Brutális beavatkozás a fociba – mire juthat a szaúdi futballálom?

Még fél évvel ezelőtt is szürreálisan hatott volna az a kijelentés, hogy a nyári átigazolási piac legfontosabb szereplője a PIF lesz. A PIF nem fociklubot takar, hanem a Public Investment Fund rövidítése. Szaúd-Arábia ebbe az 1971-ben létrehozott alapba helyezte azt az elsősorban az olajtermelésből származó vagyonát, amit különböző célokkal be akart fektetni a világban. Sokáig csak egy formális, de folyamatosan növekvő alapkezelő volt, 2015-től viszont a jelenlegi uralkodó, Mohammed bin Szalmán befolyása alá került, aki teljesen átpozicionálta azt, egyre nagyobb figyelmet fordítva a sportra. Amiben már nem csak aktív szerepet játszik, hanem trendeket is határoz meg – a konkrét esetet nézve lényegében hetente igazolnak világsztárokat.

Hogy a PIF-ben pontosan mennyi pénz van, megjósolni sem könnyű, a becslések szerint 800 milliárd dollár körüli összeg lehet, de a cél az, hogy néhány éven belül elérje az ezer milliárdot. Ezek az összegek felfoghatatlanok, a futballt ennek a töredékével is gyökeresen meg lehet változtatni. Viszonyításul: Magyarország GDP-je 181 milliárd dollár volt 2021-ben, a cseheké 281. Most itt tegyünk kis világpolitikai kitérőt, milyen országról is beszélünk, és miért fontos a foci, de akár a világ legjobban várt bokszmeccseinek a megszerzése is.

Sportwashing

A sportwashing csak egyik eleme Szaúd-Arábia néhány éve beindított nagy újrafazonírozásának, melynek keretében jelenleg is folyik az állam ideológiai és gazdasági alapjainak, illetve külpolitikai szerepének újragondolása.

Az ország a 2010-es években a regionális konfliktusok aktív résztvevőjének számított: Rijád dollármilliárdokkal támogatta a szíriai polgárháború iszlamista milíciáit, 2015-ben egy Öböl-államokból álló koalíció élén beavatkozott a déli szomszéd, Jemen polgárháborújába, 2017-ben pedig csak az Egyesült Államok közbeavatkozásának köszönhetően állt el keleti szomszédja, Katar lerohanásától (a katonai offenzíva helyett beérte a gazdasági-diplomáciai blokáddal). A sok sikertelen/befagyott konfliktusra rárakódott az Iránnal folytatott rivalizálás felizzása, a több fronton folyó árnyékháborúban ráadásul az amerikai támogatás ellenére rendre a szaúdiak húzták a rövidebbet.

Rijád azonban tanult a kudarcokból, és az elmúlt években igyekezett enyhíteni a feszültségeken: 2021-ben rendezte viszonyát Katarral, 2022-ben feladva győzelmi reményeit, szorgalmazni kezdte a jemeni konfliktus tárgyalásos rendezését, idén pedig újra felvette a 2016-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatokat Teheránnal, majd tömegmészárlásai miatt az Arab Ligából tíz évvel ezelőtt kiebrudalt szíriai Aszad-rezsimmel is. Sőt, Szaúd-Arábia már maga is békeközvetítőként lép fel: augusztus 5-6-án, a Vörös-tenger partján fekvő Dzsiddában 42 ország képviseltette magát az orosz-ukrán háború diplomáciai megoldásait vizsgáló békekonferencián – köztük egy sor el nem kötelezett állam, mint Dél-Afrika vagy Brazília. De a rijádi diplomácia legnagyobb fegyverténye az volt, hogy sikerült beszerveznie az Oroszországot a diplomáciai fronton (de közvetett módon hadianyaggal is) támogató Kínát.

A héjából galambbá való dicsőséges transzmutációt egy sor PR-fogáson keresztül igyekezett tálalni a nemzetközi nyilvánosság felé a Soudstorm sivatagi fesztiváltól a Szudánban rekedtek kimenekítésében játszott szerepéig (a nagylelkűséget véres zárójelbe teszi, hogy mindeközben a szaúdi szárazföldi határon százával mészárolják le az illegális határátlépőket – az ügy megrázó részleteiről itt írtunk bővebben).

A PIF Newcastle-ben kezdte

Az első kisebb, de azért jól érzékelhető aktivitás még 2019-re tehető szaúdi részről – akkor a spanyol fociszövetség jelentette be, hogy a Szuperkupa számára Szaúd-Arábia lesz a legideálisabb helyszín. A négy résztvevős minitornát 2020 januárjában, még a koronavírus-járvány előtt rendezték meg, 60 ezer néző látogatott ki a dzsiddai stadionba, ahol a Real Madrid, az Atlético Madrid és a Barcelona mellett a Valencia mutatta meg, milyen a csúcsfoci. (Itt most tényleg csak zárójelben, 2021-től Forma-1-es futamot is rendeznek az országban.)

PIF először a Newcastle 2021-es megvásárlásával került reflektorfénybe, a koronavírus-járvány hullámai közt vásárolta meg a patinás angol klubot, amikor a gazdasági kilátások nem voltak kedvezőek. Heves ellenkezést váltott ki ez a tranzakció, hiszen egy olyan ország képviselője érkezett meg a világ legerősebb bajnokságába, ahol az emberi jogok jelentősen csorbulnak, de végül a tiltakozás ellenére sem tudták megakadályozni a klubvásárlást, pedig még az akkori miniszterelnök, Boris Johnson is megnyilvánult az ügyben. A Newcastle talált egy jó edzőt, olyan játékosokat ért el a piacon, akikre korábban nem lett volna lehetősége, és 2023-ra, két év alatt pedig oda jutottak, hogy már a Bajnokok Ligája-sorsolást várhatják biztos főtáblásként. Ez a befektetés viszonylag gyorsan megtérülhet a szaúdiaknak, nem mintha a pénz olyan nagyon számítana.

A gyors haszon a PIF idén nyári performanszát látva nem is tűnik a legfontosabb szempontnak, inkább hosszú távon gondolkodnak – az átigazolások terén mértékadó Transfermarkt gyűjtése szerint augusztus 23-ig 775 millió euróért igazoltak játékosokat a szaúdi ligába, náluk többet csak a Premier League csapatai költöttek, minden más európai ligát lenyomtak a szaúdiak.

Nem meglepő, hogy majdnem 800 millió eurós befektetéssel a nyáron olyan mozgásba hozták a focit, olyan lendületet adtak az átigazolási piacnak, amire korábban nem volt példa, noha az arab világ azért eddig is igyekezett aktív lenni. Az előző években Katar is fejlesztette a bajnokságát, az Emirátusok is, de korántsem ennyire koncentráltan. Japán mellett Kína is bekapcsolódott pár éve a nagy sztárokért zajló küzdelembe, hogy náluk vezessenek le.

Viszont a 24 éves Jota (nem összekeverendő a Liverpool-csatár Diogo Jotával), vagy a 26 éves Rúben Neves már azt mutatják, nemcsak a kiöregedő játékosok terepe lesz a szaúdi bajnokság, hanem annál jóval több. Bölöni László még 2015-ben, amikor Katarban edzősködött, fogalmazta meg érzékletesen, mi történik egy játékossal, ha az országba igazol:

„Amint Dzsudzsák leteszi a lábát a repülőtéren, egymilliót esik a piaci ára. Xavinak ettől már nem kell félnie.”

A PIF négy klub anyagi lehetőségeit teremti meg, Riyádból az al-Nasszrt és az al-Hilalt támogatják, Dzsiddából, az al-Ahlit valamint az al-Ittihadot. A választás nem véletlen, az elmúlt tíz évben ez a négy klub nyerte meg a bajnokságokat. Az al-Sabab számottevő erő még a Pro League-ben, valamint az al-Fateh és az Abha olyan klubok, amelyek válogatott játékost adtak a 2022-ben vb-szereplő országnak.

A kínai állampártnak is volt egy víziója, hogyan lehetne fellendíteni a játékot az országban. Az is a terveik közt szerepelt, hogy megszerzik valamelyik világbajnokság rendezési jogát. Ez a projekt azonban igen gyorsan kifulladt, és még a csúcsán sem volt olyan jelentőségteljes, mint a szaúdi bajnokság jelenlegi megerősítése. Az pedig egyelőre megjósolhatatlan, hogy a szaúdi projekt melyik szakaszában van. De hogy reálisan pályáznak a 2030-as vb rendezésére, afelől nem lehet kétségünk.

A szaúdiak egyébként, amikor ezt a kínai párhuzamot meghallják, úgy reagálnak (Hafez al-Medlejtől, az ázsiai fociszövetség marketingesétől származik a gondolat), hogy mivel ott nem a legnépszerűbb sport volt a foci, nem véletlen műve volt a gyors befuccsolás. A 32 millió lakosú Szaúd Arábiában a fiatalok viszont nagyon kedvelik a futballt.

A focikedvelők pedig a lehető legnagyobb ajándékot kapták a nagyszabású szaúdi fociprojekt első lépéseként Cristiano Ronaldo téli leigazolásával. Pontosan tudták, hogy a busás fizetés kiosztása mellett (Ronaldo 200 millió euró körül keres) egy olyan arc kell, akit mások is követhetnek majd. Ronaldo pedig sokak tiszteletét kivívta azok közül, akiket meg akarnak, akartak szerezni, néhány játékosnak még a példaképe is az aranylabdás portugál.

Beszédes adat, amit az egyik portugál újságíró közölt január elején: Ronaldo bemutatkozását az al-Nasszrban, többen követték a tévében, mint magát a vb-döntőt, ami egy kiemelkedő meccset hozott Argentína és Franciaország közt. Ha hinni az adatnak, 3 milliárd néző figyelte a világsztárt, míg a vb-döntő 2 milliárd embert kötött le a tévé elé.

Mi történik most?

A nyáron már korábbi BL-győztes játékosokból is feltankolt a PIF, és eközben arra is vigyáztak, hogy legyen túl nagy a játékosok koncentrációja, szépen elosztották a négy PIF-csapat között a legjobbakat. Hogy a megszerzettek összhangban vannak-e azzal a hetvenes listával, amiről még június elején írt a New York Times, az egyelőre nem derült ki, de a játékospolitika meglehetősen ambiciózus. Mindenesetre a cél jól kivehetően a Premier League kifosztása, a legtöbb játékost ott környékezték meg. Persze Neymar is nagy fogás, és az a luxus, amit ő megkívánt (25 szobás ingatlan, 5-6 autó), sok játékosnak vonzó lehet, még ha a közvéleménynek inkább irritáló.

A nagy nyári PIF-bevásárlás többek között kiterjedt Rijad Mahrezre, Roberto Firminóra és Édouard Mendy (al-Ahli), N'Golo Kantéra, Fabinhóra és Karim Benzemára (al-Ittihad), Neymarra (al-Hilal), Aymeric Laporte-ra és Sadio Manéra (al-Nasszr), hogy csak a BL-győzteseket említsük, de ugye BL-győztes a télen érkezett Cristiano Ronaldo, illetve a szintén Szaúd-Arábiába igazoló, de nem PIF-csapatot erősítő Jordan Henderson is. Ő ahhoz az El-Áttifákhoz igazolt, amelynek vezetőedzője Steven Gerrard, az angol foci legendája. Mondani sem kell, játékosként BL-győztes, de edzőként is ígéretesen indult a karrierje, és sokatmondó, hogy ő is ebben az országban képzeli el a jövőjét.

A szaúdiak rámozdultak Lionel Messire is, de ő a nyáron az Egyesült Államokba, Miamiba szegődött. A hírek szerint a 24 éves, pályafutása csúcsán levő Kylian Mbappé is kapott egy álomszerződést Szaúd-Arábiából, de ő még a focikarrierjét tartja szem előtt. Júliusban még csak mosolyogni lehetett Ronaldo szavain, hogy a szaúdi liga jobb, mint az MLS, vagyis a Messi által választott amerikai liga, az azóta történt átigazolások viszont jelentősen javították a versenyképességet.

Milyen is ez a bajnokság?

Tavaly még csak 16 csapatból állt a Saudi Pro Leauge, a hirtelen lecsapó fociláz miatt az idei szezont viszont már 18 klubbal kezdték el. Igen, már megy a liga, ami meglepő lehet, tekintve, hogy a hasonló klímájú Katarban csak októberben rajtol majd el a sorozat, a szaúdiaknál már több forduló is lement, noha napközben 44-45 fok van náluk, és még este 30 fokos a hőség. Az időeltolódás hozzánk képes egy óra, zömmel két időpontban rendezik a meccseket, 18 órakor és 21 órakor. Szeptember elsején pénteken este összecsap az al-Hilal és az al-Ittihad, a Spíler TV-n ízelítőt kaphatunk abból, hol tart a nagy focifejlesztés, és hogy mit tudnak Neymarék Karim Benzemáék ellen.

Érdekesség egyébként, hogy a PIF által kiválasztott négy csapat egyike, az al-Ahli újonc a szaúdi első osztályban, miután 2021-22-ben sikerült kiesniük. Pedig valójában ez is egy nagy múltú csapat, 1937-ben alapították, 2016-ban bajnok volt, utána pedig a Fradiból is jól ismert Szerhij Rebrov volt az edzője. 62 ezres stadionban játszik, de azért nyilván nem mindig telt ház előtt.

A szaúdi focihoz más, közvetlenebb magyar szál is van egyébként: a 90-es években Mészöly Kálmán dolgozott az országban, Puskás Ferenc a 70-es években szövetségi kapitány is volt egy évig. De a magyar jelenlét régóta nem számottevő, bár a kárpátaljai menedzsernek, Varga Sándornak jó kapcsolatai vannak a klubokhoz.

Milyen a szaúdi válogatott?

A világbajnokságon a későbbi győztes Argentínát győzték le az első fordulóban, akkor ismerhette meg a játékosok nevét a világ. Két kifejezetten nagy gólt rúgtak, előbb al-Seri, majd al-Davszarí találta be, de a jó folytatás elmaradt, utolsóként kiestek a csoportból.

Akkoriban elterjedt a pletyka, hogy a király annyira hálás volt valamennyi futballistának, hogy egy luxusautóval lepte meg őket – később ezt a pletykát maga az egyik gólszerző, al-Davszarí cáfolta. Ő egyébként megfordult Európában is, rövid időre a Villarreal kölcsönjátéka volt, de mindössze egy meccset kapott. Most az al-Hilál játékosa, Neymarnak adhatja majd a labdákat, ami nem rossz váltás.

Visszatérve a válogatottra, Szaúd-Arábia 2022 decemberében végül kiesett a csoportból, 1994-ben viszont nagy meglepetésre második helyen jutottak tovább. Már Marokkó legyőzése is bravúrnak számított, a Belgium elleni 1–0-s siker kifejezetten csodaszámba ment, al-Owairan emlékezetes szólógólt lőtt. Az országban a várt fellendülés elmaradt, 1998-ban már csak egy döntetlenre futotta az erejükből, 2002-ben gólt sem tudtak rúgni. 2006-ban még ott voltak ugyan a vb-n, de 2010-ben már ki sem jutottak.

De hogy miért is beszélünk a válogatottról? Mert minden ilyen projektnél a legfontosabb kérdés, hogy képes-e a válogatott ebből profitálni. Az eddigi minták nem ezt mutatták. Igaz, egy helyi katarinak nem volt igazán nagy munkakedve, Bölöninek anno azzal is küzdenie kellett, hogy érdemben edzést tudjon tartani, mert a helyi fiatalok gyakran hiányoztak, a jólétük miatt az edzésen való szenvedés nem igazán motiválta őket. Szaúd-Arábia is hasonló terep lehet.

Az UEFA bírál, de mégis közelednek

Az UEFA elnöke, Alexander Čeferin nem is olyan rég, júniusban nyilvánosan kritizálta a szaúdiakat, szerinte akadémiákba kellene fektetnie a pénzüket a levezető sztárok helyett. A pénz egyébként sem minden, edzők nélkül nem sok mindenre jutnak. Hogy az akadémiákon milyen nevelés folyik, arról keveset tudunk, mert az nem a kirakat része. Topedzőket ugyanakkor sikerült a nagy klubokhoz vinni – ez a folyamat korábban is létezett, a brazil világbajnok Zagallo is dolgozott ezen a vidéken –, bár Rudi Garcia éppen elhagyta Ronaldo csapatát a Napoli kedvéért, Jorge Jesus (al-Hilal) és Nuno Espirito Santo (al-Ittihad) éppen most állt munkába. Hogy tudnak sztárokkal bánni, hogy a modern focinak megfelelő szellemben tudnak csapatot építeni, eddig már igazolták.

Ha nekik az első csapat mellett az utánpótlás elveinek meghatározásai is a feladatuk közt szerepel, ez az egész projekt hamarosan egészen más színezetben fog feltűnni. Čeferin abban tévedett, hogy levitézlett sztárok választják csak ezt a ligát, hiszen Fabinho is még csak 29 éves, még bőven játszhatna a Liverpoolban akár 3-4 évet is a legmagasabb szinten.

Közben azért az UEFA és a szaúdiak viszonyáról mostanában egészen más hírek érkeznek, épp akkor, amikor az UEFA megreformálni készül csúcstermékét, a Bajnokok Ligáját. A következő, 2024-25-ös szezontól 36 csapatos lesz főtábla, és még egyáltalán nem eldöntött, hogyan lehet bejutni a 36 közé szabad kártyával. De egyértelműen van olyan tervük- látva a Szuperliga kezdeményezését –, hogy ha egy nagynevű, világszerte ismert klub nem jut be alanyi jogon, akkor sem kell lemondania a BL-ről, hanem kapna egy mentőövet.

A jogtulajdonos tévétársaságoknak ezt a víziót már elmondták, de a hivatalos versenykiírásban még nem szerepel. De mint az olasz Corriere dello Sport már megpendítette, könnyen lehet, hogy adott esetben (vagy nagy hiányzó híján) az UEFA a szabadkártyás lehetőséget és vele az európai BL-ben indulást inkább valamelyik szaúdi csapatnak kínálja tálcán. Milánóból vagy Madridból mindenesetre közelebb van a térség, mint a jelenleg is UEFA-tag Kazahsztán, ahol olykor 4 órás időeltolódással kellett szembesülniük az oda érkező csapatoknak, ha éppen az Asztana várakozás felett szerepelt és főtáblás lett.

Összességében még évek kellenek ahhoz, hogy kiderüljön, mire jutnak a szaúdiak a fociban, de hogy sokkal átgondoltabb terv mentén építkeznek, mint az elődei, abban már most biztosak lehetünk. És míg Katarban a populáció létszáma nem segítette elő a nagyívű tervezést, a szaúdiaknál megvan az emberanyag, és a megfelelő beágyazottság is.