Karácsony Gergely állítja, egyetlen porcikája sem kívánja a miniszterelnökséget, és arra biztat mindenkit, akiben van ambíció az ország vezetésére, hogy induljon el a miniszterelnök-jelölti előválasztáson. Beszélt ugyanakkor arról is, hogy miért nem száll ki a pártpolitikából, és hogy ami most zajlik az önkormányzatok és a kormány között, az szerinte politikailag a Fidesznek csak ártalmas. Szó volt Gyurcsányról, a judapestező összellenzéki szerencsi jelöltről, de a fővárosnál maradva a Bubiról, a Tiborcz-adóról, az ingyen-BKV-ról, és a vírus elleni védekezésről is. Interjú.
Letelt az első éve, hányast adna a teljesítményére?
Négyes alát.
Miért?
Mindent lehet jobban csinálni. Mindig van mit tanulni, mindig van min javítani. Szeretnék is még javulni a ciklusban.
Miben?
Az a koalíció, ami megnyerte a választást, még soha nem kormányzott együtt. Egy csomó mindent ellenzékből nem láttunk át, mert nem is lehet onnan átlátni, így sok mindent újra kellett gondolni. Ráadásul tavasszal jött egy világjárvány, amire nem lehetett felkészülni. Ez fél évet elvett az első évünkből. Finoman szólva sem segített ebben, hogy a kormány a járványkezelésben sem vette kutyába se az önkormányzatokat, miközben azok éppen a kormánynak jogszabályban előírt feladatokat látták el – a kormány helyett. De minden lépés, amit megtettünk, jó irányba vezet. Igen, van még mit fejlődni, de én inkább méltányos lennék a kollégáimmal, és persze magammal is, ezért ez egy jóindulatú osztályzat.
Az elmúlt egy évvel a budapestiek nyertek?
Ők biztosan, szerintem nagyon sokat, igen. Több ezer fát megmentettünk a kivágástól, mert olyan beruházásokat örököltünk meg, amiket át kellett gondolni. És azért említem ezt az apróságnak tűnő dolgot, mert ebben testesül meg a szemléletváltás, amit elértünk. Eddig úgy tervezték a beruházásokat, hogy nem volt fontos a zöld szempont. Mióta itt vagyunk, kiderült, lehet ezt másként is. Egy vezetési modell és stílus változott, aminek lényege, hogy a város ügyeibe bevonjuk a budapestieket.
A lakosság hány százalékát tudták ezekkel a programokkal elérni?
Ha összeadom az összes projektünket, több százezres a nagyságrend. A Nagykörútról például ötvenezer ember mondta el a véleményét. És elindult a részvételi költségvetés is, ahol minden budapesti tud dönteni arról, hogy az egymilliárdos keretet mire költsük. És a szemléletváltás terjedni látszik, imádom például amikor fideszes politikusok közösségi tervezésről beszélnek mostanság. Szerintem eddig azt sem tudták, mi az.
De akkor jön majd postán a részvételi költségvetés, mint a nemzeti konzultációnál?
Nem. A nemzeti konzultáció arról szól, hogyan manipulálják az embereket leegyszerűsítő kérdésekkel. A részvételi költségvetés viszont arról szól: mondd el, ha van ötleted. Hogy ez megalapozott legyen, ezért mi kifejezetten összetett problémákat osztunk meg a fővárosiakkal, és próbálunk árnyalt döntéseket hozni. Itt nincs fekete és fehér. Itt minden zöld.
Ez az MSZP-nek nem biztos, hogy tetszene…
Jó, akkor piros is és fehér is. És zöld.
Egy éve, az átadás-átvételnél az elődje, Tarlós István mosolyogva lapogatta a hátát, a kormány pedig együttműködést ígért, sőt azt is, hogy a főváros mindent megkap, amit Tarlósnak megígértek. Megkapott?
Hát nem. A főváros által az államnak fizetendő szolidaritási hozzájárulás Tarlós idején 10 milliárd forintban volt maximalizálva, most 30 milliárd forint. Döntés volt arról, hogy a kormány kifizeti az előző városvezetés által megrendelt troli- és villamosbeszerzések költségeit, ez egyelőre sehol nincs. Van hatmilliárdos ígéret a Lánchíd felújítására, de kormányhatározat még mindig nincs róla, pedig februárban ígérték. Szóval kicsit elszálltak a levegőbe ezek az ígéretek.
Nem változott ez a múlt heti kormány-főváros egyeztetésen?
A kormány most azzal akar nagyvonalúnak tűnni, hogy ők akkor majd átveszik a feladatokat a fővárostól. Ezzel mintha gyámság alá akarná vonni a várost. Tavaly pont ez ellen szavazott a budapestiek többsége. Másrészt szerintem sem a kormánynak, sem a fővárosnak nincs pénze, az adófizetőknek van, közülük legnagyobb arányban a budapestieknek. Budapesten úgy és azt kell fejleszteni, amire a budapestiek felhatalmazást adtak a megválasztott városvezetésnek. A pénzből, amit a kormány elvesz Budapesttől, nagy kegyesen a fővárosban akar maga költeni a kormány, nyilván nem függetlenül a hozzájuk kötődő nagyvállalkozók anyagi érdekeitől. Elég átlátszó politika, hadd ne kelljen lelkesednem érte. Arról nem is szólva, hogy amihez eddig nyúltak, abból a végén leginkább stadion lett, vagy valamilyen presztízsberuházás, az is túlárazva. Szóval, a bizalom helyreállításához a sok politikai lózung helyett bizonyítani kellene.
A kormányoldal az ön főpolgármesteri teljesítményével kapcsolatban emlegeti a bizonyítási kényszert. Mi volt az a nagy, társadalmi vitát is generáló téma az elmúlt évben, amiben a főváros előrébb tudott lépni?
Az egyik nyilván a forgalomcsillapítás. Akik nem tudták az erzsébetvárosi kis utcákat egérútnak használni, ennek nyilván nem örülnek. Akik viszont ott laknak, oda járnak pihenni, szórakozni, ők marhára örülnek. Illetve az Airbnb-ügy is ilyen, ahol én nem engednék abból, hogy legyen egy fővárosi koncepció, miközben a kerületeknek kell majd erről rendeletet alkotni.
Az Airbnb-kérdés még nem tart konkrét lépéseknél, viszont a másik ügyben sok ellenzéki szavazó, sőt egyes politikusok szerint az elmúlt egy évben nem történt semmi, csak annyi, hogy nagyobbak lettek a dugók, főleg az új kerékpársávok miatt.
Biztos vannak, akik szerint tavaly október 13-áról 14-ére virradóan lettek dugók a városban, de maradjunk a tényeknél. A belvárosi forgalom idén érdemben csökkent, és mivel ott nincs és nem is lesz több hely utaknak, érdemes a másik irányba elindulni: csökkenteni az átmenő forgalmat. Ráadásul nem is a főváros határain belül van a legtöbb probléma, a Budapesten megtett kilométerek felét az agglomerációból érkezők teszik meg. Megemelem a kalapom a kormány elővárosi vasút- és HÉV-fejlesztési tervei előtt, és örülök, hogy ez elindult. Ugyanakkor Párizsban a Szajna partján az autóforgalmat harminc évvel ezelőtt zárták le, és akkor ez nyilván kinyitott társadalmi vitákat, de ma már mindenki tudja, hogy ez az irány. Nekünk nincs harminc évünk erre.
A következő négy elég lesz?
Szerintem igen. A következő években a belvárosban szeretnénk csillapítani a forgalmat, a Nagykörút újragondolása elindult, a Rákóczi úttal kapcsolatban is van egy közös gondolkodás. Fontos, hogy fejlesszük a közösségi közlekedést a peremkerületekben is, például elindult a pesti fonódó villamos beruházás, ami viszonylag kis beavatkozással jár, de nagy mértékben javítja majd a kapacitásokat. Amúgy éppen most olvastam, hogy Berlinben is nagy vita van az ideiglenes biciklisávok fenntartásából. Ott is a szélsőjobb akciózik ellene, igaz, ott ők az ellenzék…
A beruházásokhoz pénz kell. Kicsit olyan, mintha a főváros folyamatosan kuncsorogna a kormánynál forrásokért ahhoz, hogy bármerre el tudjon indulni. Még a most tervezett 75 milliárdos hitelt sem tudja felvenni Budapest a kormány engedélye nélkül. Márpedig Orbán Viktor nemet mondott. Mi lesz most?
Egyelőre nemet mondott. És ennek világos az üzenete: a kormány nem Budapest fejlesztésében, hanem kivéreztetésében érdekelt. Ráadásul ez nem hitel, sokkal inkább visszatérítendő európai támogatás nagyon kedvező feltételekkel. Hogy a feltételek kedvezőek, onnan is tudható, hogy a kormány is igénybe veszi. Ha nekünk meg nem engedi, annak semmi máshoz nincs köze, csakis a Budapesttel szembeni büntetőpolitikához.
Tehát akkor jön a csőd?
Azt kell látni, hogy idén a tervezett bevételekhez képest 69 milliárd forinttal kevesebb lesz. Az iparűzési adó drámai mértékben visszaesett, jövőre akár 100 milliárddal kevesebb folyhat be, pedig ez adja a város saját bevételeinek 70 százalékát. A közösségi közlekedés jegybevételéből 20-25 milliárd hiányzik, a főváros bevételt termelő cégei beleálltak a földbe a járvány miatt. Van egy elképesztő méretű működési hiány, amelyre tervezünk egy 30 milliárdos takarékossági csomagot, és rengeteg megtakarításunkat be kell vinni abba, hogy ezt az évet túléljük. Több megoldási lehetőségben gondolkozunk, ezért is vetettük fel az újraindítási adó ötletét, mert nem minden gazdasági szereplő van bajban.
Ez az ötlet már el is vetélt.
A kormány szerint. De még ne hirdessünk végeredményt. A javaslat arról szól, hogy azok a cégek, amelyek a járvány idején is nyereségesek, egy picivel több iparűzési adót fizessenek a fővárosnak.
Mennyire volt kommunikációs trükk ez az ötlet? Lehetett arra számítani, hogy a kormány rögtön azt mondja, nem támogat adóemelést, amire ön is bátran mondhatta, hogy akkor viszont a fővárost se sújtsák a megemelt szolidaritási adóval.
Ez nem kommunikációs trükk. Én ezt az adót igazságosnak tartanám. Fizessenek a gazdag multik, a város érdekében, átmeneti jelleggel. Miért olyan ördögtől való dolog, hogy azok a kereskedelmi láncok, amelyek halálra keresték magukat a járvány idején, kicsivel többet fizessenek pár évig? A 2010 utáni válságadók nagyon hasonló filozófiára építettek, ebben az értelemben tehát tanultunk Orbán Viktortól. De ha az a kormány álláspontja, hogy a bankoknak, a multinacionális kereskedelmi láncoknak nem lehet adót emelni, a fővárosnak meg lehet válság idején, akkor magyarázzák meg a Fidesz-szavazóknak, hogy miért jó és igazságos ez így. A mi javaslatunk a kormányzati sarcra reagál. Ha nincs sarc, minden oké.
Tehát ez mégis egy kommunikációs csapda?
A politika arról szól, hogy keressük a megoldást. Nekem az is jó, ha engedi a kormány, hogy kivessük ezt az adót, de az is, ha elengedik azt, amit ők vetettek ki a budapestiekre.
Milyen látni azt, hogy a fővárosnak minden forintért szkanderozni kell, a Fürjes-Vitézy fémjelezte BFK-ba eközben öntik a pénzt? Elég összehasonlítani az ön közösségi oldalát és mondjuk Vitézy Dávidét: az utóbbin csak úgy sorjáznak a grandiózus elképzelések, koncepciók és tervek, míg az ön oldalán nagyszabású városfejlesztési terveknek nyoma sincs.
Csak az elmúlt napokban átadtunk néhány villamost, meg napelemparkokat, kukásautókat, parkot, és sorolhatnám. Ezek lehet, hogy kisebb léptékű beruházások, viszont legalább nem puszta látványtervek. Látványtervektől még nem lett jobb senkinek, arról nem is szólva, hogy éppen Fürjes államtitkár mondta egyszer: ezek csak blöffök. Bízom benne, hogy nem.
Ezzel azt mondja, hogy mégsem lesz a nagy kormányzati tervekből semmi?
Én azt remélem, hogy lesz. Remélem, hogy mindez nem csak – hogy is mondták az előbb? – kommunikációs trükk. Viszont kérdés, mennyi forrás jön a következő uniós ciklusban Magyarországra, és milyen csatornán keresztül, milyen projektekre. A tervezett uniós helyreállítási alap például csupa olyan célt fogalmaz meg, amelyeket Budapest szeretne megvalósítani. Ha érdemi forrás érkezik, akkor a főváros projektjei is és a BFK projektjei is meglesznek. Ha viszont nem, akkor elkezdünk rivalizálni egymással, és én abban biztos vagyok, hogy a fővárosi projektek társadalmi megtérülési mutatói fényévekkel jobbak, mint a „toronyórát lánccal” típusú BFK-es projektek. Hogy mindez megvalósuljon, ráadásul uniós forrásból, azt éppen Orbán Viktor akadályozza azzal, hogy nem hajlandó elfogadni az európai jogállami kritériumokat.
A kormány zsarolásként tekint erre a tervezett feltételrendszerre az uniós költségvetési vitában.
Nem a költségvetési vitát vívjuk, mert tudjuk, a válság az államháztartást is bajba sodorta. De van segítség. Nem Putyin, Erdogan, a Türk Tanács, vagy a kipcsakok segítenek, hanem az Európai Unió. A magyarországi válságkezelésre mintegy 2500 milliárd forint szánnának, nagyon nagy pénz ez. De a kormány saját hatalmi érdekei miatt képes lenne ezt is otthagyni. A jogállami kritériumokról vitázik, ami miatt blokkolja a segítségnyújtást. Ezzel súlyos károkat okoz egész Európának, benne Magyarországnak is. Elő kell állniuk az önkormányzatoknak és kimondaniuk: mi készek vagyunk betartani a jogállami kritériumokat, mert ebben hiszünk és mert ezek nagyrészt korrupcióellenes szabályok. És mi, önkormányzatok vagyunk a garancia arra, hogy az uniós támogatás el is jusson az emberekhez. Ne vesszen el kézen-közön, ne az oligarchákat gazdagítsa, hanem a többség javát szolgálja. Mi ezt helyből megoldjuk.
Szombaton ehhez több ellenzéki polgármestertársával helyi népszavazási kezdeményezéseket jelentettek be. Ezzel mit lehet elérni?
A kezdeményezés az önkormányzatok felterjesztési jogára épül, amit a kormány sem hagyhat figyelmen kívül. A kérdés pedig így szól: egyetért-e azzal, hogy a helyi képviselőtestület, élve felterjesztési jogával, kezdeményezze, hogy az Európai Uniós válságkezelő támogatásának legalább a felét az önkormányzatokon keresztül használja fel Magyarország?
Mit tekint sikernek ebben az akcióban?
Úgy tekintek erre, mint egy véleménynyilvánító, a politikai akaratot kifejező kezdeményezésre. Ez a kormány – szokták mondani – csak az erőből ért. Az önkormányzatok összefogásában pedig rengeteg erő van. A jogi menetrend szerint jövő tavasztól lehetnek a népszavazások országszerte. Reméljük, addigra már a járvány sem akadályozza az akaratnyilvánítást.
Ha már erőt említ. Hallottunk olyan politikai véleményt, hogy a városvezetés túl sok teret enged a kormánynak, avagy a BFK-nak, de olyat is, hogy fölösleges görcsölni ezekért a forrásokért, mert „ha '22-ben nyerünk, akkor úgyis lesz pénz”. Van valamelyikben igazság?
A mindenkori városvezetésnek a mindenkori kormánnyal szemben görcsölnie kell a forrásokért. Teljesen természetes, hogy a főpolgármester a mindenkori kormánnyal szemben adott esetben konfliktusokat vállal. Most például azért is, hogy ez emberek megkapják a nekik járó uniós pénzeket. Ugyanakkor, ha lehántjuk ezt a polgárháborús burkot a Budapest-kormány vitáról, akkor valójában mi a BFK projektjeivel is abszolút támogatóak vagyunk.
Azért az a veszélye megvan ennek, hogy az önkormányzati választási kampányban majd előállnak ezekkel a projektekkel, és azt mondják, ezt mind mi csináltuk, mit tettek eközben Karácsonyék?
Nagyon sok mindent fogunk csinálni, még ebben a forrásszűkében is. Fel fogjuk újítani a Lánchidat, a történelmi belvárost, a körutat, a rakpartokat, ültetünk sok tízezer fát, és bevonjuk az embereket a döntésekbe. Nem aggódom emiatt. Ráadásul szerintem a Fidesz alaposan leírta magát Budapesten, sőt az, amit most csinálnak, az köztünk szólva nekik biztosan újabb szavazatvesztést jelent…
Mármint mit tesznek?
Hogy éppen ki akarják rúgni a széket a Fővárosi Önkormányzat és általában az önkormányzatok alól. Hogy „árnyék-városházát” építenek, és hogy akiknek eddig szakmai feladatuk volt, azok is egyre inkább hasonulnak egy egységsugarú fideszes politikushoz. Politikai alapon kivételeznek, és kivéreztetik a településeket. 2002-ben egyszer ebbe már belebukott az Orbán-kormány, és én jobban örülnék, ha most óvatosabbak lennének, mert tudom, hogy ez a kormány úgy működik, hogy csak 2022 lebeg a szemük előtt. Már csak ezért is arra hívnám fel a figyelmüket, hogy ha az a stratégiájuk, hogy egy várossal, és annak lakosságával ennyire nyíltan szembemennek, még az is lehet, hogy emiatt bukják el a választást. És ez nem csak a fővárosra igaz.
Tehát akkor most hidegháború van, ahogyan azt egy korábbi nyilatkozatában felvetette?
Már forrósodik a levegő. Inkább úgy fogalmaznék, hogy gyakorlatilag ki akarják törni a nyakunkat.
Ennek mi az oka: az egy évvel ezelőtti vereség megemésztetlensége, Budapest visszaszerzésének szándéka, vagy éppen az a félelem, hogy az ellenzéki politikusok között még mindig legnépszerűbb Karácsony kedvet kap az országos politikához?
Nekem elég sok módom van arra, hogy beszélgessek a kormány bizonyos tagjaival, politikusaival, és az a tapasztalatom, pontosan tudják, hogy a következő évekre, akár ciklusokra is elbukták Budapestet. Tehát ezt már beárazták, és annál pragmatikusabbak és cinikusabbak, mint hogy őket a bosszú, vagy bármely más érzelem hajtsa.
Ehhez képest elég sok energiát fektetnek önbe.
Nekem az volt az érzésem, hogy amikor felismerték, milyen politikai és gazdasági válságot fog okozni a járvány, politikai stratégiaváltást hajtottak végre, amiben úgy próbálják a saját veszteségeiket minimalizálni, hogy az ellenzék kormányzóképességébe vetett hitet rombolják például azzal, hogy ezeket az önkormányzatokat teljesen ellehetetlenítik. A járvány utáni veszteségeket úgy próbálják ellensúlyozni, hogy belenyomnák az ellenzéket ebbe a gazdasági összeomlásba. Erre rakódik rá, hogy megpróbálnak egy Budapest-vidék ellentétet, vagy inkább nagyváros-kistelepülés ellentétet is generálni. Tiszta választási számításból szörnyű károkat okozva ezzel.
Ilyen értelemben is adódik a kérdés, hogy ezzel a politikával nem állítanak-e elő egy kihívóként is fellépő főpolgármestert?
A mostani politikájuk nemcsak a választóik, hanem a saját érdekeikkel is ellentétes, és ha már az előző nem érdekli őket, akkor remélem, hogy az utóbbi fogja. Nekem az a dolgom, hogy erre emlékeztessem őket: ezzel a politikával egyszerűen rossz fejek lesznek, és nemcsak a budapestiek körében. Ezt mutatja már a szabad városok közös kiállása, és kezdeményezése is.
A kérdés arra vonatkozott, hogy akkor ön szerint az Orbán-kormány nemcsak a főváros, és a főpolgármester alól akarja – az ön megfogalmazásában – kirúgni a széket, hanem a következő ellenzéki miniszterelnök-jelölt alól is?
Akkor rólam akár le is szállhatnak.
Tehát kimondja: nem lesz miniszterelnök-jelölt?
Felelős politikus csak olyat tud mondani, amit már el is mondtam ezerszer: én egyáltalán nem készülök erre.
A nem készülés mást jelent, mint hogy elindul-e egy előválasztáson. El akar indulni az előválasztáson, vagy sem?
A „nem készülés” többet jelent, hiszen mások már mintha készülnének. Így aztán azt jelenti, hogy ma nem látom magam más szerepben, mint a megválasztott főpolgármesterében, mást nem is kíván egyetlen porcikám sem.
De akkor például a Párbeszéd társelnöksége, és ahogyan akkor indokolta a szerepvállalását, miszerint: ott kell ülni majd az asztalnál 2022-ben, miért volt fontos?
Attól még, hogy nem készülök az ellenzék főszereplőjének, szereplője szeretnék maradni és alakítani az ellenzék politikáját. Még 2012 környékén én fogalmaztam meg elsőként: csak az ellenzék teljes összeállása nyitja meg az esélyét annak, hogy a parlamenti választáson le lehessen győzni a Fideszt. Ebből még nem következik, hogy ha van összefogás, akkor van győzelem is, de ha nincs összefogás, nincs győzelem. És ha már ez a folyamat elindult, akkor én ebben szívesen részt veszek pártvezetőként is. De nem magamnak ácsolom az emelvényt.
Tavaly októberben, győzelme után elsőként szorgalmazta, hogy a miniszterelnök-jelöltet is előválasztáson válasszák ki. Azóta azonban a nem nagyon látszanak a közös szándékon kívül a konkrétumok. Feltételezve azonban, hogy lesz előválasztás: ha nem ön indul, akkor kit támogatna?
Ennél azért több történik, és – hála Istennek – a háttérben, nem a nyilvánosságbéli vitákban. Szóval, ha nekem is kellene egy ilyen pezsgős fogadást mondanom, a’la Fürjes Balázs, akkor arra tennék, hogy lesz előválasztás a miniszterelnök-jelölt személyéről. Ennek két oka is van: nem látom, hogy ki az, akiről enélkül a pártok meg tudnának egyezni. De ennél fontosabb – itt Ferenc pápát idézem –, hogy a populizmussal szemben a popularizmus a helyes válasz, azaz az emberekre való üres hivatkozás, és a felhatalmazással való visszaélés helyett az emberek érdemi bevonása a politikába. Több név is forog, szerintem jó nevek, de nagyon remélem, hogy lesznek újak is, és arra biztatok mindenkit, hogy akiben van ambíció, hogy az országot vezesse, induljon el. Bennem ma arra van ambíció, hogy Budapestet vezessem.
A „több jó név” kiket takar?
Pontosan lehet tudni, hogy Dobrev Klára és Márki-Zay Péter neve is forog, Pálinkás József is nyilatkozott már erről, én mindannyiukat arra biztatom, hogy induljanak, és bármelyikük nyeri meg az előválasztást, ezerrel fogom őket támogatni.
A Párbeszédnek lesz jelöltje az előválasztáson?
Majdnem biztos vagyok benne, hogy igen.
Ki jöhet szóba?
Például Szabó Tímea.
Azaz a Párbeszéden belül, amikor erről majd dönteni kell, őt fogja támogatni?
Mindenképpen megkérdezem róla, hogy ő mit szeretne. Szerintem ugyanis ezt nagyon kell akarni. A tavalyi győzelmem egyik, talán nem a legfontosabb, de létező összetevője volt, hogy szerintem Tarlós István igazából nem akart már indulni. Én pedig akartam. Ahhoz, hogy valaki legyőzze Orbán Viktort, jobban kell akarni, mint ő. Orbán pedig, látjuk, nagyon ragaszkodik a hatalomhoz. Ezért ez egy nagy kihívás, és most nagyon finoman fogalmaztam.
A személyes ambícióknál fontosabb, hogy – ahogy fogalmazott – az ellenzék ne magának, hanem a változást akaró embereknek keressen jelöltet. Ebben az értelemben szerencsés volt a szerencsi jelölt támogatása?
Utólag mindenki nagyon okos. Én annak idején ott is azt javasoltam a pártoknak, hogy legyen előválasztás, de praktikus okokból, részben az időnyomás miatt, végül ez elmaradt. Ez nem jelenti azt, hogy a jobbikos jelölt ne nyerte volna meg az előválasztást is ott. Van ennek tanulsága az ellenzéki pártokra nézve, de én most inkább nem a nyilvánosságon keresztül osztanám az észt erről. Az biztos, ugyan nagyon régen ki van mondva, hogy teljes ellenzéki egység kell, azért ez még mindig egy nehéz feladvány.
Na de mégis: Budapest főpolgármesterként hogy lehet egy judapestező jelöltet támogatni?
Az elmúlt tízéves közéleti pályafutásom során voltak könnyebb pillanatok, ez kétségtelen. Ezzel együtt is respektálom, ha valaki képes bocsánatot kérni. Vannak egy páran a politikában, akikre ráférne még.
Sikeresnek tekinti a budapesti koalíciót?
Ha itt is iskolai osztályzatot kellene adnom, akkor én abszolút 5-öst adnék a koalíciós pártoknak, tehát jobbat, mint magamnak. Ez nem azért van, mert ne lennének véleménykülönbségek. Az ötös itt annak szól, hogy a belső vitáink konstruktívak, szakmaiak, és nagyon ritkán szórakoztatjuk a nyilvánosságot velük. Szerintem ilyen fegyelmezett koalíció a főváros élén még Tarlós István idején sem volt, pedig az egy elvileg kétpárti, vagy inkább másfél párti koalíció volt.
Nagyjából sikerült leosztani a pártok között a hatásköröket, egyetlen ponton azonban kívülről is láthatóan, folyamatosan vita van, ez pedig a BKK. A cégnél balhé balhéra halmozódik, amelyek mögött a koalíciós pártok közötti befolyásszerzési kísérleteket lehet sejteni. Mikor lesz rend?
A BKK-nál valóban nincs minden rendben, hiszen csak megbízott vezérigazgatója van a vállalatnak. Nem is tagadom ezt, azt viszont cáfolom, hogy ennek koalíciós okai lennének, nincs semmiféle pártpolitikai háttere. Egyszerűen agyelszívással állunk szemben, pont a BFK felé, ahol a jövőnek rajzolnak látványterveket, sokkal magasabbak a fizetések, így többeket sikerült elcsábítani…
Azért az nem mindegy, hogy a BKK élére mely párthoz kötődő személyek aspirálnak…
Én nem tudok ilyenről, mondjanak neveket.
Lakos Imre volt szabaddemokrata, most DK-s politikus egészen egyértelműen bejelentkezett.
Nem is biztos, hogy akar, de hogy Lakos Imre nem lesz a BKK vezérigazgatója az ezer százalék. Erre nem egy sörben fogadnék, hanem egy egész sörgyárban.
Pedig tanácsadóként már ott van, egészen jó pénzért.
A vezérigazgatói pályázatról én fogok dönteni.
Az ilyen típusú személyi kérdések voltak az említett koalíciós konfliktusok forrásai az elmúlt egy évben?
Ezt sem mondanám, hiszen ezekre is szakmai kérdésként tudtunk tekinteni, még ha vitázunk is. A fővárosi cégek élén sok helyen nem volt vezetőváltás sem, hiszen azok a menedzserek, akik fenntarthatóan és stabilan működtetik a cégeket, nyilván maradtak a helyükön, nekik adtunk bizalmat.
Azért kérdés, ez mennyire számít ott, ahol az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságokat is már az elején a pártok feltöltötték olyan emberekkel, mint például a DK-s Vágó István…
A vezérigazgató és a felügyelőbizottság két különböző kérdés. Utóbbiba a tulajdonos fővárosi önkormányzatot képviselő személyek kerültek be, a fővárosi önkormányzatot a közgyűlés testesíti meg, azt pedig pártok frakciói alkotják, és a pártok nagyjából mandátumarányosan tettek javaslatot a számukra megbízható személyekre, felelősséget is a jelölő párt vállal értük. A felügyelőbizottság nem irányítja, hanem felügyeli a cégvezetést, az igazgatótanácsokba pedig szerintem hasznos és jó emberek kerültek be, hiszen ott kifejezetten szakmai javaslatokat kértünk a pártoktól. Ezt a kérést szerintem teljesítették, nem ezen voltak viták.
Hanem?
Inkább, ha van vita, az politikai stratégiai kérdésekben merül fel. Például érdekes, mély, intellektuális vitát folytattam Gyurcsány Ferenc elnök úrral arról, hogy Trianonra hogyan emlékezzen meg a főváros, és egyáltalán nem titok, hogy mi erről mást gondolunk. Vannak ilyen véleménykülönbségek, de nincs ezzel baj.
Érdekes, hogy színházügyekben is leginkább Gyurcsány neve merült fel, mint akivel konfliktusba keveredett. Hogy jönnek ki mostanában?
Mi személyesen jó viszonyban vagyunk, mondjuk viszonylag ritkán beszélgetünk, de azok tartalmas beszélgetések. Az kétségtelen, hogy én pár ponton mást gondolok az ellenzék stratégiájáról, mint a DK. De miért is kellene ugyanazt gondolnunk? Nem látok ebben problémát. Akár a színházakkal kapcsolatban is, amiben én abból indultam ki, hogy Budapest sokszínű város, a színházi életének is sokszínűnek kell lennie, miközben minden erővel védjük a művészi szabadságukban fenyegetett műhelyeket. Ezek, az ellenzék jövőképével is összefüggő viták néha megjelennek, elsősorban szimbolikus ügyekben, ez kétségtelen. De azért ezeket túléljük, sőt sok esetben ezzel fejlődünk.
Tehát akkor úgy tűnik, az ellenzék képes együttműködve kormányozni?
Abszolút ezt bizonyítja az elmúlt év. És egyébként szerintem ez – Gödöt leszámítva – mindenhol igaz. Nálunk különösen, és erre azért vagyok büszke, mert ennek nyilván az országos politika szempontjából is van jelentősége, emiatt nagy rajtunk a felelősség. Én meg általában is abban hiszek, hogy nem az a jó vezető, aki képes megosztani, hanem aki képes egyesíteni. Nem a diktátumokhoz kell erő, hanem a jó együttműködéshez.
A kormányzati kommunikáció gyakran vitatja ezt, mostanában például azt hallani, hogy nemcsak Karácsony bizonyította alkalmatlanságát, de az ellenzéki önkormányzatok gyakorlatilag megbuktak járványkezelésben.
Már csak azért sem tudnak megbukni, mert ez egy állami feladat. Mikor tavasszal megalakult a fővárosi operatív törzs, első dolgunk volt, hogy levelet küldtünk az országosnak, jelezve, hogy készen állunk részt venni a munkában. Azt a választ kaptuk, hogy nincsen feladatunk, majd ha lesz, szólnak. Azóta sem szóltak. Ettől még az önkormányzatok erőn felül vesznek részt a védekezésben a saját eszközeikkel. A második hullámban a halálesetek 20-25 százaléka esett Budapestre. Ez fájdalmas veszteség, de mondjanak még egy olyan országot, amelynek a fővárosa ilyen relatíve alacsony arányban érintett. Vagy nézzük meg, ki hozott elsőként szigorú intézkedéseket a maszkviselésről. Nézzük meg, hány tesztet csinált a főváros: lassan ötvenezernél járunk, miközben ez is állami feladat lenne. És 45 idősotthonban van jelen a fertőzés, ebből kettő a fővárosi önkormányzaté, miközben arányaiban a legtöbb intézményt mi tartjuk fenn.
Tervez a tavasziakhoz hasonló, proaktív intézkedéseket, esetleg a maszkviselés közterületi kötelezővé tételét, vagy éppen a gócpontok, egyes kerületek, területek izolálását?
Folyamatosan elemezzük a helyzetet, szakértőkkel konzultálunk, ahhoz igazítjuk a döntéseinket. De messze nem ideális, hogy a főváros hoz egy rendeletet, aztán a kormány egy másikat. Ebben is próbáltunk, próbálunk egyeztetni és együttműködni a kormánnyal, és ha úgy érezzük, illetve a szakértők azt mondják, hogy indokolt, akkor lehet hogy fogunk újabb korlátozó intézkedéseket hozni, például a maszkviselésben. De most inkább a megelőző lépésekben gondolkodunk, az új típusú teszteket tanulmányozzuk szakértőkkel.
A járvány miatt 17 milliárd forinttal kell megtámogatni a BKV-t. Tartható így a tavalyi ígérete, miszerint a közlekedési alapjövedelem bevezetésével elérhető, hogy a ciklus végére a mostani felére, esetleg harmadára csökkentsék a bérletárakat? Vagy ekkora hiány mellett ez a terv már kuka?
Én azért nem tennék le arról, hogy a bérletárakat csökkentsük, de az biztos, hogy új termékpolitikát kell bevezetnünk, ami egyszerre eredményez alacsonyabb bérletárakat, és növekvő bevételeket.
Volt, aki már belebukott az ingyenbérlet-ígéretbe…
Pedig szerintem az európai nagyvárosok főpolgármestereinek asztalán mind vannak a tömegközlekedés ingyenessé tételére vonatkozó tervek, pont azért, mert olyan alacsonyak a jegybevételek, hogy koncepcionálisan kell ezeknek a vállalatoknak a fenntartását újragondolni.
Budapesten is van az asztalon ilyen terv?
Az én asztalomon is van, igen. De ez csak akkor tud megvalósulni, ha más működési bevételei vannak a városnak, amelyekből a közösségi közlekedést finanszírozza. Ez a mi esetünkben nem nagyon tud más lenni, mint a behajtási díj.
Egy másik ígérete volt a Tiborcz-adó, ami biztosan nem lesz, miközben bejött egy másik adóterv, amely nem éppen azt a réteget célozná.
Mindkettő a nyerteseket célozza. Tény, hogy Tiborcz István valószínűleg nem fog ilyet fizetni, mert Pokorni Zoltán a XII. kerületben, hogy úgy mondjam, nem az én programommal nyert választást. Ezt az adót a kerületek tudják bevezetni, mi pedig ösztönözzük is őket erre, amihez egy szabályozási koncepciót készítünk számukra, ezt hamarosan be is mutatjuk. Én azt kérem a kerületektől, hogy ahol még nincs, ott vezessék be ezt az adót. Az újfajta Tiborcz-adó pedig az említett kezdeményezésben rejlik: hogy ne megint a kiváltságosokhoz, hanem az önkormányzatokon keresztül az emberekhez kerüljön az uniós támogatás.
November 29-én lejár a Bubi üzemeltetésére szóló szerződés, nem hosszabbították meg, új pályázatot írnak ki. Ez azt eredményezheti, hogy a járvány idején leállhat a járványbiztos közlekedési módnak számító Bubi. Jó ötlet ez éppen most?
Nem leáll, hanem az átalakítás miatt a téli időszakban szünetel, és ha minden jól megy, akkor az új és jobb bringák megérkeznek tavaszra. Ráadásul ma annyira kihasználatlan a Bubi, hogy az sem biztos, hogy több bringára lenne szükség, sokkal inkább a Bubi-koncepció újragondolására. Azzal, hogy levittük száz forintra a díjat, sikerült egy picit visszatornászni a használatot, de ma már azoknak az elvárásoknak, amelyek egy közösségi kerékpárrendszerrel szemben megfogalmazódnak, a Bubi egyszerűen nem tud jelenlegi formájában megfelelni: nehéz a kezelése, nehezek a bringák, merev a rendszer. Mi abban gondolkodunk, hogy a közbringa a közösségi közlekedési rendszer része legyen, és így opció a belvárosi tömegközlekedésben. Jelen formájában a Bubi felett eljárt az idő, ezért kell itt is változás.
Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján, és ha 2022-ben miniszterelnök-jelölt nem is lesz, de a 2024-es főpolgármester-választáson újra megméreti magát?
Na látják, erre viszont készülök. Ha lesz még közvetlenül választott főpolgármester, lesz még Fővárosi Önkormányzat, és általában önkormányzatiság. Ez viszont 2022-ben dől el.
