Padlóra küldte Tyson Furyt az MMA-világbajnok, a bokszoló alig tudta kikaparni a győzelmet

Magyar idő szerint szombat késő éjjel a vártnál sokkal nehezebben, megosztott pontozással tudott csak győzni a 35 éves brit nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok Tyson Fury a szintén nehézsúlyú, de MMA-ban világbajnoki címet szerzett 37 éves kameruni-francia Francis Ngannou ellen. A küzdősportokon átívelő, de inkább csak presztízsértékű meccset a profi boksz szabályai szerint, de a címmeccseknél szokásos 12 helyett csak 10 menetre írtak ki.

A meccset a sportwashing-ot új szintre emelő Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban hozták tető alá; a találkozót az ilyenkor szokásos időhúzó látványosságokkal, koncertekkel és a padlóból fellifteztetett ringgel vezették fel. Természetesen mindkét bunyós koronában vonult be, sőt, Fury egyenesen egy trónon érkezett a ringhez.

A 33 győzelemmel és egyetlen döntetlennel ringbe lépő brit bajnok Fury agresszívan kezdett, elmozgásaival, ijesztgetéseivel könnyen zavarba hozta ellenfelét, és az első menetben jobbal keményen eltalálta Ngannout. Azonban a kameruni sem illetődött meg, állásváltásai és testre célzott szurkálásai igen jól működtek. Két menetnyi tempósabb bunyó után Fury azonban elkényelmesedett, és amikor meggondolatlanul lépett be ellenfele elé egy kombinációval, akkor Ngannou ballal büntetett, és ökle pont a brit halántékán landolt. Fury az ütéstől a fenekére huppant, és rá kellett számolni.

Azonban Fury ennél nagyobb ütésekből is felállt már karrierje során, és a negyedik menettől kezdve szisztematikusan elkezdte szétszedni Ngannout. Jobbegyenesei rendre betaláltak, miközben a fáradó kameruni láthatóan lelassult – de meg nem tört, továbbra is igyekezett dolgozni. Ekkor úgy tűnt, Fury végleg elkapta a fonalat, első kezes ütéseivel kicsipkézte Ngannou-t, aki nem tudta meglepni a magasabb és nagyobb ütőtávval rendelkező bokszolót egy újabb megrendítő ütéssel.

De a kameruni nem adta fel, felhúzott fedezékkel állta a sarat, és a hetedik és nyolcadik menetben egyértelműen ő talált többet; Fury fáradni látszott, és egyre többet kapaszkodott, tördelte a bunyót. A kilencedik és tizedik menetben irtózatosan leült a meccs, és végül Tyson Fury minimális különbséggel, megosztott pontozással tudott csak nyerni.

Az első bíró 95-94 arányban Ngannout látta jobbnak, a második 96-93 arányban Furyt. A meccs kimenetele azon múlt, hogy a harmadik bíró egyetlen ponttal, 95-94-re az angolt hozta ki győztesnek.

Meccs utáni nyilatkozatában a láthatóan aluledzett Fury elismerte, hogy meglepte őt Ngannou, amikor nem hátrált meg az ütései elől, és kemény kontrákkal válaszolt. „Az elmúlt tíz évben ez volt az egyik legnehezebb meccsem”. A helytállásával minden előzetes várakozást felülmúló (hogy miért felülmúló, arról pár sorral lejjebb részletesen is olvashatnak) Ngannou elismerte, hogy a meccsen ő húzta a rövidebbet, de megfogadta, hogy keményebben fog edzeni, és még jobb formában tér vissza.

Először kicsit izgatott voltam, ez egy olyan sport, amit korábban soha nem űztem. Most viszont már érzem, hogy megy ez nekem, szóval mindenki készen állhat, mert jövök!

Átverésnek tűnt, Fury fázhat rá

A két küzdősport két királykategóriás világbajnokának összecsapását óriási várakozás előzte meg – annak ellenére, hogy minden szakértő, bokszoló, MMA-s meg úgy általában józanabb sportrajongó úgy vélte, hogy ez az egész csak egy szórakoztatóipari átverés.

Ezt az előítéletet támasztotta alá, hogy a meccset még csak nem is Fury jelenleg egyetlen világbajnoki övéért vívták, és a brit már a rijádi gála előtt lefixálta december 23-ra az Olekszandr Uszik ellen régóta esedékes címegyesítő meccsét. A nehézsúly ugyancsak Rijádba tervezett rangadóján Lennox Lewis 1999-es uralma óta először hirdethetnek „vitathatatlan” bajnokot a nehézsúlyban.

Azonban a címegyesítő meccs kitűzése annyiban felelőtlennek tűnik, hogy Fury feje igencsak megsínylette a Ngannou elleni bunyót; homlokán felszakadt a bőr, és nem biztos, hogy egy ilyen sérüléssel ki fog állni Uszik ellen – aki Fury teljesítményén már a helyszínen is hüledezett. A sérülés persze addigra valószínűleg begyógyul, azonban a bőr ilyenkor lassan regenerálódik, és könnyen újraszakadhat, amivel zavaró hátrányt idézhet elő.

Az ütés nem ugyanaz, mint a boksz

Ahhoz, hogy megértsük, milyen óriási teljesítménnyel is rukkolt elő Ngannou, érdemes átvenni, miért is vannak nehéz helyzetben azok az MMA-sok, akik meg akarják mérettetni magukat a profi bokszban. Első blikkre úgy vélhetjük, hogy a két küzdősport között nincs nagy különbség, hiszen az MMA-ban is óriási szerepe van az ütéseknek, Ngannou ráadásul óriási KO-iról ismert. Azonban ez a közös pont elfedi azt a fundamentális különbséget, hogy

miközben a boksz egész mozgásrendszerét az ütés köré építi, az MMA-ban az ütés csak egyike a bevethető eszközöknek.

Ha egy MMA-s át akar kirándulni a bokszba, akkor hirtelen rengeteg különbséggel találja magát szemben:

• Más az állás: Egy MMA-s a rúgások és levitelek miatt szélesebb (és néha mélyebb) állásokkal operál, mint egy bokszoló, akinek nem kell tartania sem attól, hogy szétrúgják a combját és a vádliját, sem pedig attól, hogy valaki rácsavarodik a lábára és földre dönti. Ez a különbség az egész mozgásra, tartásra, izommunkára kihat.
• Más az ütés: Az MMA-ban fele akkora kesztűt használnak, mint a bokszban, ami pusztítóbb találatokat eredményez, és több olyan ütés is létezik, ami a bokszban tiltott (például a kalapácsököl- vagy a könyökütés). A bokszban sokkal több az ütéskombináció, az átlagos ütésszám a Max Holloway-féle anomáliák ellenére is az MMA-ban mért két és félszerese.
• Másként kell védekezni: Az ütések számát, a kombinációk összetettségét az is magyarázza, hogy a bokszban a nagyobb kesztyű, a szabadabb lábmunka miatt a védekezés is más, mint az MMA-ban. A bokszban nagy jelentősége van a fedezéknek, ami az MMA-ban csak korlátozottan működik. Viszont az MMA-kesztyű nem csak kicsi, de nyitott is, azaz könnyű benne fogni – ami egy csomó olyan védekezést tesz lehetővé a kézcsapdától a múmiafedezékig, ami a bokszban nem működik.
• Teljesen másként kell meccselni: A boksz négyszögletű ringje és az MMA nyolcszögletű ketrece (tisztességes nevén: oktagon) más küzdőtereket hoz létre, melyeket különbözőképp kell belakni és használni. Nem csak a tér, hanem az idő is más a szorítóban: a tizenkétszer három perc teljesen más tempót, erőbeosztást és taktikát követel meg, mint egy MMA-bajnoki meccs ötször öt perce.

Egy olyan szabályrendszerben, ami mindkét sportoló részéről változtatást követel meg, egyértelműen könnyebb dolga lett volna Ngannou-nak. Azonban így Furynak semmit nem kellett kalibrálnia az évtizedek alatt az idegrendszerébe égett rutinján, miközben kihívójának 2022 óta újra kellett tanulnia az állást, a lépést, az ütést, mindent. Ngannou sokszor elmondta, hogy ő alapvetően mindig is bokszolónak készült, azonban ennél fontosabb, hogy soha, egyetlen profi meccset sem vívott. Sőt, még MMA-súlycsoportjában sem tartozott a különlegesen technikás bokszolók közé: kaszáló kombinációi megmosolygatók voltak, és bár Stipe Miocic ellen helyenként valóban szépen bokszolt, utolsó, Ciryl Gane elleni meccsén állóharcban semmit sem mutatott. És hiába vette szárnyai alá Mike Tyson, nyilvános edzésein sem tanúskodtak ugrásszerű fejlődésről.

Ráadásul Ngannou ellenfele nem egy edzőtermi kiskirály, hanem a mind a 34 profi meccsén veretlen Tyson Fury volt. A 206 centis – elnézést, de nincs jobb szó rá – mamlasz elképesztő lábmunkával és elhajlásokkal tudja meglepni ellenfeleit, támadásban pedig rettentő kellemetlen ellenfél: kezei nem csak meglepően gyorsak, de nem rest termetét kihasználva összekapaszkodni, maga alá gyűrni ellenfelét, hogy így tördelje a bunyót és fárassza le ellenfelét. A meglepetést jól mutatja, hogy az előzetes esélylatolgatások Ngannou győzelme mellett lényegében csak azt az egy érvet tudták felhozni, hogy „De ha egyszer eltalálja, akkor…”, mintha nem Fury abszolvált volna egy egész trilógiát Deontay Wilder ellen, és nem ő állt volna fel korunk egyik legerősebb bokszolójának gyilkos találatai után.

A cirkusz mindig visszatér

A profi bokszban évtizedek óta felbukkannak hibrid próbálkozások: Muhammad Ali a japán Antonio Inoki ellen vívott egy ad hoc és botrányos MMA-szerűséget, George Foreman öt amatőr ellen (akik nem egyszerre, hanem egymást követően szálltak ringbe) állt ki, de a mostani – több, karrierje végén járó MMA-bunyóst megihlető – üzleti modellt Floyd Mayweather és Conor McGregor 2017-es bokszmeccse alapozta meg, melynek felvezető kampányában a résztvevők sikerrel győzték meg a közvéleményt arról, hogy ők ketten nagyon utálják egymást, és hogy az ír MMA-s veszélyes lehet minden idők talán legjobban védekező bokszolójára.

Ngannou-t azonban McGregorral ellentétben nem a UFC delegálta a meccsre, hanem pont a UFC-t elhagyva nyílt lehetősége arra, hogy kiálljon Fury ellen. A világ vezető MMA-szervezete hírhedt arról, hogy kiszipolyozza bunyósait, és még legnagyobb sztárjain is igyekszik spórolni. Ugyan a UFC ma már 1,1 milliárd dolláros bevételt könyvelhet el brutális, 34 százalékos profitrátával, Ngannounak legutolsó meccsén, nehézsúlyú világbajnoki címvédőként is csak 600 ezer dollár ütötte a markát. Ezért amikor a kameruni szerződése lejárt, akkor inkább lemondott nehézsúlyú világbajnoki övéről, és átszerződött a kisebb, de kedvezőbb feltételeket kínáló Professional Fighters League-be. Ngannou új szerződése lehetővé tette azt, hogy bokszban is megmérethesse magát, és a kameruni élt is a lehetőséggel, Fury elleni meccsén pedig valószínűleg többet keresett, mint kilenc évnyi MMA-karrierje során összesen.