A választási törvény módosításával lényegében eldőlt, hogy közös ellenzéki lista lehet 2022-ben

Miért fontos a kormánynak éppen most módosítania a választási szabályokat? A kedd este egyik legtöbb értelmezést kínáló javaslatát Varga Judit igazságügyi miniszter nyújtotta be éjfél körül. Előzetesen ilyesmiről nemhogy nem volt szó, de Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter október végén egy kormányinfón éppen a Telex kérdéseire reagálva tagadta, hogy a kormánynak vagy a kormánypártoknak bárminemű módosítási szándéka lenne a választójogi, avagy a választási eljárási törvényt érintően. Gulyás az október 22-i kormányinfón egészen pontosan azt mondta, hogy csak akkor nyúlnak a szabályokhoz, ha nagyon kell.

Ezzel szemben a mostani javaslat néhány nem elhanyagolható ponton megváltoztatná a választási törvényt, és noha az egyéni választókerületek körzethatárait nem rajzolták át, a 38 oldalas salátatörvény több, választással kapcsolatos jogszabályt érdemben módosít.

A módosításnak nincs köze a koronavírus okozta járvány kezeléséhez, annál inkább vonatkozik a 2022-es parlamenti választásra, amely már most nagyon is élénken foglalkoztatja a kormányoldalt és persze az ellenzéki pártokat is. A Fidesz–KDNP-nek azonban megvan a parlamenti kétharmados többsége, hogy még a rajt előtt belepiszkáljon a többi párt stratégiájába, és egy-egy aprónak tűnő módosítással behatárolja az ellenzéki pártok mozgásterét.

Éppen erre irányulhat a T/13679. számon benyújtott javaslat, amely a számos technikai módosítás mellett magának a választási eljárásnak egy érdemi pontját változtatja meg: megnehezíti ugyanis az önálló országos listaállítást. Így a jövőben:

„pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább ötven egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított”.

Jelenleg 27 választókerületben kell jelöltet állítani az országos listához, ez a szám emelkedne tehát 50-re.

De miért jobb az 50 a Fidesznek?

A hivatalos indokolás szerint a cél az úgynevezett kamupártok dolgának megnehezítése. Az elmúlt választásokon ugyanis láthattuk, tucatnyi olyan párt jelent meg a szavazólapon, amelyekről se előtte, se utána nem hallottunk, az akár több 100 milliós állami kampánytámogatásokat viszont felmarkolták, és eltették – behajtani szinte lehetetlen volt. A mostani javaslat részletes indokolása szerint a javaslat biztosítja, hogy

„csak valós társadalmi támogatottságú pártok állíthassanak országos a listát, ezáltal fellép azon jelölő szervezetekkel szemben, akik indulásának csupán az a célja, hogy a választási szabályokkal visszaélve a választási támogatások megszerzése érdekében indítsanak jelölteket”.

Valóban némileg nehezebb és időigényesebb 50 választókerületben ajánlásokat másolni és ajánlási íveket hamisítani, mint 27-ben, de a kamupártokat igazán az lehetetlenítené el, ha a jogalkalmazók (rendőrség, ügyészség, majd bíróság) érdemben fellépnének velük szemben, és kemény büntetéseket kapnának a választási csalók.

Az 50 választókerületes szabály ugyanakkor két ponton – mindjárt alaposabban kifejtjük – a valódi politikai küzdelembe is beleszól.

• Egyrészt lényegében ellehetetleníti az ellenzéki pártok koordinált indulását (azaz amikor egy egyéni körzetben csak egyiküknek van jelöltje), és a közös listába tereli őket.
• Másrészt gondoskodik arról, hogy minél kevesebb választókerületben alakulhasson ki egy az egy elleni felállás, ugyanis az olyan kisebb pártoknak, mint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), a Szanyi Tibor-féle Iszomm vagy a Volner János-féle Volner Párt nem legalább 27, hanem legalább 50 egyéni választókerületben jelen kell majd lenniük, ha bele akarnak szólni a politikai versenybe.

Újabb érv az ellenzéki közös lista mellett

Ami az első pontot illeti: a DK, a Momentum, a Jobbik, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd augusztusban közös közleményben jelentette ki, hogy mind a 106 választókerületben egyetlen jelöltet támogatnak majd. Vagyis abban teljesen eltökélt mind a hat ellenzéki párt, hogy minden választókerületben egy az egy ellen kell kiállni a Fidesz jelöltjével szemben az ellenzéknek. Ez a stratégia hozta meg ugyanis az önkormányzati választásokon a sikert több városban (köztük Budapesten) és több fővárosi kerületben is. Arról is megállapodtak már, hogy előválasztáson közös miniszterelnök-jelöltet keresnek.

Vitás pont volt azonban, hogy kell-e ehhez közös országos lista (a DK, az MSZP és a Párbeszéd nyilvánosan is ezt támogatta), vagy két ellenzéki lista koordinációjával lehet több szavazatot összeszedni (a Jobbikban, a Momentumban, illetve az LMP-ben vannak ennek hívei, noha a közös listát egyik párt vezetése sem vetette el). Ez a vita egyszerűsödik le olykor a nyilvánosságban arra, hogy jobbikos vagy momentumos hajlandó-e olyan listára szavazni, amelyen Gyurcsány Ferenc DK-elnök neve szerepel, de a választási és financiális érvek ennél lényegesebbek.

A közös lista melletti fő érv a tiszta helyzet, hiszen pofonegyszerű kommunikálni; könnyen begyűjtheti az Orbán-ellenes protestszavazatokat; a töredékszavazatok egy nagy listára vándorolnak; egy előválasztáson győztes közös miniszterelnök-jelölt mögé mindenki fel tud sorakozni. Hátránya viszont, hogy kevesebb pénzből lehet gazdálkodni, hiszen csak egy lista kap választási támogatást, és a választások után a külön frakcióalakítás is nehezebben kivitelezhető.

A két lista előnye a financiális okok mellett az, hogy így az ellenzéki szavazóknak van választási lehetőségük (vagyis szavazhat Orbán ellen az is, aki nem akar például szocialistára vagy DK-sokra szavazni). Hátránya viszont például, hogy már a kampányban versenyt generál a két lista között, vagyis könnyen előfordulhat, hogy a két ellenzéki társulás egymást akarja majd legyőzni, és nem a Fideszt. Ráadásul aligha lehet a két listának egyetlen közös miniszterelnök-jelöltje, és igencsak furcsán nézne ki az is, ha egy adott listán induló jelöltek egy másik listavezetőt protezsálnának miniszterelnök-jelöltként.

Csakhogy a mostani módosítás változtat az állami finanszírozáson is, méghozzá úgy, hogy a jövőben az országgyűlési választáson minden pártlistát állító párt központi költségvetésből járó támogatását az indított egyéni jelöltek számához is köti. Így:

a pénzbeni állami támogatásuk is kevesebb lesz azoknak a pártoknak, amelyek kevesebb egyéni jelöltet állítanak, sőt, 50 jelölt alatt nem is jár majd forrás.

A mostani választási módosítás tehát egyfelől újabb érvet jelent a kétlistás koncepció ellen, másfelől jelentős anyagi hátrányt jelenthet a szinte korlátlan források felett diszponáló kormánypárti jelöltekkel szemben sok párt közös jelöltjeként indulóknak. Hiszen ha a változtatást elfogadják, csak úgy lehetne két lista, ha mindkét ellenzéki csoportosulás legalább 50 jelöltet indít 9 megyében és a fővárosban (három lista koordinációja matematikailag nem is lenne már megvalósítható valódi koordinációval) – figyelembe se véve, hogy az egyes választókerületekben milyen párthoz tartozók számítanak ellenzéki esélyesnek.

Persze papíron a javaslat – mint arra László Róbert, a Political Capital választási szakértője gyorselemzésében felhívta a figyelmet – elfogadása esetén a „kétlistás modell” továbbra is megvalósítható: 53-53 egyéni jelölttel például egy MSZP–DK–Párbeszéd, illetve egy Jobbik–Momentum–LMP pártlista (vagy ezek tetszőleges kombinációja) továbbra is elindulhatna, jelöltjeiknek sehol nem kellene egymással szemben ringbe szállniuk, de a kivitelezés már sokkal bonyolultabb ilyen helyzetben.

Más szempontból ugyanakkor, miután a Momentum és a Jobbik vezetése információnk szerint lényegében már döntött a közös listás koncepcióról, egy ilyen módosítás után valamivel könnyebb lesz a saját tagságukon is keresztülvinni, „helyben megértetni”, hogy össze kell kapaszkodnia mindenkinek, hiszen a teljes ellenzéki egység marad az egyetlen érdemi módja annak, hogy megszorongathassák a Fideszt az egyéni körzetekben, és maximalizálják a listás szavazatokat is: azaz, hogy esély nyíljon a kormányváltásra is akár.

Aligha elképzelhető ugyanakkor, hogy a kormányoldal a teljes ellenzéki összeborulásnak kívánt kommunikációs támaszt nyújtani, sokkal reálisabb, hogy más terve van a változtatásokkal, amelyek révén nemcsak a „gyurcsányi szivárványkoalíció” retorikai fogása áll majd rendelkezésére a kampányban.

Ennyit számítanak a kisebb pártok?

A módosítás másik következménye ugyanis a kisebb pártok stratégiáját érinti. A dolog megértéséhez érdemes felidézni Kovács Gergelynek, a Kétfarkú Kutya Párt elnökének egy nyilatkozatát. Az elnök október elején a Spirit FM-ben úgy fogalmazott, nem vesznek részt a közös ellenzéki lista állításában, külön listával és saját egyéni jelöltekkel készülnek, de

csak olyan helyeken indulnak el, ahol biztosnak tűnik az ellenzék győzelme – például budapesti belső kerületekben. Nagyjából 30 egyéni jelöltet igyekeznek állítani

– mondta Kovács abban a tudatban, hogy 27 egyéni jelölt elegendő lesz az országos listaállításhoz. Éppen ez a szabály változik meg, vagyis a kétfarkúaknak minimum 50 helyen kell indulniuk – beleértve olyan egyéni választókörzeteket is, ahol kiélezett a verseny a Fidesz és az ellenzéki közös jelöltek között, és igenis számítani fog az a pár százalék, amelyet adott esetben az ellenzéki jelölttől szív el a Kutyapárt vagy más tömörülések.

Ugyanez vonatkozik a Szanyi Tibor-féle Iszommra vagy a Volner-pártra, ez utóbbiak a jelenlegi kutatások szerint mérhetetlenek ugyan, de néhány egyéni választókerületben könnyen alkupozícióba kerülhetnek, és a visszalépésért cserébe adott esetben akár „kérhetnek valamit”. A mostani módosítással ez a mozgástér csökken, hiszen kevesebb választókerületben merülhet fel a visszalépés – ha 50 választókerület minimálisan szükséges az országos listához, amely révén egyáltalán kampánytámogatásra szert tehet egy párt.

A módosítás következménye tehát, hogy a Fidesz ezzel a húzással növelni tudta azon választókerületek számát, ahol szükségszerűen megjelennek kisebb ellenzéki pártok is a Fidesz és az ellenzéki közös lista jelöltjei mellett.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az egyébként is együttműködésre készülő, de még javában tárgyaló ellenzéki pártok közös közleményben, és egyenként is elítélték a kormány terveit, és magát az idevágó javaslatot. Ettől függetlenül akár már a jövő héten szavazhat róla az Országgyűlés.