Doppingellenőrök várták, de addig nem adott nekik mintát, míg nem segítettek neki a bútorcipelésben
2022. augusztus 11. – 17:28
Tom Walsh arcán szinte mindig leradírozhatatlan mosoly ül, és az új-zélandi súlylökő-világbajnokot még a versenyeken sem hagyja el a jó kedélye. A doppingellenőrök láttán sem jön zavarba, inkább ráveszi őket egy kis fusizásra az egykori kőműves, aki időnként még most is elmegy falat rakni. Az atlétával a hétfői Gyulai Memorialon készítettünk interjút.
Bár a tavaly hatalmas világcsúcsot lökő Ryan Crouser most a legnagyobb név a súlylökésben, Walsh is lenyűgöző eredménysorral büszkélkedhet. 2017-ben szabadtéren világbajnok lett (hogy milyen körülmények között, arról is megemlékezünk), kétszeres fedett pályás világbajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes, és a vb-kről is van még három bronza. Walsh júliusban negyedik lett a vb-n, de múlt pénteken a Brit Birodalom egykori országainak rendezett Nemzetközösségi Játékokon aranyérmes lett, feledtetve kudarcát. Az új-zélandinak ezután is sűrű programja volt, szombaton Lengyelországban versenyzett, majd hétfőn már a Gyulai Memorialon dobott, mindkétszer második lett az amerikai Joe Kovacs mögött.
„A vb-negyedik hely frusztráló volt számomra, nem úgy ment, ahogy vártam, de aztán seggbe rúgtam magamat a Nemzetközösségi Játékokra. Amikor kudarcélményed van, akkor őszintébbé válsz magaddal és jobban tudsz önmagadra reflektálni. Hogy rövid időn belül összekapjam magam és megtartsam a motivációmat, ahhoz nem fizikai edzésre vagy technikai finomításokra van szükség, egyszerűen a gondolkodásmódon múlik. Tudom, hogy jó dobó vagyok, még akkor is, ha veszítek. Felszabadulttá kellett válnom, és ebben az edzőm és barátnőm is segített” – mondta Walsh.
Az új-zélandi Székesfehérváron az ötödik sorozatban elért 21,93 méteres dobásával lett második, a negyedik helyről lökte fel magát a dobogóra.
„Nyilvánvalóan nagyobbat akartam dobni, de nem voltam ma többre hivatott. Négy napja volt a Nemzetközösségi Játékok, azóta ez már a második versenyem, bumm-bumm-bumm, így jönnek. Meglehetősen fáradt vagyok, és azt hiszem, ez valamennyire látszott is rajtam.”
A súlylökőn jobbára csak a vidámság látszik, és azt mondta, hogy erről a versenyzés közben sem mond le. „Még akkor is viccelek, ha veszítek, verseny közben is szeretek hülyeségeket beszélni. Ha komollyá válok, abból semmi jó nem szokott kisülni, csak erőlködés lesz.”
Walsht még akkor sem lehet kizökkenteni, ha doppingellenőrökkel találkozik. Nem sok embernek jutna eszébe, hogy baráti szívességet kérjen tőlük.
„Új-Zélandon nincs túl sok doppingellenőr, mindig ugyanazzal a négy-öt emberrel találkozol. Egyszer amikor hazafelé tartottam, a kocsifelhajtómon vártak rám, és mondták, hogy adjak mintát. Én erre azt válaszoltam, hogy nem, nem, inkább ti segítsetek a költözésben. A következő négy órában aztán bútorokat fuvaroztak és pakoltak nekem. Nagyon jó, segítőkész srácok voltak. Amikor végeztünk az egésszel, csak akkor adtam nekik mintát.”
Amikor azt kérdezem, hogy Új-Zélandon nemzeti sport-e súlylökés, hiszen a nőknél Valerie Adams négy vb-t és két olimpiát is nyert, és ő is halmozza az érmeket, Walsh csak nevetett.
„Igaz, Valerie nagyon meghatározó volt, aztán most itt vagyok én és Jacko Gill (ő világbajnoki hetedik volt, a Gyulain negyedik – a szerző), és van egy nagyon jó új női dobónk. Azt hiszem, Új-Zélandon rájöttek, hogy azért, mert valaki nagy, nemcsak rögbijátékos lehet, hanem súlyt is lökhet.”
A rögbit Walsh is kipróbálta, ahogy náluk szinte mindenki, és már ott is jó dobónak számított, de azt, hogy komolyan foglalkozzon súlylökéssel, a rivalizálás hívta elő.
„Jacko már fiatalon is nagyon jó eredményeket ért el, én pedig egyszerűen féltékeny lettem rá és az eredményeire. Be akartam bizonyítani az embereknek, hogy tévednek, mert mindig azt mondták, hogy Jacko a mi emberünk, ő lesz az, aki a legmesszebbre dob Új-Zélandon. De én akartam az lenni.”
Az új-zélandi minden idők legőrjítőbb és legizgalmasabb vb-döntőjének is a részese volt. Talán még sosem váltott ki súlylökés olyan ovációt, mint 2019-ben, Katarban. Walsh 22,90 méteres lökéssel állt az élen, de az utolsó sorozatban Joe Kovacs egy centivel megelőzte, majd Ryan Crouser is 22,90-et dobott. Walshnek nem sikerült az utolsó kísérlete, így csak a harmadik lett, mert Crouser második dobása jobb volt. Walsh persze nem ugyanolyan szempontok szerint mérlegel, mint egy sportrajongó, így számára egy másik vb-döntő a legemlékezetesebb.
„Nehéz ügy ez, hiszen Dohában elsőre egyéni csúcsot dobtam, évekre visszamenőleg ez volt a legnagyobb dobás az atlétikában, és mégsem tudtam befejezettnek tekinteni a munkámat. Nyilvánvalóan a katari verseny csodálatos volt, olyan, amelyről még máig beszélnek az emberek, de azért nekem a 2017-es vb-döntő a kedvencem. Egy hét centiméteres szakadás volt a combközelítő izmomban, és az orvosom két nappal a döntő előtt telenyomott fájdalomcsillapítókkal, hogy lássuk meg, mi lesz. Aztán minden nehézséget leküzdöttem, a fájdalmakkal együtt sikerült nyernem, miközben a lelátón ott ült a barátnőm és a legelső edzőm is. Ez nagyon menő volt.”
Az akkor második Ryan Crouser idén már világbajnok lett, és 23,37 méterrel ő a világcsúcstartó is, verhetetlennek tűnik a hatalmas, 201 centiméteres, 145 kilogrammos amerikai. „Szerintem abszolút verhető, hiába óriási, az ő méreteinek is vannak hátrányai, én jóval kisebb vagyok, de talán gyorsabban tudok mozogni, mint ő. Sok sportágat kipróbáltam korábban, szerintem az időzítésben is jó vagyok, és a mentális erő is döntő lehet. Most egyre jobban kezdem érezni a dobásokat, Ryan is jön a zürichi Gyémánt Ligára, az izgalmas verseny lehet.”
Walsh karrierje elején párhuzamosan még építőmunkásként is dolgozott, és ezt most sem engedte el teljesen.
„Ma már foglalkozásként nem űzöm, de évente úgy 20-30 napot a saját örömömre csinálom. Nagyon élvezem, hogy látványos a folyamat, ahogy nőnek a falak, és aztán tető is kerül rájuk.”
