Minden korábbinál nyilvánvalóbb visszaélések sorozata kísérte a levélszavazást, de nem csak ezért nem halasztható tovább a távszavazás átalakítása. Mivel most közjogi lehetőség és politikai akarat is mutatkozik a választási reformra, a Political Capital választási szakértője szerint érdemes azt is újragondolni, hogyan lehetne megteremteni a külhoni magyarság tényleges képviseletét az Országgyűlésben.
Tavaly ősszel itt, a Telex hasábjain lefolytattunk egy szakmai vitát, ami nem célzott mást, mint azt, hogy a távszavazás ne a visszaélésekről szóljon, hanem urambocsá’ arról, hogy a választópolgárok fair körülmények között, diszkriminációmentesen élhessenek választójogukkal, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján tartózkodnak. Négy vendégszerző cikke után jelent meg a vitazáró írás, épp fél évvel ezelőtt, egy egészen más világban – de erről később.
Azt, hogy a levélszavazás visszaélésekre épül, tavaly is tudtuk, sőt, már 2014-ben, az első olyan választás után, amikor levélben lehetett szavazni. Teljesen világos volt, hogy soha nem fogjuk tudni ellenőrizni, valójában mennyire tükrözi a levélszavazás a választói akaratot. Az okok unásig ismertek:
- a nappaliban napokig hányódó szavazólapot nem feltétlenül a választópolgár, hanem rokona, szomszédja is kitöltheti, a politikai aktivista is hozzáférhet,
- a szavazólapokat, levélcsomagokat bárki begyűjtheti, célba juttathatja vagy megsemmisítheti,
- választásról választásra egyre több halott lehetett a levélben szavazók névjegyzékén, akiknek a címére ugyanúgy kiküldték a levélcsomagot, és ki tudja, végül ki szavazott a nevükben.
A 2026-os választás legfeljebb annyiban hozott újdonságot, hogy a Fidesz által (köz)pénzelt helyi szervezetek már teljesen kendőzetlenül működtették azt a gépezetet, amely ellenőrzött körülmények között (magyarán a választási alapelveket megsértve) töltette ki és gyűjtötte be a levélcsomagokat. Érdemes az erről szóló Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom jelentését alaposan is elolvasni, de mindennél beszédesebb, hogy idén tavasszal honosodott meg a terepen a „szavazatzsákolás” szlengje.
Szinte felfoghatatlan, de 2024-ig arról sem álltak rendelkezésre pontos adatok, hogy egyáltalán mely országokban élnek azok a magyar állampolgárok, akik szerepeltek a levélben szavazók névjegyzékén. De az elmúlt években a Political Capital (PC) a TASZ-szal karöltve elért néhány eredményt a transzparencia terén.
A Nemzeti Választási Iroda (NVI) ugyanis korábban csak értesítési cím szerinti bontásban tette közzé az adatokat, ahelyett, hogy a tényleges lakóhely szerinti országokat sorolta volna fel az adatközlésben. A kettő között (leegyszerűsítve) az a különbség, hogy azoknak az állampolgároknak a lakóhelye, akik emailcímet adtak meg a kapcsolattartásra, nem szerepelt a közölt adatbázisban. Az országokat felsoroló táblázatban úgy tűnt, mintha ezek az emberek „email-országban” laktak volna – ennek a 2014-2024 között használt adatközlésnek tehát az égvilágon semmi értelme nem volt. A PC és a TASZ 2024 végén érte el, hogy az NVI a tényleges lakóhely szerint is közölje a regisztrációs adatokat, idén pedig azt, hogy a beérkezett levélcsomagok származási helyét is ebben a bontásban tegyék közzé. Ezt végül csak néhány nappal ezelőtt tették meg, miután a választási eredmény jogerőre emelkedett, de jobb későn, mint soha.
A 2026-os választás volt tehát a hatodik, amelyen levélben szavazhattak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok (országgyűlési: 2014, 2018, 2022, 2026, európai parlamenti: 2019, 2024), mégis először vált egyáltalán lehetségessé, hogy egy ilyen alapvető információkat tartalmazó táblázat elkészülhetett.
Regisztrált választópolgárok száma, érvényes szavazási iratok száma és részvételi arány a levélben szavazók névjegyzékén a 2026-os választás során, lakóhely szerinti bontásban
| Ország | Regisztrált választópolgárok száma | Érvényes szavazási iratok száma | Részvétel |
| Románia | 310 534 | 218 367 | 70,3% |
| Szerbia | 85 932 | 58 544 | 68,1% |
| Kettős állampolgárságot tiltó országok | 38 292 | 17 845 | 46,6% |
| Németország | 15 178 | 12 286 | 80,9% |
| Nagy-Britannia és Észak-Írország | 6 942 | 5 528 | 79,6% |
| Amerikai Egyesült Államok | 5 941 | 3 750 | 63,1% |
| Svájc | 4 005 | 3 226 | 80,5% |
| Magyarország | 3 645 | 2 653 | 72,8% |
| Kanada | 3 421 | 2 214 | 64,7% |
| Hollandia | 1 922 | 1 512 | 78,7% |
| Ausztrália | 2 127 | 1 306 | 61,4% |
| Svédország | 1 931 | 1 284 | 66,5% |
| Franciaország | 1 419 | 1 097 | 77,3% |
| Többi ország | 12 955 | 7827 | 60,4% |
| Összesen | 494 244 | 337 439 | 68,3% |
(Forrás: NVI, Political Capital-összeállítás)
A korábbi választásokról tehát nem áll rendelkezésre olyan adat, hogy hány érvényes levélcsomag érkezett be a különböző országokból. Idén tudhatjuk először, hogy Romániából 218 367, Szerbiából 58 544, ami kiteszi az összes érvényesen beérkezett levélcsomag 82 százalékát.
Mivel a levélszavazatok – a várakozásoknak megfelelően – ezúttal csak egy mandátumot hoztak a Fidesznek, és mivel – a várakozásokat bőven felülmúlva – a Tiszának nyolccal több mandátuma van, mint amennyi a kétharmados többséghez szükséges, ma úgy tűnhet, nincs sok jelentőségük. Ha viszont a Tisza kilenc mandátummal kevesebbet szerzett volna, azaz épp az az egy mandátum hiányozna ma a kétharmados többségéhez, amit a Fidesz proxyszervezetei a külhonban bezsákoltak, biztosra vehetjük, hogy a választás utáni hetekben másról sem szólt volna a közjogi és politikai vita, mint hogy a nyilvánvaló visszaélések sokaságával begyűjtött levélszavazatok teljes egészükben megsemmisíthetők-e. Mindannyiunk nagy szerencséje, hogy ezt elkerültük, de ha nem változtatjuk meg alapjaiban a távszavazás rendszerét, előbb-utóbb bele fogunk futni egy ilyen vagy hasonló nem kívánatos helyzetbe.
Bár tavaly ősszel aligha adtunk volna ennek sok esélyt, az akkor lefolytatott vita során megszületett elméleti megoldási javaslat hamarosan akár a gyakorlat részévé is válhat. Az Orbán-rendszerben ugyanis fel sem merülhetett, hogy a döntéshozók szűk körén kívülről érkező ötleteket egyáltalán megfontolják. Ezzel szemben az épp felálló új kormány jó pár tagja, köztük a miniszterelnök is, számtalanszor elmondta: nem gondolják, hogy birtokukban lenne a bölcsek köve, és hogy rengeteg szakpolitikai, szakmai kérdésben, ügyben számítanak a szakértők véleményére. Egyelőre nem tudhatjuk, hogy hogyan, miképp fogják becsatornázni a megfogalmazódó javaslatokat, mindenesetre a tisztességes távszavazás megvalósítására már van kidolgozott elképzelés.
A tavalyi vitában Bódi Mátyás a román példa átültetését javasolta, ahol 2016 óta hatályos az a törvény, amelynek értelmében „ha egy külföldi városból legalább száz román állampolgár jelzi a szavazási szándékát, a román államnak ki kell jelölnie egy szavazókört a városban, és meg kell oldania annak a biztosítását”. A tavalyi elnökválasztáson már közel ezer külföldi állomáson szavazhattak a románok – míg nekünk magyaroknak idén 149 nagykövetség, konzulátus állt rendelkezésünkre. Mindez kiváltaná a levélszavazást is, semmi akadálya nem lenne ugyanis annak, hogy Romániában és Szerbiában is ideiglenesen felállított szavazóhelyiségekben szavazhassanak az ott élő magyarok. Nem mellesleg megszűnne a diszkrimináció: végre ugyanúgy, személyesen, a lakóhelyéhez közel szavazhatna minden külföldön tartózkodó magyar állampolgár. Kizárólag politikai akarat kérdése, hogy mi is megvalósítsuk azt, ami a románoknál már tíz éve működik.
Nemcsak a szavazás módjának reformja érett meg, de tartalmában is újra lehetne gondolni a külhoni magyar állampolgárok választójogát. Nem képezi vita tárgyát, hogy azon magyar állampolgárok szavazatának, akik nem élnek (és többségükben sosem éltek) az anyaországban, továbbra is kisebb lehet a súlya. Az Országgyűlésben alkotott törvények jó része ugyanis nem érinti őket. Az elmúlt négy országgyűlési választáson ez azt jelentette, hogy listára szavazhattak, egyéni kerületi képviselőre nem.
Így viszont valójában senki sem képviseli a külhoni magyarságot a parlamentben, és az is választásról választásra változik, hogy hány mandátum sorsára vannak hatással a külhoni listás voksok. Megfontolandó lenne a rendszer megreformálása például úgy, hogy a külhoni magyarok számára fenntartunk egy mandátumot, így a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők nem pártlistára, hanem a külhoni „választókerület” jelöltjei közül választhatják meg országgyűlési képviselőjüket. Más megoldások is szóba jöhetnek, ez csak egy példa arra, hogy most lehetőség nyílhat az egész rendszer újragondolására.
Mindenesetre érdemes szem előtt tartani, hogy a Political Capital és a Medián idén március végén készült kutatása szerint a magyarországi magyaroknak csak 35 százaléka venné el a választójogot a külhoni magyar állampolgároktól, míg 28 százalék a jelenlegi formájában, 35 százalék pedig bizonyos szabályok módosításával tartaná meg.
A fair távszavazás megteremtése része kell hogy legyen annak a választási reformnak, amelyre a most kezdődő parlamenti ciklusban minden jel szerint sor fog kerülni. A széleskörű társadalmi párbeszéd megspórolhatatlan, a szakmai egyeztetésnek pedig jó alapját képezheti az a vita, ami a Political Capital kezdeményezésére a Telex hasábjain már lezajlott.
László Róbert a nemzetiségi képviselet reformját körbejáró cikke itt érhető el.
A Political Capital sorvezetője egy átfogó választási reformhoz itt olvasható.
