Stummer János: A csicskaellenzéket most Mi Hazánk Mozgalomnak nevezik

2022. április 14. – 10:06

Stummer János: A csicskaellenzéket most Mi Hazánk Mozgalomnak nevezik
Stummer János, a Jobbik parlamenti képviselője napirend után felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén, 2021. november 29-én – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Radikálisan megújítaná a Jobbikot Stummer János a választási vereség után, de azt még nem döntötte el, hogy elindul-e a pártelnöki posztért a következő, nyár eleji tisztújításon. Múlt héten agresszív kismalachoz hasonlította Jakab Pétert, miután a Jobbik elnöke a vereséget Márki-Zay Péter nyakába varrta, de azt Stummer is elismerte, hogy voltak problémák a miniszterelnök-jelölt beszédfegyelmével. Bár a kampány során úgy tűnt, elhozhatja a békéscsabai választókerületet, a háború és a fideszes kommunikációs gépezet közbeszólt. A Jobbik jövőjéről, a Mi Hazánk Mozgalomról és a személyes ambícióiról kérdeztük Stummer Jánost, a Jobbik volt alelnökét, a nemzetbiztonsági bizottság elnökét, aki négy év után búcsúzik a parlamenti munkától.

Nem jött össze a győzelem a békéscsabai választókerületben, és listáról sem jut be a parlamentbe. Szombaton mégis azt írta a Facebookon a szavazatok összeszámlálása után, hogy 19 019 oka van arra, hogy ne adja fel. Milyen tervei vannak? Marad a politikában, vagy Rig Lajoshoz hasonlóan visszavonul a közélettől?

A politizálás és a közügyekkel való foglalkozás messze túlmutat az országgyűlési képviselői mandátumon. Ezt a fajta tevékenységemet nem szeretném feladni, vannak feladataim és felelősségem. Azt még nem tudom, hogy ennek milyen formája lesz, de az látszik, hogy radikálisan meg kell újítani a Jobbik politikáját. Én ebben a munkában mindenképpen szeretnék részt venni, de hogy ezt milyen minőségben, milyen tisztségben teszem, azt még nem tudom megmondani önnek.

A nyár elején tisztújítás lesz a Jobbikban. Elindul Jakab Péter kihívójaként az elnöki posztért?

Még nem döntöttem ebben a kérdésben. Vannak beszélgetések, az azonban még nincs meg, hogy milyen feladatra, tisztségre fogok jelentkezni, ha megméretettem magamat a tisztújításon.

Ön volt az egyik olyan tagja a Jobbiknak, aki Jakab Péter első nyilatkozatait nyilvánosan is kritizálta. Agresszív kismalachoz hasonlította a pártelnököt, miután ő egy személyben Márki-Zay Pétert nevezte meg a választási vereség felelősének. Ez annak volt a jele, hogy kihátrál Jakab mögül?

A múlt heti Facebook-posztban azt kifogásoltam, hogy a katasztrofális választási vereség utáni napokban hogyan ildomos nyilatkozni. Nagyon örülök annak, hogy azóta a Jobbikban megindult a belső diskurzus arról, hogy ebben a meglehetősen nehéz helyzetben hogyan folytatja tovább a párt. Ezek a beszélgetések még zajlanak, és ennek a kimenetelétől is függ az, hogy én hogy lépek.

Miről szól ez a belső párbeszéd? A felelőst keresik?

Semmit nem szeretnék megosztani. Alig több mint egy héttel vagyunk túl egy nagyon komoly választási kudarcon, és itt a nyakunkon a negyedik kétharmad. Nyilvánvalóan az ellenzéki térfélen is nagyon sok mindenkinek nagyon sok mindent át kell gondolnia. Amikor az ember egy politikai közösség vagy párt tagja, akkor szerintem úgy ildomos a véleményét artikulálnia, hogy az megegyezzen a közösség álláspontjával. Ezt tiszteletben kell tartania a jelen helyzetben mindenkinek akkor is, ha valaki pártelnök, országgyűlési képviselő, vagy éppen egy egyszerű Jobbik-tag.

A Jobbik stabilitását és erejét az elmúlt másfél évtizedben többek között a fegyelmezettség adta.

Ezt a fegyelmezettséget muszáj megtartani, miközben kár lenne tagadni azt is, hogy nagyon nehéz helyzetbe sodródtunk.

2018-ban a 26 képviselői mandátumot katasztrofális eredményként éltük meg, és azt mélyen alulmúljuk most sajnos. Ennek az eredménynek mindenképpen arra kell sarkallnia bennünket, hogy valami egészen mást csináljunk, mint amit az utóbbi években.

Hova tűntek a Jobbik szavazói?

Ebbe én most nem szeretnék belemenni, ha nem haragszik. Ahhoz, hogy megtudjuk, merre tovább, első lépésként cizelláltan meg kell fogalmaznunk, hogy mi vezetett a vereséghez, illetve mennyire kell újragondolni a párton belüli integráns politikát és a szövetségi politikát. Szerintem mind a kettő újragondolásra szorul, de hogy ennek milyen irányai lesznek a következő hónapokban vagy években, az egyelőre a jövő zenéje.

Beszéljünk akkor az ön körzetéről, Békés megye 1. választókerületéről! Az előzetes elemzések a billegő vagy az ellenzék felé húzó körzetek között tartották számon, mégis közel négyezer szavazattal többet kapott a fideszes Herczeg Tamás. Mi történt?

Az előválasztás egy óriási flow-élmény volt a mi választókerületünkben, emberek százai, ezrei nyilvánítottak véleményt. Nem véletlenül gondolják sokan az elmúlt 12 év legnagyobb nóvumának az előválasztást az ellenzéki térfélen. Szerintem is az volt, én legalábbis így éltem meg. A mi kampányunk nem ötven napig tartott Békés 1-ben, hanem már azt megelőzően is, több mint kétéves aktív kampányt építettünk. Amikor február 12-én elkezdődött az ajánlásgyűjtés időszaka, azt mondtam a kollégáknak és aktivistáknak, hogy mi nem most kezdjük a kampányt, hanem ez az ötven nap lesz a befejező epizód. Technikailag és kommunikációban egy nagyon jó színvonalú kampányt csináltunk ott helyben.

Minden fronton szabad szemmel is jól látható módon fölébe keveredtünk a fideszes jelöltnek, és ehhez képest ment el mellettünk nagyjából kilenc százalékkal.

Nekem volt egy elméletem, amit még két évvel ezelőtt fogalmaztam meg többeknek, és amit azóta is tartottam. Ebben a választójogi rendszerben az ellenzéki együttműködés egy jó konstrukciónak tűnik, de önmagában még nem elégséges feltétel a választási győzelemhez. Ahhoz, hog​​y választási győzelem legyen, mögé kell tenni a munkát. Ha ez a kettő megvan, akkor ebből egyenesen következik a választási győzelem.

Az a helyzet, hogy nem volt igazam. Hiába volt mögöttünk stabil politikai konstrukció, hiába raktuk bele az adott körülmények között elvégezhető munka maximumát, bizonyos külső körülmények, külső tényezők – nevezzük országos politikának – annyira meggyengítették a pozíciónkat, hogy olyan helyeken is maximum ikszelni tudtunk, ahol még a választás előtti napokban is azt gondoltuk, hogy bucira fogjuk verni a Fideszt.

Mik voltak azok a tényezők, amik megfordították az állást, és nem tudott nyerni?

Rengeteg megfejtést lehetett hallani az utóbbi egy hétben, és nagyjából tízszer ennyi megfejtés lesz még a következő hónapokban is. Látok némi konszenzust abban, hogy a Fidesz háborúval kapcsolatos kommunikációja sokkal jobban ült, mint az ellenzéké.

Ezt tapasztalta helyben is?

A kampány utolsó fázisa a mozgósításról szólt. Mi névre szóló levelekkel kerestük fel azokat a választókat, akik az elmúlt években a támogatásukról biztosítottak bennünket. Ennek során én magam is szembesültem azzal, hogy mennyire elbizonytalanította az ellenzéki tábornak egy bizonyos részét a nagyon kemény és nagyon impulzív fideszes kommunikáció az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Hogy mennyire volt ez jelentős réteg, nehéz megítélni, de a visszajelzésekből kézzelfoghatóan látszott az utolsó időszakban, hogy átment a Fidesz hazug képzete, amely szerint az ellenzék háborúba küldené a magyar fiatalokat. Ez csapódott vissza, függetlenül attól, hogy ilyen jellegű szándék soha senkiben nem volt, és józan, felelős, épeszű ember soha nem is tarthat jónak egy ilyen lépést.

Fotó: Stummer János / Facebook
Fotó: Stummer János / Facebook

Jakab Péter a választás után arról beszélt, a kampány alatt folyamatosan a miniszterelnök-jelölt szavai miatt kellett magyarázkodnia. Mások is a vereség okai közé sorolták Márki-Zay Péter elhibázott vagy kontextusából kiragadott mondatait. Steinmetz Ádám például azt mondta a Válaszonline-nak, hogy nem segítette a helyi kampányát, amikor a miniszterelnök-jelölt Fonyódon úgy fogalmazott: az ellenzéki oldalon a kommunistákat és fasisztákat is képviselik. Mit gondol Márki-Zaynak ezekről a sokat emlegetett kijelentéseiről?

Nagyon sok eleme és része van a hivatásunknak. Az összes közül talán a legfontosabb a beszédfegyelem. Aki politikusnak áll, tudomásul kell vennie, hogy minden megszólalásával a közvéleményt formálja, és minden mondatnak, szónak, hangsúlynak, szünetnek óriási jelentősége van. Senki nem úgy születik, hogy már megvan ez a képessége, de kutya kötelessége megtanulni, ha ilyen feladatra jelentkezik. A beszédfegyelemmel volt probléma az utóbbi hónapokban, de azt nem tudom, hogy ez ehhez az Armageddonhoz mekkora részben járult hozzá.

A Jobbik elnöke egyértelműen Márki-Zay Péter nyakába varrta a vereséget. Ön is most arról beszél, hogy a miniszterelnök-jelölt beszédfegyelmével voltak problémák. Hogyan látja Márki-Zay felelősségét?

Rendkívül olcsó megoldás, ha kijelölünk egyetlen felelőst, akire rá akarjuk húzni a vizes lepedőt. Ezeket az olcsó megoldásokat jó lenne az ellenzéki oldalon is elfelejteni, és felelősen állni ahhoz a kérdéshez, hogy miként sodródhattunk ismételten ebbe a helyzetbe.

Ugyanúgy olcsó megoldás Márki-Zay Pétert egy személyben felelőssé tenni a választási vereségért, mint ahogy Jakab Pétert is azért, ami a Jobbikkal történt az utóbbi években.

Jakab Péter pártelnöki politikájához háromfajta hozzáállás volt a pártban az utóbbi években. Voltak olyanok, akik tapsoltak neki, voltak, akik bólintottak rá, és voltak olyanok is, akik elmentek miatta.

Nekünk – akik itt maradtunk – közös és egyetemleges felelősségünk, hogy mostanra ide jutott ez a párt, és ugyanúgy felelősek vagyunk a választási vereségért mi is.

Ön melyik táborba tartozik a háromból?

Én bólintottam rá.

Azaz nem feltétlenül értett vele egyet.

A 2020-as tisztújításon Jakab Péter csapattal indult, és megmondta, hogy kiket szeretne alelnöknek. Velem akkor nem szeretett volna együtt dolgozni, nem is feltétlenül értettünk egyet abban, hogy merre kellene mennie a Jobbiknak. Én egy fegyelmezett ember vag​​yok, és elfogadtam, tudomásul vettem a tisztújítás végeredményét, amely következtében nem maradhattam alelnök. Kettő dologra koncentráltam ezután: a parlament nemzetbiztonsági bizottságának vezetésére és arra, hogy Békés 1-ben elhozzam a mandátumot.

Kiderült, hogy miért nem számolt önnel Jakab Péter a pártvezetői csapatában?

Ezt azóta sem tisztáztuk.

Nem is kezdeményezte, hogy tisztázzák?

Ilyen kezdeményezés egyik részről sem történt emlékeim szerint.

Hogy látja a Jobbik jövőjét a mostani vereség után?

A párt jövőjét nem nekem kell tudnom egy személyben meghatározni, hanem ez egy közösségi döntés kell hogy legyen, és a közakaratnak kell megnyilvánulnia. Azt gondolom azonban, hogy az eddig képviselt politika radikális megújítására van szükség.

Le kellene mondania Jakab Péternek a pártelnöki posztról?

Nem az az érdekes, hogy Jakab Péter mit akar, és az sem érdekes, hogy Stummer János mit akar. Az az érdekes, hogy a Jobbik mit akar, és az, hogy a Jobbik mit akar, az abból következik, hogy mi a magyar társadalom véleménye, akár velünk, akár az ország jövőjével kapcsolatban. Igyekeztem nem megkerülős választ adni erre a kérdésre.

Balczó Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselője szerint a 2018-as Jobbik-szavazók elvesztésében nagy szerepe volt a DK-val kötött paktumnak, amit ő a Rubicon átlépésének nevezett. Egyetért Balczóval, hibás lépés volt szorosabb együttműködésre lépni a DK-val az előválasztás előtt?

Nem olvastam a posztot, de nem biztos, hogy ez a jó megközelítése annak, hogy mi volt a Jobbik életében a Rubicon. Sok évre visszanyúló folyamat következménye volt, hogy a Jobbik így és ilyen formán belépett az ellenzéki együttműködésbe. Ha megkérdez tíz mostani vagy volt jobbikost, hat különböző választ fog kapni, hogy ő mit tekint egy olyan pontnak, amikor olyan dolog történt a pártban, ami nem biztos, hogy az azt megelőző időszakból egyenesen következett volna, és visszafordíthatatlanná tett bizonyos dolgokat.

Nem tudom, hogy a DK-val való ilyen mélységű együttműködés volt-e ez a pont. Azt viszont igen, hogy ez a párt nagyon komoly krízisbe sodródott bele az utóbbi kettő-négy-hat év következtében. Itt van egy forráshiány miatt leépítés előtt álló szervezet, itt vannak a sebeiket nyalogató és a túlélésre berendezkedő szövetségesek, a surranópályán pedig a csicskaellenzék szerepében feltűntek a régi ismerőseink, akiket most Mi Hazánk Mozgalomnak neveznek. Nagyon nehéz helyzetből kell visszaküzdenünk magunkat, de ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy a politikánkat radikálisan megújítsuk, akkor nem lehetetlen.

Fel sem merült önben Toroczkaiék 2018-as távozása után, hogy csatlakozzon a Mi Hazánk Mozgalomhoz?

Egy kósza pillanatig sem.

A mostani eredmény látva nem bánta meg?

Nem, egyre kevésbé bánom.

Négy évvel ezelőtt pártszakadás lett a vége a választási vereség utáni időszaknak. Várható-e most is pártszakadás?

Nem látok ilyen veszélyt.

Stummer János, a Jobbik alelnöke, beszédet mond a párt október 23-i, az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulóján rendezett megemlékezésén, a VIII. kerületi Corvin közben, 2019. október 23-án – Fotó: Mónus Márton / MTI
Stummer János, a Jobbik alelnöke, beszédet mond a párt október 23-i, az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulóján rendezett megemlékezésén, a VIII. kerületi Corvin közben, 2019. október 23-án – Fotó: Mónus Márton / MTI

A Jobbik parlamenti frakciójának több ismert, meghatározó képviselője is kiesett a parlamentből, miután nem tudtak nyerni a körzetükben és a listán csak hátul kaptak helyet. Gondolok itt Ander Balázsra, Steinmetz Ádámra és önre is. Mindeközben több kevésbé vagy egyáltalán nem ismert név ott van a befutók között, mint például Szabó Hajnalka, akiről nem találni semmit az interneten. Hogyan állították össze a Jobbik listáját?

Az országos elnökségtől kell megkérdezni, hogy miért ezt a döntést hozták. A Jobbikban az országos elnökség tesz egy javaslatot, és az országos választmány véleményezi. Megmondom önnek őszintén, hogy én ezzel nem foglalkoztam egy pillanatig sem, mert az volt az eredeti és mindent felülíró politikai szándékom, hogy egyéniben nyerjek mandátumot. Én azt gondolom, hogy ezt a rezsimet csak úgy lehet megbuktatni a következő választáson, ha az egyéni körzetekben lesznek olyan jó beágyazottságú, jó valóságérzékelésű jelöltek, akik meg tudják vívni a helyi közéletben a küzdelmet. Nekem ez volt a szándékom, és azt sem tudom, hányadik helyen vagyok az országos listán, de már nem is lényeges.

A 121. helyen szerepel. Így utólag sem bánja, hogy nem került befutó helyre?

Abszolút nem. Azért nem, mert – ahogy már korábban is mondtam – a képviselői mandátumon messze túlmutat azon a feladaton és azon a felelősségen, amit egy politikusnak vagy közélettel foglalkozó embernek vállalnia kell. Ebben a helyzetben különösen igaz ez.

Hogy fog kinézni a munka helyben?

Az első lépés az önvizsgálat, az önreflexió. A második lépés, hogy megtaláljuk azokat az impulzusokat a társadalomban, amiből politikát lehet csiholni. Én ezt valóságpártiságnak nevezem, bármilyen furcsa műszó is ez. Szerintem egy jó út lehet, ha a hétköznapi, mindennapi valósághoz húzódunk közelebb, és azt próbáljuk megérteni, mi zajlik az emberek fejében és mi zajlik ebben az országban, majd pedig ebből alakítunk ki egy koherens és összefüggő politikát.

Az elmúlt négy-nyolc-tizenkét évben miért nem ez történt?

Valami oka biztosan van, hogy negyedjére is itt a nyakunkon a kétharmad. Ilyen véletlenül nem szokott történni.

Hadházy Ákos azt mondja, ha az ellenzék mindent ugyanúgy csinál, mint eddig, négy év múlva ismét kétharmad jön. Szerinte nem szabad beülni a parlamentbe és tisztségeket, bizottsági helyeket vállalni. A nemzetbiztonsági bizottság elnökeként hogy látja ezt a kérdést? Az elmúlt években rendre nem tudott érdemi munkát végezni a bizottság, mert a kormánypárti képviselők el sem mentek. Ilyen keretek között van-e egyáltalán értelme a bizottsági munkának?

Két pólusa lesz szerintem az ellenzéknek a következő években: lesz egy rendszerkonform és egy rendszeren kívüli ellenzék. Meglátjuk, hogy a mindennapok politikai gyakorlatában ez hogyan jelenik meg, de én soha nem gondoltam jónak azt a fajta politikai viselkedést, amikor ellökjük magunktól a magyar parlamentarizmus lehetőségeit. Amióta a nemzetbiztonsági bizottság elnöke vagyok, két ügyben kapott nagyobb fókuszt a közbeszédben a bizottság: az egyik, amikor sikerült megakadályoznunk a Puskás Aréna alatti alagút megépítését; a másik pedig a Pegasus-ügy.

Az alagútügyben sikerült eredményt elérni, a teljesen felesleges beruházás nem valósult meg. A Pegasus-ügyben a bizottság ellenzéki tagjaiként kaphattunk bizonyos tájékoztatást arról, hogy valójában mi történt. Az más kérdés, hogy én a mai napig nem tartom elégségesnek a tájékoztatást, és az is más kérdés, hogy az érdemi vizsgálatot a Fidesz megakadályozta ebben az ügyben is. De ebből még nem következik az szerintem, hogy ne lenne ott dolga egy ellenzéki képviselőnek. Három ellenzéki képviselő fog bent ülni a bizottságban a következő ciklusban is, ha nem változtatnak a szabályokon. Zárt üléseken rálátást nyernek a titkosszolgálatok működésére, és elvégzik azt a feladatot, amivel a magyar adófizetők és választópolgárok megbízzák őket.

Szerettünk volna interjút készíteni a választás után Jakab Péterrel, a Jobbik elnökével is. Múlt hétfő óta több alkalommal küldtünk interjúkérelmet neki, de eddig nem élt a lehetőséggel. A Képviselői Irodaház előtt sikerült pár kérdést feltenni mások mellett Jakabnak is: