Öt érv arra, hogy a Fidesz nyeri a választást. És öt arra, hogy nem

• Nem lehet jelenleg magabiztosan megjósolni, ki lesz a 2022-es magyarországi parlamenti választások győztese – éppen ez a jövő évi voksolás újdonsága. A centrális erőtér felbomlása, majd az ellenzéki közös indulás létrejötte után kiegyenlített lett a Fidesz és az ellenzéki nem-Fidesz tömb harca.
• Ha jósolni nem is fogunk, áttekintjük, melyek a legfontosabb elemek, adottságok, amelyek egyik vagy másik oldalnak kedveznek.
• A Fidesznél továbbra is előny a kétharmados többség, a választási rendszer, illetve a kormányközeli médiával megtámogatott szervezettség.
• De az ellenzéki összefogásnak kedvez a közös lista létrejötte, az előválasztás intézménye, és hogy gyakorlatilag Orbán elleni népszavazássá tehetik a választást.
• Ezeket az érveket lobogtassa majd, ha ön körül választási eredményt tippelgetnek!

Régen látott közös vonást mutatnak a közvélemény-kutatások 2021 elején, bő egy évvel a jövő évi választások előtt (az Alaptörvény szerint áprilisban vagy májusban kell megtartani): a kormánypártok és az egyesült ellenzék fej fej mellett áll népszerűségben. Érdemes összehasonlítani, hogy a legnagyobb politikai kutatócégek milyen adatokat közöltek az elmúlt hetekben a Fidesz–KDNP, illetve a hatpárti ellenzék harcáról (ez a hat párt közölte tavaly év végén, hogy közös listán, egymással összefogva tervezi az indulást: a DK, a Momentum, az MSZP, a Jobbik, az LMP és a Párbeszéd).

A teljes népesség körében mindenhol pár százalékpont a különbség a Fidesz–KDNP és az ellenzék között. (Az adatok sorrendben a Fidesz–KDNP és a hat ellenzéki párt eredményeit mutatják százalékban.) A Közvéleménykutatók.hu oldalán bárki kedvére böngészheti:

• IDEA: 34 – 39
• Republikon: 30 – 35
• Nézőpont: 41 – 40
• Medián: 34 – 36
• ZRI-Závecz: 37 – 41
• Publicus: 29 – 33

Látható, hogy az inkább a kormánypárthoz közel sorolt Nézőpont kivételével a többi cég az ellenzék enyhe előnyét mérte. Persze az adatokat úgy kell értelmezni, hogy mivel közjogi szempontból még nem létezik közös ellenzéki lista vagy szervezet, és nincs közös arc (miniszterelnök-jelölt) sem, a hat párt eredményeit jobb híján csak összeadva lehet kezelni. És ha a biztos pártválasztók, azaz az aktív szavazók adatsorát nézzük, ott már nagyobb a széttartás a kutatók között: a Századvég 11 pontos, a Nézőpont 7 pontos Fidesz-előnyt közölt legutóbb, míg a Republikon 4 pontos, a Medián 2 pontos ellenzéki győzelmet.

Mindebből azonban egy fontos dolgot mégis érdemes leszűrnünk:

ebben a konstrukcióban, az összefogással hosszú idő után először reális esélye lehet az ellenzéknek a választási győzelemre.

Hogy végül jövőre megint sima Fidesz-győzelem lesz, vagy az ellenzék nyer, számtalan dolog befolyásolhatja. Mi most arra vállalkozunk, hogy sorra vesszük azokat a tényeket, elemeket, amelyek mai tudásunk szerint egyik vagy másik oldalt erősítik.

EZ KEDVEZ A FIDESZNEK

1. A Fidesz–KDNP van kormányon

Rögtön először egy politikatudományi közhelyet kell említenünk. Amelyik párt kormányon van, annyi előnnyel indul, hogy nem kell a választók előtt bizonygatnia a kormányzóképességét. Orbán Viktorról (4+12 év miniszterelnökség után) sok mindent elmondhatnak az ellenfelei, de azt aligha, hogy ne tudna kormányozni egy országot. Ez az előny főleg akkor fog felértékelődni, ha kiderül, ki az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, és esetleg kérdésessé válik a választók szemében a jelölt, illetve az őt támogató hatpárti koalíció kormányzóképessége.

Emellett az ebből fakadó másik előny sem elhanyagolható. A kormány tud gazdálkodni a rábízott állami vagyonnal és pénzzel, és a mindenkori kormány élni is szokott a lehetőséggel, hogy a választásokhoz igazítsa a fejlesztések átadását, illetve a legkülönfélébb jóléti intézkedéseket (példaként elég említeni a 13. havi nyugdíjat vagy a fiatalok adókedvezményét, de korábbról a rezsicsökkentéstől a rendkívüli Erzsébet-utalványokig sorolhatnánk a példákat, amelyek bizonyítják, hogy ezen a területen végtelen a kormányzati fantázia). A fő kérdés persze mindig és most is, hogy mekkora ilyen összeg áll majd a kormány rendelkezésére. Ám az kétségtelen, hogy minden jóléti intézkedés a Fidesznek mint kormányzó pártnak kedvező téma.

2. Kétharmados többség a parlamentben

A Fidesz–KDNP ezzel a többséggel gyakorlatilag bármit megszavazhat a parlamentben – az Alaptörvény módosítása sem okozhat gondot. És itt nemcsak arra érdemes gondolni, hogy a Fidesz–KDNP bármilyen eszközzel növelheti a saját mozgásterét, hanem bizony ugyanígy szűkítheti is az ellenfelek lehetőségeit is. Akár az utolsó pillanatban.

Gondoljunk csak arra, hogy mennyire más helyzetet teremthet, ha megint hirtelen módosítják a választási szabályokat, választókerületeket (elvileg a választás előtti évben már nem korrekt, de jogilag lehetséges). Tavaly év végén is egy fideszes módosítóval dőlt el, hogy az ellenzék lényegében mindenképp közös listára szorul – ha tetszik a pártoknak, ha nem. És ugyanígy lehetséges a pártok vagy frakciók pénzének megvágása, az önkormányzatok – amelyek több helyen ellenzéki irányítás alatt állnak – gyengítése, és így tovább. Érdemes tehát egy jövőt latolgató elemzésnél számba venni, hogy a parlamenti kétharmados többség egyértelműen a Fideszt segítheti. A Fidesz ugyanis olyan szabályt biztosan nem fog hozni, amely a saját választási esélyeit rontaná.

3. A választási rendszer

A fideszesek által kidolgozott, fideszes többség által megszavazott, majd a Fidesz által többször módosított választási törvény bizony a Fidesznek kedvez. A 2014-es és a 2018-as választáson akkora volt a differencia a Fidesz, illetve a többi párt között (mindkettő fideszes kétharmaddal végződött), hogy igazából még nincs arról tapasztalatunk, mennyit is torzít a rendszer a Fidesz javára. Most viszont két hasonlóan nagy tömb fog versenyezni, vagyis egyértelműbb képünk lesz, hogy a választókerületi rendszer, a listaállítási szabály, a nemzetiségi mandátum számítása vagy a határon túli levélszavazás mekkora előnyt ad az egyik nagy tömbnek, a Fidesznek.

Az már a mostani elemzésekből látható – ellenzéki körökben visszatérő téma –, hogy a vidéki választókerületeknél a határok a Fidesznek kedvező módon vannak meghúzva. Hiába szavaz ugyanis egy nagyváros az ellenzékre, a felszabdalt és környező falvakkal felturbózott választókerületek végül a Fidesz javára billentik a mérleget. Szintén a Fidesznek kedvező szabály, hogy a külföldön élők közül a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők (a határon túli magyarok) szavazhatnak levélben, míg a lakcímmel rendelkezők, jellemzően a kivándorolt magyarok csak a nagykövetségeken vagy konzulátusokon. Az előbbi szavazási mód ugyanis nyilván egyszerűbb, és ebben a körben a Fidesz 97 százalékon áll – míg a kivándorolt magyarok, például a Londonban, Berlinben élő magyarok körében kevésbé népszerű a Fidesz (ezt a 2018-as szavazatok bizonyítják).

Van olyan ellenzéki modellezés, amely szerint az is megeshet, hogy az ellenzék listán több szavazatot kap, de a rendszerből fakadó sajátosságok miatt mégis a Fidesznek lesz több mandátuma. Ez nyilvánvalóan nehezen megoldható politikai helyzetet eredményezne mindkét oldal számára. (Egy következő elemző cikkben ezt a lehetséges helyzetet is részletesebben körbejárjuk.)

4. Szervezettség és propagandamédia

Nem lebecsülhető előny a Fidesz számára az a szervezettség, amely alapján évek, évtizedek óta működik. A Fidesznek jól bejáratott és többször kipróbált mozgósítási módszerei vannak. A Fidesz szervezeti felépítése választásokra szabott, és mindenki pontosan tudja a feladatát. A szervezetből nincs kibeszélés, és az esetleges problémákat jellemzően gyorsan és a színfalak mögött oldják meg. Könnyen belátható, hogy a hat pártot tömörítő ellenzéket mindezek jelenleg egyáltalán nem jellemzik. Ezek a pártok, amelyek eddig jellemzően egymás ellen harcoltak, még semmilyen közös stratégiát nem próbálhattak ki országos szinten. (Az önkormányzati kampányban az összefogások több helyen olajozottan, de néhol sehogy sem működtek.)

Szintén nem elhanyagolható kormányzati előny a kormányhoz közel álló média működése. Ezek a médiumok, a több száz kormányközeli médiacéget tömörítő KESMA-tól a közmédiáig, jellemzően politikai ideológiai alapon működnek, és már az előző választásokon is látszott, hogy ezek a médiumok különösebb averziók nélkül tolnak végig lejárató kampányokat. Elég csak visszanézni, hogy a 2018-as kampányban milyen cikkek jelentek meg például Vona Gáborról (ebben az univerzumban meleg, muszlim, korrupt, nyugdíjasokat gyűlölő ember lett), és persze a helyreigazítások és perek a választások utánra csúsztak át. Bár a Fidesz szereti ennek ellenkezőjét állítani, de ilyen propagandamédia nincs az ellenzék kezében.

5. Az ellenzék esetleges belharca

A Fidesz számára szintén előnyt jelenthet, ha maga az ellenzék nem tud jó formát mutatni, és Orbán Viktor legyőzése helyett önmagával, a helyezkedéssel és a belső harcaival lesz elfoglalva. A 2018-as választás – ma már ellenzéki konszenzus övezi – főleg azért ment el csúnyán az ellenzéknek, mert senki nem hitt igazán Orbán Viktor legyőzésében, és a többség arra játszott, hogyan lehet minél erősebb ellenzéki szereplő 2018-tól.

A Fidesz persze már most törekszik az ellenzéki pártok megosztására: ennek szembetűnő eleme a kitartó gyurcsányozás, Orbán Viktor és Kocsis Máté legutóbb hétfőn járatta csúcsra ezt a műfajt a parlamentben. Vagyis a jobbikos, LMP-s, párbeszédes és momentumos szavazókra próbálnak hatni, hogy ne szavazzanak olyan listára, amelyen Gyurcsány Ferenc szerepel. Kérdés persze, hogy az ellenzéki szavazókat ez mennyire hozza lázba 2022-ben. Az önkormányzati eredmények Budapesten és sok más városban azt igazolták, hogy egy átlagos jobbikos simán szavaz DK-sra (és fordítva), vagyis a Gyurcsány-faktor kevésbé volt fontos nekik a szavazásnál. A Fidesz viszont nyilvánvalóan azért folytatja a gyurcsányozást, mert ezzel gondolja mobilizálni a saját szavazóit, illetve ezzel párhuzamosan demobilizálni az ellenzékieket.

A Fidesz számára minden olyan téma, megszólalás, cselekedet előnyös lesz ugyanakkor, amely az ellenzék megosztottságát sugallja. Ezért futtatja már most a kormányhoz közel álló sajtó azokat a formációkat, amelyek nem hajlandóak beolvadni a közös listába (Mi Hazánk, Szanyi Tibor-féle ISZOMM, Volner-párt). Ezeknek a léte önmagában arra utal, hogy van élet az ellenzéki közös listán kívül is – és a Fidesznek nyilván szándékában áll ezt bemutatni.

ÉS EZ KEDVEZ AZ ELLENZÉKNEK

1. A közös indulás és a közös lista

Szinte ténykérdés lett 2021 elejére, hogy hat ellenzéki párt közös egyéni jelöltekkel és listán indul a jövő évi választáson. Ebben a formában kezdték meg a felkészülést az előválasztásokra, majd a választásokra – csak azért nem jelenthetjük ki tényként, mert közjogi szempontból csak jövőre lehet listát állítani. Hosszú út vezetett idáig: ugyanezek a pártok ezerszer indokolták meg az előző választásokon, miért nem fognak össze egymással, holott a matematika már akkor is a közös indulásnak kedvezett volna. (Emlékezzünk, mit kapott Karácsony Gergely, amikor a 2014-es választások előtt felvetette a technikai koalíciót a Jobbikkal. Igaz, az a Jobbik még Magyar Gárdát éltetett és Gyöngyöspatán masírozott.)

De miért előnyösebb a közös indulás az ellenzéknek? Először is, ha a választókerületekben egy az egy ellen harcolnak a Fidesszel, a szavazatok nem aprózódnak el. Ha nem is lehet minden jelöltnél automatikusan összeadni a szavazatokat (ahogy egy jó jelölt hozhat pluszt, egy rosszul kiválasztott jelölt eltaszíthat szavazókat), de belátható, hogy több választókerületben már önmagában az meghozhatja a sikert az ellenzéknek, hogy nem indítanak egymás ellen jelölteket. Ilyenek a budapesti választókerületek például, de a legjobb példa Miskolc 1. választókerülete: 2018-ban itt a fideszes Csöbör Katalin 38,9 százalékkal nyert – miközben a jobbikos Jakab Péternek 38,7, a DK-s Debreczeni Józsefnek 11,5 százaléka volt, és még az LMP-s és momentumos jelöltek is kaptak összességében 4,2 százalékot. A fideszes jelölteknek mindenhol 50 százalék plusz egy szavazatra kell törekedniük, ha biztosra akarnak menni.

A közös lista előnyei között lehet említeni, hogy így egyetlen pártnak sem kell aggódnia, hogy nem éri el a 5 százalékos küszöböt, és nem jutna be a parlamentbe (a Momentum 175 ezer szavazata 2018-ban ilyen értelemben elveszett). A jelenlegi kutatások alapján több pártnak lenne aggódnivalója, ha külön méretné meg magát jövőre.

És ritkábban emlegetett, de annál fontosabb szempont a töredékszavazatok számítása. A Fidesz-féle választási rendszer újítása volt az úgynevezett győzteskompenzációs elv. Ez azt jelenti, hogy az egyéni választókerületekben nemcsak a vesztes jelöltekre adott voksok számítanak immár töredékszavazatnak, hanem azok a szavazatok is, amelyekkel az első helyezett a másodikat meg tudta előzni. Ennek eddig a Fidesz volt elsősorban a haszonélvezője, hiszen jellemzően fideszes tudott választókerületet nyerni, és a második helyezett ezek jó részében nagyon le volt maradva. A Fidesz 2018-ban 5 pluszmandátumot ennek köszönhet, 2014-ben 6 pluszmandátumot jelentett ez (itt lehet elolvasni a Political Capital elemzőjének, László Róbertnek a részletes számítását). A közös jelöltek miatt azonban jövőre biztosan szorosabb eredmények születnek, vagyis a Fidesz nem számolhat semmiképp ennyi pluszmandátummal, ez pedig önmagában nyereség az ellenzék számára.

2. Orbán elleni népszavazássá tehető a választás

A hatpárti összefogások egyik nagy nehézsége, hogy egybe kell gyúrni a pártok elveit és programjait, majd egy könnyen érthető, a választók számára vonzó üzenetté kell csomagolni. A jövő évi választásra készülve az ellenzék nem küzd azzal a nehézséggel, mi legyen a fő üzenete. Az ellenzéki választók számára ugyanis elég azt bemutatni, ami lényegében az összefogás alapja: hogy ők le akarják váltani Orbán Viktort, és másképp kormányoznának, mint Orbán. Ha az ellenzék hosszas programvitába és részletes programbemutatóba kezd, azzal saját esélyeit rontja, hiszen óhatatlanul mindig akad az összefogásban olyan párt vagy csoport, amely számára elfogadhatatlan egy-egy pont. (Az ellenzéki által lefektetett alapelvek is elég általánosak ahhoz, hogy mindenki egyetértsen velük.)

Amiben teljes és biztos egyetértés van, az Orbán leváltása, vagyis az ellenzék számára az a jövő évi választás legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag Orbán elleni népszavazássá tudják tenni a választást. (A Fidesz kitartó gyurcsányozása épp ezt igyekszik megakadályozni, hiszen a Fidesz arra akar utalni, hogy Orbán alternatívája Gyurcsány.) És ez azért nevezhető előnynek, mert a kutatások alapján az ellenzéki identitásnak az Orbán-ellenesség a legfőbb alapja, és feltehetően ez is bír a legnagyobb mozgósító erővel.

3. Előválasztás

Az ellenzék számára az eddig választáson nagy nehézséget okozott, hogyan tartsa napirenden a témáit és a politikusait. Sokszor ugyanis eleve reménytelen helyzetből indult egy helyi jelölt, hiszen nem volt semmilyen eszköze arra, hogy megismertesse magát a választókkal. A 2019-es önkormányzati választás előtt az ellenzék rátalált a megoldásra: az előválasztásra. Karácsony Gergely a választási kampány előtt már nyolc hónappal kampányolt azért, hogy főpolgármester lehessen, mire hivatalosan közös ellenzéki főpolgármester-jelölt lett, már kétségtelenül megvolt az ismertsége, az előválasztásban részt vevők pedig saját jelöltjüknek érezhették.

Az ellenzéki pártok ezúttal is tartanak előválasztást, amelyről jelenleg annyit tudni, hogy a miniszterelnök-jelölt személyéről így döntenek, illetve azokban a választókerületekben is biztosan lesz előválasztás, ahol nincs egyetlen egyértelmű, konszenzusos jelölt (elég például Kálmán Olga, Berg Dániel, Tordai Bence II. kerületi küzdelmére gondolni, vagy hétfőn jelentette be a Momentum, hogy Hadházy Ákost nevezi az MSZP-s Tóth Csaba ellen). Arról, hogy a közös lista sorrendjéről lesz-e előválasztás, illetve hogy mikor, milyen módon, milyen lebonyolítási rendben tartják az egészet, nincs még bejelentés. Az ellenzéki mindentudó forrásaink kora őszre teszik a procedúrát. Bárhogy is bonyolítják az előválasztást, ez az eszköz biztosan biztosít majd ismertséget az ellenzéki jelölteknek, sok helyen pedig megfelelő konfliktuskezelési módszernek bizonyulhat.

4. A közös miniszterelnök-jelölt

Nem tudjuk ebben a pillanatban még, ki lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje: az előválasztásra eddig Jakab Péter és Márki-Zay Péter nevezett be, de a Momentum is biztosan indít jelöltet, Karácsony Gergely indulása is valószínű, és Dobrev Klára se zárta ezt ki. Mégis – így ismeretlenül is – azért soroljuk az ellenzék számára kedvező komponensek közé a miniszterelnök-jelölt személyét, ugyanis várhatóan már az is lendíthet az ellenzéki oldalon, ha van egy közösen megválasztott vezetője. Az ellenzék jelenleg többfejű, a gyors megoldásokat nyilvánvalóan az is hátráltatja, hogy nincs a tetején egy olyan ember, egy olyan szempontrendszer, amelyhez a teljes ellenzéki oldal igazodhat.

A 2022-es lesz hosszú idő után az első választás, ahol Orbánnak egyetlen egyértelmű, ráadásul esélyes kihívója lesz. Az ellenzéki szavazók számára ez tétet adhat a választásnak – bár nyilvánvalóan más-más kampányt tud folytatni és máshogy viszonyulhatnak a bizonytalanok Karácsonyhoz, Dobrevhez, Jakabhoz, Márki-Zayhoz vagy egy most még ismeretlen jelölthöz.

5. Az esetleges gazdasági visszaesés

Előbb ugyan a Fidesz–KDNP számára előnyös pontként tekintettünk arra, hogy ők kormányoznak, de van egy olyan faktor, amely mégis ronthatja a kormányon lévő Fidesz esélyeit: ez pedig a gazdaság alakulása. Politológusi közhely, hogy a kormány és a kormánypárt népszerűsége rendszerint szinkronban van a gazdaság állapotával. Hiszen ha romlik a gazdaság, és ezáltal tartósabban romlik a választók élethelyzete, előbb-utóbb a kormányzati politikát kezdik hibáztatni. Nagy kérdés, jelenleg még nem látjuk, és ezt teszi igazán kiszámíthatatlanná a 2022-es választást: hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés mennyire lesz tartós, és a nyitás után az egyes választói csoportok mennyire tudnak új erőre kapni. Ha egy hosszan elnyúló recesszió következik, az minden bizonnyal ártalmas a Fidesz népszerűségére (míg ha gyors kilábalás következik, az akár a Fidesz malmára hajthatja a vizet).

Az előbbi öt-öt érvet és ellenérvet azért gyűjtöttük össze, hogy lássuk, távolról sem lehet magabiztosan megmondani, ki nyerheti meg a jövő évi választásokat. Ha esetleg valaki önnek azt magyarázza a következő hetekben, hónapokban, hogy eldőlt a választás a Fidesz vagy az ellenzék javára, lobogtassa meg neki nyugodtan ezt a Telex-cikket.