Gyurcsány Ferenc: Ha lesz a DK-nak miniszterelnök-jelöltje, az Klára lesz

Most már tényleg Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezetője?

Keményen kezd. De mielőtt válaszolok, döntsük el, melyik Gyurcsány Ferenccel szeretne itt beszélgetni ma.

Mik az opciók?

Kövér szerint a moslékkoalíció vezetője, vagy van a szemkilövető-verzió, van a fiataloknak mocsok módon udvarló manipulátor. Aztán ne feledkezzünk meg az Apró klán visszakapaszkodó valakijéről sem. Meg persze vannak olyanok is, akik egészen rendes, okos fickónak tartanak. Mire kíváncsi? Szóval érdemes eldönteni, hogy kire kíváncsi, mert egy elég széles értelmezési tartományban próbálják mások megmondani, hogy ki is vagyok. És mindegyikhez tudok alkalmazkodni önnel beszélgetve.

Ezekhez tud alkalmazkodni?

Egy interjúban? Magának az a dolga, hogy kérdezzen, én meg válaszolok. Csak jó, ha értem a helyzetet.

Engem az érdekel, hogy Gyurcsány Ferenc mit gondol magáról: ki most, és ki szeretne lenni a magyar politikai életben?

Nézze, én 2010 szeptemberétől azt mondom, hogy Orbánnal szemben egy egységesebb ellenzékre van szükség. Tíz évem van abban, hogy miközben nemcsak a mai kormányoldal, de a mai ellenzéki oldal egy része is – mondjuk úgy – fenntartásokkal figyeli mindazt, amit csinálok, most ott tartunk, hogy közös lista, közös egyéni jelöltek, közös miniszterelnök-jelölt lesz. Itt tartunk tíz év után. Az vagyok, aki ezt csinálja.

Ha viszont azt kérdezi, hogy leszek-e „nagyember”, akinek valamilyen fontos közjogi szerepe van, akkor azt hiszem, hogy nem. Én csak beszélgetek.

Persze nem mindegy, kivel és miről. Az, hogy ha nem is ön, de van-e vagy legyen-e az ellenzéknek vezetője, fontos?

Hogyne. A közös miniszterelnök-jelölt lesz az ellenzék vezetője. Nem kétséges. Lassan megtaláljuk ezt a személyt, és mögötte egységes lesz a tábor. Hogy addig melyikünk, milyen módon segíti ezt a folyamatot, az nyilván minden pártelnök vagy politikai szereplő esetében különbözik. Ahol most maga ül a nappalimban, ott sokan megfordulnak mostanában. Én pedig reggeltől estig csak ülök itt, és beszélgetek. Semmi mást nem csinálok, ülök és beszélgetek.

Ennek a beszélgetőpartnerei örülnek? Tehát ők jönnek ide, és keresik a lehetőséget?

Jönnek. Beszélgetünk. Ha kérdeznek, válaszolok.

Azért értelmezésemben ez mindenképpen egy központi szerep.

A maga dolga, hogy ezt a szerepet minősítse. Gondolom, így lesz jó az interjú.

Az a dolgom, hogy minél többet megtudjak róla.

Mit akar tudni? Sokan jönnek velünk szembe mindkét oldalon. Ilyen a világ, nem zavar. Képviselünk valamit, ami most elő fog állni. És igen, ebben nagyon sok munkánk van, nekem is, persze. És itt nagyjából az én dolgom véget is ér. Már sokkal kevesebbet kell foglalkozzak a saját pártommal, azt öt vezető mögöttem elviszi. Naponta beszélgetünk persze, tájékoztatnak. De én valójában a következő kormány programjával, személyi felállásával, a többi ellenzéki párttal és mozgalommal töltöm az életemet, kora reggeltől késő estig.

Pártközi diplomácia?

Lehet mondani. De a lényeg, hogy egyszer kormányozni kell. Odáig nagyon könnyű ebben a hangulatban, hogy az ellenzék jó eséllyel győzhet. De mi van másnap? Ez a kérdés. És a DK tényleg az a párt, ahol a legtöbb korábbi kormánytag van. Ez nem nagyképűség, így hozta az élet.

Valamit tudunk arról, hogy hogyan kell jól vagy rosszul kormányozni – nyilván sokan azt mondják, hogy csak azt tudják, hogyan kell rosszul kormányozni. Ha ezt gondolják, ez se zavar.

Szóval bárki legyen is a miniszterelnök-jelölt, őt abban kell majd segíteni, hogy készen álljon. Engem ez ambicionál, ez izgat. A többi pártos szöszmötölést unom. Azt lejátsszák nélkülem is.

Azt nyilván látja, hogy akár a kormányzati retorika, akár a hozzájuk köthető médiatermékek folyamatosan napirenden tartják a Gyurcsány-kérdést. Tehát az ön nevével fémjelzik ezt az összefogott ellenzéket. És ezzel kezdeni kell valamit, nem?

Nekem? Nekem semmit. Én itt vagyok. Ennyi a dolgom.

És azoknak, akiknek az összefogását, ahogy fogalmazott, segíteni akarja?

Nem akarok cinikus lenni, de az meg az ő dolguk. Mindenki tegye a dolgát. Én is azt teszem. És mindenki eldöntheti, hogy mi a viszonya ahhoz, amit mi képviselünk, amit mi mondunk a DK-ban, és amit a személyem jelent a magyar politikában. Én nem akarok senkinek sem ebben sokat segíteni. A DK egy egyszázalékos párt volt, és nem adtak volna két lyukas fillért sem azért, hogy a tönkrevert Gyurcsánnyal ebből lehet majd valami. Aztán ma majdnem minden ötödik biztos választó a DK-ra szavazna, és mi vagyunk az ellenzék legnagyobb pártja. Persze ez se nagy ügy, el is ronthatjuk. De nem kérünk engedélyt arra, hogy tegyük a dolgunkat.

Mihez kezd a DK a vezető ellenzéki párt szereppel? Ebben a felállásban ez most hangsúlyos lesz a kommunikációjukban?

Áh, minek!? Nézze, a kommunikációs kollégák nyilván sulykolni fogják ezt, ez a dolguk. De nekem ez önmagában nem fontos. Amikor koalíciós kormányt vezettem most már igen-igen régen, és az akkori szocik dagadó keblekkel mondták, hogy „mi vagyunk a nagy párt, a Szadi meg a kicsi”, akkor mindig azt mondtam nekik, hogy „csesszétek meg, a nagy pártnak nem több joga van, hanem több felelőssége”. Én annyit kezdek most ezzel, hogy tudom: nélkülünk ez a történet végképp nem fog működni. Több támogatónk van majdnem, mint az utánunk következő két pártnak együtt. De most mihez kezdjünk ezzel? Én hallgatom a választókat és a többi párt embereit. A tetején meg a mélyén. De eldőlt a kérdés: mára létrejött az ellenzéki választó. Nem DK-s, nem momentumos, nem jobbikos. Ellenzéki. Nekik nem fontos, hogy melyik ellenzéki párt mit képvisel. Menjen a Fidesz és gyertek ti – ennyit mondanak. Szerintem mi, vagy én hallottam meg ezt legelőször, azért is járunk előrébb a többieknél.

Körülbelül egy hete közzétett egy 14 pontos útmutatót, amelyben ugyanakkor megpróbált irányt szabni a többi pártnak is. Ezek ígéretek, elvárások, vagy csak összefoglalása annak, amiről beszélgetnek önnel a pártelnökök?

A hat pártelnök és a társelnökök nagyjából havonta egyszer találkoznak. Aztán különböző munkacsoportokban kollégáink sokasága dolgozik, ők hetente legalább egyszer összejönnek. Ennek része a programalkotás is. Annak a 14 pontos szövegnek, amit említ, valójában két üzenete volt. Megjegyzem, nem ez életem legbonyolultabb szövege – mondom ezt az indokolt malícia kedvéért. Szóval először is úgy engedjük el karácsonyra az embereket, hogy tudják, az ellenzék meg fog állapodni. Kettő:

dacára annak, hogy valóban nem kicsi a politikai távolság mondjuk a Jobbik vagy a Momentum, vagy más szempontból a DK között, azért ennek az egésznek van egy egységes alapja.

Nem bonyolult. Engedjük például magát is szabadon élni, és nem pofázunk bele a maga életébe, amit viszont rám bíz a közügyekből, abban meg kell próbálni tisztességesnek és hatékonynak lenni. Ebből sok minden következik, iskolára, kórházra, és – nem megyek tovább. Ez egy nagyon kidolgozott program lesz a végén. De ezt majd a megválasztott miniszterelnök-jelölt fogja prezentálni. Van idő. Politikai szempontból nagyon jó időben vagyunk, tehát semmivel sincs elkésve az ellenzék.

Ez benne is volt ebben a szövegben. Ettől függetlenül konkretizáljuk: mi a következő lépésük?

Még egy találkozónk van karácsonyig. Ott valójában a legfontosabb döntés, ami még hátravan, hogy a Jobbiknak is igent kellene mondania a közös listára. Ők ugyanis még nem hoztak hivatalos döntést erről.

Nyáron már volt Jakab Péter pártelnöknek idevágó közlése.

Higgye el, én ezt számontartom. Szóval még meg kell hoznunk ezt a közös, hivatalos döntést. Remélem meglesz. Ugye már van formális döntés a 106 közös jelöltről. Döntés van arról, hogy egy közös miniszterelnök-jelölt legyen, és ebből már következne, hogy akkor közös a lista is, de ezt még meg kell erősíteni mindenkinek.

Elég furcsa lenne, ha valaki úgy kampányolna egy miniszterelnök-jelölt mellett, hogy közben másik listán indul, más listavezetővel.

Így van, de ezt a döntést akkor is hagyjuk meg a Jobbiknak. Ha ez megvan, akkor kész egy új Magyarországra készülő ellenzék politikai, választási szövetsége. A többi már kevésbé fontos. Mikor, milyen előválasztás legyen, legye-e mindenhol? Ez már menni fog. Így vagy úgy. Egy ponton túl ez már nem nagyon érdekli az ellenzéki választókat, és bevallom, engem sem. Tehát amikor már a technikákról van szó, én ott elveszítem az érdeklődésemet. Azt majd a kollégák elintézik.

Önnek lehet, de talán a DK-nak nem mindegy, hogy benne vannak-e például abban, amiért a Momentum a napokban petíciót indított, és ami mögé – ha jól láttam – Márki-Zay Péterék is felsorakoztak már, hogy mindenhol, mindenben legyen előválasztás, például a közös listáról is.

Mit bánom én? Nem sokat értek a közös ellenzéki listáról szóló előválasztáshoz, de nem baj ez. Ez is csak technika, helyezkedés. Ők vagy mi, együtt vagy külön – ez a kérdés. A többi nem izgat nagyon. Hogy lesz-e listás előválasztás, ez a kérdés engem nem hoz lázba.

De ha lesz, elindul?

Listán? Persze. Parlamenti képviselő leszek.

Hányadik lesz a listán?

Mit tudom én!? Hát, mit érdekel ez engem!? A haza sorsa ezen nem múlik, meg az enyém sem. Olyan dolgokat kérdez tőlem, amik tök érdektelenek a hazám szempontjából…

Azért a reménybeli választóit érdekelheti, hogy ha van előválasztás, azon hogyan vesz részt. Olyan nagy kockázatot Gyurcsány Ferencnek például azért csak nem jelentene, hogy elinduljon egy egyéni körzetben. Vagy igen? Vagy ha listás előválasztás lesz, hányadik helyért indul? Persze hogy megkérdezem ezeket.

Ne bonyolítsuk feleslegesen ezt a beszélgetést, mert tényleg olyan dolgokba megyünk bele, amelyek hazánk, és hogy továbbmenjünk, a választók számára és nekem is érdektelenek. Szerintem például maguk, újságírók sem gondolhatták még végig, hogy milyen technikai lebonyolítása lehet egy listás előválasztásnak…

De önök már megbeszélték?

Tudjuk elméletileg, persze hogy lehet preferenciális, személyi előválasztás, vagy sokkal inkább pártsúlyokat mérő, nagy mintás közvélemény-kutatás, vagy a kettő között egy csomó átmenetben is lehet előválasztást tartani a listákról. De erről már elmondtam, hogy nem érdekel. Legyen. Az ellenzék egésze a fontos. Ezen belül egyelőre a Demokratikus Koalíció lehet a legnagyobb párt. Én meg vezetni fogom, ahogy most tűnik. Aztán majd meglátjuk.

Akkor is marad, ha nem sikerül kormányt váltani?

Mit tudom én!? Most arról kérdez, hogy 14 hónap múlva, egy esetleg sikertelen nap éjszakáján hogyan fogok gondolkodni. Én meg most inkább azon gondolkodom, hogy 14 hónap múlva, egy sikeres éjszaka után másnap mit kell csinálni. Sőt, még aznap éjszaka. De a politikus a végén befejezi a pályáját. Olyan ez, mint minden szakma. Nem kell ezzel túl sokat szórakozni, egyszer vége lesz.

Beszéljünk akkor olyasmiről, ami mindkettőnket érdekelhet. Mit kell azért tenni, hogy olyan jelöltjeik legyenek, akik aztán vállalhatóak is – gondolok itt Bíró Lászlóra vagy más, a közös jelölteket, sőt akár önkormányzati politikusokat érintő esetekre. Megállapodtak minőségi feltételekben?

Lesznek feltételek. Lesz valamilyen szempontrendszer, valamilyen mechanizmus. De persze mindig van kockázat. Eleve beérkezett egy új generáció a politikába. A Momentumnak meg nekünk sok új képviselőnk lesz. Az újakért különösen nagy felelősséget kell vállalni. Nyilvánvalóan lehetnek rossz döntések. Ha 106 választókerületben van előválasztás, akkor azon 3-4-500 ember el fog indulni. Ne legyünk idióták! Vannak hibák, és lehetnek rossz döntések. Lehet pillanat, amikor valaki azt mondja majd: „ó, a francba, ez még sincs rendben”… De szerintem maguknak is volt már olyan gyakornoka, akiről a végén azt mondták, hogy hiba volt felvenni. Jó esetben kiderül még majd a választás előtt, és lehet korrigálni.

Önöknek vannak tapasztalataik a rosszabb esettel is, ott van a DK-nak Borka-Szász Tamás bitcoinbányász ügye…

Ne döfje belém a kést! Milyen pocsék történet az! Micsoda csalódás Borka-Szász Tamás! Soha a megveszekedett életben nemhogy én, senki el nem tudta volna képzelni erről a fiúról, hogy ilyen, nagy valószínűséggel havi pár tízezer forint anyagi előnyt hozó, pitiáner ügybe belemenne. De hogyha a teljes magyar titkosszolgálatot ráállítottuk volna, ezt akkor sem tudtuk volna meg, mert nem volt semmi előjele. Én a pokolig is elmegyek a saját embereimért, tényleg. De azokért nem, akik ellopnak akár csak egy forintot is. Tamás nem egyszerűen kilépett, hanem megmondtuk neki, hogy ez a választása. El van engedve. Aki nálunk lop, annak vége van. És mindig így lesz. A politikusok szakmájában is időnként megjelennek gazemberek. Vagy olyanok, akik megbotlanak. Mit tudunk csinálni? Hogyan lehet ezt kivédeni? A minap elkaptak az ukrán határon egy volt országgyűlési képviselőt, aki cigit csempészett. Én nem tudom, hogy valaki ezt tudhatta-e előre, hogy ilyet tesz. Annyi ilyen típusú csalódás van: nem szentek a politikusok. De a másik sem igaz, hogy ördögök lennének. Vannak köztük ördögök valószínűleg. Arra kell törekedni, hogy rohadt kevés legyen, és a rendszer ezeket próbálja kigyalulni. Hogy mindig lesznek botrányok, és ki fog derülni valamelyikről, hogy gazember, ez igaz.

Viszont ha már a titkosszolgálatot, meg a botlást említette, ki kell térni Szájer József ügyére. A többi ellenzéki szereplőhöz képest meglehetősen engedékeny álláspontot fogalmazott meg.

Nézze, amikor azt a szöveget írtam, Szájer már lemondott, talán már a Fideszből is kilépett. Onnantól kezdve nekem ő magánember, nem politikus. Nem akarom, hogy bántsák Szájer Józsefet magánemberként. Politikusként pedig már nincs dolgom vele. A csahos kutyák ilyenkor elindulnak, de én nem leszek a falka tagja. Szájer politikai ellenfelem volt, a Fidesz negyedik legfontosabb politikai figurája. Súlyos felelőssége van hazánk mai állapotáért. De már nem politikus, hanem egy ember, aki szörnyű dolgokon ment át. Ez a fickó negyven éve – ő is ’61-es, mint én, harminc-egynehány éve csak a politikát csinálta – volt bezárva, talán most is ott ücsörög egyedül Brüsszelben. Én Szájert magánemberként sajnálom akkor is, ha az enyémek ezért megköveznek. Szájernek és társainak valójában nem szexért, orgiáért és bánat tudja, miért kell és kellene bukniuk, hanem mert tönkretették a hazánkat. De nem akarom elvenni a magánéletük méltóságát. Néhányuk önmagát fosztotta meg ettől. De ez már nem ez én ügyem.

Az említett posztban arról írt, Szájer tragédiája, hogy éppen azt a rendszert szolgálta ki, amely az ember legalantasabb ösztöneinek felkorbácsolására építi a népszerűségét. Ezzel a magyar társadalmat minősíti, vagy épp a hatalom teremti meg az igényt az ilyen ösztönök gerjesztésére?

A fő kérdés az, hogy belepofázzon-e a közhatalom az ember magánéletébe. Lehet rá így is, meg úgy is válaszolni. Mi azt képviseljük: hogy ahogy szeretsz, hogy milyen az ízlésed, hogy hiszel-e, és még sorolhatnám – ezek a magánügyeid. Szerintünk takarodjon innen a hatalom, foglalkozzon azzal, amit rábíztunk: oktatás, szociális ellátás, stb. Ha viszont bármely hatalom úgy dönt, hogy beleszól a magánéletünkbe, akkor a sajátjait is betöri és kalodába zárja. Kalodából csak a rabság szépségét lehetne hirdetni. De szerintem a rabságnak nincs szépsége.

De akkor a Szájer-ügyben csak az álszentség lelepleződését látja?

Nem kell engedni megtörni magunkat. A szeretet, a szerelem, a vágy, a hit erősebb, mint bármely pap vagy lelkész szövege, vagy bármely párt utasítása. Aki még szeretni sem mer szabadon, az mit mer? Aki engedi, hogy ebben megöljék, az mindent feladott. És a végén nem ő a bűnös: a foglár a Fidesz, a fogvatartott pedig Szájer, bár kétségtelen, hogy nem kellett rácsukják a cella ajtaját, magától sétált be. De ettől még a szereposztás nagyon világos. És erről szólt néhány héttel korábban az a bizonyos szeretetszövegem is, amit sokan értetlenül olvastak. Hogy más a viszonyom például Orbán Viktorral a politikussal, és más az emberrel, a családapával és ki tudja még milyen emberi minőségével, kapcsolataival – nem mintha személyes kapcsolatban lennénk. Hogy is lehetnénk?!

Épp ezért kérdés, hogy ezzel az üzenettel le lehet-e győzni azt a hatalomtechnikát, azt a militáns retorikát, amely még a koronavírust is elpusztítandó ellenségnek nevezi, ahogy az ellenzékre sem vitapartnerként tekint?

Mindig van választás, ellenzékiként is. Nekünk nincsenek ellenségeink. Nem akarunk háborút. Úgy akarunk egy jobb országot, hogy mi is hozzájuk hasonulunk? Akkor mi a francért csináljuk? Hogy a félelem, a harag, a féltékenység, vagy irigység érzelmeit mindig erősebben és könnyebben ki lehet váltani, mint bármilyen pozitív érzést, ez bizonyított tény. Tartsd félelemben, rettegésben az embert, kínálj neki megszemélyesített ellenséget, gonoszt, indíts ellenük háborút, majd védd meg embereidet és győzni fogsz. Lemosod az életért, a méltóságért küzdőket, azokat, akik kezet nyújtanak a gyengének, a megbélyegezetteknek. Persze, mondhatják: ha nem ezt teszed te is, akkor a hatalom egyszerű logikája alapján veszteni fogsz. És mi van, ha ez mégse így működik? Aki ellenséget gyárt, annak te is ellensége leszel előbb-utóbb. Aztán egyszer elege lesz ebből a népnek. Azért dolgozunk, hogy akkor most ezt fejezzék be, és legyen elege a népnek ebből. Abból, amit a Fidesz csinál.

Gondolom, fontos, hogy hasonlóképpen gondolkozzon a majdani miniszterelnök-jelölt is. Az eddig felmerült, esélyes szereplők között van erre a felfogásra alkalmas?

Persze, hát maga is tudja, hogy ki az a négy ember, akiről komolyan gondolkoznak ezen az oldalon, mint lehetséges jelölt. Az ő esélyeik nagyjából reálisak is a felmérések alapján, én úgy látom. Nem erősorrendben mondom: Jakab, Márki-Zay, Karácsony és Dobrev.

Fekete-Győr Andrást nem említette...

Bocsánat, persze, ő is. Ráadásul itt vannak még a Momentum EP-képviselői is. Donáth Anna és Cseh Katalin. Kitűnő teremtések.

Végigmegyünk rajta, hogy kiben mi a jó?

Nem.

És hogy mi a rossz?

Azon sem. El fogják dönteni a választók. Őszintén.

A DK elnökének véleménye azért csak számít valamicskét.

Hogy a DK-nak lesz-e miniszterelnök-jelöltje, nem tudom. Nyilván ha lesz, akkor az Klára lesz, ha nem lesz, akkor azért nem lesz, mert Klára nem fogja elvállalni.

Tényleg csak rajta múlik?

Ki máson? Alkalmas, esélyes. De nem tudunk erről egyszerű párthatározatot hozni. Ez nem úgy megy. Ezért is mondom megint: azt a miniszterelnök-jelöltet fogjuk támogatni, aki megnyeri az előválasztást. Teljes szívvel. Mi sok mindent tudunk és fogunk is gondolni külön-külön és együtt az ellenzék tennivalóiról, programjáról, aztán majd megjön a győztes miniszterelnök-jelölt, aki sok ponton a maga képére fogja formálni ezt az egészet. És ez így van rendben a magyar alkotmányos szerkezetben, és így lesz jó.

De ezek szerint a fentebb szóba került személyekkel nem lát olyan problémát, hogy ne tudjon azonosulni akár ön, akár a DK?

Természetesen van, akivel könnyebben, van, akivel nehezebben tudunk azonosulni. De a nap végén ez mindegy lesz: akit megválasztanak, azért tűzbe kell menni 2022 áprilisáig. Amid van, azt oda kell neki adni, hogy győzzön, és vezesse a mi táborunkat győzelemre. Szerintem a maga olvasói sejtik, sejthetik, hogy kit támogatnék leginkább, de a legőszintébben mondom, hogy attól függetlenül, hogyan dönt Klára, és el fog-e indulni: azt kell támogatni, aki győz. Tehát az előválasztás eredményének kihirdetése napjától ő lesz a jelöltünk. Minden más el van felejtve. És ez egyébként, azon túl, amit maga említett Bíró Laci jelöltségével kapcsolatban, egy másik tanulság abból az ügyből. Egy ponton túl minden párt odament, és tisztességesen csinálta a kampányát. Ezt nem lehetett volna megcsinálni két vagy három évvel ezelőtt. Nem volt ebben a lelkiállapotban az ellenzék akkor. De most már összeállt. És ezt nem szabad veszélyeztetni.

Mi veszélyeztetné?

Ha mindenki szépen teszi a dolgát, akkor semmi. A DK a 106 egyéni országgyűlési választókerület többségében fog jelöltet állítani az előválasztáson. A csuda tudja, hogy közülük hányan fognak nyerni. De aki nyer, onnantól kezdve az a jelölt, ha DK-s, ha nem. Ő az ellenzék jelöltje attól a pillanattól. És ezt tudja az is, aki nálunk az előválasztáson a jelöltséget elvállalja.

Ezek szerint a jelöltjeik már megvannak, vagy legalábbis már tárgyalnak róluk?

Persze. Talán még pár helyen nincs döntés, ahogy látom.

Mikorra fogja tudni a választó, hogy ki az ellenzék jelöltje a saját körzetében?

Igen nagy valószínűséggel az egyéni választókerületi előválasztások nyárig, május-júniusig zajlanak le.

Az amerikai típusú, gördülő előválasztás lesz, amiről mostanában lehet hallani, hogy az ország különböző területein, különböző időben zajlana?

Vannak olyan pártok, amelyek inkább a gördülő előválasztást szeretnék, vannak, amelyek pedig azt, hogy egyben legyen meg, egyszerre. De tényleg: mit érdekel ez engem? A lényeget nem befolyásolja: egy jelölt lesz mindenhol, legkésőbb ősszel pedig meglesz a miniszterelnök-jelölt is. Aztán megyünk előre.

A Fidesz nyilván folyamatosan kampányol. Nem késő egy miniszterelnök-jelölti kampányt elkezdeni jövő októberben?

Dehogy. Nézze, nagyjából ismert szereplőkről beszélgetünk. Tehát itt nem lesz a kalapból előhúzott akadémikus, újságíró vagy egyetemi tanár… Országosan ismert politikusokról van szó, majdnem fél év a választásig bőven elég lesz. Bőven.

Mit sejt, Karácsony Gergely végül el fog indulni?

Még ha gondolnék is erről valamit, akkor sem válaszolnék erre a kérdésére.

Mert?

Mert pont erre mondtam magának, hogy nem szabad veszélyeztetni azt, amit elértünk. Mert itt minden rossz félmondat okot ad spekulációra, rosszabb esetben sértődésre. Ezeket pedig kerülöm. Majd ő eldönti.

Dobrev Klára viszont, ha lesz, a DK jelöltje lesz.

Ha vállalja. Akkor igen.

És ő mikor dönt? Mert azért már az EP-kampány óta erősen építi magát…

Nem annyira, mint kellene.

Nem?

Hát persze hogy nem. Azért nem, mert még nem döntött.

Nincsen rajta a politikai libidója, hogy egyszerűen fogalmazzak. Ha eldöntötte volna, akkor már nem így csinálná.

Ha megérkezik, akkor azt látni fogja, higgye el nekem. Még nem érkezett meg. De nem kell kapkodni, ha szeptember-október a miniszterelnök-jelölti előválasztás, akkor nagyon ráér. Ő tényleg.

Arra fel van, fel vannak készülve, hogy noha többször mondta, kormányzati szerepre nem készül, csak parlamenti képviselő lenne – ez a kampány bizonyos szempontól mégiscsak önről fog szólni, főként a Fidesznek?

Ez az ő problémájuk, nem az enyém. Nekem, nekünk ezzel nem kell foglalkozni.

Mivel kell? A Fidesznek nyilván megvan például a lehetősége, illetve jogi, törvényalkotási és financiális eszközei arra, hogy ha kell, befolyásolják a pártversenyt a javukra. Számít rá, hogy lesznek még változások például a jogi környezetben?

Számítok. Talán lesz. És akkor mi van? Akkor majd olyan körülmények között kell megcsinálni. Olyan dolgok miatt ne fájjon az ember feje, amire nincsen hatással. Ha holnap úgy dönt a Fidesz-elnökség vagy maga Orbán Viktor, hogy változtatni kell a választójogi törvényen, akkor két nap alatt módosítják. Ezzel az aggodalommal töltsem az időmet? Hogy a Fidesz mit tesz, az rajtunk kívülálló körülmény. Ki tudnak velünk babrálni? Ki. Lehet még sokkal igazságtalanabb is a rendszer? Lehet, persze. Ha így lesz, akkor abban kell majd megcsinálni. Szóval nem különösebben izgat, hogy mit tesz a Fidesz velünk, velem, ellenünk. Én csinálom a magam dolgát. Csinálja az ellenzék is. Ők meg tegyék, amit akarnak, aztán majd találkozunk 2022 áprilisában, hogy megnézzük, menyit ért a Fidesz ügyeskedése.

Mégis: hogy van az, hogy a Fidesz éppen a különindulást lehetetlenítené el a legutóbbi választási törvénymódosítással, nem pedig az ellenzék nagy, tízéves összefogásprojektjét?

Nem tudom. Ezt nem értem. Az elemzők dolga ezt értelmezni. Nekünk meg akkor ehhez kell alkalmazkodni. Az a disznóság, hogy normál esetben a demokratikus rendnek ezek az alapszabályai és alapintézményei, mint az alkotmány, a választójog és egyebek, az ellenérdekű, versengő felek megállapodásán nyugszanak. Különösen a verseny játékszabályait kell mindenkinek elfogadnia. Ha viszont ők létrehoznak egy olyan rendszert, amelyben az ilyen alapvető feltételekről egypártian döntenek, azt én utálhatom, kritizálhatom, csak egy ponton túl nem foglalkozom vele. Ezek diktátumok. Két lehetőségem van: vagy kivonulok a rendszerből, és nem indulok el a választáson, vagy ezek között a feltételek között kell megcsinálni.

Akkor ebben a rendszerben is meg lehet csinálni?

Ha nem ezt hinném, nem csinálnám. Ez nem az önszórakoztatás műfaja. Igen, meg lehet, és nincs is más alternatíva. Vagy ne adja Isten, hogy legyen, mert ha lenne, csak erőszakos lehetne. Azt meg nem szabad megkockáztatni.

A Telex legfrissebb híreiért kattintson ide>>>