Hét éve folyamatos viharban dolgoznak a kutatók, a kormányváltással újra borulhat az egész rendszer
A Fidesz–KDNP 16 évnyi kormányzása alatt szisztematikusan gyengítette a magyar tudomány és a felsőoktatás függetlenségét. Az Orbán-kormányok alatt a tudományos rendszer alapjaiban alakult át: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) átszervezése csökkentette a szervezet autonómiáját, a kutatóintézeteit elcsatolták és évekig vegzálták; több egyetemet pedig olyan alapítványok fenntartása alá szerveztek át, amiknek a kuratóriumába először politikusokat ültettek, akik helyére az uniós kritikák után is a kormánypárthoz köthető tagok kerültek, és továbbra is átláthatatlanul működnek. Az Akadémiát a kormánypárti propagandasajtó is támadta, míg Schmidt Mária például azt írta: az MTA a velünk élő sztálinizmus.
A kormányváltással újabb esélyt kapott a hazai tudományos közösség, hogy érvényesítse az érdekeit – nem csoda, hogy április 12. után erős mozgolódás indult, eddig nyilvánosan kevésbé kritikus hangok is felerősödtek, és mindenki igyekszik felhívni a figyelmet arra, szerinte hogyan lehetne a legjobb a rendszer, ennek a vitának pedig csak újabb lendületet adott az MTA új elnökének megválasztása. Cikkünkben négy kutatóintézet főigazgatója mondta el, mit gondol a magyar tudomány jövőjéről, és a HUN-REN is reagált az új helyzetre.
2019 óta meredek lejtmenetben a tudomány
Általános konszenzus a tudósok körében, hogy a magyar tudomány határozottan rossz állapotban van. A Fiatal Kutatók Akadémiájának kutatása szerint a hazai kutatók nagyjából fele gondolkodott már a pályaelhagyáson, vannak olyan fiatal tudósok, akik alig keresnek többet 200 ezer forintnál. Az eredmények szerint a kutatói közösség a pályázati rendszer átláthatóságát, tervezhetőségét és a fiatal kutatók támogatását is alacsonynak értékeli, a kutatók jólléte pedig közepes, a kiégés szintje változó, de nem elhanyagolható.
Talán nem is csoda, hogy a hazai kutatói közösség ennyire pesszimistán látja a helyzetet: mind a kutatóintézeteknek, mind az egyetemeknek, mind az MTA-nak kemény néhány évvel kellett szembenéznie. Az egyetemek egy jelentős részének kekvásítása (azaz közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány fenntartásába adása) után az Európai Unió 2022-ben úgy döntött, hogy eltiltja ezeket az intézményeket az uniós kötelezettségvállalásoktól, ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a részvételüket az Erasmus csereprogramban és a Horizont Európa kutatási programban. (Ezek pótlására indította a kormány a hazai finanszírozású Pannónia, illetve HU-rizont programot. Utóbbi visszásságairól itt írtunk részletesen.)
Az akadémiai kutatóhálózat vegzálása 2019-ben kezdődött, az addig a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó szervezeteket az állam elcsatolta, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) fogta össze. Az MTA és a kutatók többsége tiltakozott ez ellen, aggályok merültek fel a kutatás szabadságával és függetlenségével kapcsolatban. 2020-ban a hálózat dolgozóit megfosztották a közalkalmazotti státuszuktól, majd 2021-ben több intézetet átalakítottak. Az ELKH elnöke 2023. május 1-jével Gulyás Balázs lett, a hálózatot pedig szeptember 1-jétől Magyar Kutatási Hálózattá (HUN-REN) nevezték át.
Néhány hónap múlva elindult egy többkörös, széles körű átvilágítás, majd 2025 nyarán a humán- és társadalomtudományi kutatóintézeteket – akaratuk ellenére – az ELTE-hez csatolták, ami után a HUN-REN Irányító Testületének négy tagja lemondott. Egy hónappal később a HUN-REN-nél maradt intézetek megkapták az átlagosan 30 százalékos béremelést, amiből így az ELTE-hez került kutatók kimaradtak. Tavaly önálló HUN-REN törvény született, ami, úgy tűnt, végre lezárja a kutatóhálózat többéves vegzálását.
A Telex április 16-án készített interjút a HUN-REN elnökével, Gulyás Balázzsal és vezérigazgatójával, Jakab Rolanddal arról, hogy mik a terveik a kormányváltás után, és hogy hogyan látják most a kutatóhálózat helyzetét. Ők akkor azt állították: az átalakítások során minden megnyugtató módon rendeződött úgy, hogy senkinek az érdeke nem sérült. Azt is mondták, hogy maximálisan elleneznék, ha felmerülne, hogy az MTA visszavegye a kutatóintézeteket, és tragédia lenne Magyarországnak, a magyar tudománynak, ha az új kormányzat hozzányúlna a HUN-REN törvényhez. Szerintük a korábbi rendszerben az akadémiai dolgozók, kutatók sokszor úgy kapták a pénzt, hogy nem volt mögötte kiváló teljesítmény, ők pedig az innovációra és a mérhető teljesítményre helyezik a hangsúlyt.
Sokadszorra terítéken a kutatási hálózat átalakítása
Úgy tűnik azonban, hogy a kutatóintézetek és a Magyar Tudományos Akadémia sem ennyire derűlátó. A kormányváltás után elsőként a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) adott ki közleményt arról, hogy szerintük az MTA keretei közé kellene visszahelyezni a korábban a HUN-REN kutatási hálózathoz csatolt intézeteket, aztán a kutatóintézetek főigazgatói – egy kivétellel – tettek közzé nyílt levelet, amiben a HUN-REN törvény által létrehozott szervezet jövőképét, működési alapelveit újragondolásra javasolták, ami jelentősen szembemegy azokkal a tervekkel, amiket a HUN-REN vezetői a Telexnek vázoltak.
Az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet igazgatója és főmunkatársa is a Telexen reagált az interjúban elhangzottakra, azt írták: a HUN-REN vezetőinek magyarázkodása a magyar tudomány értelmetlen és pusztító vesszőfutásának méltatlan dokumentuma. A 2025-ben a HUN-REN-től az ELTE-hez csatolt négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpont főigazgatói is egyértelműen kifejezték azt a szándékukat, hogy intézményeik visszakerüljenek az MTA-hoz. Aztán az MTA is bejelentkezett, hogy részükről ennek nincs akadálya.
A Telex interjújának megjelenése után nem sokkal lemondott a HUN-REN Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testületének tagságáról Lovász László, az MTA korábbi elnöke, az okok között pedig felsorolta az interjúban tett kijelentéseket és azt a levelet, amit az elnök és a vezérigazgató küldött a kutatóintézetek főigazgatóinak azok közös kiállása után. Ebben azzal vádolták a kutatóintézeti főigazgatókat, hogy a pozícióféltés vezérli őket, amikor a HUN-REN-t kritizálják.
„Számomra elfogadhatatlan az ilyen személyes támadás olyan kollégák ellen, akik az elmúlt években sokat tettek a magyar tudományért” – mondta Lovász László.
Eltúlzott, elburjánzott bürokratikus irányítói központ a HUN-REN élén
A Telex információi szerint a HUN-REN főigazgatóinak jelentős része abban egyetért, hogy ahhoz az állapothoz, ahogy az MTA-nál az átalakítás alatt működtek, nem lenne szerencsés egy az egyben visszatérni. De a mostani rendszerrel sem értenek egyet maradéktalanul: szerintük problémák vannak például az ösztönzőkkel, a szabadalmakkal, azzal az innovációközpontúsággal, amire a HUN-REN jelenleg épít.
„Nem szeretném azt a képet festeni, hogy nálunk most minden rossz, de pillanatnyilag a hálózat rossz irányba megy, és ezt már jó ideje mondom – mondta a Telexnek Stipsicz András, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet főigazgatója. – Az intézetek működnek, sőt néhány intézet igazán jól működik, a HUN-REN Központ segítsége nélkül is, vagy annak dacára. Őrült nagy lehetőség birtokában voltunk, és ennek a lehetőségnek csak egy kis részét használtuk ki. A lehetőség azonban most is megvan. A magyar tudósok nagyon jól teljesítenek nemzetközi szinten is, és ebből ügyes irányítással és szervezéssel ennek a többszörösét lehet kihozni, és sokkal jobb struktúrát lehetne létrehozni. Ezt szeretnénk elérni.”
„Abban minden kutató egyetért, hogy szeretné, ha hasznosulna, amit csinál – mondta Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. – Van bennünk egy tudományos kíváncsiság, de ugyanúgy bennünk lakozik az, hogy szeretnénk az emberiség számára hasznos dolgokat csinálni. Azzal semmi probléma nincsen, hogy van egy ilyen motiváló tényező, és nekünk erősödnünk kell abban, hogy a mi kutatásaink ne csak tudományos értelemben fejlődjenek, hanem más vonalon is. A probléma inkább az, hogy ami a HUN-REN innovációs törekvéseiben kidomborodik, az csak egy bizonyos típusú innovációt és hasznosulást motivál és segít, ez pedig az azonnali piaci hasznosulás.”
Amiben Garamszegi szerint ők nagyon erős társadalmi hasznosulást tudnának hozni, azok például az olyan környezeti megpróbáltatásokkal kapcsolatos nemzetstratégiai kérdések, mint a járványok hatékony megelőzése, az ökológiai alapú táj- és vízgazdálkodás vagy az alkalmazkodás a biodiverzitás csökkenéséhez, a klímaváltozáshoz és az inváziós fajokhoz. „Ha a tudományos programjaink hasznosulási lehetőségeit e témák mentén jól csatornázzuk a szakpolitikai igényekhez, akkor hosszú távon nemcsak milliárdokat lehetne megspórolni, hanem hozzájárulunk ahhoz, hogy fenntartható jövőt építsünk a következő generációknak. Ez irányban semmiféle motivációt nem jelent a piaci hasznosulás és az innovációs törekvés” – tette hozzá.
„Az innovációt, társadalmi hasznosulást minden felelős tudós, így mi is nagyon fontosnak tartjuk. A KFSZ-ben, vagyis a Közfeladat-finanszírozási Szerződésben megjelenő számonkéréssel mint elvvel messzemenőkig egyetértünk, a problémánk a konkrét megvalósítással van. A jelenlegi indikátorok nem a valódi tudományos teljesítményt mérik sajnos” – mondta Stipsicz András.
„Más ernyőtémákban is óriási potenciál van a kutatóhálózatban, de eddig csak a mesterséges intelligencia és az űrkutatás terén indult meg valamiféle hálózatosodás, politikai megrendelésre – mondta Garamszegi László Zsolt. – Valójában nem alakult ki az a koordináló, támogató struktúra, ami ezeket a kiaknázatlan lehetőségeket felkarolná, és olyan ösztönzőket hozna létre, melyek mentén a társadalom számára jól hasznosítható, multidiszciplináris tudományos programok indulnának és fejlődnének. Egy központi támogatásra és a megfelelő lobbierőre azért lenne szükség, mert a legtöbb ilyen nagyobb volumenű téma a hagyományos pályázati rendszerben nehezen kezelhető, ezeket hosszú távon kell fenntartani, nem néhány éves finanszírozási ciklusokban.”
Hasonlóan a konkrét rendszert és nem magukat az innovációs törekvéseket kritizálta Kiss László, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója. „Ránk próbálnak erőltetni egy üzleti szférából érkező céges gondolkodást, ami teljesen életidegen. Mi nem gumikereket vagy csavarhúzót gyártunk, mi tudományos felfedezéseket teszünk.
Ezek nem tervezhetők, nem negyedévente mérhetők, hogy hány órát gondolkodott a csillagász az elmúlt három hónapban.”
Buday László, a Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója szerint a kutatók hozzáállása a HUN-REN törekvéseitől függetlenül, természetes módon is a szabadalmaztatás irányába mozdult el az elmúlt években. Az átalakulással ráadásul a Természettudományi Kutatóközpont ezen felül elesett nagyjából 500 millió forinttól a rezsikompenzáció és a bankolási költségek megemelkedése miatt. A főigazgatók szerint a kutatóhálózat támogatásának növekedése mindenképpen pozitív, a baj csak az, hogy a források nagy része nem a kutatóintézeteknél landolt.
Kiss László szerint az átalakításnak vannak előnyös részei is, ezeket jó lenne megőrizni. „Viszont a kutatóközpontok számára a függetlenség és az önállóság a legfontosabb, és az, hogy hagyjanak minket dolgozni. Ez volt az, amit az elmúlt néhány hónapban különösen megnehezítettek, amikor a mostani vezetés létrehozott egy olyan központi szervezeti struktúrát, ami eltúlzott, elburjánzott bürokratikus irányítói központtá alakult.” Hozzátette, hogy az átalakításoknál rendszeresen felmerültek centralizációs törekvések, és csak a főigazgatók ellenállásán múlt az, hogy bekerültek a HUN-REN törvénybe olyan változtatások, amik a kutatóközpontok önállóságát erősítették.
Garamszegi László Zsolt kiemelte, hogy az is teljesen rendben van, hogy az állam mint megrendelő bizonyos teljesítményt vár el a megnövelt támogatásokért cserébe. Szerinte egy hosszú távra kötött szerződésben lehet előremutatóan definiálni azokat a feltételeket, amikkel egyaránt lehet a szakmai fejlődést serkenteni és rögzíteni egy kiszámítható finanszírozás alapjait. „A KSZF-indikátorok kialakítása azonban nem a kutatók bevonásával történt, csak kaptunk időközönként visszajelzéseket a tárgyalások állásáról. Az így létrehozott feltételrendszer nem szolgálja az eredeti célokat, az ambiciózus elvárások néhány pontban nem találkoznak a realitással, a tényleges értékteremtés helyett az ügyeskedésre ösztönöz, sőt néhány ponton tudományetikai kérdéseket is felvet, mert beleszól, hogy kivel publikáljunk. Aránytalanul dominál a piaci típusú innovációs elvárás, míg sok társadalmi hasznosulást nem értékel. A támogatás hálózaton belüli felosztásáról nem rendelkezik, így megvalósulhat az, hogy a többletforrások nem jutnak el teljes egészében a kutatóhelyekhez. Az idénre előirányzott támogatásból csak kétszer 3,88 milliárd kerül kiosztásra az intézmények között teljesítményalapon, a többi 14,53 milliárd a központnál marad stratégiai témák, hálózati programok és kockázati tartalék jogcímen.”
A főigazgatók egyetértettek abban is: súlyos probléma, hogy az irányító testületben nincs intézeti reprezentáció, ezt szeretnék már az első körben megváltoztatni. „Nagyon fontos, hogy ez Magyarország kutatóhálózata, ezért lennie kell a tudományos akadémiának, a kutatóintézeteknek és az ipari szereplőknek is szava abban, ahogyan működik” – mondta Stipsicz András. Hozzátette, hogy ugyan a kutatóintézetek delegálhattak embereket az irányító testületbe, de pusztán tanácskozási joggal, és ők valójában nem kapták meg a lehetőséget arra, hogy befolyásolják az eseményeket, azért sem, mert számos informális ülésen – amin ezek a kutatóintézeti delegáltak nem is vehettek részt – születtek fontos döntések.
A főigazgatók nagy problémának látják még az MTA rendezetlen ingatlanvagyonát is. 2024 decemberében az Akadémia minimális többséggel, de megszavazta, hogy eladja az ingatlanvagyonát a kormánynak, ám ez meghiúsult. A helyzet tehát megoldatlan, a HUN-REN kutatóintézetei az MTA ingatlanait használják, ugyan ingyen, de értelemszerűen jelentősebb beruházások végrehajtása nélkül. A főigazgatók most kijelentették: ezen alkotmányellenes helyzet miatt gondolták azt, hogy az ideális átalakításban az MTA-nak kell hogy szerepe legyen. A főigazgatók szerint természetesen a humán- és társadalomtudományi kutatóközpontok helyzetét is rendezni kell, és a HUN-REN felső vezetőinek álláspontjával szöges ellentétben nem örül mindenki a szétszakadt helyzetnek.
A Telexnek a HUN-REN azt írta: az előző héten többórás szakmai egyeztetésre került sor a felső vezetés és a főigazgatói kör között a kutatási hálózat jelenlegi működéséről, kihívásairól és jövőjéről. Az egyeztetési folyamat ezen a héten és a következő hetekben is folytatódik. A Telex más forrásból is meg tudta erősíteni, hogy zajlanak a megbeszélések a felek között.
Az MTA-nak is vannak tervei a kutatóhálózattal
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma rendszeresen felszólalt a kutatóintézetek átalakításáról, az országgyűlési választás után pedig a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével együtt fórumot rendezett az MTA-tól elszakított kutatóhálózat dolgozóinak. A fórumon nagyjából 250 dolgozó vett részt, akik véglegesítették a körülbelül 900 dolgozót képviselő szakszervezeti csoportok javaslatai alapján megfogalmazott szöveget. Ebben a többi között azt írták: a jelenleg az ELTE-hez tartozó négy kutatóközpontnak, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kötelékében maradt 14 központnak és önálló intézetnek, valamint a támogatott kutatócsoportoknak minél előbb és együtt újra a Magyar Tudományos Akadémiához kell kerülniük, ahol autonóm, önálló irányítási struktúrával kell működniük. A nyilatkozat szerint
„a megcsonkított HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot meg kell szüntetni, mert létrehozását és működési módját tekintve sem felel meg a legalapvetőbb szakmai követelményeknek, antidemokratikus, pazarló, átláthatatlan és megreformálhatatlan”.
Szerintük a kutatóhálózat és a felsőoktatás ügye nem választható el egymástól, az új irányítási és működési módot egyszerre, az érintett munkavállalók képviseleteinek bevonásával kell kialakítani.
Időközben az MTA új elnököt is választott magának: a keddi közgyűlésen megválasztott Pósfai Mihály ugyan szintén nem szeretne visszatérni a korábbi állapotokhoz, de egyértelműen jelezte, hogy a kutatóhálózatot át kell alakítani, mert a mostani formájában nem lehet tovább működtetni. Az elnökválasztás utáni sajtótájékoztatón azt mondta: a kormányváltással az MTA más helyzetbe kerül, mint amilyenben volt az elmúlt hat évben. Ő azt szeretné, ha az MTA az összes érintett féllel együtt leülne egy kerekasztalhoz, és megbeszélnék, hogy a jövőben milyen rendszer szolgálná a magyar kutatók és a tudomány érdekeit. A szintén frissen megválasztott MTA-főtitkár, Kecskeméti Gábor szerint valószínűleg nem szándékosan akarták a HUN-REN-nél a tudomány szabadságát megkérdőjelező döntéseket meghozni, sokkal inkább kompetenciahiányról, tájékozatlanságról és bizalmatlanságról van szó. Pósfai Mihály azt is mondta: nem hiszi, hogy tárgyalópartner lesz az átalakításokban a HUN-REN vezetősége.
A Telexnek a HUN-REN ezzel szemben azt írta: már kezdeményezték a személyes egyeztetést az MTA új vezetésével annak érdekében, hogy mielőbb megkezdődjön a közvetlen szakmai együttműködés, és közösen gondolkodjanak a kutatóhálózat jövőjének megnyugtató alakításáról. „Meggyőződésünk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat közötti konstruktív, partneri párbeszéd kulcsfontosságú a hazai tudományos ökoszisztéma megerősítésében. Közös célunk a magyar kutatási kiválóság nemzetközi láthatóságának és versenyképességének további erősítése, valamint egy stabil és kiszámítható működési környezet biztosítása a kutatók számára” – írták. Hozzátették, hogy nyitottak minden olyan lehetőségre, ami elősegíti a tudományos közösség egységét, és hozzájárul Magyarország hosszú távú kutatás-fejlesztési és innovációs céljainak megvalósításához.
Az új kormány nyitott az átalakításra
Úgy tűnik, hogy a tudományos szférának 16 év után nem a kormányzati akarattal szemben, hanem azzal egy irányban kell elindulnia, erre utalt legalábbis Magyar Péter beszéde az MTA közgyűlésén. Ebben a leendő miniszterelnök a tudományos közösséget Magyarország egyik legfontosabb tartóoszlopának nevezte, és azt mondta, hogy közösen kell dolgozniuk azért, hogy a szabad, megbecsült tudományos szférában megérje a tudományos utánpótlásunknak itthon kamatoztatnia a tehetségét. A kutatói hálózat 2019-es átszervezését erőszakosnak nevezte, és megjegyezte, hogy a tudósok megkérdezése nélkül zajlott. Szerinte a társadalomtudósokat és a bölcsészeket különösen fenyegetőnek érezte a hatalom, valószínűleg ezért is választották le őket tavaly a kutatóhálózat többi részéről, és ezért helyezték az ELTE irányítása alá a négy intézetet, szinte kizárva őket a többieknek megadott béremelésekből. Hozzátette, hogy a politikai nyomás a kekva-rendszer kiépítésével elérte a felsőoktatást is, és a most leköszönő kormányzat szabotálta a helyzet helyreállítását.
A kutatók gyenge béreiről is beszélt, és megjegyezte: a HUN-REN hálózat vezetői közel tízmillió forintot keresnek, tízszer-hússzor annyit, mint a legtöbb fiatal kutató. A HUN-REN ezt a Telexnek tagadta: azt írták, hogy a felső vezetők nem keresnek ennyit, a javadalmazásukról a hatályos jogszabályok szerint az erre felhatalmazott irányító testület dönt. „A HUN-REN mindenkori elnökének javadalmazása – illeszkedve a hasonló nagyságú, az állami szférában működő szervezet vezetőjének fizetési szintjéhez – az előző éves átlagbér tízszerese. Az elnöki fizetési szint ennek megfelelően 2025 novemberében került meghatározásra a 2024. éves adat alapján, a vezérigazgatói fizetés ehhez illeszkedve ugyanekkora bérszinttel rendelkezik” – írták.
Magyar Péter a beszédében azt mondta: hallják a kutatók érdekképviseleti szerveinek és az elszakított kutatóintézeteknek, illetve az MTA-nak a hangját is, miszerint az Akadémia nyitott arra, hogy visszafogadja a kutatóintézeteket. Megígérte, hogy az új kormányzat minden támogatást meg fog adni ahhoz, hogy ez a kérdés megfelelően megoldódjon, és kialakítsák azt a kutatóhálózati és irányítási modellt, ami hosszú távon biztosítja a kutatóhálózatok számára a megfelelő működést.
A Tisza Párt választási programjában szerepelt az akadémiai szabadság és az egyetemi autonómia visszaállítása, és azt is ígérték, hogy megszüntetik a kekva-modellt. A párt a programjában viszonylag jelentős részt szentel a tudománynak és a felsőoktatásnak, a fő problémák között elsőként a politikai-ideológiai alapú befolyás, az intézményi autonómiák megszüntetése, az intézményrendszer, a kutatóhálózat szétzilálása szerepel. A program említi az alacsony kutatói fizetéseket és a kutatói elvándorlás problémáját is. Az új kormányban lesz Tudományos és Technológiai Minisztérium is, aminek az élére Tanács Zoltánt nevezték ki, a róla szóló portrénkat itt tudja elolvasni.
