Magyar idő szerint vasárnap hajnalban rendezték a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship évzáró nagygáláját, a UFC 256-ot a Las Vegas-i APEX Arenában. Ez az aréna a neve ellenére csak a UFC tavaly elkészült hi-tech edzőközpontja, melynek oktagonja (nyolcszögletű küzdőtere) körül egy járványmentes időszakban is alig száz néző férne el. De a UFC már május eleje óta nézők nélkül, szűkített stábbal, rengeteg tesztelés és szigorú fertőtlenítő protokoll mellett rendezi gáláit, és mivel így megúszta a csapatsportokat sújtó hosszabb leállást, helyzeti előnyét kihasználva zsúfolásig megtöltött arénák nélkül is rekordbevételt ért el 2020-ban. ezen kívül a siker minden paraméterében, közösségi médiajelenlétben, virális tartalmakban (köszönhetően Joaquin Buckley-nak) is óriási ugrást hajtott végre.
Más kérdés, hogy a hagyományosan igen agresszív promóciós szervezet üzleti sikeréhez az edzés- és versenykényszer miatt megnövekedett fertőzési kockázatok párosulnak – ami egy küzdősportolónál azért is kiemelkedően veszélyes, mivel a Covid-19 előre nem látható hosszútávú egészségkárosodással és teljesítményromlással is fenyeget, különösen, ha a fertőzés miatt kieső versenyzőktől a UFC elvárja (márpedig elvárja) a mielőbbi visszatérést.
Az Egyesült Államokban dúló – december második hetére már átlagosan napi negyedmillió új fertőzöttet és 3000 körüli halottat hozó – koronavírus persze nem csak a gálák biztosításába, hanem a mezőny összeállításába is bekavart. Az eredeti tíz párosításból négyet kellett vagy törölni, vagy átszervezni pozitív tesztek miatt, de közben a UFC 255-re beesett alig két héttel korábbról a tünetmentes fertőzésen átesett Renato Moicano Rafael Fiziev elleni meccse.
Na, és ehhez a kavaráshoz adódott még hozzá az MMA-ban megszokott vis maiornak számító sérüléshullám, ami miatt három eltervezett főmeccset (ami a „számozott” nagygálákon világbajnoki címmérkőzést jelent) kellett ejteni. Ezért végül a UFC kínjában eddig soha nem látott kényszermegoldáshoz folyamodott: meggyőzte az alig három héttel ezelőtti UFC 255 légsúlyú címmeccsét viszonylag sértetlenül abszolváló Deiveson Figureidót és az ugyanezen a gálán szintén komolyabb verés nélkül diadalmaskodó mexikói Brandon Morenót, hogy pár héttel halasszák el a pihenést, és mentsék meg a UFC 256-ot. Ilyen kis időkülönbséggel még soha, senki nem vállalt be két címmeccset (ami embertelenül hosszú, 5 X 5 perces). Mivel a légsúly hagyományosan a UFC mostohagyermekének számít – pár évvel ezelőtt a feloszlatás küszöbére sodródott –, ezért nagyon alulfizetett bunyósokról van szó, akiket néhány százezer dollárral is vissza lehetett csalogatni az oktagonba.
És ami még egy csavar a UFC 256 történetében: minden szervezési kihívás ellenére a gála iszonyú erősre sikeredett.
Az év egyik legjobb meccsével zárták az évet
A főmeccsen a légsúly (56 kiló) brazil világbajnoka, a meccsre 20 győzelemmel és mindössze egy vereséggel érkező 32 éves Deiveson Figueiredo mérkőzött meg a 18-5-ös mérleggel rendelkező mexikói Brandon Morenóval. A kőművesként, szusi-séfként és (borzalmas sérói ellenére) fodrászként is dolgozó brazil súlycsoportjához képest nagy, erős, agresszív és rendkívül ütésálló bunyós, aki nemcsak magabiztosan ülteti le az ellenfeleit, hanem földharcban is igen kezdeményező, és sorra rukkol elő a virtuóz megoldásokkal. Moreno lábmunkája, magabiztos, gyors első kezes ütései és jó birkózása mellett emberfeletti kitartásában és állóképességében bízhatott.
Az első menetben állta is a sarat a mexikói, balegyenessel és balhoroggal is többször talált. Figuereido láthatóan egy-egy ütésre húzta fel magát, de pusztán fenyegető közelségével is az oktagon falához tudta terelni ellenfelét, ahol balfelütésekkel és egy fejrúgással is meglepte őt. A brazil a második menetben már gyors kombinációkkal is támadott, Moreno azonban derekasan állta a sarat, sőt, kétszer meg is tudta dobni ellenfelét, mondjuk egyszer sem tudta földön tartani őt, ráadásul a menet végén már egy járomcsont-törésre utaló duzzanattal vonult pihenőre. A harmadik menetre ráadásul előjött Figueiredo iszonyatos erőfölénye, ütései láthatóan kezdték megfogni Morenót. Azonban a mexikói talpon maradt, sőt még Figueiredo teljes erejű tökön rúgásától sem dőlt ki. És mivel a nyilvánvalóan szabálytalan technikáért a braziltól levontak egy pontot, ezért a meccs kiegyenlítetté vált. A két bunyós a negyedik menettől kezdte magát átverekedni a legendák világába: elképesztő ütéseket adtak és kaptak. Moreno talán többet talált, és néhány szép földrevitelt is végre tudott hajtani; a kezeit leeresztve közeledő Figueiredo ritkábban ütött, de azok nagyobbat szóltak.
Az ötödik menetre a bajnok újítani tudott, gyors állásváltásokból elkezdte rúgni ellenfele jobb oldalát. A rúgások erejére jellemző, hogy miközben Moreno megpróbálta blokkolni őket, alkarja szinte lebénult – legalábbis a meccs végéig a mexikói már alig ütött. Az elképesztően fordulatos, az MMA minden szépségét felvonultató meccset Figueiredo egy látványos csípődobással zárta, de így is csak egy pontozóbíró látta jobbnak, a másik kettő döntetlenre hozta ki a meccset. Azaz a brazil maradt a világbajnok (ha nem vontak volna le kötelezően egy pontot, akkor győztesként), de szinte biztos, hogy a következő meccsét is Moreno ellen kell vívnia.
Soha még nem törték így meg a legendát
A rajongók elsősorban nem a főmeccsért kapcsoltak az ESPN-re, hanem a legendás Tony Ferguson emberemlékezet óta első elszenvedett veresége utáni visszatérésére. A 36 éves mexikói-amerikai Ferguson a UFC egyik legpechesebb alakja, aki 2020-ra 12 meccses veretlenségi sorozatot épített fel, mégsem tudott soha megmérkőzni a világbajnoki címért. Habib Nurmagomedovval például nem kevesebb, mint öt alkalommal párosították össze, és mind az öt meccs kútba esett – jellemző, hogy egyik tervezett meccsük előtt két nappal Ferguson egy közvetítő kamera kábelében elbotolva szenvedett térdszalag-szakadást. Legutolsó próbálkozásuknak a koronavírus-járvány tett keresztbe (a beutazási korlátozások miatt Habib Oroszországban rekedt), a dagesztáni klasszis helyére beugró Justin Gaethje pedig májusban meglepetésre nagyon megverte Fergusont, majd az így elnyert címmeccsen simán kikapott Nurmagomedovtól, aki azután visszavonult – rácsapva az ajtót örökös kihívójára.
Fergusonnak azonban eszében sincs követni nagy riválisát, és a UFC 256-on visszatért, méghozzá saját, öt évvel fiatalabb kiadása ellen: a nyúlánk, karfiolfülű, nagy iramot diktáló, minden pozícióból veszedelmes Charles Oliveira ellen. Az analógia annyiban sántít, hogy a 31 éves brazil maga is igazi veterán, aki 10 éve alatt egy sor UFC-rekordot döntött meg: egyebek mellett övé a legtöbb kopogtatásos győzelem és a legtöbb különdíj. De Oliveira abban is különbözik Fergusontól, hogy bár minden meccse látványos háborút hoz, ritkán tud visszakapaszkodni vesztes helyzetekből, és ez meg is mutatkozik 29-8-1-es mérlegében (az utolsó szám egy illegális térdrúgás miatt törölt győzelmet jelez). Az amerikai ellenben mindig is híres/hírhedt volt arról, hogy függetlenül attól, könnyen vagy nehezen verhető ellenfél ellen áll ki, kis túlzással addig el sem kezd bunyózni, amíg egyszer le nem ütik, és az abszurd mértékű bekapott veréstől általában csak még jobban felpörög.
Ahogy arra számítani lehetett, Oliveira kezdett jobban, de nem csak, hogy könnyen át tudta hidalni Ferguson ütőtáv-előnyét, egy testkulcsból nagyon keményen földhöz vágta az amerikait, majd a menet végéig leszorításban tartotta őt, a gongszó előtt néhány másodperccel egy karfeszítéssel is megpróbálkozott. Ferguson bal könyökízülete abnormális szögben hajlott meg, de nem adta fel.
Azonban a második menetre az amerikai láthatóan alig használható bal karral jött ki, és Oliveira hamar a földre is sodorta őt, tökéletes pozíciós érzékkel tapadt Fergusonra – annak ellenére, hogy ellenfele a földrevitel közben könyökütéssel felnyitotta a homlokát. Ferguson a harmadik menetre kemény rúgásokkal jött ki, de Oliveira sem maradt adósa, az amerikai egyik rúgását elkapva megint földre tudta őt vinni, és ott majdnem be tudta őt fogni egy háromszög-fojtásba. A brazil tökéletes dobásokat és földharcot bemutatva egyszerűen leiskolázta a legendát, és bár nem tudta őt feladásra kényszeríteni, óriási pontkülönbséggel, egyértelmű pontozással nyerte meg a meccset.
A Kevin Lee elleni tavaszi teljesítményéhez képest is sokat fejlődő Oliveira győzelmével nem csak egy értékes skalpot gyűjtött be, hanem mindenkit szembesített azzal, hogy ő az MMA legerősebb mezőnyét felvonultató könnyűsúly egyik fő bajnokesélyese.
Alig talált vissza a székére
A UFC 256 igazi erejét az adta, hogy a főmeccseken kívül is sok érdekes és jó meccset sorakoztatott fel.
A női szalmasúly (52 kiló) földharc-királynője, a brazil-amerikai Mackenzie Dern kompromisszummentes állóharcot vívott egy másik veszélyes brazil földharcossal, Virna Jandirobával, melyet Dern annak ellenére is meg tudott nyerni, hogy a második menetben csúnyán belenézett egy alapvetően testére célzott köríves rúgásba, és eltört az orra.
Az egyre izmosabb középsúly (84 kiló) egyik legnagyobb tehetsége, az amerikai Kevin Holland ritkán látható pozícióból, gyakorlatilag térdelésből ütötte le egy jobbhoroggal a veterán brazil földharc-ászt, Ronaldo „Jacaré” Souzát, aki alig talált vissza a saját stábjához, és úgy kellett rásegíteni a székre, hogy az orvos megvizsgálhassa. Holland viszont a 2020-as évben már az ötödik győzelmét aratva (és a meccs után bejelentve, hogy szívesen beszállna még a jövő heti gálára is).
Szintén vereséget szenvedett egy másik sok harcot látott brazil harcos is. A volt nehézsúlyú világbajnok, az utóbbi időkben skalpok helyett már inkább csak a KO-vereségeket gyűjtő Junior dos Santost a nehézsúlyban 30 évével kifejezetten fiatalnak számító, és alig több mint hat meccses MMA-karriert maga mögött tudó Ciryl Gane előbb keményen megdolgozta rúgásaival, majd pedig egy elsőkezes ütést követő könyökütéssel végzett vele. Lehet, hogy Jacarét és dos Santost utoljára lehetett látni a UFC-ben, a múlt héten bejelentett, 60 bunyósra kiterjedő elbocsátási hullám szinte biztos, hogy őket is el foga
De még jobb meccsekre lehetett bukkanni a felvezető bunyóknál, ahol a nem is olyan régen még bajnokesélyes pehelysúlyú (65 kilós) Cub Swanson kiütötte a csaknem az összes fontos MMA-szervezetet megjáró másik veteránnal Daniel Pinedát, a higanymozgású könnyűsúlyú kirgiz kick-bokszos, Rafael Fizijev pedig csodálatos, testen elkezdett, fejen befejezett hármas ütéskombinációval végzett a rúgásokkal megpuhított brazil Renato Moicanóval, akit pedig néhány éve még pehelysúlyban bajnokesélyesnek tartottak.
