Facebook-kommentek és Twitter-posztok, amik emberek állásaiba kerülhetnek

2021. február 16. – 13:47

Facebook-kommentek és Twitter-posztok, amik emberek állásaiba kerülhetnek
Illusztráció: szarvas / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt hetekben több olyan történet is tematizálta a nyilvánosságot, ami arról szólt, hogy valaki azért vesztette el a munkáját, mert a munkáltatója szerint vállalhatatlan dolgokat írt a közösségi médiában. Magyarországon a legnagyobb visszhangot Tóth Gabi meg nem született gyermekének halálát kívánó, később állítólag ezért kirúgott kommentelőjének ügye váltotta ki. Az énekesnő után pedig egy tévés műsorvezető, Tokár Tamás is előállt egy hasonló, bár még kevesebb konkrétumot tartalmazó történettel.

Mivel a két híresség esetében csak nagyon töredékes információink vannak, ráadásul a beszámolók egyforrásosak, a konkrét eseteket nem igazán lehet elemezni. Az viszont biztos, hogy korábban már előfordult olyan eset, amikor biztosan tudható, hogy egy Facebook-hozzászólás vezetett kirúgáshoz: Lattmann Tamást a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2019-ben bocsátotta el, miután nagy sajtónyilvánosságot kapott egy, az Alapjogokért Központ kormánypárti elemzőintézet munkatársáról, Párkányi Eszterről írt, szexista hangvételű kommentje.

A tengerentúlon pedig ott van Gina Carano esete. A Mandalorian ketrecharcosból lett színésznője hónapokig tweetelt Covid-tagadó, konteóhívő és transzfób dolgokat, végül mindezt megfejelte egy holokausztot relativizáló bejegyzéssel. A Star Wars-tartalmakat gyártó Lucasfilm ezután közölte: Carano már nem tagja a Mandalorian sikersorozat stábjának, nem fog szerepelni a következő évadban, és „irtózatosnak és elfogadhatatlannak” tartják a közösségi médiában megjelent bejegyzéseit.

Bár a fenti történetek között lényeges különbségek is vannak, mindegyik eset felvetheti a kérdést, hogy ki lehet-e valakit rúgni azért, amit a közösségi médiában ír. Meddig, mikor és hogyan korlátozhatja véleménynyilvánítási szabadságát a munkáltató? És kinek lesz jobb, ha a problémás netes posztok miatt valaki elveszti a munkáját?

Ha nem derül ki, hol dolgozol, nem rúghatnak ki

Tóth Gabi kommentelője állítólag munkaidőben írta meg a hozzászólását, ez abból a szempontból lényeges, mert azt, hogy munkaidőben mit csinálhat vagy nem csinálhat valaki, a munkáltatója szabályozhatja. Ha egy munkáltató előzetesen megtiltja a dolgozói számára azt, hogy munkaidejükben facebookozzanak, akkor ha valaki ezt megszegi, annak – függetlenül attól is, hogy egyébként mit csinált a közösségi médiában – munkajogi következményei lehetnek. Az viszont érdekesebb kérdés, hogy a munkaidőn túl mennyiben tartozik a munkáltatóra az, amit a Facebookon, az Instagramon, a Twitteren vagy épp a Youtube-on csinál a munkavállalója.

A munka törvénykönyve szerint Magyarországon a munkavállaló a munkaidőn kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas arra, hogy ténylegesen és közvetlenül veszélyeztesse a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági érdekeit vagy a munkaviszony célját. Goda Mark munkajogász szerint ez azt jelenti, hogy a kérdéses esetekben a következőkre kell figyelni:

  • vizsgálni kell, hogy a munkavállaló összefüggésbe hozható-e a munkáltatójával azok számára, akik az adott kommentet vagy posztot olvassák (mert ha a munkáltatót nem lehet beazonosítani, akkor a jó hírneve és a jogos gazdasági érdeke sem sérül);
  • vizsgálni kell azt is, hogy a munkavállaló magatartása valóban veszélyeztette-e a munkaviszony célját;
  • fontos ezeken túl azt is mérlegelni, hogy a munkavállaló online megnyilvánulása munkajogi szempontból megalapozhatja-e a munkaviszony megszüntetését, mivel a munkaviszony megszüntetéséhez az még nem elegendő, hogy a munkáltató esetleg a komment vagy a poszt tartalmával nem ért egyet.

Amikor valaki a szabadidejében kommentel vagy posztol például erkölcstelen dolgokat a Facebookon, az ellen csak akkor léphet fel a munkáltatója, ha a megnyilvánulás formája és tartalma szembemegy a munkaviszony céljával, vagy az emberek számára egyértelműen összerakható, hogy hol dolgozik a posztoló. Ha a hozzászólás írója feltünteti a profilján a munkahelyét (ahogy azt állítólag Tóth Gabi kommentelője is tette), akkor egyértelmű, hogy ez a kapcsolat létrejön. A szakértő szerint ugyanakkor nem csak ez alapján lehet megállapítani, hogy valakinek a munkahelye a nagyközönség számára beazonosítható-e. Például ha valaki egy kisebb faluközösségben él, ahol a többség tudja, hogy hol dolgozik, akkor a facebookos tevékenységét az ismerősei akkor is összeköthetik a munkahelyével, ha egyébként a közösségi médiában nem tüntette fel, hogy hol dolgozik.

Amíg nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a munkavállaló munkaidőn kívüli magatartása veszélyezteti a munkaviszony célját, illetve hogy az emberek összekapcsolják a kommentelőt a foglalkoztatóval, addig a munkáltató keze meg van kötve, nem szankcionálhat. Ettől függetlenül ha törvénysértő, az emberi méltóságot becsmérlő dolgokat írt valaki az interneten, annak lehet polgári jogi vagy akár büntetőjogi következménye, figyelmeztet Goda Mark.

A politikai véleménynyilvánítás szankcionálható?

Annak a megítélése szubjektív, hogy egy munkáltató értékrendéjébe mi fér és mi nem fér bele. Jogi szempontból a szakértő szerint leginkább az a kérdés, hogy a munkáltató szubjektív megítélése munkajogi szempontból megalapozhat-e egy kirúgást. Ha valaki mondjuk más emberek halálát kívánja, arra könnyen mondhatja egy munkáltató, hogy azért szankcionálja a munkavállaló magatartását, mert az erkölcstelen és nem fér bele a munkahely értékrendjébe. Ha azonban valaki politikai véleményt nyilvánít, például a pártszimpátiájának ad hangot, az munkajogi szempontból nem lenne elegendő egy kirúgás megalapozásához – magyarázza Goda.

A szabad véleménynyilvánításhoz való jogot hazánkban az Alaptörvény biztosítja minden ember számára, amely bár nem korlátlan, csak kivételesen, a szükséges és indokolt mértékben korlátozható. Ez a szakértő szerint azt jelenti, hogy

egészen addig, amíg a dolgozó a munkáltató jogos gazdasági érdekeit súlyosan nem sérti és nem veszélyezteti, valamint nem rontja a munkáltató jó hírnevét, addig az interneten is hangot adhat a véleményének.

Az első, precedensértékű, témába vágó bírósági döntés hazánkban Papp Balázs ügyében született, aki 13 évig dolgozott ügyészként, mielőtt 2018-ban el nem bocsátották három Facebook-poszt miatt. A jogerős másodfokú ítélet szerint még az ügyész estében is belefért az, hogy a 2018-as választási kampányban az ellenzéki összefogást támogató posztot osztott meg magánemberként, a személyes Facebook-oldalán.

Pappnak volt egy másik kérdéses bejegyzése is: egy olyan cikket osztott meg, amely Kósa Lajos és a csengeri örökösnő viszonyáról szólt. A cikk címe („Kósa: Valósnak tűntek a papírok, de németül voltak”) és ajánlója („A miniszter azt állítja, az őt csőbe húzó nő ragaszkodott ahhoz, hogy közokirat rögzítse az ügyüket.”) is látszott a posztban, az ügyész ehhez kommentárként azt írta:

„Nos, minden »vádlott« maga választja meg a védekezése sorvezetőjét, maximum kiröhögjük. Hajrá... Ja, és április 8.”

Ezt a bejegyzést már a bíróság is problémásnak találta, és azt is megállapította, hogy ennek megosztásával az ügyész fegyelmi vétséget követett el, mert azt sugallta, hogy az ügyészség megszokott gyakorlata szerint az ügyészek kiröhögik, kiröhöghetik az eljárás résztvevőit. Ennek ellenére kirúgni még ezért sem lehetett volna Pappot, a jogerős ítélet szerint.

Online zaklatás, cancel culture

Bár a Tóth Gabi- és a Gina Carano-féle kirúgástörténeteteknek közös pontja, hogy a kirúgáshoz (állítólag) az vezetett, hogy a munkáltató nem akarta, hogy a munkavállalója online megnyilvánulásaival azonosítsák, vannak fontos különbségek is. És nem csak azért, mert az előbbi itthon, az utóbbi az USA-ban történt. Amíg a magyar énekesnő híres emberként lépett fel az őt és családját érő sérelmek miatt egy átlag Facebook-felhasználó ellen, addig az amerikai színésznő azért vált a munkaadója számára vállalhatatlanná, mert rengeteg átlagfelhasználó sérelmezte a közösségi médiában tett kijelentéseit.

Ha az online viselkedésmódokat leíró, népszerű kifejezések közül szeretnénk válogatni, akkor a híres emberek vagy az ő családtagjaik halálát kívánó kommentek a cyberbullyingként is emlegetett online zaklatás témáját vetik fel. Egyetlen rosszindalatú üzenet vagy komment persze még nem feltétlenül meríti ki a zaklatás fogalmát. Fontos ugyanakkor azt is tudni, hogy bár kevesen és ritkán beszélnek róla, ráadásul a cyberbullying szakirodalma sem rájuk koncentrál, a hírességek is gyakran elszenvedői ilyesminek.

Gina Carano kirúgása kapcsán viszont inkább az angolul „cancel culture” kérdései kerülhetnek előtérbe. Ezt magyarul az „elnémítás kultúrájának” is szokás fordítani, és bár ebből az elnevezésből nem biztos, hogy kiderül, valami olyasmit kell érteni a „cancelling” alatt, amikor híres és népszerű figuráktól a problémásnak vagy sértőnek ítélt tetteikre hivatkozva tüntetőleg és tömegesen pártolnak el az emberek az online megnyilvánulásiakban. A dühös twitterezők ilyenkor egyfajta „sok lúd disznót győz” jellegű igazságszolgáltatást várnak, és azt remélhetik, hogy olyan emberek is elszámoltathatóvá válnak, akinek a hírességük által garantált hatalom miatt korábban nem kellett szembenézniük tetteik következményeivel. Ahogy azonban arra sokan rávilágítanak a New York Times újságírójától kezdve egy cancellinget elszenvedő youtuberig,

ez a gyakorlat könnyen válhat a guillotine 21. századi verziójává, ha az emberek bosszúja szadista látványosságként szórakoztat.

Ahogy a különböző amerikai sztárok kiközösítését követelő twitterezők, úgy Tóth Gabi és Tokár Tamás is a közösségi médiában megosztott szavak kívánatos offline következményére hivatkozott, amikor arról beszéltek, hogy a valóban problémás online viselkedésük miatt a kommentelőik elvesztették az állásaikat.

De vajon kinek lesz jobb, ha ez megtörténik?

Ha egy munkáltató úgy látja, hogy rossz fényt vethet rá valamelyik dolgozójának az online viselkedése, számára könnyű megoldás lehet egyszerűen csak megszabadulni a problémás dolgozótól. Ahogy láttuk, ezt bizonyos esetekben jogilag meg is tehetik a munkáltatók Magyarországon. Azt viszont sokkal nehezebb látni, hogy ennek vajon társadalmilag mennyi haszna van.