A politika szinte semmit sem tett érte, de Magyarország épp jól áll a klímacélokban

Magyarország vállalta, hogy 2050-re klímasemlegessé válik – ezt az elköteleződést egy felemásra sikerült klímatörvényben is rögzítette –, de azt nem határozta meg pontosan, hogy milyen ütemben éri el ezt az állapotot. A kibocsátáscsökkentés évtizedekig tartó, lépcsőzetes folyamat, és nem mindegy, hogy folyamatosan lefelé sétálunk, vagy pedig több fokot átugorva próbálunk meg haladni, esetleg évekig ugyanazon a lépcsőfokon toporgunk.

A kibocsátáscsökkentés bázisévének 1990-et jelölték ki a Európai Unióban, így arra már van rálátásunk, hogy mi történt az előző harminc évben. A Green Policy Center (GPC) nevű think tank most elkészítette Magyarország első klímasemlegességi előrehaladási jelentését, hogy könnyen képet kapjunk arról, hogyan állunk a célokhoz képest. Ha nagyon röviden összegezni akarjuk a tanulmányt:

pillanatnyilag jól állunk, de ez nem rendszerszintű szakpolitikák eredménye, hanem inkább a gazdasági teljesítmény hullámzása miatt alakult így. Az előttünk álló szűk harminc évre ez pedig sok jót nem ígér, ha így marad.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) minden évben elkészíti Magyarország nemzeti kibocsátási leltárjelentését kétéves csúszással, és abban szektorokra lebontva elemzi a hazai üvegházgáz-kibocsátási (ÜHG) folyamatokat. A körülbelül ötszáz oldalas tanulmányt az ENSZ honlapján teszik közé, de ezzel csak egy szűk kört érnek el, a nagyobb nyilvánossághoz nem jut el. A GPC viszont hisz abban, hogy a szemléletessé tett, kulcsinformációkat kiemelő tanulmányuk segíthet a hazai klímapolitikai tervezésben, és bázisként használva kirajzolódhat majd a későbbiekben, hogy egy-egy intézkedés milyen hatással van a kibocsátásokra.

A világ a maximum másfél fokos felmelegedést tűzte ki célul az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest, de egyelőre nagyon gyatrán állunk a modellek szerint. Ha a jelenleg kijelölt szakpolitikák pályáján maradunk, akkor 2050-re 2,8 Celsius-fokos felmelegedéssel számolhatunk. A klímasemlegesség eléréséért, tehát hogy a természetes módon elnyelt szén-dioxid mennyisége ne legyen kevesebb, mint a kibocsátásoké, minden országnak tennie kell.

„Amennyiben minden vállalat a Földön úgy járna el, mint ahogy azt a hazai vállalatok vállalásai vetítik előre, úgy az 3 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezetne globális szinten”

– állítja a tanulmány.

Különböző klímaügyi mutatók alapján több lista létezik arról, hogy melyik ország hogyan teljesít a felmelegedés mérséklésében, és ezeken Magyarország nem áll túl jó helyen. A Climate Change Index Performance 63 országából hazánk az 53., és az uniós tagállamok közül csak Lengyelország van mögöttünk.

Ha csak nyers adatokat nézünk, akkor azért nem olyan rossz a helyzet. Az uniós cél az, hogy 2030-ra 1990-hez képest bruttó 40 százalékkal kell csökkenteni az üvegházgáz-kibocsátást, és ez szinte már meg is valósult. Igaz, szinte csak a gazdasági válságoknak köszönhetően. A rendszerváltás után jelentős csökkenés látható, ahogy a 2008–2014-es időszak is magán viseli az akkori gazdasági válság hatását – akkor közelebb álltunk a 40 százalékos célhoz, mint most. Igaz, még ezzel is bőven túlteljesítettük az uniós célkitűzést, hiszen 2020-ra csak 20 százalékos volt a vállalás. „A jövőben a gazdasági teljesítmény alakulása által vezérelt ÜHG kibocsátási pálya messze nem lesz elégséges a hosszú távú klímasemlegességi cél eléréséhez” – áll a tanulmányban. Biztató jelnek tűnik ugyanakkor, hogy 2018-tól a GDP-növekedés üteme és a kibocsátások elváltak egymástól, tehát a gazdaság bővülése nem hozta magával a ÜHG növekedését:

Érdemes megnézni, hogyan alakultak a nagyobb szektorok teljesítményei. Magyarországon a lakóépületek nagy kibocsátónak számítanak, és ahhoz, hogy ez nem sokat változott, a rezsicsökkentés intézménye is hozzájárult. A nyomott árú energiahordozók mellett a lakosság nem volt túl motivált az energetikai korszerűsítésekben, főleg úgy, hogy támogatásokat is csak középületekhez biztosítottak. 2010 és 2020 között így nem is látszik érdemi előrelépés a lakóépületek energiahatékonyságában. A fogyasztást ebben az időszakban csak az enyhe időjárás fogta vissza:

A 2010 és 2020 közötti időszakban látványosan nőttek a közlekedési kibocsátások, amit csak a Covid tudott egy időre visszafogni. Nagyjából egymillióval több autó lett tíz év alatt a hazai utakon, a személyautók száma 31, a motorkerékpároké 37, a teherautóké 30, míg a vontatóké 69 százalékkal emelkedett. Eközben a kocsik átlagéletkora is megugrott, feltételezhetően tíz évnél idősebb, nem túl jó környezeti mutatókkal bíró importautók kerültek hozzánk:

Az áram- és hőtermelésben látványos javulást láthatunk, ez részben a szénerőművek kivonásának köszönhető, de azt is jelzi, hogy megnövekedett az import aránya, így a kibocsátások külföldön, például Szlovákiában vagy Ukrajnában jelentkeznek.

A vizsgált időszakban a mezőgazdaság kibocsátása enyhén nőtt, de ezzel párhuzamosan a szektor szén-dioxid-elnyelőképessége is nagyobb lett az erdőknek köszönhetően. A területük nem változott számottevően, de a visszafogott fakitermelés miatt összességében több faanyag maradt az erdőkben. Az ipari kibocsátásokban sincs számottevő csökkenés, 2020-nál ugyan látható egy beesés, de az, hogy ez trendforduló vagy csak a Covid átmeneti hatása, később derül majd ki:

Arra, hogy milyen ütemben halad Magyarország a klímasemlegesség felé, a következő évek adatai adnak majd egyértelműbb választ. A magyar társadalom nagy többsége még a kormány felmérései szerint is támogatja a klímasemlegesség elérését, de a GPC igazgatója, Huszár András szerint amikor személyes elköteleződésre, cselekvésre van szükség, már vegyesebb a kép.

„A rendszerváltás körüli eséseknek nagy társadalmi áruk volt, ezeket most el kell kerülni, az igazságos átmenet nem járhat gazdasági károkkal. Nemcsak technológiai, gazdasági, hanem nagyon komoly életmóddal kapcsolatos kérdések is felmerülnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenhová gyalog kell menni, vagy nem ehetünk bizonyos dolgokat. Tavaly ősszel negyedével esett vissza a gázfogyasztás, ami nem magyarázható mással, mint életmódbeli változással. Ez arra utal, hogy nagyon sok tartalék van minden szektorban” – mondta Huszár András a tanulmány bemutatóján.