Magyar idő szerint vasárnap hajnalban rendezte a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship a 2022-as év első nagygáláját a kaliforniai Anaheimben. A UFC 270 két címmeccsét a legnagyobb és a legkisebb férfi súlycsoport bajnoki öveiért vívták.
Van egy szint, amikor már nem csak azt érdemes megtanulni, hogyan üssünk nagyot, hanem azt is, hogyan ne üssünk nagyot.
Francis Ngannou, a UFC nehézsúlyú bajnoka a küzdősportok ezen furcsa igazságát saját kárán tanulta meg. A kameruni ütése valóban olyan erővel csapódik ellenfeleibe, mintha valakit elgázolna egy Ford Escort, de sokáig nem vette észre, hogy ha valakit nem gázol el azonnal, akkor kettesben húzatva percek alatt elfüstöl a motor. És amikor a többi 120 kilós apsiránson keresztülhajtva szembetalálta magát az őt egy 25 perces futamba belerángató Stipe Miocic-csal, akkor Ngannou teste öt perc után bemondta az unalmast: a hatalmas ütésektől kifogyott belőle a szusz, az amerikai bajnok által rákényszerített birkózó-párviadaloktól teljesen besavasodtak az izmai, és a meccs végére már nem is elsősorban a kiütés, hanem a kidőlés fenyegette.
Egy ilyen előzmény után az olvasó nyilván azt várná, hogy a Kamerunból illegális bevándorlóként Párizsba érkező, ott sokáig hajléktalanként élő Ngannou tanult az elbukott bajnoki döntőből, és azonnal egy bölcsebb, ügyesebb harcosként tért vissza. Valójában ez a fordulat még évekig váratott magába, és az igazi mélypontot nem is a Miocic elleni vereség jelentette, hanem a rákövetkező meccse, amikor Ngannou egyetlen teljes értékű bevitt ÉS egyetlen bekapott találat nélkül toporogta végig a hasonlóan tanácstalan Derrick Lewis elleni találkozót. Feloldozásként azután négy következő meccsén összesen 3 perc 36 másodpercet töltött el négy ellenfele felszecskázásával; de semmi nem utalt arra, hogy pont a Jairzinho Rozenstruik elleni cséphadaró-mozdulatok után következik élete legérettebb küzdelme; melyen végre rájön, hogy neki azután igazán nem kell erőlködnie ahhoz, hogy erős legyen.
Márpedig 2021 márciusában a Stipe Miocic elleni visszavágón egy igazi mestermunkát rakott le az oktagonba: Kaszálás helyett lazán szurkált, a rá jellemző mániákus fejvadászat (Ngannou ütéseinek amúgy 79 százaléka a fejet célozza) helyett sokat dolgozott testre és combra, ellenfele földreviteli kísérletét magabiztosan kontrázta meg, és teljesítményét egy szép KO-val koronázta meg.
Épp ezért is volt érdekes, hogy vajon mit is tud ez a fékezett habzású Ngannou azzal a Ciril Gane ellen, aki annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint Vin Diesel és Berki Büntetőfékező Krisztián szerelemgyereke, maga a megtestesült nyugalom és lazaság.
A 31 éves guadeloupi származású francia Gane a thai-boksz felől érkezett az MMA-ba, de stílusa sokkal inkább emlékeztet egy hosszú állásból ütőtávba beszökkenő, majd eltáncoló karatésra. Gyors elsőkezes ütései, taposórúgásai, ellenfelét összezavaró állásváltásai eleve kiemelik a modern MMA-követelményektől leszakadó nehézsúlyú mezőnyből. Ráadásul a francia egy Gyilkos Buddha, mozgásán nyomás alatt sem lehet a pánik, a kapkodás legkisebb nyomát sem felfedezni, és ez a nyugalom és tudatosság óriási előny az MMA meglehetősen stresszes sportjában.
Szóval Ngannou és Gane párviadala már önmagában a technikai-taktikai összecsapás miatt is iszonyú érdekes volt, hát még úgy, hogy
- két francia anyanyelvű bunyós összecsapásáról van szó, akik ráadásul egy időben egy klubban is edzettek, így előzetesen lehetett azon rugózni, ki is volt a párizsi MMA Factory királya
- Ngannou nem csak Gane, hanem a UFC ellen is meccselt, a kameruni ugyanis régóta sérelmezi, hogy a bunyósainak nagy részét kizsákmányoló és lehúzó szervezet nem igazán akarja bajnoki módon megfizetni nehézsúlyú bajnokát. A jogi csűrcsavarás révén az a beteg helyzet állt elő, hogy a nehézsúlyú bajnoknak karrierszempontból egyáltalán nem jött volna rosszul a vereség, mert vesztesként legalább megszabadulhat a UFC-től, és akár belekóstolhat a profi bokszba is, ahol több promóter és rajongó egy Tyson Fury elleni meccset sem zár ki (ez azért kettejük twitter-párbaja ellenére is valószínűtlennek tűnik)
- a szerződés körüli viták miatt a UFC sorra küldte az elfogadhatatlan meccsajánlatokat a bajnoknak, miközben egy ideiglenes bajnoki címmeccsel kínálta meg Ganét, ami egy újabb sérelmi réteget pakolt a rivalizálásra.
A bajnok nem erőltette, ami nem megy
Első menet mindenki meglepetésére rengeteg összekapaszkodást hozott, melyekben – a rengeteg gyömöszölésen túl – Gane szép könyökütésekkel, Ngannou pedig testre mért felütésekkel talált. A második menet azután bizarr váltást hozott. Gane lazán mozgott a külső köríven, lábbal oda-odapaskolt a felé araszoló kameruninak, majd eltáncolt a fenyegetően közeledő ellenfele elől. És amikor a francia rájött, hogy Ngannou nem fogja lerohanni, akkor kényelmesen végigvette a karateiskolát: forgórúgást fejre, taposó rúgást testre első lábról és fordulásból.
Azonban Gane egyik rúgásával sem ért el megrendítő találatot, és ez a harmadik menetre megbosszulta magát. Ekkor ugyanis az elmúlt hat percben csak mackósan mozgó Ngannou félresöpörte ellenfele taposórúgását, rárobbant, és óriási dobást hajtott végre rajta. És bár Ngannou oldalsó leszorításból nem tudott igazán nagy kárt okozni ellenfelében, a bajnok megérezte, hogy ezen a fronton foghatja meg lábon túlságosan mozgékony ellenfelét.
És ezután a negyedik és az ötödik menetet is hasonló stratégiával nyerte meg Ngannou: türelmesen kibekkelte Gane szurkálásait – a francia a negyedik menet elején sorozatban vagy nyolcszor paskolta meg könnyű rúgással ellenfele combját –, majd erőfölényét és pályafutása során eddig nem villogtatott birkózótudását bevetve földre vitte-gyűrte őt. Gane földre kerülve is megőrizte higgadtságát; karkulccsal, sőt a Don'Tale Mayes ellen két és fél éve döntőnek bizonyult bokafeszítéssel is próbálkozott, de sikertelenül. A meccsnapra 120-ról olyan 130 kilósra visszatöltött Ngannou súlya alatt Gane egyszerűen elfáradt, és a kameruni végül kevéssé akciódús módon – ezt a meccs után azzal magyarázta, hogy súlyos sérülések hátráltatták őt – bedarálta őt.
Francis Ngannou élete első pontozásos győzelmét aratva megvédte nehézsúlyú bajnoki címét, ami azt is jelenti, hogy sportpolitikai szempontból izgalmas napok, hetek elé néz a UFC, hiszen az önmagát még jobb alkupozícióba küzdő Ngannou nyilván új szerződést fog követelni a szervezettől.
A meccs, amit minden évben újra lehetne rendezni
A rengeteg sérülés miatt a gála mezőnye nem volt túl erős, és a főműsoridőt is a UFC középmezőnyében rekedt bunyósokkal kellett megtömni – ami különösen kínosan hatott azután, hogy a UFC 270 volt az első gála, melynek streamelése 80 dollárba került. Azonban a társ-főmeccsre, a mexikói-amerikai Brandon Moreno és a brazil Deiveison Figuereido légsúlyú (56 kilós) címmeccsére nem lehetett panasz. Persze ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen a két bunyós alig több mint ez éven belül már harmadjára csapott össze. 2020 december végén Moreno az év legjobb meccsén óriási meglepetésre kicsikart egy – az MMA-ban nagyon ritka – döntetlent az akkor még bajnok Figuereido ellen, akit a meccs júniusi újrajátszásán azután már simán megvert. A UFC egy harmadik meccset is tető alá hozott, ami abból a szempontból érthető volt, hogy a párharc a szikrázóan kemény küzdelem mellett eddig minden alkalommal rengeteg technikai és taktikai meglepetést hozott.
Ez most sem volt másként. Az új edzői csapattal készülő Figuereido a mostanában nagyon divatos lábszárrúgásokkal kezdte el zsibbasztani Morenót, aki azonban első kezes egyeneseivel és kemény kombinációival ért el találatokat ellenfele fején, a brazil ráadásul rengeteg földreviteli kísérlettel próbálta színezni a meccset (mondjuk a mexikói szép védekezésének köszönhetően sikertelenül). Figuereido ellen a közelharc erőltetése mindig nagyon kockázatos, ugyanis a brazilnak súlycsoportjához képest irtózatosan erős a jobb keze, és a harmadik menet legvégén egy jobbcsapott földre is küldte Morenót, és a kábult bajnokot csak a menet végét jelző gongszó mentette meg a vereségtől (Figuereido már befogott rajta egy szoros fojtást).
A gránitállú mexikói azonban lerázta magáról a leütés utóhatásait, és szépen végigbunyózta a meccset, és az ötödik menetben úgy tűnt, hogy ő fogja elvinni az addig 2-2-re álló meccset, azonban Figuereido néhány másodpercre megint padlóra küldte, ami a pontozóknál el is döntötte a meccset. A két klasszis keménységére jellemző, hogy fél perccel a meccs vége előtt jeleztek egymásnak, hogy „Na, pajtás, húzzuk meg a végét!”, majd egy irtózatos ütésváltással zárták le a találkozót.
A meccset egyébként – megérdemelten – Deiveson Figuereido nyerte szűk, de egyhangú pontozással. A két bunyós egymás elleni mérlege most úgy néz ki, hogy 1 győzelem, 1 vereség és 1 döntetlen, és sokan úgy gondolják, hogy a UFC a többi trónkövetelőt egy időre félretolva tető alá hozza a negyedik csúcstalálkozót is.