Milliárdok mentek el festményekre, az alkalmazottak és rokonaik nyaraltatására az MNB-nél

Március 19-én az Állami Számvevőszéknek három olyan jelentése is megjelent, ami többé vagy kevésbé kapcsolódik a Magyar Nemzeti Bankhoz. A legnagyobbat az MNB alapítványi vagyonának felhasználásáról szóló jelentés ütött, az ÁSZ ugyanis hatalmas vagyonvesztést és más súlyos problémákat azonosított, de a Számvevőszék egy külön jelentésben ellenőrizte a jegybank működésének szabályszerűségét is. A jelentés egyik megállapítása szerint rendkívül túlárazottan készült el az MNB új székháza, ráadásul az elköltött pénz több mint 80 százaléka ugyanannál az érdekkörnél landolt. A jelentés azonban ezen túl is bőven tartogat még új információt arról, hogyan működött az MNB az elmúlt években.

Az ÁSZ konklúziója az, hogy nem csak a székházfelújítással, másféle kiadásokkal sem igazán spórolt az MNB: milliárdok mentek el az alkalmazottak és rokonaik nyaraltatására, szobrokra, festményekre, és az alapítványhoz hasonlóan itt is voltak problémák az átláthatósággal.

Nem igazodott az ország pénzügyi helyzetéhez

A Magyar Nemzeti Bankról készített ÁSZ-jelentés a 2020 és 2024 közötti időszakban a jegybank alapfeladatai közé nem tartozó tevékenységek – a székház felújítása, más ingatlanügyletek, kép- és szoborvásárlások – pénzügyi aspektusait vizsgálta. Ahogy korábban írtunk, ez a jelentés nem kapott eddig akkora visszhangot, mint a másik két vizsgálat: érthető, hiszen hiába lehetett már régóta sejteni, az MNB-alapítvány és a kecskeméti Neumann János Egyetem Optima-kötvényekből való bevásárlásának ügyében sok tíz- és százmilliárdos összegek váltak köddé, és rengeteg az olyan kérdés, amelyekre talán évek múlva sem kapunk választ. Azonban a harmadik jelentés is nagyon erős.

Elsősorban azért, mert az ÁSZ megállapításai alapján az elmúlt években nemcsak az MNB-alapítvány nem tudott bánni a pénzzel, de sok esetben maga az MNB sem.

Az ÁSZ jelentés egyik kiindulópontja az MNB alapokmánya, amely kimondja, hogy a jegybank működését a tervszerűségnek, a jogszerűségnek, az átláthatóságnak, a hitelességnek, a szabályozottságnak és a takarékosságnak kell jellemeznie, és felelős költséggazdálkodásával példát kell mutatnia a közpénzügyek hatékonyságának javításában. A jegybank ráadásul olyan sajátosságokkal rendelkezik, ami eltér más gazdálkodó szervezetekétől, például az igénybe vehető forrásoknál nincs konkrétan meghatározható „plafon”, vagyis a tervei, céljai megvalósításához a pénzügyi források gyakorlatilag „korlátlanul” rendelkezésre állnak, emeli ki az ÁSZ.

Az ÁSZ ellenőrzése ezeket a problémákat állapította meg:

1. Az MNB gazdálkodása az ingatlanberuházásoknál és -felújításoknál pazarló volt, vagyis ahogy a jelentés fogalmaz, „nem teljesítette a takarékos működés követelményét”. Az ÁSZ külön kiemeli a koronavírus-járvány szerepét: a pandémia után minden gazdasági szereplő és az államháztartás is igyekezett visszafogottan gazdálkodni, az MNB viszont „nem igazodott az ország, az állami intézményrendszer általános pénzügyi helyzetéhez, jellemző gazdálkodási folyamataihoz”.
2. Sőt: az MNB a saját pénzügyi helyzetét, „a rendkívül jelentős számviteli veszteségét” se vette figyelembe a döntéseikor, a beruházások hosszú távú, veszteséget növelő hatásait nem értékelte, és elmulasztotta a takarékossági intézkedéseket.
3. Mindezek mellett az MNB az ingatlanberuházások és -felújítások megvalósításakor olyan döntéseket hozott, melyek gyengítették, gátolták a gazdálkodása felett kontrollt gyakorló szervezetek tevékenységét. Az ÁSZ szerint a jegybank nem volt elég transzparens, például nem mutatta be a beruházási terveket, a pénzügyi hatásokat a kontrollt gyakorló szervezeteknek.

De nézzük a megállapításokat részletesen!

1,5 milliárd az alkalmazottak nyaraltatására

Sokat elárul a vezetőség pénzügyi gondolkodásáról, hogy a jegybank hogyan működtette a balatonakarattyai üdülőjét, a Balatonakarattyai Oktatási Konferencia Központot, vagyis BOKK-ot. Az MNB úgy próbálta kihasználni az ingatlant, hogy az itt nyaraló alkalmazottaknak és azok rokonainak nyaralási költségeit üdülési, szabadidős és rekreációs támogatás címén egy az egyben kifizette, átutalta az alkalmazottak SZÉP-kártyájára.

Az alkalmazottak és rokonaik nyaralására a jegybank 2023-ban összesen 1,2 milliárd, 2024-ben 1,5 milliárd forintot költött.

2023-ban 2177 fő nyaralt így, ebből 615-en voltak alkalmazottak és 1562-en rokonok, míg 2024 első tíz hónapjában 2662-en, 669 dolgozó és 1993 rokon. 2023-ban átlagosan 1,9 millió, 2024-ben 2,2 millió forintot kapott egy alkalmazott üdülési lehetőség címén, amellett, hogy a jegybanki dolgozók a SZÉP-kártyájukra is évente további nettó 800 ezer forintot kaptak.„Megállapítható, hogy az MNB-nél az egy főre jutó cafeteria összege többszörösen meghaladta az állami szférában, de akár a magánszférában nyújtott juttatások mértékét”, írja az ÁSZ.

A folyamat úgy nézett ki, hogy kiszámolták a támogatás összegét, ami a szolgáltató, az MNB-Biztonsági Zrt. által meghatározott csomagár, felszorozva a vendégéjszakákkal és a résztvevők számával (az alkalmazott, plusz a rokonok). Ezt az összeget az MNB 100 százalékban átutalta a SZÉP-kártyákra, ezután pedig az alkalmazottak kifizették a nyaralást az MNB-Biztonsági Zrt.-nek. „A BOKK vállalati üdülési célú hasznosítása során az MNB, figyelemmel az üdülési költségek MNB általi, 100 százalékban történt finanszírozására, nem érvényesített költségtakarékossági szempontokat”, vonta le a következtetést az ÁSZ. Az üdülési költség a szállást, a reggelit, a parkolót, a wellness- és sportlétesítmények használatát fedte.

És hogy ki számított rokonnak? Az ÁSZ szerint mehettek a közeli hozzátartozók (házastárs, egyeneságbeli rokon, testvér), egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, illetve a testvér házastársa – azaz gyakorlatilag mindenki. Elméletileg nem volt felső határa annak, hogy ki hány főt visz magával, de a foglaltság vélhetően korlátként szolgált, az adatok alapján az alkalmazottak átlagosan 3–4 fővel érkeztek.

A jelentés azt is nehezményezi, hogy az MNB három ingatlanjában is kialakított konferenciatermet a monetáris tanács üléseihez, aminek „indokoltsága megkérdőjelezhető” az ÁSZ szerint. Egy másik példa az át nem gondolt pénzköltésre, hogy 2019 legvégén 2,7 milliárdot költött a bank az akkori székház biztonságtechnikai korszerűsítésére, majd 2022-ben ezekből 1,3 milliárd forint értékű eszközt leselejtezett a közelgő székházváltásra hivatkozva.

Az ÁSZ jelentése részletesen taglalja azt is, milyen szobrokat és festményeket vett a jegybank – bár az alapítványok pénzügyi helyzetéből kiindulva ezeknél legalább elmondható, hogy van esély arra, hogy tartották az értéküket, amennyiben jó áron vásárolták őket.

A jegybank több mint ezer műalkotást vett, 2020-ban ezeknek a beszerzésére 1,3 milliárd tőkeemelést hajtott végre az MNB, az MNB-Ingatlan Kft. pedig 5,6 milliárd forint tőkét emelt 2020-ban és 2021-ben. A vásárlások célja az igazgatósági határozatok alapján „kizárólag a minőségi irodai környezet kialakítása volt”, írja a dokumentum. „A műalkotások és művészeti alkotások beszerzésével kapcsolatos döntéselőkészítő folyamatban indokolt beszerzésekre a felelős gazdálkodás érvényesítését az MNB nem igazolta.”

Itt az ÁSZ és az MNB gyűjtése arról, hogy milyen műalkotásokért fizetett a jegybank:

„Atipikus” beruházási konstrukció

Az ÁSZ egyik fő megállapítása szerint az MNB nem takarékoskodott eléggé a beruházásoknál, de az ingatlanos ügyeknél más problémákat is talált a jelentés. 2019 és 2023 között a jegybank összesen 204 milliárd forint tőkeemeléssel adott forrást az MNB-Ingatlan Kft.-nek ingatlanok megvételére és fejlesztésére, illetve a székház-rekonstrukcióra. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ezek a beruházások nem jelentek meg az MNB mérlegeiben, pénzügyi terveiben, nyilvántartásaiban és beszámolóiban, mert az építést projekttársaság vagy leánycég végezte. Azaz a jegybank adta a tőkét, de az MNB mérlegébe már csak maga a kész ingatlan került át, a beruházás költségei nem. Ezt a megoldást választotta az MNB a BOKK, a jegybank budai központja és a Szabadság téri központ felújítása során is.

Ez azért fontos megállapítás, mert az ÁSZ szerint ez korlátozta a külső és belső információáramlást, a gigaberuházások kiadásairól papíron nem értesült a tulajdonosi joggyakorló pénzügyminiszter (ebben az időszakban Varga Mihály), az MNB felügyelőbizottsága és igazgatósága, de a költségek nem szerepeltek például az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottságának megküldött elemzésekben sem. A belső ellenőrzés is gyengült, ugyanis nem az MNB felügyelőbizottsága, hanem az MNB leánycégének, az MNB-Ingatlan Kft.-nek a felügyelőbizottsága látta el a kontrollt, annak ellenére, hogy a pénz viszont a magának az MNB-nek tőkejuttatásaiból jött.

„Az »atipikus« beruházási konstrukciónak jellemzője volt az is, hogy az MNB tulajdonosi ellenőrzési tevékenységének lehetőségei is szűkültek”, írja a jelentés.

A székházfelújítás indulásakor ugyanis a jegybank úgy módosította a leánycég, az MNB-Ingatlan Kft. alapító okiratát, hogy megszüntette a felújításra vonatkozóan az MNB igazgatóságának kontrollját, ráadásul az MNB igazgatósága 2020 és 2022 között minden MNB-Ingatlan Kft.-re vonatkozó döntést ülésen kívül, gyorsított eljárás keretében hozott meg. Ezért a jegybank felügyelőbizottsága a döntésekről csak utólag, az igazgatóság által készített negyedéves jelentésekből értesült az ÁSZ következtetései szerint.

A számvevőszéki jelentés több ponton is felhozza, hogy a takarékosság az MNB esetében már csak amiatt is fontos, mert másképp működik, mint a költségvetésből vagy egyéb bevételből operáló állami szervek, a jegybank esetében jóval gyengébbek a kiadásokkal kapcsolatos korlátok. „Ebből adódóan kiemelten fontos kérdés, hogy az MNB mennyire erős pénzügyi kontrollok mellett milyen költség- és erőforrás takarékossági intézkedéseket eszközölt”, írja a jelentés. Az ÁSZ szerint a körülmények „a közpénzből gazdálkodó szervezetektől elvárt költség- és erőforrás takarékosságának súlyosan ellentmondanak”, a beruházásoknál több esetben is egyértelműen figyelmen kívül hagyta a jegybank a takarékossági szempontokat.

Mivel volt még probléma?

Az ÁSZ listája még mindig nem teljes:

• A jelentés szerint az ellenőrzött időszakban 363,2 százalékkal, összesen 11 milliárd forintra nőttek a banküzem működési költségei, főleg az új ingatlanok fenntartása, üzemeltetése, bérlete miatt.
• A jelentés legerősebb része vélhetően az, ahogy bemutatja, hogyan adott a nagy állami intézmény feladatokat különféle ingatlanügyletek minden fázisában a Matolcsy Ádám barátjának számító Somlai Bálint cégeinek. A kiválasztási eljárások után ugyanis a különféle MNB-s cégek által megvalósított beruházásoknál a beruházási célú kiadások döntő részét azonos érdekeltségi körhöz tartozó gazdasági társaságok (Somlai Invest Zrt., a Raw Development Kft., illetve a Raw Facility Kft.) kapták. Ez a döntő rész az egyes ingatlanok vételára nélkül számított beruházási érték 86,1 százalékát jelentette (erről a szálról itt írtunk hosszabban).
• Odaszúrtak a székház tetőtere miatt is. A jelentés szerint a takarékosság hiányára mutat rá, hogy az MNB ingatlanstratégiájában „a székházra vonatkozó sikerkritériumként a műemléki állapot megőrzése mellett az eredeti állapot lehetőség szerinti helyreállítása került rögzítésre”, de ezzel ellentétes, hogy a székház tetőterébe olyan funkciójú terek kerültek, melyek „nem közvetlenül szolgálják az MNB alapfeladatait”. A visszafogott megfogalmazás VIP szintet, fitnesztermet, reprezentatív tárgyalót, éttermeket, illetve „felhőösvény” séta- és futókört takar (utóbbi, mivel végül nem építették meg, az MNB kérésére az ÁSZ törölte, de egy helyen benne maradt a szövegben).

Voltak területek, ahol az ÁSZ mindent rendben talált, az egyéb beruházások elszámolásai és beszámolásai, az ezekkel kapcsolatos kontrollrendszer működése, a támogatások kifizetése, elszámolása, illetve a központi költségvetéssel összefüggő elszámolások során nem talált hiányosságot a számvevőszék. Az MNB pénzügyi közvetítőrendszert felügyelő, ellenőrző, szabályozó, illetve szanáló tevékenysége is szabályszerű volt.

Az ÁSZ megjegyzi azt is, hogy az MNB költekezéseinek pénzügyi hatásait az ellenőrzésük nem tudta megállapítani.

De azt már most látni lehet, hogy az új ingatlanok miatt az MNB gazdálkodása hosszú távon jelentősen drágább lesz, mint most.

De mit mond az MNB?

Azt már az alapítványi visszaélésekről szóló jelentésnél is érdemes volt végignézni, hogyan kérlelte az MNB az ÁSZ-t a módosításokra, illetve arra, hogy ne hozza nyilvánosságra a jelentést. Utóbbit a jegybank többek között a forint stabilitásával, Magyarország nemzetközi megítélésével, nemzetbiztonsági érdekekkel és „előre beláthatatlan nemzetgazdasági következményekkel” indokolta. Az MNB érveinek listája ebben az esetben is elég hosszú: ezeknek egy részét az a levél tartalmazza, amit Matolcsy György akkori jegybankelnök írt 2023 novemberében Windisch László ÁSZ-elnök figyelemfelhívó levelére, a másik pedig az ÁSZ-jelentésre adott észrevétel, amit 2025. február 28-án küldött meg az MNB, szintén még Matolcsy nevében.

Matolcsy a 2023. novemberi levélben azt írja, négy pontban módosítják a működésüket, majd rátér az észrevételek listájára, amit az elmúlt tizenöt évben azzal a sokat hallott érvvel kezd, hogy a jegybank a működését „a vonatkozó jogszabályok szerint végzi”, a döntései megfelelnek a költségtakarékos, eredményes, célszerű és törvényes gazdálkodás követelményének.

Az ÁSZ figyelemfelhívó levelében Matolcsy szerint nincs szó jogszabálysértő gyakorlatról, és „a vagyon rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználására” is csak utalgat a számvevőszék. A volt jegybankelnök hozzáteszi, hogy az eddigi ellenőrzésből, a feltett kérdésekből és a bekért adatokból úgy tűnik, hogy „az ÁSZ-ellenőrzés túllép a szabályszerűség vizsgálatának keretein, mely kételyt maga a figyelemfelhívó levél sem kíván eloszlatni”.

Matolcsy levelében néhány, a cikkünkben már említett részletre konkrétan is kitért.

Mint láttuk, a jegybank a leányvállalatainak szervezte ki a beruházásokat, a volt jegybankelnök viszont azzal érvel, hogy ezt más állami beruházások is alkalmazzák. Konkrétan utal is későbbi utódjára, Varga Mihályra, az akkori pénzügyminiszterre: az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épülettömbjének rekonstrukcióját egy leányvállalat, a PM-TÉR6 Beruházásszervező és Lebonyolító Nonprofit Kft. végezte. „Kiemelést érdemel, hogy éppen az a pénzügyminiszter jár el a társaság tulajdonosi joggyakorlójaként, aki az MNB vonatkozásában az államot mint részvényest képviseli, továbbá delegál két tagot is az MNB felügyelőbizottságába.”

Szerinte a beruházások drágulásával sincs probléma. „Az árváltozás egy beruházás megvalósításának időszaka alatt – különösen inflációs időszakban – annyira nem számít rendkívülinek, hogy többek között maga a Magyar Állam is, elfogadva ezt a körülményt, megjelentette ezt a Citadella erőd és környezete megújítása tárgyú kivitelezői keretszerződésben.”

A végleges, idén februári észrevételekben az MNB közel húsz oldalon részletezi a kifogásait:

• a jegybank cáfolja, hogy ne lett volna takarékos az ingatlanberuházásoknál és -felújításoknál;
• azt is, hogy hogy ne vette volna figyelembe a beruházásoknál a saját vagy az ország pénzügyi helyzetét;
• a tetőszerkezet felújítása elkerülhetetlen volt, a műemléki értékmegőrzés mellett korszerű irodai környezetet, illetve „a jegybank kiemelt szerepéhez illő presztízsű, reprezentatív funkciókat is ellátó épületet” akart kialakítani, ami „nem hasonlítható egy hétköznapi kereskedelmi irodaépülethez”;
• a HR-menedzsment megvizsgálta, hogy a BOKK-ban nyaraló munkavállalók fizessenek önrészt, de „mivel a működési költségekhez képest jelentős bevételt nem generált volna, ezért ez elvetésre került”;
• az üdültetésnél a juttatási rendszernek az volt a célja, hogy minél szélesebb körben tudják igénybe venni a munkavállalók, főleg a nagycsaládosok;
• a sok tárgyalóra a minősített adat védelméről szóló törvény miatt volt szükség;
• a festmények, szobrok vásárlásánál a szakmában elismert művészettörténészekből álló tanácsadó testület javaslata alapján döntöttek, kizárólag a szakvéleményben foglalt legalacsonyabb áron vásároltak;
• a leányvállalatokkal kapcsolatos adatok bárki számára nyilvánosan elérhetők, ráadásul „az államot mint részvényest képviselő pénzügyminiszter sem tartott igényt” az adatok közvetlen továbbítására;
• a székházfelújítás drágulása „egyáltalán nem számít rendkívülinek”, az építőiparban ebben az időszakban jellemzőek voltak a jelentős áremelkedések;
• az MNB felügyelőbizottsága rendszeresen tájékozódott közvetlenül is a leányvállalatok működéséről;
• a székházfelújítás során megvolt az MNB „erős kontrollja”, folyamatos volt a vezetői ellenőrzés, az pedig, hogy a konstrukció „atipikus” lett volna, „a piaci gyakorlatra tekintettel vitatható”.

Varga Mihályt le is szidták, meg nem is

Hogy erre az ÁSZ mit reagált, felesleges lenne megismételni, az észrevételeket a végső jelentésben is szereplő érvekre hivatkozva nem fogadta el. Egy apró részlet miatt azonban mégiscsak érdemes egy kicsit elidőzni Windisch László válaszán (ami egyébként épp aznap, március 17-én ment ki az MNB-nek, amikor a Direkt36 megjelentette az alapítványi vagyonok elszivárgásáról szóló cikkét). Windisch ugyanis a levelet Matolcsy helyett már az új jegybankelnöknek, Varga Mihálynak címezte, ami azért szórakoztató, mert Matolcsyék, mint láttuk, több ponton is belerúgtak az akkor még Varga vezette minisztériumba, például amikor megjegyezték, hogy Vargának sem volt baja az MNB riportolásával, vagy amikor odaszúrtak az akkor még működő Pénzügyminisztérium beruházásaival kapcsolatban.

Utóbbiban az ÁSZ a minisztérium pártjára állt: szerintük a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium felújítását nem érdemes összehasonlítani az MNB-székházéval, mert míg Vargáék felújítása négyzetméterenként átlagosan 1,7 millió forintba került, addig Matolcsyék székházfelújítása elérte a négyzetméterenkénti 4 milliós átlagárat. „Ez a fajlagos rekonstrukciós átlagárat érintő jelentős különbség is a takarékossági szempont érvényesítésének hiányára mutat rá, és arra, hogy az MNB ingatlanberuházásokkal, -felújításokkal összefüggő gazdálkodása nem igazodott az ország, az állami intézményrendszer általános pénzügyi helyzetéhez, jellemző gazdálkodási folyamataihoz”, zárta le a vitát az ÁSZ.

Varga Mihály tehát úgy kapott elutasító hangvételű levelet Windischtől, hogy az ÁSZ bizonyos pontokon pont hogy őt vette védelmébe.

Arról, hogy Varga mihez tud kezdeni a mostani helyzetben, többek között ebben a cikkben írtunk, de a kérdés felmerült a Válasz Online podcastjában is, ahol a Telex újságírója, Brückner Gergely volt az egyik vendég.