Kiszáradás veszélyezteti a hazai hegyi patakok felét, ezért csökken az ott élő fajok száma is

Egyre gyakrabban száradnak ki a hazai hegyi patakok, ami felkészületlenül éri élővilágukat, ami miatt csökken az ott élő egyedek és fajok száma. Öt évvel ezelőtt a korábban állandó vizű hegyi patakok mindössze 5-10 százaléka száradt ki, tavaly viszont már a felüknél kialakult, és ez súlyos kihívás elé állítja az élőlényeket, derül ki a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatásából. Eredményeik szerint a kiszáradás miatt csökken a fajok és az egyedek száma, de az első, rövid idejű kiszáradások után megnő azon fajok aránya a közösségben, amelyek helyben ki tudják várni a víz visszatérését.

Azt írták, hogy az ökológusok már négy éve rendszeresen vizsgálják, hogy az időszakossá vált vízfolyásokban élő, szabad szemmel is látható gerinctelen állatok például szitakötők, poloskák, kérészek, csigák, kagylók, piócák, hogyan reagálnak arra, hogy átmenetileg eltűnik a számukra éltető közeg. Boda Pál ökológus szerint ahogy az elkövetkező években egyre gyakrabban és hosszabban száradnak majd ki a patakok, megtörténhet, hogy a reziliens fajok is visszatérnek a közösségbe, de az is lehet, hogy a növekvő kiszáradás miatt olyan ritkán lesz víz a mederben, hogy azt csak néhány faj tudja majd elviselni.

„A kiszáradó élőhelyeken csökken a fajszám és az egyedszám is, tehát kevesebb faj, és azok kevesebb egyede marad meg a patakszakaszon. Viszont az eddigi eredményeink szerint e megfogyatkozott közösség nagyjából még el tudja látni a korábbi funkciót” – összegezte a kutatás vezetője, aki szerint a patakok kiszáradása egyre gyakoribbá válik Magyarországon, ezért nagyon fontos a vízi közösségek folyamatos monitorozása.