Beindult, és 445 ütéssel végzett ellenfelével a világklasszis MMA-s

2021. január 17. – 00:44

Beindult, és 445 ütéssel végzett ellenfelével a világklasszis MMA-s
Nana! – mondja Max Holloway Calvin Kattar egyik jobban sikerült ütése után Fotó: Jeff Bottari / Zuffa LLC via Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Rendhagyó – és a magyar nézők számára igen kellemes – időpontban, szombat este zajlott le 2021 első UFC-gálája. A szokásos vasárnap hajnali kezdéstől való eltérést az magyarázza, hogy a rendezvényt az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban tartották, méghozzá élő közönség előtt. Ugyan a Jász üdülőszigetén található 18 ezres Etihad Arénába biztonsági okokból csak 2000 jegyet adtak el, de így is ez a gála volt 2020 március 8-a óta az első UFC-rendezvény, melynek résztvevői nem üres széksorok előtt bunyóztak. Ez a lazaság nem kis részben annak köszönhető, hogy az Emírségekben már korán megindult a koronavírus elleni vakcináció – az ország volt a kínai Sinopharm vakcinájának egyik kísérleti terepe -, és Izrael után itt a legnagyobb a beadott oltások aránya.

A világ vezető MMA-szervezete a koronavírus-járvány miatt csak rövid időre állt le (részben azért, mert hamar rájöttek, hogy miután egy-egy rendezvényhez a csapatsportokhoz képest kevesebb embert kell megmozgatni, könnyebben tudnak kvázi-fertőzésbiztos környezetet teremteni), és 2020 nagy részéven felváltva pörgette a gálákat főhadiszállásán, Las Vegasban, illetve Abu-Dzabiban. Ez a kétlakiság nem véletlen, ugyanis az Öböl-ország régi MMA-fellegvárnak számít, az Emírségek állami befektetőholdingja 1993-ban részesedést is szerzett a UFC-ben (amin azóta továbbadott). És miután tavasszal a koronavírus-járvány egyszerre mért csapást az Emírségek kulcságazatának számító turizmusra és a profi sportra, Abu-Dzabi turisztikai minisztériuma és a UFC összefogtak, a néhány régebbi gálának is helyt adó Jász szigetén kialakítottak egy fertőzésbiztos rendezvényhelyszínt, a „Harcosok Szigetét” (a menő elnevezés ellenére ne egy van Damme-filmbe illő vad trópusi szigetet képzeljünk el, hanem egy plázahotelekkel és légkondicionált csarnokokkal teleszórt üdülőövezetet). A mérsékelt iszlamista rezsim előszeretettel csapott le a muszlim bunyósokkal tűzdelt gálákra, itt vívta utolsó meccsét a dagesztáni klasszis, Habib Nurmagomedov is, aki Justin Gaethje legyőzése után bejelentette visszavonulását.

Két ütős sztárral melegítettek McGregorra

A UFC tehát a 2021-es évet is Abu-Dzabiban kezdi, ahol bő egy hét alatt három gálát zavar le. A sorozat legjobban várt eseménye Conor McGregor jövő vasárnap hajnali ki-is-tudja-már-hanyadik visszatérése lesz a könnyűsúly egyik legnagyobb ásza, Dustin Poirier ellen, de a koronavírus-fertőzések miatt hirtelen kiesők és -beugrók ellenére az évindító gála is nagyon erősre sikeredett.

A főmeccset a pehelysúly (65 kiló) volt világbajnoka, a hawaii Max Holloway vívta a bostoni Calvin Kattar ellen. Hollowaytől az ausztrál Alexander Volkanovski vette el a bajnoki övét, aki a visszavágón is meg tudta védeni a címét a hawaii ellen. És bár Holloway a második meccs megkérdőjelezhető eredménye miatt joggal követelhetett volna egy mindent eldöntő harmadik találkozót, a mindig kedélyes hawaii inkább új kihívásokat keresett – még ha ehhez lejjebb is kell lépnie a ranglétrán. Így került képbe a pehelysúlyú rangsor hatodik helyén álló Calvin Kattar, aki 2019-ben becsülettel helyt állt a UFC újabb dagesztáni tehetsége, Magomed Magomedsaripov ellen (sőt, majdnem meg is verte őt), 2020-ban pedig az év egyik legszebb KO-jával könyökölte be magát a Top10-be.

Bár a pehelysúly élmezőnyében tényleg lehetetlen rossz meccseket összehozni, Holloway és Kattar összepárosítása igazi ínyencségnek számított, méghozzá azért, mert mindketten (súlycsoportjukhoz képest) magas, nagy ütőtávval rendelkező, pontosan dolgozó állóharcosok. Sőt, leginkább csodált/rettegett fegyverük is ugyanaz: első kezes ütésük. A „jab” az állóharc egyik legkevésbé látványos, mégis egyik legfontosabb technikája, ami elengedhetetlen a ritmus, a küzdőtáv uralásához és persze az ellenfél megpuhításához. Holloway és Kattar egyaránt a technika nagymesterének számít, azonban teljesen eltérő módon építik fel bunyójukat első kezes ütéseikre. Párharcuk is pont azért volt érdekes, mivel nagyon hasonló eszközökből bontanak ki nagyon más bunyót – Holloway általában nagy ütésszámmal operálva hajtja végkimerülésig ellenfeleit, Kattar viszont klasszikusabb kombinációkkal dolgozik -, és tényleg csak találgatni lehetett, hogy milyen nüanszok válnak döntővé.

Megsemmisítő verés helyett véres iskolázás

Azonban amikor a két bunyós valóban szembekerült egymással, hamar kiderült, mekkora különbség van aközött, hogy valakinek van pár tuti technikája a tarsolyában, és aközött, ha valaki egy egész arzenállal érkezik a meccsre. Márpedig Holloway az első menettől lábrúgásaival vagy kiválóan időzített riposztjaival sikeresen semlegesítette Kattar elsőkezes ütéseit, viszont ő balegyenesekre rápakolt balhorgokkal, fejről testre, majd onnan vissza fejre vezetett kombinációkkal, térdre és hasra célzott frontális rúgásokkal, forgó taposórúgásokkal űzte-hajtotta ellenfelét.

Az első menet után már látszott, hogy Kattar nagyon lelassult, és Holloway nyomása alatt nehezen tudja megvetni a lábát a mindent eldöntő Nagy Ütéséhez. Ráadásul amikor egy bal-jobb kombinációja vagy jobbfelütése betalált, akkor az a karrierje során brutális veréseket – például Dustin Poirier ellen – is igen jól átvészelő Hollowayt legfeljebb másodpercekre lassította le.

Az embernek az volt az érzése, hogy a hawaii nagyjából a második menettől kezdve bármikor lefiniselhette volna Kattart, de Holloway inkább újabb meg újabb fogásokat mutatott be ellenfelén: megjelentek könyökütések a fejrúgások, a forduló ütések, a lomha ütések előli flegma elhajolgatások, sőt, még egy érthetetlen (és sikertelen) földreviteli kísérlet is belefért. Kattar keményen állta a sarat, vagy ha lankadni kezdett, akkor – ilyet is ritkán látni –

ellenfele kiabálta neki, hogy „Gyerünk, gyerünk!”

Holloway gyakorlatilag a végső gongszóig űzte péppé vert ellenfelét – kivéve amikor a kommentátoroknak szólt be, hogy „Én vagyok a legjobb bokszoló a UFC-ben” -, hogy utána bezsebelhesse az óriási különbségű egyhangú pontozásos győzelmet, a legjobb meccsnek járó különdíjat. Holloway irtózatos tempóját jellemzi, hogy összesen 445 komoly találatot vitt be ellenfelének, a tökéletes zónázást pedig az az adat mutatja, hogy ebből Kattar testét 117, lábát pedig 54 ütés meg rúgás masszírozta.

A rács is beszállt a küzdelembe

A gála másik sztármeccsét két váltósúlyú (77 kilós) amerikai veterán, a 36 éves Carlos Condit és a 40 éves Matt Brown vívta. Ezt a találkozót először 2013-ban lengették be, amikor még mindkét bunyós a csúcson volt, de a rajongók 2021-ben is kompromisszummentes ütés- és rúgáspárbajt vártak a bunyósoktól. Csakhogy annak ellenére, hogy a két, legendásan kemény állóharcos óriási elánnal állt bele a bunyóba, a kezdeti kemény rúgásváltásokat hamar egy kevésbé pörgős gyömöszkölés váltotta fel: Brown egy átkarolásból földre teperte Conditot, itt azonban megállt a tudomány: Brown nem jutott ütéslehetőséghez, de igazán kedvező leszorításba sem tudott kerülni, Condit viszont alulról is folyamatosan tudta őt ütni, vagy átfordításokkal fenyegetni – igaz, az ütések többsége inkább csak paskolás volt.

A második és a harmadik menet is hasonlóképp telt el: kemény ütésváltások, majd a meccs felére hullafáradt Brown megpróbál kierőszakolni egy földrevitelt, amiből általában ő jön ki rosszabbul. Még a mindenki által várt vérfürdőt sem egy brutális ütés vagy rúgás hozta el, hanem az oktagon (ez a nyolcszögletű küzdőtér becsületes neve) Brown homokát csúnyán végigsúroló rácsozata. Persze voltak zseniális jelenetek; a klasszikus thai-boksz-technikáiról híres Brown ráfogás nélkül elengedett könyökütése, vagy Condit lábsöprése és egymásba folyó próbálkozásai egy karkulcs vagy egy fojtás befogására. A pontozóknál Condit aktivitása jelentette a döntő tényezőt, a harmadik menet után egyhangúlag őt hozták ki győztesnek a két állóharcos elsősorban földön folyó küzdelmében.

Fejbe rúgták 2020 legszebb rúgásának büszke elkövetőjét

A gálán újból felbukkant a 2020 legszebb KO-jáért járó összes díjat bezsebelő 26 éves amerikai Joaquin Buckley, aki az Iman Kasangay ellen októberben elkövetett brutális forgórúgást követően novemberben is bezsebelt egy szép KO-győzelmet. A UFC nem akarta elrontani a tehetséggondozást, ezért Buckley ellen egy nagyon is verhetőnek tűnő ellenfelet tuszkolt be az oktagonba, a három meccse nyeretlen 31 éves olasz Alessio Di Chirico személyében. Azonban annak ellenére, hogy a meccs elején Buckley volt az agresszívabb, az amerikainak csak egyszer kellett csúnyán benéznie az addig is szép rúgásokkal operáló di Chirico szándékát, és pont belehajolt az olasz köríves rúgásába. Di Chirico sípcsontja a fejrúgások egyik optimális találati pontján, Buckley halántéka felett csattant, az amerikai összecsuklott, a bírónak pedig úgy kellett bevetődnie, hogy megmentse az eszméletlenül bekapott ütésektől. Di Chiricóból meglepetésgyőzelme után kitört a felgyülemlett feszültség – az olasz a karrierjéért is bunyózott, hiszen a negyedik vereség garantáltan a kirúgását jelentette volna -, és sírva fogadta ellenfele sportszerű gratulációját.

A gálán egy nagy visszatérő is beleszaladt egy nagy pofonba. Az egyik legveszélyesebb váltósúlyú (77 kilós), az argentin Santiago Ponzinibbio hiába érkezett hétmeccses győzelmi sorozattal Abu-Dzabiba, amikor csúnya sérülése – pontosabban egy csontsérülés elfertőződése – miatt több mint két éve nem vívott meccset, és a UFC ranglistájából is törölték. A ringrozsda meg is látszott Ponzinibbio mozgásán; ellenfele, az izmosodó kínai MMA-szcéna egyik jeles, ámde verhetetlennek semmiképpen nem mondható képviselője, Li Csing-liang ügyesen terelte őt kemény combrúgásaiba, és amikor az argentin támadásba lendült, akkor gyors balhorgokkal büntette meg őt merészségéért. Ponzinibbio végzetét is egy balhorog jelentette: az első menet végén túl lassan húzta vissza hátsókezes ütését, az agresszívan kontrázó Li balja pedig pont az állkapcsán landolt. Ponzinibbio úgy dőlt el, mint egy bot, Li sem azért vetette rá magát, hogy odasózzon még néhányat, hanem azért, hogy megnézze, jól van-e.