Kimenekítik a külföldieket a véres polgárháborúból, de mi lesz az ott maradó szudániakkal?

Az elmúlt hetekben véres polgárháborúvá fajult egy eleve forrongó helyzet egy északkelet-afrikai országban. A konfliktusokkal és éhínségekkel terhelt Száhel-öv keleti részén fekvő Szudánban harminc évig uralkodott egy katonai diktatúra, amit ugyan négy évvel ezelőtt leváltottak, de az elmúlt időszak nem hozott sem stabilitást, sem demokratizálódást.

Az ország hadserege mellett közben felemelkedett egy párhuzamos félkatonai milícia, a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF). Bár az utóbbi években voltak arra tervek, hogy a milíciát bevonják a hadsereg fennhatósága alá, az RSF nem volt hajlandó megállapodni erről – a feszültség pedig most országszerte fegyveres harcokhoz vezetett.

„Rettenetes volt ez az egész. Több mint tíz napon keresztül nem jutottam semmi áramhoz, semmi vízhez, és öt napon át szinte élelemhez sem. A nép szenved ettől az egésztől, a szudáni nép”

– mondta a Guardiannek Tanasszisz Pagoulatosz, aki az ország fővárosában, Kartúmban üzemeltetett hotelt, most viszont vissza kellett térnie rokonaihoz Athénba. A külföldi országok sorra rendezik mentőakcióikat állampolgáraik kimenekítésére, a magyarokat is sikerült kihozni az országból – ehhez pedig azt is sikerült elérni, hogy a harcoló felek egy időre letegyék a fegyvert.

A tűzszünet viszont a héten véget ér, és egyelőre egyik fél sem hajlandó visszakozni. A káoszban már egy háborús bűncselekményekkel vádolt politikus is kiszabadult a börtönből. Az események fényében pedig különösen érdekes, hogyan mozgott Oroszország az elmúlt években a Wagner-csoporton keresztül Szudánban.

Puccs után puccs

Afrika harmadik legnagyobb területű, 47 milliós országa a kontinens északnyugati részén, az eleve konfliktusokkal terhelt Száhel-övezetben fekszik. Utóbbit éhségövnek is nevezik, ugyanis a sivatagos területre alig jut ivóvíz.

Ezt pedig súlyosbítja az ország politikai helyzete is: 1989-ben katonai puccsal került Szudán élére egy Omar el-Basír nevű hadúr, akit aztán három évtizeddel később szintén katonai puccsal buktattak meg. Igaz, az ezt kikényszerítő hatalmas utcai tüntetéseken a nép demokráciát követelt, nem pedig egy szimpla fejcserét az ország élén.

Jött is egy átmeneti kormány, amelyben civilek és katonák egyaránt részt vettek – majd ezt két évvel később, 2021 októberében megint elsöpörte egy katonai puccs, ekkor vette át a hatalmat Abdel-Fattah Burháni tábornok.

De nem lett egyeduralkodó, ugyanis a szudáni hadsereg mellett jelentős katonai erőt képviselnek az említett félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők paramilitáris egységei is. Az RSF 2013-ban jött létre az ország nyugati részén húsz éve folyó dárfúri háború milicistáiból – pontosabban abból a Dzsandzsavíd milíciából, amely brutális harcot folytatott a dárfúri lázadók ellen, és amelyet etnikai tisztogatásokkal is vádolnak.

A milícia vezére, Mohamed Hamdan Dagalo – becenevén Hemedti – komoly katonai és gazdasági erőteret alakított ki maga körül. Egyrészt beavatkozott harcosaival a jemeni és a líbiai polgárháborúba is, másrészt pedig átvette Szudán egyes aranybányái felett az ellenőrzést.

A hadseregen kívül működő hadsereget az instabilitás forrásának tartják – éppen ezért voltak mind a 2019-es, mind a 2021-es vezetésnek tervei arra, hogy az RSF-et beolvasszák a kormány hadereje alá. Legutóbbi terveik szerint a kormányerők két évet adtak volna az integrációra, az RSF viszont tíz év haladékot kért erre. Hónapok óta gyűlt a feszültség a két rivális erőtér közt, az utóbbi hetekben pedig már lehetett hallani itt-ott kisebb harcokról is.

Április 15-én pedig a BBC elsők között számolt be arról, hogy az RSF megtámadta a hadsereg több támaszpontját, valamint bejelentették a kartúmi nemzetközi repülőtér, az elnöki palota és az ország északi részén fekvő Merove katonai támaszpontjának elfoglalását.

Vitatott, hogy ki lőtt először, de a harcok gyorsan országos méretűre duzzadtak.

Míg az RSF a földön támadja a központi épületeket és támaszpontokat, addig a kormány légicsapásokkal próbálja megállítani a milíciát. A beszámolók szerint az összecsapásoknak már több száz halálos áldozata van. Ez feltehetően arra is visszavezethető, hogy az RSF harcosai főleg a sűrűn lakott területeken mozognak – így a hatmilliós főváros, Kartúm civil lakossága sem tudja elkerülni a kormány légicsapásait.

Evakuálják a külföldieket

A harcok pedig már elérték az országban dolgozó külföldieket is: az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) három alkalmazottja halt meg az ország nyugati részén, Kabkabíjában. Volker Perthes, az ENSZ szudáni egységesített átmeneti segítségnyújtási missziójának vezetője szerint a WFP dolgozóit munka közben ölték meg, emiatt az ENSZ felfüggesztette a programot Szudánban.

A szomszédos Csád lezárta a szudáni határát, és számos légitársaság is felfüggesztette a járatait Kartúm felé. A konfliktus kitörése után egyből elindultak a mentőakciók is a Szudánban tartózkodó külföldiek kihozására. Ehhez persze szükség volt egy tűzszünetre is, amit eredetileg a ramadán végére tűztek volna ki a muszlim többségű országban – végül azonban csak április 24-én lépett életbe.

Feltehetően ez sem jött volna létre az Egyesült Államok közbelépése nélkül, az amerikaiak folyamatosan egyeztetnek regionális és nemzetközi partnereikkel, valamint szudáni civil szervezetekkel is egy bizottság felállításáról, ami a további tűzszüneti tárgyalásokat felügyelné. Erre szükség is lesz, Joe Biden amerikai elnök ugyanis korábban arról beszélt: folyamatosan tájékoztatják a kormányt annak a 16 ezer amerikai állampolgárnak a sorsáról, akiknek kimenekítését egyelőre túl veszélyesnek ítélték.

Kimenekítették Szudánból a magyar állampolgárokat is: Szijjártó Péter külügyminiszter arról számolt be, hogy az utóbbi napokban 29 magyart evakuáltak, több nemzetközi partner és a Magyar Honvédség bevonásával. Utolsóként két gyermeket menekítettek ki a magyar hatóságok.

De a szudániakra ki gondol?

„Egyelőre nincs egyértelmű jele annak, hogy bármelyik [fél] kész lenne komolyan tárgyalni, ami arra utal, hogy mindketten úgy gondolják, hogy a másik feletti katonai győzelem biztosítása lehetséges” – mondta a napokban Volker Pethes. Az ENSZ-misszió vezetője szerint bár tartja magát a tűzszüneti megállapodás, így is hallani lehetett fegyverdördüléseket Kartúmban és a környékén.

John Kirby, az amerikai nemzetbiztonsági tanács szóvivője szerint legalább 459 halálos áldozatról tudnak, de feltehetően ennél is többen meghaltak már a szudáni konfliktusban. Nemcsak a külföldiek, de a civil lakosság is menekülni próbál az országból – a legtöbben autó híján busszal, miközben mind az üzemanyag, mind a buszjegyek ára az egekbe szökött.

„Miközben ezreket mentenek ki a rendkívüli mentőakciókkal… mi lesz a szudániakkal, akik az országban maradnak? Gyors humanitárius segélyt kell biztosítani több millió szudáninak. Az európai vezetők a saját polgáraik evakuálására koncentrálnak, de nincs vesztegetni való időnk, át kell helyezzük a hangsúlyt az ott maradók támogatására és védelmére”

– mondta a Guardiannek David Milibank, a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság elnök-vezérigazgatója.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számításai szerint a főváros egészségügyi intézményeinek több mint 60 százaléka bezárt az utóbbi napokban. A szervezet ráadásul súlyos biológiai veszélyre is figyelmeztetett, miután állításuk szerint az egyik harcoló fél megszállt egy laboratóriumot – ahol többek között kanyaróvírust és kolerabaktériumot is tárolnak. Mivel a WHO technikusai nem tudnak bejutni a közegészségügyi intézetbe, ezért nem tudják biztonságba helyezni a veszélyes anyagokat sem.

Káosz a börtönöknél

A konfliktus miatt egyre súlyosabb hírek jönnek az országból: a BBC arról számolt be, hogy kiszabadult a börtönből a volt diktátor, Omar el-Basír bizalmasa, Ahmed Harun – akit a Nemzetközi Büntetőbíróság emberiség elleni bűncselekményekkel vádol.

„Mivel nincs sem biztonságunk, sem vizünk, sem élelmünk a börtönben, ráadásul egyre többen halnak meg a falak között, úgy döntöttünk, megvédjük magunkat”

– mondta a helyi sajtónak Harun, akit azzal vádolnak, hogy belügyminiszterként a dárfúri háborúban 2003-ban etnikai tisztogatásokat rendelt el. A politikus tagadja a vádakat, de a börtönből kifelé menet azt mondta, ha helyreáll a bíróságok működése, áll elébe az eljárásoknak.

Harun egykori felettesét, a most 79 éves el-Basírt egy katonai kórházban tartják továbbra is rendőri felügyelet alatt. A központi kormány viszont azzal vádolja az RSF-et, hogy legalább öt börtönből szabadítottak ki rabokat a zavargások miatt. A milícia tagadja ezt, szerintük ugyanis pont hogy a központi kormány akarja visszahozni a harminc évig tartó diktatúra embereit a hatalomba a szabadon bocsátásukkal.

A hadsereg szóvivője szerint viszont nekik „nincs felügyeletük a börtönök felett”, igaz, folyamatosan egyeztetnek a rendőrséggel a rabok visszaszállításáról.

Mindkét fél be van kötve az oroszokhoz

A szudáni polgárháborús helyzet fényében pedig különösen érdekes az, hogyan mozgott az országban a Wagner-csoport. Az orosz magánhadsereg, ami most fegyencekből toborzott egységekkel veti be magát az ukrajnai háborúban, külső megfigyelők szerint 2017 óta volt jelen Szudánban.

Ez összefügghet azzal, hogy abban az évben kötött megállapodást Omar el-Basír moszkvai látogatásán Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A szudáni diktátor belement abba, hogy az oroszok haditengerészeti bázist hozzanak létre az ország partjain a Vörös-tengernél, valamint bányászati megállapodást is kötött a szudáni ásványügyi minisztérium az orosz M Invest nevű céggel.

A cég mögött az Egyesült Államok szerint a Wagner-csoport áll: „Jevgenyij Prigozsin és hálózata személyes haszonszerzés céljából használja ki Szudán természeti erőforrásait, hogy világszerte terjessze mérgező befolyását” – mondta 2020-ban Steven Mnuchin akkori amerikai pénzügyminiszter.

Szudán Afrika harmadik legnagyobb aranykitermelő országa, a CNN oknyomozása szerint pedig jelentős mennyiségű aranyat szállítottak szárazföldön a Közép-afrikai Köztársaságba – ahol a Wagner-csoport hivatalosan is jelen van. A hivatalos kereskedelmi adatokban viszont nincs referencia a szomszédos országba való exportról – sőt, azokról a kicsempészett aranyszállítmányokról sem, amelyeket katonai reptereken keresztül vihettek ki Szudánból a Daily Telegraph nyomozása szerint.

A BBC arról is ír, hogy 2017 óta több olyan kép is készült Szudánban, ahol helyi erőkkel gyakorlatoznak a Wagner zsoldosai. Legutóbb 2022 júliusában tűnt fel egy Telegram-csatornán egy videó, amin Wagner-zsoldosok tartottak ejtőernyős bevetési gyakorlatokat szudáni katonáknak. De az afrikai ország a Wagner egyik 2020-as propagandafilmjében is feltűnt helyszínként.

A szudáni média szerint közel 500 orosz zsoldos tartózkodhatott egy időben az országban, elsősorban a Közép-afrikai Köztársaság közelében fekvő Um Dafuk katonai támaszpontján. Sőt, a gazdasági és katonai érdekeltségek mellett politikailag is aktivizálták magukat az oroszok: a Wagner saját médiakampányokat dolgozott ki arra, hogy hatalomban tartsák Omar el-Basírt, mondja Samuel Ramani, aki Oroszország afrikai tevékenységét kutatta.

„Prigozsin arra szólította fel [a kampányban dolgozókat], hogy a tüntetőket Izrael-pártisággal és iszlámellenességgel vádolják” – mondta a BBC-nek Ramani. Igaz, később a Wagner összevitatkozott a szudáni diktátor embereivel – így végül az orosz zsoldosok átálltak az őt megbuktató Abdel-Fattah Burháni tábornok támogatására.

De nem teljesen álltak azért mellette, 2021–22 környékén ugyanis a Wagner kapcsolatokat kezdett építeni a Burhánival konfrontálódó RSF felé is – feltehetően azért, hogy az oroszok is hozzáférhessenek a szudáni milícia ellenőrzése alatt tartott aranybányák termeléséhez.

„A Wagner be van kötve mind Burháni tábornok érdekeltségeihez, mind [az RSF-vezér] Hemedti érdekeltségeihez – különböző mértékben és különféle módokon keresztül”

– mondta a szudáni ügyekkel foglalkozó Confluence Advisory elemzője, Kholood Khair a BBC-nek. Igaz, a Putyin séfjeként elhíresült Wagner-vezér, Jevgenyij Prigozsin szerint az elmúlt két évben már „egyetlen Wagner-katona sem járt” az afrikai ország területén.

Kiszabadult a háború szelleme a palackból

Egyelőre kérdéses, hova futhat ki a konfliktus, és hogy mennyire veszélyezteti Szudán polgárháborúja a térség biztonságát. Mind a központi hadsereg, mind az RSF éles szavakkal bírálja egymást: a milicisták vezére, Hemedti szerint Burháni kormánya „radikális iszlamistákból” áll, akik ellen azért keltek fel, hogy „biztosítsák a szudáni népnek a régóta áhított demokratikus átrendeződést”. Utóbbit persze nehéz elhinni annak fényében, hogy az RSF katonái hogyan léptek fel több esetben a polgári lakosság ellen az utóbbi években.

Burháni pedig arról beszélt, kész átadni hatalmát egy polgári kormánynak, de csak akkor, ha az választás útján kerül hatalomra. Az pedig kérdéses, mennyire akarna választást rendezni a hatalmát két éve katonai puccsal megszerző hadsereg. Elemzők szerint egyik hadúr sem lenne hajlandó feladni a hatalmát, ahogyan az ezzel járó vagyont és befolyást sem.

A BBC által megkérdezett szakértők szerint három lehetséges forgatókönyv jöhet a polgárháborúban:

1. Gyors katonai győzelem. Mivel mindkét félnek egyelőre az az érdeke, hogy lejátsszák a konfliktust, ezért ez valószínűtlennek tűnik. Viszont mindkét fél gyors győzelmet vár, és míg az RSF a fővárosban van kissé fölényben, a hadseregnek vélhetően sokkal nagyobb a tűzereje – ezt pedig nemsokára Kartúm ellen fordíthatják, ha az összes diplomata és külföldi elhagyja a várost.
2. Elhúzódó konfliktus. „Minden elem megvan ahhoz, hogy ez egy elhúzódó polgárháborúvá váljon” – mondja a BBC szudáni munkatársa, Mohanad Hasim, aki szerint el-Basír igen komolyan dolgozott azon, hogy megossza a különböző etnikai csoportokat – amelyek mind létrehozták emiatt a maguk milíciáját. „A [bukása utáni] biztonsági vákuumban ezek a milíciák újjáalakultak, hiszen gondoskodniuk kellett a saját biztonságukról” – mondja Hasim, hozzátéve, hogy minél több erő avatkozik be a konfliktusba, annál nehezebb lehet visszazárni a polgárháború szellemét a palackba.
3. Békekötés. Bár a diplomaták próbálják meggyőzni a tűzszünet meghosszabbításáról a két tábornokot, egyelőre senki nem gondolja azt, hogy a béketárgyalások közel lennének. Kérdéses az is, mit fogadhatna el békeként a szudáni nép. A BBC tudósítója szerint azok után, hogy a 2021. októberi puccs óta nem tudta stabilizálni hatalmát a hadsereg, az is nehezen elképzelhető, hogy elfogadható megállapodást tudjanak kötni a hatalom békés átadásáról.