlésben, az indítványok jelentősége pedig vagy elenyésző, vagy éppen kifejezetten nagy volt. De még az is előfordult, hogy egy Rogán Antal által benyújtott javaslatot fogadtak el a szocialista kormányok alatt.
Érdemes felidézni, hogy a Pride ellehetetlenítését célzó, a gyülekezési jogot korlátozó javaslat hogy futott végig az Orbánék rendszerén. A Pride korlátozása szűk egy hónapja, Orbán Viktor évértékelőjén merült fel először, a miniszterelnök csak annyit mondott, hogy szervezők már „ne bajlódjanak” az idei szervezéssel, mert az „kidobott pénz és idő”. Utólag aztán a kormány tagjai tisztázták, hogy tiltásról lenne szó, amit a „józan észre” és a „gyerekek védelmére” hivatkozva akarnak bevezetni. A részletekről viszont nem közöltek semmit, azt se mondták meg, hogy mikor készülhet el az erről szóló javaslat.
Végül hétfőn reggel kilenc órakor, a parlament igazságügyi bizottságának ülése előtt mindössze egy órával benyújtották a gyülekezési törvény módosításának tervezetét. A bizottsági ülést gyorsan lezavarták, hogy aztán az egyik fideszes képviselő még aznap kivételes eljárásról szóló kérvényt nyújthasson be, ami alapján már másnap le lehet tudni a vitát és a zárószavazást is. A gépezet dolgozott tovább: 14:30-ra a kormánypárti többség, 132 igennel el is fogadta a kivételes eljárást. Ezen a szinten egyébként már annyira turbóra kapcsoltak, hogy már az Alaptörvény se tudta utolérni a változásokat.
A javaslat kedd reggel a parlament elé is került, a vitát szintén gyorsan letudták. 14 órakor a momentumos füstgyertyák füstje mögül csak sejtelmesen kirajzolódó, de kizökkenthetetlen Latorcai János levezető elnök ki is hirdette az eredményt: a javaslatot 136 igen és 27 nem szavazattal, tartózkodás nélkül fogadta el az Országgyűlés.
Az egész parlamenti rendszeren így 29 óra alatt, az országgyűlési képviselők előtt pedig kevesebb mint fél nap alatt futott végig egy nem kis jelentőségű törvényjavaslat.
A gépezet utolsó eleme is olajozottan működött: Sulyok Tamás még kedd este aláírta az elfogadott törvényt, így az megjelent a Magyar Közlönyben, szerdától hatályos is.
A számok jól mutatják, hogy kevés olyan törvényjavaslat volt, amit ilyen gyorsan akartak átverni az Országgyűlésen, sőt az egész törvényalkotási rendszeren. Az elmúlt 27 évben 4091 törvényt fogadtak el, ebből hét, az összes javaslat 0,17 százaléka volt olyan, ami egyetlen nap alatt átment. Érdemes sorra venni, hogy korábban mik voltak azok a törvények, amiket ugyanilyen lendülettel vittek végig.
Rogánnak korábban a szocialisták támogatásával sikerült
Az első Orbán-kormány alatt, 1998 és 2002 között csak egyszer fordult elő, hogy egyetlen nap alatt tolták egy javaslatot a parlamenten: egy a technikai jellegű, költségvetési módosítót szavaztak meg. Itt konszenzus volt a pártok többsége között, magát a módosítót és a sürgősségi kihirdetését szinte egyhangúlag fogadták el. Nyolc év szocialista kormányzás alatt három ilyen sietős indítvány került a képviselők elé, az egyiket például a ma a Miniszterelnöki Kabinetirodát miniszterként vezető Rogán Antal nyújtotta be. 2003-ban Rogán két nappal karácsony előtt javasolta módosítani a pénzmosás megelőzéséről szóló törvényt. A helyzet sürgős volt, az ekkor kormányzó MSZP-SZDSZ támogatásával pedig egy délután alatt végigvitték az indítványt, amit másnap ki is tudtak hirdetni.
2010-ig még két másik javaslatot fogadtak el ilyen tempóban, ezek a szocialista kormányok politikusaitól érkeztek. Vitathatlanságukat és szükségességüket jól mutatja, hogy a gyorsaság ellenére mindkét javaslat mögött ott volt szinte a teljes akkori Országgyűlés. Az egyik módosítóban a választási eljárásról szóló törvényt egészítették ki a belügyminiszter kérésére, az első magyar EP-választás külképviseleti feltételeinek biztosítására. Hasonló, szintén a választási eljárásról szóló törvénnyel kapcsolatos változtatást fogadtak el 2004-ben, az indítványt ebben az esetben is jelentős többséggel fogadták el, 312 igen és 17 nem szavazat mellett.
A 2010 óta az országot irányító Orbán-kormányoktól nem áll távol a gyors, néhány napos törvénykezés, és az se, hogy az egymás után hosszabbítgatott veszélyhelyzetekkel visszaéljenek. Azonban az elmúlt 15 évben annak ellenére, hogy szinte végig kétharmaddal kormányoztak a Pride-ot betiltó törvény előtt mindössze két alkalommal léptek tövig a gázra. Az egyik ilyen még 2010-ben, egy technikai jellegű, de fontos kérdésnél történt: Hende Csaba honvédelmi miniszterként az ajkai vörösiszap katasztrófa után a hasonló események következményeinek hatékonyabb enyhítését szerette volna elérni. Ez egész folyamat során ellenszavazatok nélkül fogadtak el minden szükséges döntést.
Legközelebb 2018-ban történt újra hasonló, itt a lakáspénztárakról szóló törvényhez nyúltak hozzá. Ez volt az első alkalom 1998 óta, hogy nem konszenzusos ügyre használták fel a sürgősségi eljárást: ekkor egyetlen nap alatt szüntették meg a lakástakarékoknak járó állami támogatást. A javaslat kizárólag a fegyelmezetten szavazó kormánypárti politikusok támogatták, 125 igen és 49 nem szavazattal ment át. Így
több mint 25 éve alatt a Pride-tiltással együtt összesen két érdemi, és nem technikai kérdéseket rendező törvénymódosítás ment át egyetlen nap alatt a parlamenten.
A grafikonon is látszik, hogy Orbánék 2010-es kormányzása óta megszaporodtak például a kétnapos döntéshozatalok is. Az egyik legutóbbi, sokakat megmozgató, tüntetéseket is eredményező ügy 2022 nyarán az új katatörvény végigpörgetése volt. A rengeteg embert érintő szabályozást két nap alatt vitték végig a parlamenti rendszeren. Bár Novák Katalin „érzékelte a felháborodást”, két nappal később aláírásával mégis végleg kivégezte a katát.
A gyors eljárásokra akad még bőven példa: a melegellenessé eltérített pedofiltörvényre elég volt másfél hét, Orbán Viktor fizetésének duplázására tíz nap, de például a CEU-t ellehetetlenítő törvényre se kellett egy egész hónap. Korábban össze is gyűjtöttük, hogy mikor kapcsolta turbóra a Fidesz a parlamentet, hogy a nekik fontos törvényeket megszavazhassák. És akkor még ott van a gránitszilárdság jellegét már rég elvesztő Alaptörvény is. Ebben az esetben nem a módosítások gyorsasága, hanem a rendszeressége a látványos: a következő hetekben várhatóan már a tizenötödik módosítását fogadja majd el a fideszes parlamenti többség.
És ezzel szemben mi az, ami nagyon ráért, amit a végtelenségig húztak Orbánék? A legordítóbb és a nemzetközi politikában is sokszor számonkért időhúzás a finn, illetve a még tovább elódázott svéd NATO-csatlakozás parlamenti ratifikálása volt. 2010 és 2023 között 2300 törvényt fogadott el az Országgyűlés, ezek közül csak két darabon ültek a svédek NATO-csatlakozásánál is hosszabban. A biztonsági szempontból fontos, a NATO-szövetséges európai országok, sőt még az USA által is sürgett kérdést végül másfél évnyi huzavona után hagyta jóvá a fideszes többség. A 2022 júliusában benyújtott ratifikációs kérést 2024 márciusában írta alá Sulyok Tamás. Az máig nem tisztázott, hogy kinek állt érdekében az időhúzás, de a kormánypárti politikusok kibúvót azt találtak bőven: társadalmi egyeztetés, komoly vita és a sértettség is köztük volt.
