Az aszály és az energiaárak tettek róla, hogy jól álljunk a klímacélokkal, de nem bízhatjuk magunkat a válságokra
2024. június 15. – 19:13
Az emberiség nagy célja, hogy a globális felmelegedés lassítása érdekében klímasemlegessé váljon, tehát a szén-dioxid-kibocsátása egyensúlyban legyen az elnyeléssel. Az egyéni cselekvés is segíthet ebben, de szakpolitikák nélkül esélytelen a megvalósítása. Magyarország 2050-re vállalta a klímasemlegesség elérését. Vannak biztató lépések, de Magyarország Harmadik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentéséből az is kirajzolódik, hogy néhány szektorban elég esetleges a pozitív változás.
A Green Policy Center nevű környezetpolitikai agytröszt harmadszor rugaszkodott neki, hogy megpróbálja monitorozni, Magyarország milyen úton jár a klímasemlegesség irányába, hogyan változnak az egyes szektorokban a kibocsátások (az előző két jelentésről itt és itt írtunk). Az elemzést adatalapon végzik, de nehéz pontos képet kapni, mert több szektorban egyszerűen nem állnak rendelkezésre adatok. Ezzel együtt is lehet érvényes megállapításokat tenni a magyarországi trendekről. Éppen az adatgyűjtés miatt körülbelül csak másfél-két éves időtávból lehet lekövetni a változásokat.
A trend szót is óvatosan kell használni, hiszen egyelőre csak egy rövid időtávot, három évet (2020–2022) foglaltak magukba a jelentések, és ezek egyike sem gyömöszölhető bele a megszokott kategóriába, mert a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború is erősen hatással volt mindennapi életünkre, fogyasztási szokásainkra vagy energiafelhasználásunkra.
Kezdjük egy jó hírrel! A tanulmány szerint 2022-ben jelentősen csökkentek a felmelegedésért felelős üvegházhatású gázok (ühg) kibocsátásai. A nagymértékű, a rendszerváltás óta nem látott esés ugyanakkor leginkább annak tulajdonítható, hogy több szektor kisebb válságba került, nem tudatos cselekvés miatt bontakoztak ki pozitív folyamatok.
Az összesített csökkenéssel némileg összhangban van az, hogy az összes vizsgált szektor közül csak egyben, a közlekedésben nőttek továbbra is a kibocsátások. Az összes többiben stagnálás vagy csökkenő pálya volt megfigyelhető. A közlekedési kibocsátás 7,7 százalékos megugrása több dologra is visszavezethető. Egyrészt 2021-ben még voltak érvényben Covid-korlátozások, amelyek abban az évben még visszafoghatták az autózást. Másrészt 2022-ben a kormány által bevezetett benzinárstop megnövelte a fosszilis üzemanyagok iránti keresletet, beindítva a külföldi benzinturizmust is. Ezek mellett tovább öregedett a hazai járműpark, átlagosan 15,4 évesek a személyautóink, amelyek emiatt rosszabb környezeti mutatókkal bírnak. Az áruszállítás közlekedési módok közötti megoszlása alig változott 2021-ről 2022-re, a környezetileg legkedvezőbb vasúti szállítmányozás részaránya stagnált.
A jelentés szerint három szektorban volt egyértelműen pozitív elmozdulás 2020-hoz képest, ezek az energia, a mezőgazdaság és földhasználat, valamint az ipar voltak.
A lakossági épületeknél az ühg-kibocsátás 12,5, a szolgáltató épületeknél 18 százalékkal csökkent egy év alatt. Itt két hatás is markánsan megjelent. A megugró energiadíjak miatt hirtelen mindenki spórolni kezdett, és az enyhébb időjárás is segített a fűtésre elhasznált energia lefaragásában. A központi kormányzathoz és az állami vállalatokhoz tartozó épületekben 2022–2023 telén maximálták a fűtési hőfokot, illetve számos önkormányzat zárt be középületeket a hideg hónapokra. Egyes esetekben más tüzelőanyagra váltottak, jobb esetben hőszivattyúkra és napelemekre, rosszabb esetben tűzifára vagy szénre.
„Az épületek igazán tömeges energiahatékonysági felújítási hulláma azonban még 2022-ben sem indult meg” – írja a jelentés, megállapítva, hogy „mind a kormányzat, mind az épületek tulajdonosai és használói számára elsősorban a rövidtávú válságkezelés állt a középpontban”.
Az áramtermelésben jobban tetten érhető a szemléletváltozás, a napelemek nemzetközi összevetésben is gyorsan terjedtek nálunk, a megújulóenergia-források használata 13,7-ről 15,3 százalékra nőtt.
A mezőgazdaság esetén mind a közvetlenül a termelés során felszabaduló, mind az energiafogyasztáshoz kapcsolódó kibocsátások 12,7 százalékkal csökkentek egy év alatt. A csökkenés szinte egésze a növénytermesztéshez köthető. A magas árak miatt kevesebb műtrágyát juttattak ki a földekre, az aszály miatt pedig az aratási munkák jó része vált okafogyottá.