Elképesztő, hogy Európa közepén ez megtörténhetett – nyolc kérdés az MNB-alapítványok vagyonvesztéséről

A Direkt36 március 17-én egészen megdöbbentő tartalmú írásban mutatta be az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egy jelentéstervezetét. Ebben az ÁSZ arra jutott, hogy az MNB alapítványaiba tett, százmilliárd forintos nagyságrendű közpénzt mindenféle magántőkealapok közbeiktatásával úgy kezelték a különféle felelősök, hogy annak brutális vagyonvesztés lett az eredménye.

Tátott szájjal olvashattuk, hogy mindez nemcsak az alapítványi vagyont, de a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány közel 130 milliárd forintját és az MBH Bank 170 millió eurónyi (közel 70 milliárd forintnyi) hitelét is érinthette. Forrásaink szerint az ÁSZ jelentése szemfelnyitó lesz, de azért már az is szokatlan, sőt nagyon erős jelzés volt, hogy a BDO könyvvizsgáló visszavonta az elmúlt évek jelentéseire adott auditot.

Hogy mekkora a vagyonvesztés, azt majd meglátjuk, az mindenesetre túl sok jóval nem kecsegtet, hogy a cikk idéz egy olyan szöveget a jelentésből, amelyet Matolcsy György az ÁSZ elnökének írt.

„Bevételi és forrás lehetőségek, valamint a kötelezettségállomány ismeretében az látszódik, hogy külső segítség nélkül a PADME/Optima csoport jelenlegi helyzetének megnyugtató rendezésére jelenleg nem látunk lehetőséget.”

A kiszivárgott, Direkt36 által feldolgozott jelentés és háttérbeszélgetéseink alapján összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, amelyek ezen a ponton felmerülnek.

1. Az MNB-nél van a legnagyobb pénzügyi ellenőrző szaktudás. Hogy nem vigyáztak a saját csoportjukban a pénzre, miért nem tűnt fel, hogy baj van?

Nem szeretnénk félrevinni a történetet, természetesen ez a hatalmas vagyonvesztés nem az MNB felügyeleti munkájáról szól, hanem egy adott kör machinációiról, amely felülről zöld utat kapott. De nagyon hangsúlyos elem, hogy az ügy az MNB más területeire is árnyékot vet. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis egy nagy csoport, amely a pénzügyi rendszer tisztaságáért felelős intézmény. Ez a szervezet látja el a pénzügyi felügyeletet.

Tényleg el lehet bukni úgy az MNB pénzét, hogy a pénzügyi rendszer stabilitásáért felelős intézmény ezt nem veszi észre? Az itt dolgozó szakemberek hetente, kéthetente fejeznek be átvilágításokat, ugyanilyen időközönként szórnak ki tízmilliós nagyságrendű bírságokat a hazai bankokra, biztosítótársaságokra, befektetési vállalkozásokra. Az ilyen ügyek indokolásaiban olyasmiket lehet olvasni, hogy nem voltak megfelelőek a pénzmosás elleni szabályzatok, nem pontosak az ügyfél-tájékoztatások, nem tiszták a döntéshozatali rendszerek, rés volt az informatikai rendszeren.

Oké, de közben senkinek nem volt energiája ránézni a saját pénzügyekre? Ilyenkor persze jöhetnek a kifogások, „nem volt jogunk felügyelni”, vagy „nem a mi dolgunk”. Ugyanakkor az MNB rendeletalkotó jogosítványokkal is rendelkezik, így pedig teljes joggal merül fel, hogy megteremthette volna annak a lehetőségét, hogy a saját pénzére is vigyázzon. Ez mindenképpen olyasmi, ami kívülről is súlyos kudarcnak látszik, és ami az elmúlt időszak ellenőrzési munkáját is elhomályosítja.

2. Vajon ennyire biztonságos az alapítványi konstrukció minden modellváltó egyetemnél?

A magyar felsőoktatás jelentős átalakuláson megy keresztül. Orbán Viktor nagy felsőoktatási projektje, az egyetemi modellváltás nagy átalakítást hozott, amelynek voltak jobb és rosszabb példái: bizonyos intézmények több forrásból gazdálkodhatnak, máshol kellemetlen kultúrharc indult, megint máshol az egyetemi kuratórium vezetése és a hallgatók önszerveződő csoportja tűzött össze.

A modell kulcseleme volt, hogy az egyetemeket működtető alapítványok élére a későbbi kormányzatoktól független, az állam által leválthatatlan kuratóriumok kerülnek. Ez történt a Neumann János Egyetemnél is, itt Csizmadia Norbert kuratóriumi elnök beszél erről.

De vajon hogyan ítélhető meg ennek az átalakításnak az életrevalósága, stabilitása, ha előfordulhat az, hogy egy egyetem a pénzét (130 milliárd forintról van szó) rövid idő alatt eltapsolhatja? Az biztos, hogy a kormány egész egyetemi reformprogramját hitelteleníti, zárójelbe teszi, ha valaki egy csapásra elbukhatja az összes pénzt. Egyáltalán mi a teendő ilyenkor? Az államnak megint vissza kellene tennie a pénzt, mert az egyetem kuratóriuma olyan döntést hozott, ami lenullázta a számlát?

3. Miért dicsérte agyon Orbán Viktor a távozó Matolcsy Györgyöt?

Noha Orbán Viktor és az előző MNB-elnök Matolcsy György között az elmúlt években voltak nyilvános konfliktusok, a miniszterelnök nem fukarkodott a dicséretekkel, amikor a jegybankelnök távozott a pozíciójából:

„Matolcsy a magyar gazdasági gondolkodás meghatározó szereplője marad”

– mondta és Széll Kálmánhoz vagy éppen Wekerle Sándorhoz hasonlította. Mint mondta, korszakos jegybankelnökről és gazdasági szakemberről van szó, akinek munkájáért köszönettel tartozunk.

Orbán Viktor vajon nem tudta, hogy mi történt az alapítványoknál? Ez nem valószínű, régóta erről beszélt a fél magyar közgazdász-társadalom. Természetesen lehet ennek a nagy barátságosságnak viszonylag egyszerű politikai magyarázata, például hogy ne üssön vissza semmilyen botrány a politikai családra. Vagy ott lehetnek a képben összetettebb, üzleti jellegű okok is, mint az MBH bank tulajdonlása, hiszen a második számú magyar bank tulajdonosai között Orbán Viktor és Matolcsy György bizalmi köréhez is kapcsolódnak emberek. Aztán ott van az a lehetőség is, hogy a jegybankelnöknek komoly tudása lehetett a magyar gazdaság háttérfolyamatairól, például a magántőkealapok végső haszonhúzóiról. Így viszont visszahull a kormányfőre is a vagyonvesztés felelőssége.

4. Az alapítványok vagyonkezelői mennyire értettek a feladatukhoz?

Egyelőre nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt, ám úgy néz ki, hogy nemcsak tudatosan volt homályos a vagyonkezelési struktúra, hanem mintha valóban rossz befektetési döntéseket is hoztak volna az alapítványi vagyon kezelői. Lehet, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, de nem lehetett volna olyan embereket találni a feladatra, akik legalább valamelyest értenek is a befektetésekhez?

5. Hogy adhatott hitelt az MBH?

Ezt vélhetően soha nem fogjuk megtudni, az ügyletet természetesen majd védi a banktitok, de ha egy korábbi hitelező, például egy svájci entitás riadtan távozott a finanszírozásból, az vélhetően normál esetben felkapcsolja a következő körben megkeresett hitelezőnél a piros lámpát, hogy itt aztán nagyon óvatosan kell eljárni. Egy pillanatra lépjünk vissza a nulladik pontra! Egyáltalán mi indokolja azt, hogy egy olyan entitás, amely az MNB nyereségeiből létrehozott és abból szakmai célokat támogató pénzmagot kezel, emellé külföldi hitelt vegyen fel? Ez önmagában teljesen abszurd lépés volt.

Természetesen innentől nem ismerjük az MBH biztosítéki rendszerét, lehet, hogy az ő hitelük nincsen veszélyben, csak hát a jelentés ismertetett részei alapján erre most nem sok esély látszik. És még egy pillanatra álljunk meg. Szóval van a jegybank, amely a piacfelügyeletért felel, ilyen minőségében a bankok tevékenységét is figyelemmel kíséri. Az egyik általa felügyelt intézmény, az MBH pedig hitelt ad az MNB alapítványai által birtokolt intézménynek, az MNB alá sorolt vagyonkezelői feladatok megsegítésére. Mi van? Ez még akkor is nagyon furcsa, ha értjük, hogy a nagyobb botrány elkerülése miatt az MBH-nak gyorsan kellett az MNB-alapítványok segítségére sietnie.

6. Kik lesznek a személyes felelősök?

Mint tudjuk, a bajnak általában nincs gazdája. Amikor ezt az egész alapítványi-vagyonkezelői világot vizsgálják majd, ahol sok személyi változás volt, biztosan lesznek, akik majd azt mondják, nincs ott a nevem, ez előttem történt, ez utánam történt, én akkor nem is szavaztam. És valóban, aki csak tudott, időben lelépett az alapítványi tisztségekből. A Direkt36 cikke szerint szerepel az ÁSZ jelentéstervezetének megállapításai között, hogy az alapítványra bízott vagyonból sok milliárd forintnyi összegre szerződtek egy olyan érdekkörrel, amely a jegybank korábbi elnökének fiához, Matolcsy Ádámhoz köthető. A Direkt36 kérdésére viszont például Matolcsy Ádám, akinek baráti köre mindenféle MNB-körüli ügyben felbukkan, azonnal hárított.

Az is külön érdekes elem, hogy azok a tisztviselők, Csizmadia Norbert és Bánkuty Tamás, akik az egyetem és az alapítvány vezetésében is tisztségviselők voltak, több ízben is jelezték, hogy adott napirendi pontban tartózkodnak, mert összeférhetetlenség áll fenn. Ha ezek pont az Optimával kötött ügyletek voltak, akkor ők majd mondhatják, hogy mi nem is szavaztunk.

Volt olyan forrásunk, aki utalt arra, hogy bár nem nyilvánosak az MNB legfelsőbb szintű testületi döntései alapítványi struktúrától, személyi kinevezésekről, felújítási szerződésről, de az, ahogyan ott a vezetők szavaztak, vagy olykor tartózkodással jelezték fenntartásaikat, sokat elárul az MNB későbbi belső viszonyairól, személyi ellentételeiről is.

7. Mennyire szuverén az ilyen ügyeknél Orbán Viktor?

Ebben a pontban nem az „Orbán Viktor a jó király, aki nem tud a rossz alattvalók üzelmeiről” című toposzt tápláljuk. De érdemes megfigyelni, hogy az a magyar kormányfő, aki szembemegy az egész Európai Unióval, a progresszív nézeteket vallókkal, az ellenzékkel, a civilekkel, mindenféle gazdasági körrel, mennyire kiszolgáltatottnak tűnik bizonyos esetekben a saját politikai oldalának gazdasági szereplői felé.

Egyelőre nem tudjuk, hogy ebben az ügyben mi fog történni, várhatók-e büntetőjogi következmények – az, hogy az Állami Számvevőszék alaposan feltárta a történteket, első körben biztató. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a politikai logika lehatárolja, mennyire lesznek felelősségre vonva akár olyan szereplők is, akik a hatalmi központ jóváhagyása nélkül okoztak hatalmas kárt (például a költségvetésnek, hiszen az MNB veszteségei a költségvetés forrásaival egyenlíthetők ki). Orbán Viktor ugyanis vélhetően nem akar nagy jobboldali botrányt bő egy évvel a következő választások előtt. Ebből akár az is következhet, hogy ezek az aktorok egy bizonyos szint fölött mindent megúszhatnak annak érdekében, hogy a kormányra, Fideszre potenciálisan visszaütő politikai balhé elkerülhető legyen.

8. Volt-e nemzetközi példa ekkora jegybanki vagyonvesztésre?

Az, ami történt, Burundiban is furcsa lenne, hát még egy uniós tagállamban. Nem is nagyon találtunk ekkora jegybanki veszteségre példát, bár egy évtizede különös hírek érkeztek Moldovából. Akkor jókat szörnyülködhettünk azon, hogy micsoda banánköztársaság az, ahol egy bankár és társai elsíbolhatták az ország devizatartalékait, konkrétan egymilliárd dollárt.

Ilan Shor, a moldovai–izraeli főkolompos akkor előbb 7,5 évet kapott, majd miután elmenekült Izraelbe, ezt megduplázták 15 évre. Moldovában két kormány bukott bele az évezred csalásába és Moldova nem volt rest New Yorkból neves vizsgálókat felbérelni, hogy járjanak utána, hogy pontosan mi is történt. Shor nem fejezte be a károkozást, 2024-ben orosz állampolgár lett, azóta uniós, amerikai és svájci szankciók alatt áll, mert azóta orosz pénzből próbálja destabilizálni Moldovát.