Habib a combjával fojtotta meg az új trónkövetelőt, utána sírva vonult vissza

Rendhagyó módon nem amerikai, hanem magyar idő szerint szombat este rendezték a világ vezető MMA-szervezetének talán legjobban várt 2020-as gáláját, melynek főmeccsén a koronavírus miatti bonyodalmak után visszatért a sportág talán legnagyobb sztárja, a könnyűsúlyú (70 kilós) Habib Nurmagomedov, hogy megoldja karrierje eddigi legfogósabb feladványát, a keményöklű Justin Gaethje-t (ha esetleg telefonon akarná megbeszélni a meccset, kb. úgy ejtik: „Gécsi”).

A gála szokatlanul kellemes időpontját az magyarázza, hogy a rendezvényt az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban tartották. Az Öböl-ország régi MMA-fellegvárnak számít, az állami befektetőholding 1993-ban részesedést is szerzett a UFC-ben (ezen azóta továbbadott). És miután tavasszal a koronavírus-járvány egyszerre mért csapást az Emírségek kulcságazatának számító turizmusra és a profi sportra, Abu-Dzabi és a UFC összefogtak, és a híres üdülőszigeten, Jászon kialakítottak egy fertőzésbiztos rendezvényhelyszínt, ahol július óta több gálát is lebonyolítottak.

Egy meccshez különösen ragaszkodtak: a világ legismertebb muszlim küzdősportolójának, Habib Nurmagomedov címvédéséhez.

Mindenki tudja, mit akar, mégsem tudják megállítani

A 32 éves Habib Nurmagomedov orosz állampolgársággal rendelkezik, de a kaukázusi Dagesztán tagköztársaságban született a helyi avar törzsbe (nem, ezek nem azok az avarok, akiket Nagy Károly megsemmisített). Ezekben a kaukázusi törzsekben a modern korban is elevenen élnek a harci hagyományok, melyeket a szovjet élsport militáns-tudományos edzésmódszerivel ötvözve a régió a mai napig is ontja az elit küzdősportolókat (akik közül olimpiai szinten a birkózók a legfontosabbak). Habibot birkózóedzőként dolgozó apja kezdte edzésekre hurcolni, majd ő egyengette útját a kijevi, majd moszkvai MMA-gálákig, ahol 16 győztes meccset követően 2011-ben felfigyelt rá a UFC is.

Habib karrierje nem indult simán, de sikerült megőriznie veretlenségét, és miután egyre magabiztosabban hengerelte le ellenfeleit, 2018 áprilisában végül csak sikerült megszereznie (mondjuk a beugró Al Iaquinta ellen) a könnyűsúlyú világbajnoki övet. Valódi szupersztárrá, az MMA berkein kívül is el- és felismert sportolóvá azonban csak azután vált, hogy 2018-ban magától értetődő magabiztossággal darálta le a UFC megasztárját, Conor McGregort. 2019-es Dustin Poirier elleni címvédésére már a UFC legnagyobb sztárjaként, és a muszlim világ Mohamed Szalah utáni második legfontosabb sportolójaként készülhetett. Habib népszerűségének talán legfontosabb oka az, hogy megtestesíti a harcművészekkel kapcsolatos legvonzóbb toposzt: ezernyi kamera kereszttüzében sem száll el magától, szerényen nyilatkozik magáról, tisztelettudóan ellenfeleiről, de amikor kattan a zár a ketrec ajtaján, akkor kegyetlen magabiztossággal őröl fel mindenkit.

Habib stílusa nem látványos, azonban az évek során egyre rejtélyesebbé vált. Ez a rejtély pedig igazi meta-misztérium: Habib bunyója nyitott könyv, ellenfelei hónapig készülhetnek fel rá, hogy azután mégis teljesen esélytelennek tűnjenek ellene.

A dagesztáni által tökélyre fejlesztett rendszer leírva tényleg egyszerű: ellenfeleit lendületes ütésekkel, lábra való bevetődésekkel tereli az oktagon falához. És amint lezárja a visszavonulás útját, és bármilyen fogást talál rajtuk, onnantól kezdve a meccset le is inthetik. Ugyanis Habib nem ereszti őket, kigáncsolja, kiemeli vagy egyszerűen csak legyűri őket, méghozzá egyenesen olyan pozícióba, ahol kényelmesen el tudja kezdeni őket ütni. Habib azt sem bánja, ha a ground and pound közben ellenfelének valahogyan sikerül felállnia, mert ez is csak a Terv része: a pürrhoszi győzelemre ugyanis ellenfelei irtózatos mennyiségű energiát pazarolnak el, és amint felállnak, Habib villámgyorsan újból földre dönti őket, ahol újra kezdhetik a küzdelmet csuklójuk kifeszegetésére, a mellkasukra nehezedő térd lehámozására, és közben a fejükre záporozó ütések kivédésére. A dagesztáni bajnok helyzetfelismerésére, pozíciós játékára és sokszor alig észrevehető finomságokon tetten érhető repertoárjára nem lehet felkészülni, legutóbbi áldozata, Dustin Poirier például így emlékszik vissza saját élményére:

Ha az egyszerű fizikai erőt nézzük, akkor nem tűnt lehengerlőnek. De egyensúlyérzéke, felső pozícióból alkalmazott tökéletes súlyelosztása miatt mégis sokkal erősebbnek éreztem.

A koronavírus azonban a 2019-re 28-0-s mérleget összebunyózó Habib életében és karrierjében is komoly törést hozott: Március végén kútba esett a Tony Ferguson elleni meccse (az MMA elátkozott párosítása, amit ötször hirdettek meg sikertelenül), július elején pedig édesapja is a Covid-19 áldozatává vált. És bár korábban úgy tűnt, Habibot pszichésen lehetetlen megtörni, sokan úgy spekuláltak, ez a veszteség – amivel „A világ legkeményebb embere is könnyekben tört ki, amikor édesapja halálára emlékezett” klikkvadász címekre sikertelenül ácsingózó újságírók minden egyes sajtótájékoztatón szembesítették – visszavetheti Habib felkészülését.

A meccsre 22-2-es mérleggel érkező Justin Gaethje ráadásul valóban veszélyes ellenfélnek tűnt. A Habibnál alig két hónappal fiatalabb amerikai a Kaukázusnál alig barátságosabb környéken nőtt fel: egy arizonai rézbányász-településen, ahol 18 éves korára hetente hét 12 órás műszakot húzott le. Gaethje-t a birkózás térítette le a szülei és nagyszülei által követett, mérsékelten vonzó életpályáról. Sikeres egyetemi birkózókarriert követően sok más pályatársához hasonlóan kiskesztyűt húzott. Eleinte a World Series of Fighting nevű promóciós szervezetben vitézkedett, ahol hamar legendássá vált amiatt, hogy minden meccsén hülyére vereti magát, combszakasztó rúgásaival és suta, mégis betonkemény csapottjaival mégis mindenkit kiüt. Ezt a közönségszórakoztató, de önpusztító stílust a UFC-be is átmentette, de Eddie Alvareztől és Dustin Poiriertől elszenvedett KO-vereségei rádöbbentették őt, hogy váltania kell. Az egyik legjobb MMA-edző, Trevor Wittman segítségével sokat csiszolt balegyenesein, bunyója takarékosabbá, taktikusabbá vált, és az eredmények sem maradtak el: három KO-győzelem után Habib helyére beugorva felőrölte a gyémántkemény Tony Fergusont, és a kihívói címet.

Az elemzők előzetesen Habib eddigi legveszélyesebb ellenfelének tartották a habitusában a dagesztánihoz igen hasonló Gaethjét, és nem csak a kihívókat megillető kötelező lelkesedéstől vezéreltetve, hanem az amerikai két fontos fegyvere, birkózótudása és combrúgásai miatt.

Gaethje birkózótudása passzív, ami saját megfogalmazásában azt jelenti, hogy „nem leli örömét” a földrevitelekben, ellenben könnyedén rázza le ellenfele dobáskísérleteit. Ezért az volt az általános vélekedés, hogy ha valaki, akkor ő megfékezheti a dagesztáni próbálkozásait. Másfelől pedig gyilkos comb- és vádlirúgásai vannak, melyek könnyedén pépesre klopfolhatják a becserkészésére induló birkózó első lábait.

Habib megint megmutatta, hogy más szinten mozog

A meccs első menetében (az MMA-ban egy menet 5 percig tart) Habib ügyesen mozgatta Gaethjét, gyors első kezes ütésekkel, bal-jobb-kombinációkkal szurkált, és több rúgással is betalált. Az amerikai kemény combrúgásokkal és horogütésekkel válaszolt, de mégis úgy tűnt, hogy néha nem tudja követni az ellenfele által diktált tempót, a menet végén Habibnak sikerült is őt végre az oktagon falához szorítania, és földre vinnie, azonban a dudaszó miatt egy kósza karfeszítés-kísérletet leszámítva már nem volt ideje.

A szünetben Gaethje-t arra biztatta edzője, hogy próbáljon lazábban bunyózni, lassítsa a tempót, és a második menet elején néhány kőkemény combrúgás után úgy tűnt, hogy Habib mozgását sikerült is megzavarni. Azonban ekkor a dagesztáni tempót és technikát váltott, és villámgyorsan eldöntötte a találkozót. Egy kivédekezett leviteli kísérletből pattant ellenfele háta mögé, és onnan vitte földre őt, ahol egyből az egyik legveszélyesebb leszorításba, lovaglóülésbe tudott kerülni. Innen épített fel lépésről-lépésre egy szép háromszögfojtást, melyben az ellenfele ütőerét (leegyszerűsítve) combjai szorításával zárta le. A bíró kissé későn vette észre, hogy Gaethje bajban van, ezért csak akkor állította le a meccset, amikor az amerikai már elveszítette eszméletét.

Habibból csak a győzelem után tört ki az elmúlt hónapok feszültsége, és borult sírva az oktagon padlójára apját gyászolva. Gaethje roppant sportszerűen és együttérezve vele gratulált, és azt mondta, hogy örül annak, hogy egy fojtással kapott ki, ugyanis ennek legalább nincsenek olyan következményei, mintha szétverték volna a fejét.

A dagesztáni klasszis újabb győzelme után szimbolikus gesztussal letette a küzdőtérre kesztyűit, és bejelentette, hogy visszavonul; mondván, hogy édesanyja nem akarta, hogy „apám nélkül harcoljak”, de megenyhült, amikor fia szavát adta, hogy ez lesz az utolsó meccse. Búcsúzóul még arra kérte a UFC-t, hogy teljesítményét elismerendő, tegyék a súlycsoportoktól független ranglista élére – az első helyet jelenleg a drog- majd doppingeltiltásból visszatért, az utóbbi években nem túl meggyőzően bunyózó Jon Jones foglalja el.