A hazai mezőgazdaság még egyáltalán nincs készen arra, hogy alkalmazkodjon a klímaváltozáshoz

Egyre több kézzelfogható jelenség mutatja, hogy már javában benne járunk a klímaváltozásban. Az egyre több hőségnap, az aszály által leszárított mezőgazdasági táblák vagy éppen a hirtelen megjelenő árvizek jó példái ennek, és sokkal jobban átélhetőek, mintha azt olvasnánk valahol, hogy három évtized alatt 0,3 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A klímaváltozás gyorsuló ütemének a szén-dioxid-kibocsátások meredek csökkentésével lehet ellentartani, de legalább ilyen fontos, hogy alkalmazkodjunk a változó körülményekhez. A Green Policy Center környezetvédelmi agytröszt Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentésében azt vizsgálta, hogy a hazai mezőgazdaságban milyen lépések történtek ebben az irányban.

Ha nagyon röviden össze akarjuk foglalni a jelentést, akkor azt kell mondanunk, hogy nem sok mindent tettünk azért, hogy a nagyon is sérülékeny élelmiszer-termelő ágazat potenciálja stabil maradjon.

A más kutatásokon, illetve adatsorokon alapuló tanulmányt bemutató Vaszkó Csaba egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy az ország keleti része a legjobban kitett az aszálynak és a hőhullámoknak, és már rendszeresen úgy kezdődik a vegetációs időszak, hogy nincs elég víz a tájban. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető a túlzott vízkivétel, az árvizek és belvizek gyors elvezetése.

A tanulmány legtöbb indikátora valamilyen módon a vízhez kapcsolódott, ezért vizsgálták például, hogy a magyarországi szántók mekkora hányadán alkalmaznak talajborítást, ami a nagyobb talajéletet, a nedvesség megtartását és jobb szervesanyag-termelő képességet is jelent. A helyzet nem túl biztató: 2023-ról 2024-re minden vármegyében csökkent a talajborításos területek nagysága, legalábbis ezt mutatják az agrártámogatási bejelentések. Szintén csökkent a talajforgatás nélküli területek aránya, főleg a kiszáradással érintett keleti országrészben. Ennek több oka is lehet, egyrészt a termelők más beavatkozásokkal is kipipálhatják már az agrárökológiai támogatás feltételeit, másrészt az új jogszabályi környezet a szankcióktól való félelem miatt eltántoríthatott gazdákat.

Régóta tankönyvek anyaga, hogy a talajok védelme, a mikroklíma javítása, a nedvesség megőrzése miatt hasznosak a szántók közötti erdősávok, de továbbra is a végeláthatatlan táblák a jellemzőek. Ha valaki végez is fásításokat, a statisztikákban nem sok nyoma van, a nem termelő tájképi elemek még az egy százalékot sem érik el a szántóterületeken, és a keleti országrészben még fogytak is az utóbbi évben. Vaszkó megjegyezte, hogy itt azért pontosabb adataik lennének, ha távérzékelési, műholdas módszereket alkalmaznának, mintsem a bejelentett adatokat vennék alapul.

A Dél- és Közép-Alföld sajnos jó példa arra, hogy az aszály és árvíz néhány hónapnyi eltéréssel tud területeket művelésre alkalmatlanná tenni, miközben átgondolt vízgazdálkodással ezek jó része hasznosítható maradna a mezőgazdaság számára is.

A talajpusztulás is hatalmas területeket érint, a vízerózió 2,3 millió, a szélerózió (defláció) 1,4-1,8 millió hektárt, ennek ellenére 2024-ben csak 10,5 hektáron történt erózióvédelmi beavatkozás, ami összesen 500 hektárra volt jótékony hatással.

Az elmúlt néhány év aszálya megmutatta, hogy alföldi területeken nem feltétlenül lehet biztonságosan termeszteni búzát, kukoricát vagy napraforgót, de a gazdálkodók a klimatikus hatásra még nem igazán reagáltak, maradtak a hagyományos vetésszerkezetnél, csak elvétve jelentek meg hőségtűrő gabonanövények. 2022-ben a hat legnagyobb területen termelt szántóföldi növények terméseredménye a megelőző tíz év (2012–2021) öt legjobb évének átlagától leginkább Magyarországon és Romániában tért el. Az Európai Unióban a kukorica és a napraforgó esetében Magyarországon esett vissza leginkább a terméseredmény a szélsőségesen aszályos 2022-es évben, míg a búza és az árpa esetében a harmadik legrosszabb helyet foglaltuk el. Ehhez képest az éghajlatváltozás szempontjából leginkább kitett hat szántóföldi növény vetésterülete az 1991-es 67 százalékról 2021-re 77 százalékra nőtt.

Az öntözésben is lenne potenciál, mert a hazai mezőgazdasági területek mindössze 3–4 százalékát öntözzük, de az illegális vízkivétel helyenként akár többszöröse is a bevallott vízkivételnek, és a vízszegény területeken problémákat okozhat a készletek túlhasználata. Víztestjeink 55 százalékánál jelen van az engedély nélküli vízkivétel. Öntözésre a tisztított szennyvizeket is lehetne használni, de egyelőre ez sem elterjedt, részben a jogszabályi környezet miatt. Az elvezetett árvízek és belvizek betározott mennyiségéről sincs országos adat, de a sajtóból azért lehet tudni, hogy például a Beregi- és a Tiszaroffi-víztározónál történtek kivezetések.

A klímaváltozás az állattenyésztésre is kihat, és nemcsak azzal, hogy az aszály miatt kevesebb takarmányt lehet betakarítani. A hőstresszes időszakokban az elhullás mértéke emelkedhet, elsősorban a nem korszerű állattartó telepeken, amelyek számáról és eloszlásáról azonban nem állnak rendelkezésre adatok. Elsősorban a tenyészsertések és a juhok esetében, de a szarvasmarhák esetében is megfigyelhető a forró napokon bekövetkezett magasabb számú elhullás. A teheneknél hőstresszes napokon jelentősen csökken a megtermelt tej mennyisége, ahogy a súlygyarapodás és a termékenyülés esélye is.