Elfüstölt olasz dinamit és hétperces KO utáni baleksérülés a lila lábak éjszakáján

2021. június 13. – 08:35

Elfüstölt olasz dinamit és hétperces KO utáni baleksérülés a
lila lábak éjszakáján
Brandon Morenót, a légsúly új bajnokát emeli a magasba elődje, Deiveson Figueiredo Fotó: Jeff Bottari / Zuffa LLC via GettyImages

Másolás

Vágólapra másolva

Vasárnap hajnalban rendezték meg Arizona államban – a koronavírus-járvány lecsengésével már teltházas arénában – a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship júniusi nagygáláját, melynek két főmeccse egyaránt visszavágó volt. Csakhogy miközben már mindenki tépte a centit a történelemkönyvekbe 2020 egyik legnagyobb pofonfesztiváljaként bevonuló, ráadásul az MMA-ban igen ritka döntetlennel végződött Deiveson Figueiredo-Brandon Moreno légsúlyú (56 kilós) leszámolásra, addig sokkal kevésbé tűnt izgalmasnak az, hogy a középsúly (84 kiló) lényegében minden trófeáját begyűjtő Israel Adesanya újra bizonyítson az őt 2018-ban valamennyire, de tényleg csak valamennyire megszorongató Marcin Vettori ellen.

Elfüstölt az olasz dinamit

A Nigériában született, Új-Zélandon edződött, szellőléptű, villámkezű és ólomcső-sípcsontú világbajnok azonban komoly bizonyítási kényszer alatt harcolt. Ugyanis Adesanya márciusban a félnehézsúlyba (93 kilóba) átrándulva az ottani bajnok, a lengyel Jan Błachowicz ellen elszenvedte első vereségét. És bár a vereség fizikai értelemben nem volt túl fájdalmas, sokan úgy gondolták, hogy a középsúlyú aspiránsoknak is egyértelműen megmutatta Adesanya gyengéit; hogy jól begyakorolt láb-blokkokkal el lehet venni az új-zélandi kedvét a rúgásoktól, hogy egy erős és jó birkózó akár egész menetekre maga alá tudja temetni őt.

Márpedig az első olaszként UFC-világbajnoki címmeccset vívó 27 éves Vettori egy hiperagresszív, iszonyatosan erős bunyós, aki kick-bokszos alapjai mellé masszív birkózótudást is felszívott (előző meccsén a kevés ellenállást tanúsító Kevin Holland ellen meg is döntötte súlycsoportjának dobásrekordját).

Az olasz a meccs elejétől szisztematikusan próbálta az oktagon (ez a „ketrec” becsületes neve) falához terelni ellenfelét, de tartózkodott a lendületes ütésektől, nehogy arccal előre szaladjon bele Adesanya egyik rettegett kontrájába. A szép, összeszedett, de kiismerhető szurkálások közepette viszont Adesanya is stresszmentesebben mozoghatott, és mivel Vettori egész meccsen alig vette elő testütéseit és –rúgásait, ezért büntetlenül hajolgatott el a fejét célzó ütések elől, és bontakozott ki Vettori meglehetősen egydimenziós, a csípőt-feneket mélyen átkaroló fogásaiból. Az olasznak néha sikerült levinnie ellenfelét – egyszer a hátába is került -, azonban Adesanya minden leszorításból magabiztosan szabadulni ki, sőt egyszer-kétszer át is tudta forgatni Vettorit.

Az olasz takaréklángon tartott támadásai ráadásul sebezhetővé is tették Vettorit; az új-zélandi bal sípcsontja alaposan megdolgozta Vettori vádliját és combját, és Adesanya nyugodtan váltogathatta a kedvenc ütéseit is. De a szembenyúlás és hererúgás miatt is szenvedő Vettorit Adesanya inkább csak lelassítani és kipontozni tudta, az idővel egyre gyakrabban és pontosabban ülő ütések és a Vettori alkarján fájdalmasan csattanó fejrúgások ellenére a meccsben nem volt benne a KO. Adesanya magabiztos győzelmével nem hagyta hátra az általa teremtett kísérteteket: ősszel vagy télen várja őt 2019 őszén egyszer már szintén legyőzött elődje, az azóta sokat fejlődött ausztrál Robert Whittaker.

Még a legyőzött is a világbajnokot emelgette

A mexikói Brandon Moreno óriásit tudott fordítani a fent említett első meccshez képest, melyen a brazil Deiveson Figueiredo ellen csak gránit, sőt, adamantium-álla tartotta őt versenyben, és pár nagy találata ellenére a döntetlent is csak a világbajnok óriási hererúgása miatti pontbüntetésnek köszönheti. Most viszont végig gyorsabbnak, pontosabbnak, élesebbnek tűnt, kombinációival már az első menetben padlóra küldte Figueiredót, és bár a brazil a második menetben lendületbe jött, Moreno – sokdimenziós tudását megcsillogtatva – a földön is sorozatban előnyös helyzeteket tudott kialakítani.

A harmadik menetben azután Moreno egy ütéssel megrendítette Figueiredót, majd azonnal átkarolta, és a földre kerülve a lehető legelőnyösebb, hátsó pozícióba pattant. Innen azután a brazil ügyes védekezése ellenére bőven volt ideje centiről-centire felépíteni a hátsó fojtást, és a szorításra Figueiredo fel is adta a meccset. Moreno személyében a UFC felavathatta első mexikói születésű bajnokát (a legendás nehézsúlyú Cain Velasquez, vagy a szintén légsúlyú Henry Cejudo mexikói származásúak, de az USA-ban nőttek fel). De Figueiredo sem tűnt elkeseredettnek, pályafutása második veresége után pár perccel már állára emelve éltette utódját.

A gála nézettségét nem valamelyik címmeccs, hanem a mindenfajta UFC-cím nélkül is a szervezet egyik legnépszerűbb figurájának számító Nate Diaz bunyója (melyet bajnoki öv hiányában is öt menetre hirdettek meg) garantálta. A Conor McGregor elleni meccseinek – na meg flegma latino szmókerstílusának – köszönhetően szupersztárrá vált amerikai előtt egy nehezen megoldható feladat tornyosult a nyolcmeccses győzelmi sorozattal oktagonba lépő, a koronavírus-járvány miatt sokáig parkolópályára tett Leon Edwards személyében. A brit váltósúlyú (77 kilós) bunyós precíz állóharcával, erős fogásaival, és ellenfelei koponyáján valóságos vésőnyomokat hagyó könyökütéseivel elve roppant kellemetlen ellenfélnek számít, és Diaz is hiába masírozott, dumált, mutogatta a fenekét, az első négy menet alatt alig volt mozzanata.

Közben Edwards szétrúgta az első lábát, pattanós kontrákkal puhította meg arcbőrét, a közelharcokban pedig véres hasadékokat könyökölt fejére. A negyedik menetre a számos rosszul behegedt hámsérülése miatt legendásan vérzékeny Diazon már vörös patakok csordogáltak, azonban szokásához híven huszon-egynéhány percnyi veréssel a fejében is tartogatott még egy nagy dobást (vagyis ütést): egy tenyérrel ütött maflás után olyan balegyenessel csípte el Edwards-ot, hogy a britnek fennakadtak a szemei, és kocsonyássá váltak a lábai. De ekkor már csak fél perc volt hátra, és Edwards ezt az időt ki tudta tölteni egy kis birkózással és jó sok meneküléssel, így bezsebelhette a pontozásos győzelmet.

Hét másodperc alatt kiütötte ellenfelét, az ünneplésnél lesérült

A gálán nem csak a fő attrakciók hoztak elképesztő tűzijátékot; könnyűsúlyban a veterán amerikai Drew Dober és Adesanya csapattársa, az új-zélandi Brat Riddel már az első menetben kölcsönösen transz-szerű állapotba ütötték egymást, és úgy tűnt, teljesen felesleges tovább ütniük egymást, mert a további találatokat már meg sem érzik. Azonban hiába tűnt stabilabbnak, pontosabbnak és aktívabbnak Dober, a végső gongszó előtt alig fél perccel az ő térdei rogytak meg, úgyhogy az amerikai kétségbeesetten belevetette magát egy földreviteli kísérletbe (az MMA-ban a megrendítő találatok után menetrendszerű az összekapaszkodás erőltetése, ahol nem is elsősorban egy leszorítás a cél, hanem az, hogy a próbálkozó elkerülje az újabb találatokat, és nyerjen egy kis időt a kitisztuláshoz). Azonban miközben Dober sikeresen kibekkelte a hátrelévő időt, az incidens a pontozóknál Riddel javára billentette a szoros meccset.

A földharc-ínyencek elégedetten csettinthettek Paul Craig teljesítménye láttán: a félnehézsúlyú skót ugyanis miután magára húzta Jamahal Hillt, könyökét előbb egy szoros karfeszítéssel kificamította, majd a nyers debreceniként fityegő kar mellé egy láb-háromszöggel beszorította az amerikai fejét is, amit azután addig püfölt, amíg a bíró közbe nem lépett, és meg nem mentette Hillt az indokolatlan veréstől.

Jamahal Hill egészségtelen szögben csavarodó könyöke Fotó: Jeff Bottari / Zuffa LLC via GettyImages

Egy másik földharc-klasszis, a brazil Demian Maia azonban nem tudta ráerőltetni akaratát – pontosabban az összes meccsén alkalmazott egylábas levitel-hátsó fojtás-kombinációját – az amerikai Belal Muhammadra. Muhammad ugyanis nem kevesebb, mint 20 próbálkozást tudott hárítani, és túlzás nélkül a fél meccset egy lábon ugrálva töltötte, miután másik lábát Maia folyamatosan gyűrte, csavarta, hogy földre tudja kényszeríteni az amerikai birkózót.

A ráadás ráadásaként ezen az estén sem maradtunk a UFC-re jellemző bizarr mozzanatok nélkül: Terrance McKinneyt négy nappal a gála előtt és nyolc nappal legutóbbi bunyója után igazolta le a szervezet egy autóversenyben megsérült bunyósa helyére beugró bunyósnak. A fiatal amerikai pedig élt a lehetőséggel: meccs hetedik másodpercében egy gyors jobbegyenes-balegyenes kombinációval merevre ütötte Matt Frevolát, majd ünneplés közben kificamította a térdét: