A Ferencváros örülhet az Európa-ligának, de nem söpörheti szőnyeg alá a problémáit sem

Kivétel nélkül olyan csapatokkal, klubokkal találkozott és találkozhatott volna a Bajnokok Ligája selejtezőinek rájátszásában a Fradi, melyeknél erősebb játékoskerettel, jobb lehetőségekkel és háttérrel rendelkeznek az Üllői úton. Azonban az elmúlt években más felálláshoz és erőviszonyokhoz szokott csapat nem volt felkészülve igazán arra, hogy ezúttal már nekik kell esélyesként futballozniuk, nekik kell irányítaniuk a játékot és helyzeteket kialakítaniuk, nem csak elrontani mások próbálkozásait. Az elmúlt évek sikeres kupaszerepléseinek köszönhetően bőven benne volt a pakliban, hogy kiemeltként jól is elsülhet valamelyik évben a sorsolás, de ezzel a forgatókönyvvel mintha nem számolt volna a vezetőség.

Legalábbis nem ezt mutatták az igazolásaik, nem ezt támasztották alá az edzőcseréik. Az elmúlt három szezon 18, eurómilliókért igazolt labdarúgója közül leginkább a zárt védekezésből kontrázni tudó, gyors játékosokra helyeződött a fókusz, gólképes csatárokra, de kreatív, irányító, technikailag is kifogástalan, a játéknak fazont is adni tudó labdarúgó nem érkezett Budapestre. Peter Stöger korábbi vezetőedző tavalyi kinevezése utáni gyors távozása pedig azt mutatta, hogy a támadásban is felelősséget vállaló, kezdeményező futballra még várnunk kell egy picit.

Stöger a jövőt kezdte el építeni

Az osztrák szakember egy nehéz, elvárásokkal teli időszakban érkezett: a BL-szereplést követően, egy bajnoki címekkel teletűzdelt időszakban, egy népszerű és keménykezű szakvezetőt (az ukrán Szerhij Rebrovot) váltva kellett új alapokra helyeznie a munkát. A „győztes csapaton ne változtass” elvet követő vezetők és szurkolók azonban nem voltak nyitottak az újra. Hiába kezdett egy teljesen más játékrendszert, taktikát, támadóbb felállású, bátrabb futballt felépíteni a korábban a Kölnnél és a Borussia Dortmundnál is megfordult edző, csak 31 mérkőzést kapott, december elején távoznia kellett.

Stöger legnagyobb hibájaként és utolsó szögként a koporsójában azt emlegetik a színfalak mögött, hogy elvesztette az öltözőt, a játékosok támogatását. De ez a probléma egy felülről, az irodaszintről nyújtott segítő jobbal megoldható lenne, ha ott hisznek abban a munkában, azokban a folyamatokban, amelyekre ők maguk adtak felhatalmazást a kinevezéssel.

Egy év távlatából és az idei sorsolást is ismerve, a Peter Stöger által megkezdett út valószínűleg messzebbre vitt volna, az alapja lenne egy olyan Ferencvárosnak, amely magabiztosan, győzné le az esélytelenebb csapatokat, és bátran futballozna nevesebb ellenfelek ellen is, mint tette azt például tavaly a Leverkusen ellen idegenben. Pedig ott nem az egy emberrel megfogyatkozott Köln volt az ellenfél, mint idén a Fehérvárnak, hanem egy magasabb polcról érkezett, minőségibb futballistákat felvonultató másik német élcsapat. Lehet, hogy Stöger nem minden esetben választotta meg tökéletesen az eszközeit, de jól látta, merre kellene tartania a Ferencvárosnak a következő szintre lépéshez.

Az osztrák szakember elfogadóbb elveit azonban Sztanyiszlav Csercseszov érkezésével újra (p)oroszos fegyelemre váltotta a Ferencváros, aminek rövidtávú sikerek, magyar szinten kötelező bajnoki cím lett az eredménye, a hosszútávú terveket azonban kérdés, hogy mennyire szolgálták az elmúlt időszak döntései. Az idő választ ad majd minderre, de a Fradi életében mérvadó nemzetközi szintéren egyelőre ambivalens eredmények születtek. Hatalmas eredményként értékelendő, hogy újra rangos kupaporondon mérettetheti meg magát a csapat, de a kínálkozó lehetőségek meg nem ragadása, a fantáziátlan játék és a legminimálisabb rizikót sem vállaló taktikai elképzelések hagytak kívánnivalót maguk után.

Idézzük fel röviden a Fradi El-csoportkörig vezető útját, mert a párharcok a jövőre nézve is kínálnak tanulságokat.

Óvatos kezdés, magabiztos továbbjutás

A kazah Tobol Kosztanaj elleni első találkozó nagyon idényelejire sikeredett. A korai, július 6-i szezonkezdet, a hosszú utazás, a külső körülmények még magyarázatként szolgálhatnának, de a visszavágó mutatta meg igazán, hogy mekkora rés tátong a két csapat tudása és minősége között, ezért is volt meglepő a Fradi idegenbeli visszafogottsága. Már ekkor gyanítani lehetett, hogy Csercseszov nem fog kockáztatni, a párharcok esetében sohasem egy, hanem két mérkőzésben gondolkozik, nem fog senkit két vállra fektetni a Fradi az első meccsen, kivéve, ha olyan osztálykülönbséggel találkozik, mint később a Shamrock Rovers esetében.

Kérdőjeles cserék, poszonyi revans

A második selejtezőkör is izgalmasra sikeredett, az 1992-ben a Slovan ellen fájó sebeket szerző Ferencvárosnak és szurkolóinak ismét a pozsonyi csapattal kellett szembenézniük. A harminc évvel ezelőtti találkozóhoz képest azonban az előjelek megváltoztak, ezúttal a Fradi számított a párharc esélyesének, de az óvatos és fegyelmezett első találkozó így is keserűre sikeredett. A 70. percben ugyan megszerezte a vezetést hazai pályán a Fradi, de ezután érthetetlen cserék és szerkezeti átalakítások következtek, és az addig remekül működő és szűrő két belső, védekező középpályás helyett 4-3-3-ra állt át a Fradi, átadva a középpályát a vendégeknek. Vladimir Weiss, a Slovan Bratislava vezetőedzője köszönte is a feltámadásra biztosított lehetőséget, öt perc alatt megfordították a vendégek a találkozót. A meccs végén már megmutatkoztak a Ferencváros legsebezhetőbb pontjának, a hibát hibára halmozó védelemnek a hiányosságai.

A pozsonyi visszavágó aztán magabiztos, nagyarányú győzelemmel végződött, ami azonban ismét a szőnyeg alá söpört pár apró, de igen fontos momentumot: a hurráhangulatban már senki sem beszélt arról, hogy miként hozott vissza a Fradi egy két vállra fektetett ellenfelet ismét a mérkőzésbe.

Kihasználatlan lehetőségek

Az azeri bajnok Qarabag már a párharcot megelőzően kivívta sokak tiszteletét azzal, hogy folyamatos résztvevője volt az elmúlt években a rangosabb kupák csoportköreinek. Eközben azonban sokan elfelejtették megnézni az érem másik oldalát, miszerint a Ferencváros is sorozatos európai szereplővé vált az elmúlt időszakban, kerete erősebb, mint Gurban Gurbanov csapatáé, anyagi háttere pedig összehasonlíthatatlanul jobb. Azt, hogy a Ferencváros a párharc esélyese, nem merte senki kimondani, pedig ez volt a helyzet.

Azzal, hogy idegenben kezdett a Fradi, újra borítékolható volt az óvatosság, a két mérkőzésben gondolkodás. Talán ebben az esetben lett volna a leginkább alá is támasztható ez a visszafogottság Azerbajdzsánban, azonban a hazaik kezdőcsapatából hat játékos hiányzott, egy felforgatott védelemmel és a legjobb labdarúgója nélkül felálló Qarabaggal találta magát szemben a Ferencváros. Bár a nyilatkozatok szerint többórás videózás előzte meg a találkozót, és a Ferencváros nem akart a hazaiak nehézségeivel foglalkozni, szimplán a saját játékára koncentrálni, adódik a kérdés, hogy ez megtehető-e ilyen helyzetben, nem erre kellett volna-e a videózásnak fókuszálnia, és azonnal idegenben megmutatni a Fradinak, hogy ki az úr a háznál.

Gurban Gurbanovnak pedig elég volt ez az egy mérkőzés, hogy ráleljen a megfelelő receptre, a Ferencváros legsebezhetőbb pontjára: a budapesti visszavágón a mérkőzés elejétől letámadta, próbálta zavarba hozni a Ferencváros védelmét, sikerrel. A kiemelkedő tudású Miha Blazic távozása óta az egyetlen nemzetközileg is jobb minőséget képviselő Samy Mmaee ezen a mérkőzésen hiányzott, a Fradi védősora pedig újra hibát hibára halmozott, a rengeteg eladott labda, a technikai és egyéb képességbeli hiányok pedig tálcán kínálták a Bajnokok Ligája rájátszásába jutást a vendégeknek.

Már a Shamrocktól is megijedtünk

A pofon még inkább óvatosságra intette a hazai közvéleményt, a klub kommunikációs részlegét és a szakírók többségét is. Az ír Shamrock Rovers csapatát már úgy vezették fel, mintha az egyetlen játékos, a ferencvárosi Aissa Laidouni értékénél is kevesebbet érő ír keretnek bármi esélye is lenne a továbbjutásra. Az ellenfél maximális tiszteletén túl olyan érzése lehetett az embernek, mintha tudatosan készülne a kommunikációs gépezet egy esetleges legrosszabb forgatókönyvre. Végül a látottak gyorsan megnyugtattak mindenkit, még úgy is, hogy a sima hazai 4-0 után idegenben rettenetes játékkal kikapott a kilencven percet minél előbb letudni akaró Fradi.

A „mi játékunk” mire lesz elegendő?

A továbbjutásnak egyrészről lehet és kell is örülni, hiszen újra ott van a Ferencváros a két legrangosabb kupasorozat egyikének csoportkörében, és nívós ellenfelek várnak rá az ősszel: a pénteki sorsolás eredményeként a Fradi a Crvena zvezdával, az AS Monacóval és a Trabzonsporral került egy csoportba.

Másrészről azonban nem szabad a szőnyeg alá söpörni azt sem, hogy a Fradinak az ennél is nagyobb siker is elérhető lett volna. Soha nem volt még ennyire könnyű sorsolásuk az elmúlt években, soha ilyen könnyű menet nem vezetett a végső célig, soha nem álltak a papíron és azon túl is gyengébbnek gondolt csapatok ilyen sorfalat Botkáéknak. Hogy a Ferencváros a Bajnokok Ligája csoportkörébe való-e? – ezen lehet vitatkozni, azonban a két nemzetközi kupa csoportkörében való indulásért járó 12 millió eurónyi különbség nagyon tud hiányozni a jövő építéséből, pláne ilyen gazdasági környezetben.

A Ferencváros mind a négy párharcában játszott jól és csalódást keltően, még a gyengébb csapatok ellen is. Feltűnő volt, hogy a szerényebb képességű Shamrock Rovers még Budapesten is próbálta letámadni, hibára késztetni a Fradi hátsó alakzatát, tükröt tartva a vezetőség felé: mindenki azonnal kiszúrja a csapat legsebezhetőbb pontját, a bizonytalan hátsó alakzatot. A Samy Mmaee esetleges átigazolásával kapcsolatos hírek tovább nehezíthetik a Fradi életét, hiszen az átigazolási időszak utolsó pillanataiban kellene minőségi védőt igazolniuk. Egy hátvédet, akire nemzetközi szinten még a marokkói játékos maradása esetén is nagy szükség lenne.

„Nincs olyan ellenfél, akit szeretnék, ha a mi csoportunkba sorsolnának. A csoportkörben olyan ellenfelekkel lenne jó találkozni, amelyek passzolnak a mi játékunkhoz”

– nyilatkozta Sztanyiszlav Csercseszov a csütörtök esti mérkőzés lefújását követően.

Adódik a kérdés, hogy milyen a „mi játékunk”, melyik a Ferencváros igazi arca. A Shamrock elleni visszavágón szenvedő, a Qarabag ellen bakizó, a Slovan elleni hazai pályán botló, vagy az írek elleni hazai mérkőzésen és Pozsonyban is parádézó?

Jogos kérdésként merülhet fel az is, hogy a védekezésre, fegyelemre, gyors támadásokra és kontrákra épülő játék mire lesz elegendő hosszútávon, hiszen az idei nyár megmutatta, ennél már sokkal többre van szükség a Fradinál. Ezt ismerte fel már tavaly Peter Stöger is, ezért kezdte el építeni egy támadóbb, dominálóbb, az európai elitfutballhoz felzárkózni kívánó Ferencváros jövőképét. Ilyen háttérrel a bajnoki cím és a nemzetközi kupák csoportkörébe való eljutás már alapkövetelmény. Folytatják-e a stögeri utat, fel akarnak-e érni a csúcsra, vagy kifogásokat keresve visszafordulnak az alaptáborba – erre várják sokan a választ.