Nagy sportesemények és LMBTQI-jogok: van olyan sportoló, akinek már a budapesti atlétikai vb is necces

Az idei Európa-bajnokság és a tokiói olimpia is megmutatta, hogy a sportban is egyre inkább téma az LMBTQI-emberek elfogadása, jogaik elismerése. Ehhez kellett az a nemzetközi tiltakozás is, amit a Magyarországnak elfogadott melegellenessé eltérített pedofiltörvény gerjesztett.

Emlékezhetünk: először petíció indult, hogy a müncheni stadion kapjon szivárványszínű kivilágítást a német-magyar meccs idejére, még a város polgármestere és Bajorország miniszterelnöke is beállt az ötlet mögé. Ebből végül nem lett semmi, az UEFA a kezdeményezés politikai vonatkozására hivatkozva – a magyar parlament döntése ellen tiltakoztak volna – nem engedélyezte a rendhagyó kivilágítást.

Ettől még más német városok így tettek, például a berlini és a kölni stadion is a szivárvány színeiben pompázott, míg Münchenben 12 ezer szivárványos zászlócskát osztottak ki a meccs napján. A szolidaritási akcióhoz német cégek is csatlakoztak, többek között a BVG, a berlini közlekedési vállalat, az EDEKA nevű boltházat és az Eb egyik főszponzora, a Volkswagen is. Német politikusok élesen kritizálták az UEFA-t, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) főtitkára, Paul Ziemiak szerint hiteltelenné váltak az európai szövetség rasszizmus és diszkrimináció elleni kampányai. Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke később azzal védekezett, hogy nem hagyhatják, hogy politikai csatározásokba rángassák bele a szövetséget.

Rendezhet fontos sporteseményt olyan ország, ahol fittyet hánynak az emberi jogokra?

Az UEFA a törvény ellen való tiltakozást politikai akciónak titulálta, miközben azzal nem volt problémája, hogy a német válogatott kapusa, Manuel Neuer az LMBTQ-közösség melletti kiállás jegyében szivárványos karszalagban védett az Eb-n, és így a magyarok elleni meccsen is. (Bár vizsgálták a dolgot, de végül arra jutottak, hogy jó célt szolgál a karszalag.)

Ugyanakkor a Volkswagen állítása szerint az UEFA tiltotta meg, hogy a Bakuban és a Szentpénterváron rendezett negyeddöntőkön a hirdetéseik szivárványos verziója fusson. Viszont már a londoni döntőn minden további nélkül begurulhatott a szivárványszínűre festett távirányítós kisautó, az Eb egyik nagy sztárja.

Egyfelől érthető az UEFA logikája, főleg, hogy az egyik rendező ország miatt alakult ki politikai botrány, másfelől mégiscsak megkérdőjeleződik, hogy valójában mennyire is veszik komolyan a sokszínűség és az emberi jogok melletti kiállást.

Ez a kérdés úgyis megjelenik, hogy szabad-e vagy érdemes-e olyan országnak adni egy-egy fontosabb nemzetközi sportesemény rendezését, ahol nem tartják tiszteletben az LMBTQI-jogokat.

A rasszizmus elleni kampányok már jó ideje a futballélet szerves részét képezik, de egyre nagyobb teret kapnak a sokszínűséget és az LMBTQI-közösségek elfogadását, jogegyenlőségét hirdető kezdeményezések is. Jó példa erre az angol elsőosztályú bajnokság, a Premier League, ahol évről évre karszalagokon, molinókon, sőt még a focisták cipőfűzőin is feltűnik a szivárványos szimbólum.

A nyugati társadalmak részéről egyre nagyobb a nyomás a sportszövetségeken, hogy a gazdasági szempontokon túl vegyék figyelembe az emberi jogokat is, amikor a rendezésről döntenek, erről a futballbíróként is dolgozó Böcskei Balázs politikai elemző, az IDEA Intézet kutatási igazgatója beszélt korábban a Telexnek. Egy futballszurkolók körében végzett nemzetközi kutatás szerint a megkérdezettek többsége egyetértett azzal, hogy igenis mérlegelni kell egy-egy tornarendezés odaítélésénél az LMBTQ-jogok érvényesülését az adott országban. Függetlenül attól egyébként, hogy a profi focisták között elvétve találni olyan játékost, aki nyíltan vállalná, hogy meleg. Az Aston Villa és a Stuttgart egykori német középpályását, Thomas Hitzlspergert lehetne említeni, de ő is csak azután coming outolt, hogy 2014-ben visszavonult a futballtól.

Ezzel párhuzamosan egyre több sportoló vállalja nyíltan szexuális orientációját (a futballt most nem számítva), ebből a szempontból fordulópontnak tekinthető a tokiói olimpia. Az Outsport összesítése szerint harminc országból összesen 185 nyíltan meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és queer sportoló indult Tokióban – háromszor annyian, mint 2016-ban Rióban. (A 2012-es londoni olimpián 23 volt ez a szám.) 35 különböző sportágban versenyeztek LMBTQI-sportolók, és összesen 32 érmet szereztek, 11 aranyat, 12 ezüstöt és 9 bronzot – többek között evezésben, bokszban, futballbab, kosárlabdában, műugrásban és dzsúdóban szereztek érmet.

Megígérték, hogy kitehetik a szivárványos zászlót

Ehhez képest a 2022-es világbajnokságot Katarban rendezik, ahol egyenesen büntetik a homoszexualitást, és amúgy sem számít az emberi jogok élharcosának. A katari vb-t nem csak a téli időpont és a rendezést elnyerését kövező korrupció miatt támadták, hanem mert életveszélyes és embertelen körülmények között dolgoztatták vendégmunkások tömegeit. Becslések szerint 2010 és 2020 között 6500, nagyrészt indiai, bangladesi nepáli, sri lankai és pakisztáni vendégmunkás halt meg az építkezéseken.

A katariak megígérték a FIFA-nak, hogy elfogadják a szövetség irányelveit, a világbajnokság alatt nyugodtan kitehetik a szivárványos zászlót a stadionokban. „Katar egy konzervatív, de nyitott és vendégszerető ország. Megértjük és tudomásul vesszük a kultúrák közti különbségeket, mindenkivel tisztelettel fogunk bánni, aki hozzánk látogat”, mondta Nasszer Al-Khater, a szervezőbizottság vezetője. Még két meleg Liverpool-szurkolót is meghívtak a vb főpróbájának számító Klubvilágbajnokságra, hogy bizonyítsák nyitottságukat. (A Liverpoolnak van egy kifejezetten LMBTQI-szurkolókat tömörítő csoportja, a Kop Outs.)

Mindez nem hatotta meg a jogvédőket, akik komolyabb lépéseket várnak az országban élő LMBTQI-emberek védelmében. (Az arab országok nyomulása a sportban nem új jelenség, Katar mellett az Egyesült Arab Emírségek és újabban Szaúd-Arábia is rengeteg pénzt öl nagyszabású sportesemények megrendezésére annak érdekében, hogy javuljon nemzetközi megítélésük.) Hitzlsperger szerint sem az hoz majd változást Katarban, hogy kiteszik a szivárványos zászlót a stadionokban, bár jól fog mutatni a tévében.

Az sem mindenki nézte jó szemmel, hogy az „LMBTQ-mentes zónákat” kihirdető Lengyelországban rendezik idén az Európa-liga-döntőt (Gdansk lesz a helyszín), és hogy a 2022-es Bajnokok Ligája-döntőt Szentpéterváron játsszák majd. Oroszországban is számos, a melegek jogait korlátozó, őket súlyosan diszkrimináló törvényt hoztak az elmúlt években, de az is beszédes, hogy a tokiói olimpia alatt két talkshow-ban perverznek és undorítónak nevezték a meleg és transzgender sportolók életvitelét.

Más sportágakban is felmerült ez a kérdés, nem csak a futballban. Például Omán rendezi a floorballhoz hasonló 5 fős hoki világbajnokságát 2024-ben, illetve az Egyesült Arab Emírségek mellett társrendezője lesz az idei férfi krikett vb-nek is. Omán is egyike azoknak az országoknak, ahol a homoszexualitás, a homoszexuális párkapcsolat illegálisnak számít. A britek korábbi többszörös olimpiai bajnok hokijátékosa, Kate Richardson-Walsh elfogadhatatlannak tartja, hogy Ománban lesz a világbajnokság. Ő maga is meleg, a felesége, Helen a csapattársa volt.

Itt nem csak arról van szó, hogy mi történik az adott országba látogató meleg, leszbikus, vagy transznemű szurkolókkal, az LMBTQI-sportolók sem versenyeznek szívesen olyan helyszínen, ahol atrocitások érhetik őket, mert megbélyegzik vagy egyenesen üldözik a hozzájuk hasonló helyzetben lévő embereket. 2013-ban 27 LMBTQI-sportoló tiltakozott közösen az ellen, hogy Kazahsztán kapja meg a 2022-es téli olimpia rendezési jogát. A Human Rights Watch jelentése szerint az országban folyamatos zaklatásnak és diszkriminációnak vannak kitéve a melegek, annak ellenére, hogy azonos nemű kapcsolatot 1998-ban legalizálták. A téli olimpiát Kína rendezi majd, de látva az utóbbi években lejátszódó folyamatokat, nem biztos, hogy annyival jobban jártak a sportolók.

Nem akart az Emírségekben versenyezni, inkább visszalépett

A nyíltan leszbikus Shelley Holroyd egykori brit gerelyhajító arról beszélt a BBC-nek, hogy ha még aktív sportoló lenne, kétszer is meggondolná, hogy induljon-e a 2023-as atlétikai világbajnokságon, amit Budapesten rendeznek. „Ha olyan országba mész, amelyik meglehetősen homofób, az bizony nyomasztani fog valamennyire. Nem tudhatod, hogy kifütyülnek-e a stadionban, nem jó a pályán lenni, ha tiszteletlenül bánnak veled, ez hatással van emberre.”

Bár Holroyd 2006-ban visszavonult, vannak aktív sportolók, akiknek ez nagyon is valós dilemma. Jack Bristow korosztályos Európa-bajnok triatlonos azért döntött úgy, hogy kihagyja a 2022-es világbajnokságot, mert az Egyesült Arab Emírségekben rendezik meg a versenyt. Annak ellenére tett így, hogy közel két évig készült a vb-re. „Fontos számomra, hogy sportolóként nyíltan vállalhassam homoszexualitásomat. Büszkén teszem ezt, ami minden versenynél fontosabb” – írta Twitter-bejegyzésében.

Ugyanakkor arra is van példa, hogy a szexuális orientációját nyíltan vállaló sportoló csak azért is elindul egy versenyen, hogy kiálljon az LMBTQI-emberek jogaiért. Tavaly a járvány alatt az Egyesült Arab Emírségekben rendeztek meg pár UFC-gálát, és ezeken Molly McCann MMA-bunyós is elindult. A Meatball Molly (magyar fordításban „Húsgolyó Molly”) becenévre hallgató leszbikus sportoló azt mondta utólag: fontosnak érezte, hogy kiálljon az identitásáért.

Korábban azon az állásponton volt, hogy ha tehetné, inkább elkerülné, hogy olyan helyszínen kelljen ringbe szállnia, ahol előítéletesek az LMBTQI-emberekkel szemben. Aztán látta a Black Lives Matter-tüntetéseket, és megváltozott a véleménye. „Azt gondoltam, ki vagyok én, hogy meghátráljak csak azért, mert meleg vagyok és lehet, hogy kellemetlenül érezném magam egy ilyen helyzetben?” Nemrég még egy gyerekkönyvet is írt Be True To You címmel, amiben azt mesélni el, hogyan fogadta el saját magát, és jutott el odáig, hogy coming outoljon. Azt reméli, ezzel segíthet azoknak a gyerekeknek, akik hasonló dolgokon mennek keresztül, és nem tudják, mit kezdjenek az érzéseikkel. Neki rengeteget segített a sport, amikor elkezdett bunyózni, olyan közegbe került, ahol egyenlőként kezelték és biztonságban érezhette magát.

A hangzatos szavakat nem követik tettek

A szövetségek ezekre a kritikákra jellemzően azt mondják, hogy a sportesemények segítenek változást elérni, népszerűsítik az elfogadást és a sokszínűséget. Így gondolja Joyce Cook is, aki FIFA a társadalmi felelősségvállalási programját vezeti. Cook maga is meleg, mégis azt is egy ilyen lehetőségnek tartja, hogy Katarban rendezik meg a következő vb-t, szerinte az LMBTQI-jogok is nagyobb figyelmet kaphatnak a torna révén.

Tagadhatatlan, hogy ilyen funkciója is lehet a nagyszabású sporteseményeknek, a tokiói olimpia is tökéletesen megmutatta ezt, talán még soha nem kaptak annyi megjelenési felületet az LMBTQI-sportolók, mint most. A kötögetése miatt is ismertté vált, Tokióban aranyérmet nyerő brit műugró, Tom Daley úgy beszélt győzelme után a sajtónak a férjéről és a közösen nevelt gyerekükről, hogy közben egy kínai és egy orosz versenyző között ült. Mindkét országban tilos az azonos neműek házassága. A lengyel Katarzyna Zillmann a négypárevezős csapat tagjaként lett ezüstérmes az olimpián, a verseny után barátnőjének mondott nyilvánosan köszönetet. Mint kiderült, korábbi interjúiban is beszélt szexuális orientációjáról, de az újságok valamiért sosem hozták le ezeket a részeket. Örült, hogy olimpiai szereplésével támogatni tudta a lengyelországi LMBTQI-közösséget. Az olasz Lucilla Boari íjász pedig azután coming outolt az újságírók előtt, hogy megszerezte a bronzérmet.

Az Európai Meleg és Leszbikus Sportszövetség társelnöke, Sarah Townsend szerint a hangzatos kijelentések ellenére a sportszövetségek valójában nem sokat tesznek az LMBTQI-sportolókért, hiába vannak kidolgozott irányelveik. Ezért is meglepő például, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vizsgálatot indított az orosz talkshow-ban elhangzott kijelentések miatt.