A legtöbben darabokban végezték közülünk, a robbanásoktól paradicsomként fröccsentek szét
2023. augusztus 23. – 10:24
„Érezzétek magatokat otthon! Ha bármire szükségetek van nálunk, csak szóljatok! Irániak és szaúdiak – testvérek vagyunk” – szorongatta az áprilisban felizzó szudáni konfliktus elől kimenekített, a dzsiddai haditengerészeti bázison virággal fogadott irániak kezét Ahmed al-Dabajsz vezérőrnagy, Szaúd-Arábia nyugati régiójának katonai parancsnoka. Néhány hónappal korábban hasonló szívélyesség elképzelhetetlen lett volna a két, évtizedek óta szövevényes felekezeti-hatalmi árnyékháborúban álló ország között (arról itt írtunk részletesebben, mi változott év elején).
Mialatt javában zajlott a szaúdi média által széles körben terjesztett mosolyoffenzíva, egy hét elején nyilvánosságra hozott jelentés szerint 900 kilométerre délre a szaúdi határt Jemen felől átlépni kívánó menekültek teljesen más fogadtatásban részesültek. Ahogy egy 14 éves etióp lány visszaemlékezett: „Folyamatosan tüzeltek ránk, az emberek olyan szörnyű halált haltak, hogy azt korábban elképzelni se tudtam volna. Vagy harminc embert láttam, akit elfogtak, majd a helyszínen agyonlőttek. Egy szikla alá rejtőztem, és ott álomba merültem, éreztem, hogy mások is így tesznek. Amikor felkeltem, rádöbbentem, hogy holttestekkel vagyok körülvéve.”
Hamdija egyike annak a 38 etióp menekültnek, akik 2022 márciusa és 2023 júniusa között kísérelték meg a határátlépést Jemen északnyugati részén, az 1500–3000 méter magasra nyúló hegyek között vezető hagyományos csempészútvonalon, és megpróbáltatásaikról beszámolhattak a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezetnek. A HRW a tanúk beszámolói, fotói, a határrégiókról készített műholdfelvételek, illetve több száz, közösségi platformokra feltöltött videó elemzése alapján állt elő azzal a váddal, miszerint
a szaúdi határőrség szisztematikusan, esetenként robbanószereket és gyújtólövedékeket is felhasználva gyilkolja le az illegális határátlépőket.
A szervezet több forrásból igyekezett megtudni, pontosan hány áldozattal is jár ez a feltételezett szaúdi gyakorlat; az egyebek mellett a szemtanúk becslései, a csempészútvonal forgalma, a környékbeli települések temetőinek növekedési üteme alapján végzett számítások szerint egy év alatt minimum 655, de akár több ezer embert gyilkolhattak meg a szaúdi határőrök.
A legtöbben darabokban végezték közülünk
Szaúd-Arábia a jelentés minden állítását tagadta. Pontosabban egy ilyen súlyos vádnál elvárható, konkrét módszertani kritikát megfogalmazó, tételes cáfolat helyett Rijád csak annyit közölt, hogy a vádak megalapozatlanok, és nem támaszkodnak hiteles forrásokra. Az általam olvasott angol nyelvű szaúdi lapok – például az al-Arabija – pedig egyszerűen elhallgatták a jelentést.
A HRW jelentésének egyes állításait azonban más forrásokból is alá lehet támasztani. A New York Timesnak egy etióp menekült arról számolt be, hogy tavaly szeptemberben kétszáz társával próbált meg átjutni a határon, amikor hirtelen tüzet nyitottak a menetre, méghozzá főleg nehézfegyverekkel; az előtte gyalogló nőt ilyen lövedék szaggatta szét. A jelenleg is az elmúlt években polgárháborúba süllyedt Jemen (az Iránhoz közel álló húszi frakció által megszállt) fővárosában, Szanaában tengődő Fajszal Ottman úgy emlékszik vissza, hogy
„a legtöbben darabokban végezték közülünk, a robbanásoktól paradicsomként fröccsentek szét”.
Az amerikai lapon kívül a brit BBC-nek is sikerült megszólaltatnia több, a határátkelést súlyos sérülésekkel megúszó áldozatot, a lap jemeni tudósítói pedig arról számoltak be, hogy még a múlt héten is zajlottak a menekülttemetések a határövezethez legközelebb fekvő jemeni városban, Szaadában, és a helyi kórházakba több sebesült is érkezett északról.
Az atrocitások (bár ilyen lépték esetén talán már a tömeggyilkosság megnevezés a megfelelő) híre már tavaly eljutott az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságához, mely 2022 októberében hivatalos levélben kereste meg Rijádot a feltételezett szisztematikus gyilkosságok, a jemeni határon átnyúló akciók, illetve a tüzérség fegyvertelen civilek elleni bevetése miatt. Akkor az ENSZ megkeresésére a szaúdi hatóságok ígéretet tettek arra, hogy bár szerintük semmiképpen nem folyhat szisztematikus, nagy léptékű gyilkosság, azért ők komolyan ki fogják vizsgálni a bejelentett ügyet. A vizsgálatról azóta sem hallani, ellenben a beszámolók szerint a menekültek megtizedelése 2022 októbere óta is zavartalanul folyik.
A HRW jelentését megelőzően júliusban egy másik nemzetközi emberi jogi szervezet, a Mixed Migration Centre már publikálta saját interjúit. Ezek alapján a határövezetben mindenhol a „napon rohadó tetemekkel” lehet találkozni, az életben hagyott menekülteknek a nagylelkű szaúdi határőrök megadják a választás lehetőségét, hogy a lábukat vagy a kezüket lövetik keresztül, a nagyobb menekültcsoportokra pedig kézifegyverek helyett géppuskákkal és aknavetőkkel vadásznak.
Kik az áldozatok, honnan jönnek és hová tartanak?
A jemeni menekültútvonalat többségében az Etiópia északi részén fekvő Tigré tartományból származó emberek használják, akik a területet 2020 óta dúló – 2022 végétől csillapodó, de vallási-etnikai atrocitásait tekintve be nem fejeződött – polgárháború elől menekülnek el. Többségüket embercsempészek szállítják az Afrika szarván található miniállamba, Dzsibutiba, majd a Földközi-tengerről ismerős, embertelen körülmények között áthajóztatják őket a jemeni Ádenbe, ahonnan továbbcsempészik őket északra, a szaúdi határ felé.
Ez az út már önmagában is hajmeresztően kockázatos, mivel ugyan Jemenben épp tűzszünet van életben, de az ország több részre szakadt, az utazás körülményes és kockázatos, és a különböző frakcióknak még a helyi lakosság ellátása is megoldhatatlan feladatot jelent. A csempészek Szadaa határtartomány két, etnikai alapon kialakított, több tízezer embert elszállásoló illegális menekülttáboráig szállítják a menekülteket. Ez az övezet is a már említett húszi lázadók (hivatalos nevén Anszár Allah) kezén van, akik előszeretettel zsarolnak ki extra áthaladási díjat a menekültekből, a sebesülteket pedig gyakran visszaküldik a táborokba a helyi kórházakból.
A HRW-jelentés szerint a két nagy menekülttáborból a csempészek kétszáz fős csoportokban indítják el az embereket a hegyes-sziklás szaúdi határra, melyet – részben a húszikkal való, csaknem évtizedes konfliktusnak köszönhetően – a szaúdi hatóságok kamerákkal, drónokkal és járőrökkel figyelnek. A csoportok többségét nők és gyerekek alkotják, élükre (azaz a várható tűzvonalba) pedig rendszerint azokat az embereket állítják, akik nem tudnak fizetni a csempészeknek.
De hogy a rideg fogadtatás ellenére miért igyekeznek a menekültek Szaúd-Arábiába? Azért, mert a többi Öböl-monarchiához hasonlóan a polgárjogot élvezők elvétve végeznek csak kétkezi munkát, és az elmúlt évtizedek népességrobbanása ellenére a 32 milliós lakosság 40 százalékát vendégmunkások teszik ki.
A vendégmunkások közül a folyamatos deportálások ellenére is közel 750 ezren érkeztek Etiópiából. Az indiai, indonéz vagy pakisztáni munkásoktól eltérően a legális úton munkát vállalók túlnyomó többségében nők, akik iránt nagy a kereslet a szaúdi háztartásokban cselédként. Az etiópiai férfiak többsége ellenben illegális útvonalon érkezik – bár a jemeni útvonalon a HRW jelentése szerint folyamatosan nő a nők aránya.
Az sem mondható el, hogy a sportra vagy megalomán látványberuházásokra irtózatos összegeket eltapsoló Szaúd-Arábiát megnyomorítaná a menekültek befogadása. Rijád stratégiai nyugalmát biztosítja az a tény, hogy az orosz–ukrán háború miatt is tavaly kilőtt az energiahordozók ára, és ennek köszönhetően 2022-ben a szaúdi állam 95 százalékos tulajdonában álló Aramco (a világ legértékesebb vállalata) 161,1 milliárd dolláros nyereséget könyvelhetett el.
Szaúd-Arábia épp most változott volna galambbá
Egy tömegmészárlásról szóló jelentés bármilyen helyzetben nagyon súlyos vádakat jelent, de Szaúd-Arábia számára különösen kedvezőtlen időpontban érkezett a PR-katasztrófa. Rijád ugyanis az elmúlt években – vezető nyugati PR-cégek ötletei alapján – gőzerővel igyekszik megváltoztatni a róla kialakult nemzetközi képet.
Az ország neve évtizedeken át összekapcsolódott a legszélsőségesebb szunnita irányzat, az al-Kaida és az Iszlám Állam ideológiai megalapozásában megkerülhetetlen vahabita iszlám terjesztésével. Szaúd-Arábia a 2010-es években a regionális konfliktusok aktív résztvevőjének számított: dollármilliárdokkal támogatta a szíriai polgárháború iszlamista milíciáit; 2015-ben egy Öböl-államokból álló koalíció élén – a vádak szerint számos emberiesség elleni bűncselekményt elkövetve – beavatkozott a déli szomszéd, Jemen polgárháborújába; 2017-ben pedig csak az Egyesült Államok közbeavatkozásának köszönhetően állt el keleti szomszédja, Katar lerohanásától (a katonai offenzíva helyett beérte a gazdasági-diplomáciai blokáddal).
A sok sikertelen/befagyott konfliktusra rárakódott az Iránnal folytatott rivalizálás felizzása, a több fronton zajló árnyékháborúban ráadásul az amerikai támogatás ellenére rendre a szaúdiak húzták a rövidebbet.
Rijád 2021-ben rendezte viszonyát Katarral, 2022-ben győzelmi reményeit feladva szorgalmazni kezdte a jemeni konfliktus tárgyalásos rendezését, idén pedig újraépítette diplomáciai kapcsolatait Teheránnal és a tömegmészárlásai miatt tíz évvel ezelőtt az Arab Ligából kiebrudalt szíriai Aszad-rezsimmel is.
Sőt, Szaúd-Arábia már maga is békeközvetítőként lép fel: augusztus elején a Vörös-tenger partján fekvő Dzsiddában 42 ország képviseltette magát az orosz–ukrán háború diplomáciai megoldásait vizsgáló, az oroszok nélkül rendezett békekonferencián – köztük egy sor el nem kötelezett állam, mint Dél-Afrika vagy Brazília. De a rijádi diplomácia legnagyobb fegyverténye az volt, hogy sikerült beszerveznie az Oroszországot a diplomáciai fronton (de közvetett módon hadianyaggal is) támogató Kínát. Szaúd-Arábia eséllyel pályázhat az eddig csak Oroszországot, Kínát, Brazíliát, Indiát és a Dél-Afrikai Köztársaságot tömörítő BRICS gazdasági együttműködés tagságára is (a bővítésről a szervezet a héten dönthet johannesburgi ülésén, jelentkezőből nincs hiány, 23-an pályáznak a tagságra).
Tavaly ráadásul Joe Biden amerikai elnök az olajár csökkentése és az izraeli–szaúdi békülés előmozdítása érdekében lepacsizott és Szaúd-Arábiában tárgyalt Mohamed bin Szalmán trónörökössel, akit a csontfűrésszel feldarabolt Dzsamál Hasogdzsi újságíró brutális meggyilkolásáról készített amerikai jelentés egyértelműen a fő felelősként nevezett meg. A szaúdi származású, Amerikában élő Hasogdzsit a királyságot de facto irányító trónörökös utasítására 2018-ban az isztambuli konzulátuson rabolta el egy halálbrigád, mely megfojtotta, majd feldarabolta az épületbe az esküvőjéhez szükséges papírok elintézése miatt érkező férfit.
A most a határrégióról nyilvánosságra került feltételezett kegyetlenségek még akkor is újra nehézkessé teszik az imázsépítést, ha Neymar biztos nem fogja felháborodásában széttépni az al-Hilal focicsapatával kötött, évi 150 millió eurót érő szerződését. A közmondásos szekrényből menetrendszerűen kiboruló csontvázak ugyanis ország-világnak azt mutatják, hogy az ilyen ügyek nem Szaúd-Arábia történelmi ballasztjai, hanem a rendszer lényegéhez köthetők.