Ordító a svéd–finn NATO-csatlakozás blokkolása: 2300 törvényből csak 14-en ült ennél többet a parlament

Alig volt olyan törvényjavaslat az elmúlt 13 évben, aminek az elfogadásához 240 napnál is több időre volt szükség, mint most a svéd–finn NATO-csatlakozás ratifikálásához. Egy Ferenci Tamás statisztikus által készített adatbázisból kiderül, hogy a 2010 óta kihirdetett közel 2300 törvény közül mindössze 14 javaslaton ült ilyen sokáig vagy ennél is hosszabb ideig az Országgyűlés.

Ezek között a csúcstartó egy három évig fektetett, iráni–magyar beruházásokról szóló megállapodás volt, de egyéb, nem túl jelentős javaslatok mellett nagyon hosszú ideig halasztották a népszavazási eljárást átalakító és a nemzeti dohányboltok szabályait részletező törvény elfogadását is. Az adatokból az is látszik, hogy 13 év alatt hiába nyújtottak be ellenzéki képviselők több ezer javaslatot, azokból csak néhányat fogadott el a kétharmados Fidesz–KDNP-többség.

Több mint 240 napja húzzák

Közel nyolc hónap telt el azóta, hogy a kormány nevében a külügyminisztérium tavaly július 14-én benyújtotta az Országgyűlésnek a svéd–finn NATO-csatlakozásról szóló javaslatot. A ratifikációról szóló vitát azonban csak idén március elején kezdték el a parlamentben. 2010 óta ritkaságnak számít, hogy egy törvény vagy egy módosító javaslat napirendre vételét ilyen sokáig halogassa a parlament. A tervezetek többségénél gyors átfutás jellemző, és szinte semmiről nem alakul ki olyan vita – legalábbis az ellenérveket a kormány nem veszi figyelembe –, ami azt igényelné, hogy sokszorosan újratárgyaljanak valamit.

A NATO-ratifikációval kapcsolatban sokáig az sem volt világos, hogy mi kivetnivalója van a kormánynak vagy a kormánypártoknak a svéd–finn csatlakozással. Azt nem lehet mondani, hogy a kérdés ne lett volna sürgős, ennek ellenére a svéd–finn NATO-csatlakozás napirendre vételéhez 230 napra volt szükség. Az elfogadásig pedig 250 nap is eltelhet, a 240 napot pedig már biztos meghaladják, mivel a múlt héten sem került az Országgyűlés elé a javaslat. Sőt, az újonnan felfedezett vitás kérdések rendezésére küldött magyar tárgyalódelegáció vezetője Hende Csaba a finnországi tárgyalás után már arról beszélt, hogy

akár öt-hat hetet is igényelhet, hogy a javaslat keresztülmenjen az Országgyűlés „döntéshozó mechanizmusán”.

Korábban olyan információk is napvilágot láttak, hogy március 20-án elfogadhatják a javaslatot, de erre nem tett ígéretet a delegáció se a svédeknek, se a finneknek. Jelenleg úgy néz ki, hogy március 20-hoz képest további egy héttel tovább tolódhat a ratifikáció: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Kövér László házelnöknek címzett levélben azt kérte, hogy „az Európai Bizottsággal folyamatban lévő egyeztetések elhúzódására figyelemmel” csak március 27-én üljön össze legközelebb az Országgyűlés. A házelnök várhatóan rábólint a miniszterelnök-helyettes kérésére.

Az utóbbi években szinte általánossá vált, hogy a kormánypártoknak sürgős ügyeket akár napok alatt is ledaráljon a kétharmados Fidesz–KDNP-többség. Itt elég a kötelező kamarai tagság megszüntetésére vagy tavaly nyáron a katatörvény szigorítására gondolni. Ezek eldöntéséhez – ami több ezer vagy százezer ember életét befolyásolják – egy-két nap is elég volt az Országgyűlésnek. Itt nem volt szükség öt-hat hétre, hogy keresztülmenjen a javaslat a döntéshozó mechanizmuson.

Ritka, hogy valamire kétszáznál is több nap kelljen

Ferenci Tamás statisztikus a napokban közzétett egy adatbázist, amiből látszik, hogy 2010 óta a kétharmados Fidesz–KDNP-kormányok alatt százalékos arányban a nullához közelít a 240-250 napnál hosszabban várakoztatott javaslatok száma.

A 2010 óta kihirdetett közel 2300 törvényjavaslatból összesen 14 volt, amihez 240 napnál is több időre volt szüksége a parlamentnek.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a javaslatok komplexitása vagy azok társadalmi következményeinek felmérése miatt kellett volna ennyi idő a végleges döntéshez.

Ha részletesebben megnézzük az adatokat, egyértelműen látszik, hogy a sokáig „várakozó” törvényjavaslatok egyre fogyatkoztak az elmúlt években. Látványosan csökkent az elfogadáshoz szükséges idő 2020 után. Ez azzal is magyarázható, hogy a koronavírus-járvány kitörése óta, immáron több mint három éve rendeleti úton is kormányozzák az országot:

A parlament egyébként az elmúlt évek veszélyhelyzetei alatt is megállás nélkül ülésezett. Ennek ellenére több olyan rendelet is született az elmúlt években, ami nehezen volt magyarázható a járvány hatékony kezelésével, illetve a szomszédban zajló háborúra adott hatékony válasszal – arról, hogy a veszélyhelyzet nyújtotta felhatalmazással hogy él vissza a kormány, ebben a cikkünkben írtunk korábban. Egyébként az elfogadott törvények jelentős részére 50 nap alatti időtartományban sikerült rábólintania a parlamentnek.

Korábban sem a NATO-csatlakozáshoz hasonló vagy Magyarország, illetve a világpolitika szempontjából fontos ügyeket rágott ilyen sokáig az Országgyűlés. Kikeresve, hogy milyen javaslatokról, illetve módosítókról volt szó, sokkal inkább az látszik, hogy többségükben elfeledett, félretett tervezetek ezek, és nem azért vártak ennyit a javaslatok a fiókban, mert akkora társadalmi vita zajlott volna a kérdésről:

A Magyarország és Irán közötti beruházásokat ösztönző megállapodás – ez a javaslat – az abszolút rekorder, pontosan három évig állt az Országgyűlés fiókjában. 2018 decemberében nyújtották be, majd három évvel később leporolták és elfogadták. Mindössze két fontosabb javaslat található a 14 között, amik, még az első kétharmados Orbán-kormány idején, sokat álltak a napirendre vétel előtt. Az egyik a népszavazási eljárást átalakító törvényjavaslat, ez 2011 és 2013 között 927 napot várt a sorsára. A nemzeti dohányboltok szabályait részletező törvény is több mint 9 hónapot állt a napirendre vétel előtt, még 2011-ben.

A többi javaslat kevésbé jelentős, ezek vélhetően olyannyira nem voltak sürgősek, hogy mindig halogatták őket. Esetleg valami egyéb, ismeretlen megfontolás állhatott a háttérben, mint a NATO-csatlakozás esetében is. Ezek közt található a hulladékgazdálkodással kapcsolatos törvény, egy klímavédelemről szóló javaslat, a kéményseprők tevékenységét szabályozó törvény és az egyenlő bánásmód törvényt módosító javaslat is.

Az Országgyűlés elé benyújtott javaslatok jelentős részét a kormánypártok nyújtják be. Az ellenzék nagyjából 1300 javaslatot (32 százalék) adott az utóbbi 13 évben, míg a kormánypártok 2300-nál is többet (59 százalék) Az egyéb javaslatokat a parlamenti bizottságok, illetve független képviselők nyújtották be, ez mindössze 9 százalékot tesz ki:

Sok hasznuk azonban nincs az ellenzéki módosítóknak, illetve törvényjavaslatoknak, mivel az ezernél is több javaslatból mindössze hét jutott el az elfogadásig. Ezeknek nagy részét úgy fogadta el a kormánypárti többség, hogy valamilyen általuk javasolt módosítót is csatoltak hozzájuk.

Az is egyértelműen látszik, hogy az Országgyűlés mikor volt a legszorgalmasabb az utóbbi közel tizenhárom évben. Az év legtöbb hónapjában 10 százalék körül mozgott az elfogadott törvények száma, viszont év végén és a nyári szünet előtt hirtelen megugrik a törvények elfogadási aránya. December látványosan kilóg a sorból, a téli szünetre vonulás előtt rengeteg új javaslatot fogadnak el, általában ekkor döntenek azok negyedéről. Második helyen pedig a június szerepel a maga 15 százalékával, ez a nyári szünet előtti hónap:

Júliusban annak ellenére 10 százalék feletti az arány, hogy az Országgyűlés általában nyári szüneten van. Ez vélhetően a rendkívüli ülések miatt van: tavaly július közepén például dömpinget tartottak a Házban, megszavazták többek közt az Alaptörvény-módosítást, a költségvetést, a vármegyéket, az ispánok visszatérését is. Általában a karácsonyi szünet előtt is szorgosan nyomkodják a szavazógépet a képviselők. A tavaly decemberi utolsó ülésen közel negyven előterjesztésről szavaztak a képviselők, többek közt az az egészségügy átalakításáról, a felsőoktatási követelmények módosításáról is döntöttek.

A svéd–finn NATO-csatlakozás kérdése most már biztosan bekerül az Országgyűlés legtovább várakoztatott javaslatai közé. Jelenleg már csak az a kérdés, hogy 250 nap után vajon rábólintanak-e a NATO-csatlakozás ratifikálására, vagy valóban öt-hat hetes lesz a „döntéshozó mechanizmus”, és megközelítjük a 300 napot is.